A Juventus és számos más topklub egykori mestere, Fabio Capello a minap hosszabb interjút adott az olasz médiának a Bianconeri aktuális ügyeivel kapcsolatban, melyben szót ejtett Max Allegri munkásságáról, a 15 pontos büntetésről, Dušan Vlahovićról, illetve a klub egykori legendáiról is, akikről néhány múltbéli történetet osztott meg a nagyérdeművel. 

"A Juventus az elmúlt hetekben nagyon letisztult futballt játszott, a csapat pedig konkrét célokkal rendelkezik. Ezek a jellemzők a Torino elleni derbin különösképp megmutatkoztak. Nagy előny lehet, hogy a keretből immár szinte minden labdarúgó egészséges, ami egy olyan együttest eredményezhet, mely sokféleképpen, valamint számos megoldással élve nyerhet meccseket" – szögezte le a Tuttosport kérdésére. 

"Max Allegri egy olyan tréner, aki mindig megtalálja a kellő megoldást a szorult helyzetekben. A mester persze nem varázsló, egy macskát pedig még ő sem tudna megtanítani fára mászni, ám ettől eltekintve érti a dolgát. Bár Maxot sok kritika éri amiatt, hogy kiket favorizál az egyes posztokon, ezekre a kérdésekre a külvilág nem láthat rá teljes egészében, mivel a csapattal mégis csak a vezetőedző foglalkozik a hét során, ekképp pedig ő tudja, hogy milyen állapotban és formában vannak a játékosok. Allegri nyilvánvalóan követ el hibákat, ahogy mindenki más is, azonban a mester egy olyan kezdőt akar pályára küldeni, mely képes megszerezni a győzelmet, döntéseit pedig nem befolyásolják szeszélyek és egyéni szimpátiák. 

A 15 pont levonása érthető módon felidegesítette a játékosokat, mivel ahogy Allegri mondta, a Juve 50 egységet szerzett a pályán, mikor pedig a srácok ránéznek a tabellára, s azt látják, hogy csak a hetedik helyen állnak, jogosan érezhetik azt, hogy nekik ehhez semmi közük, s hogy nem őket kellett volna büntetni egy ilyen ítélettel, elvéve ezzel érdemeiket. A helyzet e tekintetben nagyon erősen emlékeztet 2006-ra, mivel akkor is úgy éreztük, hogy megnyertük a bajnokságot, s később mégis megfosztottak bennünket a címünktől, holott mi pontosan tudtuk, hogy mennyi szenvedéssel járt a pontok megszerzése és a sikerek bebiztosítása. Úgy vélem, hogy a Juventusban éppen ezért megvan a szükséges eltökéltség és vágy ahhoz, hogy beérjék az előttük állókat, attól függetlenül, hogy a CONI milyen döntést hoz majd a klub által benyújtott fellebbezéssel kapcsolatban. 

Dušan Vlahović egy remek gólvágó, aki kiválóan fedi le a területeket, jól helyezkedik, valamint megvan benne a szükséges sebesség is, azonban Zlatan Ibrahimović egykori dinamikája szinte teljesen hiányzik belőle. A svéd fénykorában képes volt arra, hogy egy váratlan húzással meccseket döntsön el, míg a szerb ennél sokkal, de sokkal kiszámíthatóbb támadó. Paul Pogba és Ángel Di María segítségével ugyanakkor halálos fegyverré válhat a Juve számára, hiszen a csapatban meglesz a kellő mértékű kreativitás: Dušannak »csupán« annyi lesz a dolga, hogy lecsapjon a hozzá érkező labdákra, és a gólvonal mögé juttassa őket. 

Vlahovićnak sokat kell fejlődnie a kreativitás terén, hiszen ha az ellenfelek minden egyes mozdulatát előre le tudják olvasni, sosem váltja be azokat a reményeket, amiket hozzá fűztek a benne rejlő potenciál alapján. Ha képes lenne némi fineszességet vinni játékába, sokkal eredményesebb centerré válna. A szerbnek mindenesetre szerencséje van, mivel ezeket az aspektusokat lehet fejleszteni, Allegri pedig minden bizonnyal sokat dolgozik azon, hogy megtanítsa neki az alapvető támadási formulákat, például azt, hogy miként kell lelassítani a büntetőterület előtt, vagy hogy melyik pillanatban kell ismét egy magasabb fokozatra kapcsolni, s elszakítani magadtól a védőket. 

Torinóban töltött éveim során számos játékossal alakítottam ki egyedi kötődést. Zlatanhoz különösen ragaszkodtam, mivel ahogy említettem, bármikor képes volt valami váratlanra, amivel általában nagy segítségére volt a csapatnak, s amit a Juventusnál nagyon kevesen tudtak megtenni rajta kívül. Mellette David Trezeguet-et is nagyon szeretem, akivel egyébként éppen a minap találkoztam Párizsban, hogy beszélgessünk egy jót. Alessandro Del Pieróval napi szinten tartom a kapcsolatot, mivel mindketten a Sky kommentátorai vagyunk, családjaink pedig szintén jóban vannak egymással, s a munkán kívül is sok időt töltünk együtt. Hogy nincsenek-e köztünk súrlódások a korábbi edző-játékos viszony miatt? Alex pontosan tudta és tudja, hogy bizonyos döntések nem azért születnek, mert a mesterek kedvelik, vagy éppen utálják az adott labdarúgót, hanem azért, hogy sikerre vezessék az együttesüket. 

Giorgio Chiellini kissé más tészta volt, azonban intelligenciája miatt nagyon kedveltem őt. Korábban egyébként már a Románál is meg akartam szerezni a védőt, viszont Luciano Moggi gyorsabb volt nálam. Nagyon örültem annak, hogy Torinóban később mégis együtt dolgozhattam vele. Erről eszembe jut egy Gigi Buffonnal kapcsolatos történet, aki egy bajnoki előtt elsőként jött ki a pályára melegíteni, nem sokkal ezt követően viszont jelezte kapusedzőnknek, Franco Tancredinek, hogy nem tudja vállalni a játékot, mivel darazsak röpködnek a kapu közelében, ő pedig halálosan retteg tőlük. Ekkor szóltam a második számú hálóőrünknek, Antonio Chimentinek, hogy kezdjen el melegíteni, mivel Gigi valószínűleg nem fog tudni pályára lépni. Alig telt el tíz perc, s Tancredi máris rohant vissza hozzám azzal a hírrel, hogy Buffon mégis játszik. Talán az azonnali és gyors reakcióm miatt egy kicsit jobban átgondolta a dolgot..." – zárta szavait Capello.