A Juventus román védője, a jelen pillanatban kölcsönben a Sampdoria alakulatánál szereplő Radu Drăgușin a minap hosszabb interjút adott a nemzetközi médiának, melynek keretein belül a folyamatban lévő idényben mindössze 11 meccsen pályára lépő ifjú futballista visszatekintett a 2021-es esztendőre, ennek kapcsán pedig szót ejtett pályafutásának fordulópontjairól, Giorgio Chielliniről, Federico Chiesáról, Cristiano Ronaldóról, valamint Andrea Pirlo rá gyakorolt hatásáról is. 

"A 2021-es esztendőről szóló számvetésemet a 2020-as év utolsó napjaival kezdeném, ugyanis ekkor kaptam debütálási lehetőséget a Juventus első csapatában, mely pillanatot sosem fogom elfelejteni, hiszen ekkor kezdődött utam a profi labdarúgásban. Az azóta eltelt időszakban sikerült egyre inkább hozzászoknom ahhoz, hogy miként mennek a dolgok a futball legmagasabb szintjén, melynek során megtanultam kezelni az öltözői légkört, illetve azt, hogy miként kell viselkedni az edzésen, s az igazán nagy bajnokok között. Összességében véve egyedöl pozitív érzésekkel tekinthetek vissza 2021-re, azonban ezzel együtt tisztában vagyok vele, hogy még rengeteget kell fejlődnöm, amit mindenképpen el szeretnék érni a későbbiekben" – szögezte le a PlaySport kérdésére. 

"A lényeg az, hogy ha egyszer sikerül megértened, hogy ki vagy, s hogy hova kell tartoznod, akkor hűnek kell maradnod önmagadhoz, s arra kell törekedned, hogy ne add lejjebb az addig képviselt szintedet. Ha ezt nem sikerül megtenned, s nem vagy képes magasan tartani a lécet, szinte azonnal meg fogsz botlani utad során, ezért pedig nem a félreállásra, hanem a töretlen tovább haladásra kell összpontosítanod, a rengeteg nehézség ellenére is. Olaszország egy olyan környezetet biztosít számomra, melyben minden szükséges feltétel megtalálható ahhoz, hogy elérhessek a legmagasabb szintre, s hogy folyamatosan fejlődjek. 

Tapasztalataim szerint Itáliában az edzőtermekben végezhető tevékenységek, azaz a fitneszedzések jelentik az egyik legfontosabb prioritást, s 2021 elején én magam is itt kezdtem el munkálkodni, melynek keretében elsőként súlyokat emelgettem, majd fehérjéket, s táplálékkiegészítőket szedtem. Egy kis idő elteltével már egy profi dietetikus állította össze étrendemet,  aminek végső soron nagyon örültem és örülök, hiszen a futballisták közötti különbség éppen az ehhez hasonló, eleinte aprónak tűnő részletekben rejlik, mely által jelentősebb izomtömegre tehetünk szert, ami végső soron elengedhetetlen a profi, nemzetközi topfutballban való helytálláshoz. 

Juventusnál töltött hónapjaimban rengeteget tanultam Giorgio Chiellinitől és Leonardo Bonuccitól, kiknek legfőbb tanácsa talán az volt számomra, hogy mindig igyekezzek két lábbal a földön maradni. Bonucci mindig is a védvonal irányítójának számított a Bianconerinél, hiszen Leo szinte már olyan, mint egy hátsó alakzatban szereplő trequartista, aki jó látását kihasználva minőségi labdáival igyekszik helyzeteket teremteni csapattársainak, míg Giorgio egy igazi harcos, még ha első pillantásra leginkább egy jámbor lelket látsz is benne, nem pedig egy kőkemény vezéregyéniséget. 

Elképesztően sok időt töltöttem azzal, hogy a meccsek ideje alatt Chiellini játékát figyeltem, s őszintén szólva megdöbbentett, hogy kora ellenére milyen erőbedobással és elszántsággal végzi feladatát továbbra is, ám még ennél is nagyobb meglepetés volt megtapasztalni, hogy a találkozók lefújását követően milyen szívélyes, barátságos emberré válik.

Giorgio a Juve kapitánya, ebből kifolyólag pedig az a személy, akinek mindenkit maga köré kel gyűjtenie, azonban személyes tekintetben nem tennék különbséget közte és Leo között, ugyanis ha tehetném, félig Chiellini, félig pedig Bonucci lennék. Mellettük természetesen nem feledkezhetünk meg Matthijs de Ligtről sem, aki egy valóságos szörnyeteg, hiszen robosztus testalkata ellenére hihetetlen gyorsasággal rendelkezik, ekképp pedig sokak számára ő testesíti meg a tökéletes védőt és sportolót. 

