A Juventus tulajdonában álló, ám a jelenleg kölcsönben a Monza együttesénél szereplő Nicolò Rovella a minap hosszabb interjút adott az olasz médiának, melyben beszélt a szezon eddigi részében szerzett tapasztalatairól, a Bianconeri fiataljairól, valamint a vb-döntőn is betaláló Ángel Di Maríáról is, példaképének nevezve az argentin szélsőt. 

"A szezon eddigi részében mutatott produkciómat hetesre értékelném egy tízes skálán, mivel a döntő pillanatokban néha kicsit visszaesett a teljesítményem, ám összességében véve elégedett vagyok magammal. Ha ki kellene választanom az idény csúcspontját, rögtön kettőt mondanék: azt, amikor debütálhattam a Juventus szerelésében a Sassuolo elleni, 3-0-ra megnyert találkozón, s azt, amikor 3-0-ra nyertünk a Sampdoria ellen Genovában. A legrosszabb momentum még Giovanni Stroppa menesztése előtt történt, mikor az Empoli ellen kiállítottak engem. Tulajdonképpen ez volt teljes karrierem legrosszabb pontja" – idézte fel az elmúlt hónapokat a Tuttosport munkatársának. 

"Gyermekkoromban mindig is túlbuzgó fiatal voltam, természetesen a pályán is. Állandóan szerettem volna megszerezni a labdát, s még akkor is azt akartam, hogy nekem passzoljanak, ha azon a meccsen rosszul játszottam. Edzőim szerencsére hamar felfedezték bennem ezt a jellemvonást, majd végül sikerrel korrigálták is, amiért nagyon sokat köszönhetek nekik. 

A Juventus elleni meccsünkön egy kicsit sajnáltam, hogy éppen az Öreg Hölgyet kell megvernünk, főleg úgy, hogy a torinóiak abban az időszakban nagyon rossz formában voltak, s látszott rajtuk, hogy ez frusztrálja őket. Ebben az idényben persze elsősorban a Monza sikeréért kell küzdenem, ennek alapján pedig azon a meccsen is a tőlem telhető legjobbat akartam nyújtani, még akkor is, ha ezt korábbi csapattársaim ellen kellett megtennem.

Természetesen nagyon szerettem volna a Juventusnál játszani, ez az érzés pedig nem csillapodott bennem, ugyanakkor nem bánom, hogy nyáron elfogadtam a Monza ajánlatát, mivel itt megkaptam a nekem kellő folytonosságot és fejlődési lehetőséget. Silvio Berlusconi és Adriano Galliani egy gyönyörű sportközpontot, fantasztikus edzőlétesítményeket, valamint egy rendkívül jó, kizárólag a nagy klubra jellemző mentalitást hoztak együttesünkhöz, ami egészen hihetetlen, ha azt nézzük, hogy még csak most jutottunk fel a Serie A-ba. 

A szezon további részében mindenképpen szeretnék jól játszani, hogy felhívjam magamra a Juve figyelmét, ehhez pedig keményen kell dolgoznom, s mindent bele kell adnom a Monza sikeréért. Ha jól teljesítek, akkor adva lehet az esély számomra ahhoz, hogy a Bianconerinél folytassam, azonban egyelőre minden erőmmel mostani csapatomra koncentrálok, mivel már nyáron is azt mondtam, hogy csak egyetlen klub kedvéért távoznék a Zebráktól, ez pedig éppen a Monza lenne. 

Biztos vagyok benne, hogy itt sokat fogok tanulni, mivel a Monzánál nagyon magasan van a léc, melynek alapján mindannyiunknak megvan a lehetősége a fejlődésre. Tudom, hogy még magamra kell pakolnom némi izmot, s hogy szilárdabbá kell válnom a védekezési fázisban, miközben abban az esetben, ha nálam van a labda, bátrabban kell fellépnem az akciókhoz, hogy adott esetben akár gólokkal is segíthessem alakulatomat. 

Magától értetődő, hogy néha eljátszom a gondolattal, miszerint behívnak a nemzeti együttesbe, mivel valahol minden gyermeknek ez az álma. Legnagyobb példaképeimnek Luka Modrićot, Claudio Marchisiót, illetve Wesley Sneijdert tartom, a Juventus jelenlegi keretéből pedig Ángel Di Maríát csodálom leginkább, hiszen ő egy teljesen más szinten van, mint a legtöbb futballista. A Genoa kötelékében korábban együtt játszhattam Goran Pandevvel, itt pedig Matteo Pessina lehet a csapattársam, természetesen Stefano Sensi és Pablo Marì mellett, akiktől már eddig is rengeteg tudást lestem el. 

Olaszországban sokan azért félnek bevetni a fiatalokat, mert tartanak attól, hogy ezek a játékosok hibázni fognak az egyes mérkőzéseken. Az edzők többsége hajlamosabb a tapasztaltabb labdarúgókra támaszkodni, mivel úgy gondolják, hogy velük jobb eredményeket érhetnek el, holott a tehetségeknek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy pályára lépjenek, még akkor is, ha baklövéseket követnek el, hiszen az ember a hibáiból tanul a leginkább" – összegzett Rovella.