Giorgio Chiellini és Leonardo Bonucci hosszabb interjút adtak, Fedez, a híres olasz rapper által rendezett Muschio Selvaggio műsorban. A Juventus csapatkapitánya, és a pályán mellette már oly sok csatát megvívó barátja sokat anekdotáztak a műsor alatt.

Az első kérdés a Juventus edzéseire vonatkozóan érkezett, megválaszolására pedig Bonucci vállalkozott:

„Mindent megteszünk. Napi körülbelül négy-öt órát fordítunk erre, amiben a konditeremtől kezdve, az úszómedencén keresztül, a jégszaunás hidegterápiáig minden benne van. Naponta másfél órát töltünk kint a pályán, majd készülünk a következő mérkőzésre, végül levezető edzésre kerül sor. Az évek során megnőtt az izomtömegem, fiatalon megközelítőleg 10 kilogrammal voltam könnyebb, mint manapság."

Az olasz és angol futballstílus összehasonlítására vonatkozó kérdésre szintén Leo érezte a késztetést, hogy választ adjon:

„Az övék egy sokkal technikásabb futball, ezt a saját bőrünkön is megtapasztaltuk néhány héttel ezelőtt a Stamford Bridge-en a Chelsea ellen. Olasz csapatként alkalmazkodnod kell a Bajnokok Ligájához, különösképp az angol csapatokkal szemben, mert nagyon más ritmusban játszák a mérkőzéseiket."

Szóba került a 2021-es Európa-bajnokság is, és az érdekelte a riportereket, hogy játékosaink mire számítottak a torna előtt, illetve hogyan élték meg a győzelmet? 

Chiellini: „Tudtuk, hogy megnyerhetjük a tornát, amennyiben kiejtjük a Lukaku által fémjelzett Belgiumot. Az alapcélkitűzésünk a negyeddöntő elérése volt. Mindannyian azt gondoltuk, hogy ez a reális cél, mivel papírforma szerint ekkora játékerőt képviseltünk. Mire az Eb véget ért, megdöntöttük a veretlenségi világrekordot. A torna kezdetén megközelítőleg harminc találkozón értünk el legalább döntetlent. Az egész meseszerű, egyszerűen csodálatos volt. Úgy néztünk ki, mint az Erasmusos csávók, akik jól érzik magukat."

Bonucci: „Hozzászoktunk, hogy még az Európa-bajnokságot megnyerve is kritikával illetnek bennünket. Még inkább ösztönöz az, hogy akik az Eb-n veled voltak, most ismét ellenfeleiddé váltak. Alig egy hónappal később, már minden visszatért a normális kerékvágásba. A különbség a nemzeti- és a klubcsapat között, hogy a válogatottban mindössze egy hónapod van összecsiszolódni a többiekkel, és olyan játékosokkal kell együtt szerepelned, akikkel soha nem játszottál még, vagy csupán néhány alkalommal volt erre lehetőséged. Az volt a szerencsénk, hogy már az első napon egy csapatként viselkedtünk, és már elejétől kezdve valami mást éreztünk, mint amit megszoktunk a korábbi összetartások során. Londonból számos olasz honfitársunk írt levelet, és mondott köszönetet nekünk. Bevallom őszintén, hogy a verseny során jobban féltem az Ausztria elleni mérkőzéstől, mint a Belgiummal szembenitől, előbbi sokkal nehezebb volt. Spanyolországgal szemben kutyamód megszenvedtünk, de végül szerencsésen kerültünk ki a párharcból."

A büntetőrúgásokkal végződő döntőről megkérdezték Chiellinit, hogy mi a preferált forgatókönyv ilyen esetben?

„Ha nálad van a kezdés joga, akkor egy kisebb előnnyel indulsz, mert nincs rajtad akkora nyomás. Jordi Albával szemben elvesztettem az érmefeldobást, így övé volt a térfélválasztás lehetősége, a miénk pedig az első büntetőrúgás. Ha valamit rosszul csinálsz, ugyanúgy vesztes leszel, de ha magam választhatok, mindig a kezdő büntetőrúgás mellett teszem le a voksom."

Volt egy olyan kérdés, amire nem lehet felkészülni. Arról faggatták az újságírók a játékosokat, hogy mi van olyankor, amikor egy labdarúgóra a pályán jön rá a szükség? Azonban Bonut nem lehetett ezzel zavarba hozni:

„Soha nem fordult elő velem, hogy a pályáról emiatt távoztam volna. Egyszer az egyik csapattársam az első félidő végén magához hívott, és így szólt: <<Nézz meg hátul, mert ha valami barnát látsz, akkor összecsináltam magam.>> Azt javaslom, hogy bemelegítés előtt intézd el ezeket a dolgokat, mert azt követően már izzadsz, így nehézkessé válik a vizelés."