Cristiano Ronaldo ugyancsak hatalmas példaképemnek számít, Emlékszem, egy edzésen azonos időeredményt futottunk, s mivel én voltam a csapat legfiatalabb, ő pedig legidősebb tagja, társaink rögtön élcelődni kezdtek azon, hogy kora ellenére kis híján lehagyott engem, még ilyen rövid távon is. Elmondhatom, hogy meglehetősen sokat beszélgettem Cristianóval az elmúlt hónapokban, egy ízben pedig ő maga jelezte nekem, hogy a Sporting CP elnöke felhívta őt telefonon, hogy irántam érdeklődjön, mivel a klub tisztában volt vele, hogy az Öreg Hölgy a szezon végén valószínűleg kölcsönad majd egy másik együttesnek.

Ekkor azt feleltem Ronaldónak, hogy nem tudhatom, mi fog történni az idény hátralévő részében, ő pedig elfogadta válaszomat. Cristianót mindenki tisztelte a Bianconerinél, ezzel együtt pedig ő is rendkívül közvetlenül viselkedett velünk, hiszen státusza ellenére bármilyen alkalommal kikérhettük tanácsát bizonyos kérdésekben, s egyáltalán nem úgy mutatkozott úgy előttünk, mint aki elérhetetlennek és érinthetetlennek bizonyulna számunkra. 

Federico Chiesa személyében egy valóságos motorkerékpárt ismerhettem meg, hiszen Fede elképesztő sebességgel rendelkezik, s már-már valószínűtlenül hosszúakat tud lépni, melyből fakadóan igen nehéz ellenfelet jelentett az edzések során. Paulo Dybala egy zseni, egy vérbeli játékmester, aki, ha magáénak tudhatja a labdát, egészen egyszerűen azt csinál vele, amit csak akar, példának okáért ad egy remek keresztlabdát, kioszt egy tanítani való gólpasszt, vagy mélyen a szemedbe néz, majd gond nélkül a másik irányba továbbítja a játékszert. Álvaro Morata egy hihetetlenül mozgékony csatár, aki szinte rókaként viselkedik a pályán, hiszen az egyik percben itt van, egy pillanattal később pedig már nyomát sem leled gyakran kivitelezett pozíciócseréi miatt. 

Örök életemben hálás leszek Andrea Pirlónak a bizalom miatt, melyet számomra biztosított, s azért, mert lehetőséget adott számomra a valódi futball világának megtapasztalásához. A Maestro egy hihetetlen ember, s mindenki tisztában van vele, hogy pályafutása során mennyit jelentett Olaszországnak, valamint végső soron a teljes világnak. Andrea egy született úriember, végtelenül elegáns karakterisztikával felruházva. Soha nem láttam őt úgy ordibálni, mint más szakvezetőket, ugyanis ő inkább a nyugodt beszédmódot részesítette előnyben, ami bennünket is békességgel töltött el. Érdekes egybeesés, hogy éppen azzal a Dinamo Kijevvel szemben küldött először pályára, melynek mestere, Mircea Lucescu debütálási lehetőséget adott neki több mint húsz esztendővel ezelőtt. Azt hiszem, erre mondják, hogy a történelem megismétli önmagát. 

Mikor elkezdtem a Juventus U17-es együttesében futballozni, azonnal megértettem, hogy mit jelentenek az olyan fogalmak, mint a taktika, a szervezettség, vagy a fegyelem. Megtanultam, hogy a játékosokból álló vonalaknak milyen mozgásokat kell végrehajtaniuk az egyes összecsapásokon, valamint, hogy a labdarúgóknak miként kell helyezkedniük egymáshoz képest, ezen belül pedig azt is elsajátítottam, hogy milyen módon lehet közeledni a másik félhez, s hogy hogyan lehet háromszögeket alkotnunk egymással. Ha egy futballista tizenhét-tizennyolc esztendős korától fogva tanulja ezen játékmódokat, később könnyebben tudnak alkalmazkodni a Serie A szintjéhez és kihívásaihoz, emellett pedig abban is biztos vagyok, hogy ha egy középhátvéd egyszer elsajátítja az olasz iskola csínját-bínját, később bárhol a világon meg fogja állni a helyét posztján. 

Bármennyire is szeretem Itáliát, Olaszország sosem merült fel nálam opcióként válogatottság szempontjából, ugyanis Romániában születtem, s egyik legnagyobb célom, hogy egy napon bemutatkozhassak hazám nemzeti együttesében, hogy mindenki számára megmutathassam, hogy képes voltam túljutni az U21-esek szintjén. Remélem, hogy ez a pillanat hamarosan elkövetkezik, azonban végső soron mestereim ítélik majd meg teljesítményemet, én pedig a világért sem szeretném elsietni az alkalmat" – összegzett Drăgușin.