Az olasz válogatottat irányító Manciniről, illetve arról, hogy mit tesz egy edző az oldalvonal mellett, egyáltalán szükség van-e rá, így vélekedtek a Juventus örökifjú játékosai: 

Chiellini: „Ha van felépítve egy csoport, akkor a részletek a meccsek nehéz periódusainak kezelésében rejlenek. Nem könnyű egy edzőnek az apró epizódokra és az apró változtatásokra megfelelően reagálni. Időnként ezeket érzed a pályán is, azonban, ha a változáshoz képest te a pálya túlsó oldalán vagy, gyakorlatilag semmit sem érzékelsz, és emiatt elengedhetetlen, hogy legyen valaki, aki irányít. Itt nincs időkérési lehetőség, mint a kosárlabdában."

Bonucci: „A legnagyobb elismerést ő érdemli. Ő volt a karmestere ennek a csapatnak, új mintákat adott, és ezeket sikerült rögvest beépíteni a játékunkba. Ahogy minden más csapatnak, nekünk is rendelkezésünkre állnak olyan szakemberek, akiknek az a feladata, hogy az ellenfelet kielemezzék, így segítve az edzőt abban, hogy az megfelelő stratégiát dolgozhasson ki."

 A védő szerepkörről Chiellini beszélt, meglehetősen őszintén, és egyszerűen:

„Ez a legkevésbé látványos szerep a kapus után. A szárnyvédőké a legkeményebb, és legkényesebb poszt. A ránk jellemző játékban a középpályások tizenkettő-tizenhárom kilométert tesznek meg a mi tízünkkel szemben, míg a kapus körülbelül 5-6 kilométert jár be egy mérkőzés alatt."

A védők durva belépőire vonatkozó kérdéssel kapcsolatban Chiellini felidézte egy 2014-ben történt szerelését, ahol is egy kemény belépő során eltörte Gonzalo Rubén Bergessio bal lábát a Catania csapata ellen vívott találkozón. 

„Egyszer történt meg velem, amikor is megpróbáltam szerelni Bergessiót, aki ezt követően hosszú kihagyásra kényszerült. Hat hónap után tért vissza, és igazi embervadászatot folytatott ellenem, melynek következtében eltiltották. Ennyi történt."

Carlos Tévez sokadvirágzását élte meg az Öreg Hölgy alakulatánál. Az erre vonatkozó kérdésre így válaszolt a két veterán hátvéd:

Chiellini: „Pusztító játékos volt, különös jellemmel. Az ellenfeleit megijesztette, és lélektani szempontól egyszerűen kivégezte. Soha nem találkoztam még hozzá hasonló habitussal, kihívóan beszélt, és példátlanul gonosz volt."

Bonucci: „Egyedülálló volt, ahogy az ajtóra mutatott, és aztán azon kirángatott."

2018-ban bombaként robbant a hír, hogy Cristiano Ronaldo a Real Madrid habfehér szerelését zebracsíkosra cseréli, és Torinóba teszi át székhelyét. Erről a két középhátvéd az alábbiak szerint válaszolt:

Chiellini: „Emberileg a hozzá hasonlókkal sokkal könnyebb bánni, mint azt várnánk. Ha egy csapatban vagytok, akkor is a csapat tagja, ha közben ő egy élő multinacionális vállalat. Teljesen világos, hogy ha egy csapatot alkottok, ugyanúgy bánsz vele, mint teszed azt bárki mással. Az is teljesen normális, hogy amit ő mond, abból hír lesz, ugyanakkor ő is csak egy egyszerű ember, aki a munkája irányába teljes elköteleződéssel bír. Ő egy bajnok, és az is marad a futballtörténelemben. Teljesen normális srác, akinek az élete valóban nehezebb, mint a miénk. Egészen biztos, hogy gazdagabb, de nem sétálhat csak úgy, nyugodtan a belvárosban."

Bonucci: „Mikor a Juventushoz megérkezett, tudtuk, hogy ettől a pillanattól kezdve minden róla fog szólni."

Bonucci szót ejtett a Juventus fiatal játékosairól, kiemelve Chiesa és Locatelli példa értékű hozzáállását:

„Első pillanattól kezdve próbáljuk a Juve-szellemiséget átadni nekik. Megértetjük velük, hogy mi az amit megtehetnek, és mi az, amit nem. Ha megfogadják ezeket a segítő szavakat, tovább léphetnek. Szerintem a Juventusban Chiesa a legkiegyensúlyozottabb. Egyáltalán nem veszi biztosra, hogy ugyanolyan szezonja lesz, mit az első volt. Locatelli szintén nagyon koncentrált, képes ellenállni annak a nyomásnak, ami a Juventus mezét viselve rá nehezedik."

Nemrégiben az Amazon forgatott egy dokumentumfilmet All or Nothing: Juventus címmel. Megkérdezték Bonuccit, hogy miként élte meg a csapat a forgatást?

„Két-három meccset követően már nem is érzékeltük a kamerákat. Az öltözőben készült felvételek a valóságot tükrözik, és ezek a legszebb pillanatok." -zárta szavait.