Immáron második karácsonyunkat ünnepelhetjük együtt, itt a PannonZebra oldalán, és szerencsére sokan vannak közöttünk, akik első alkalommal olvashatják a cikkeket és a hozzászólásokat a karácsonyfa alatt, ugyanis tavaly ilyentájt óta közel megháromszorozódott az Olvasók száma, ami hatalmas örömmel tölt el bennünket. Sajnos teljesen örömteljes nem lehet számunkra az ünnep, mert még egy fránya járvány közepében csücsülünk, és ahogy halad előre az idő, egyre végeláthatatlanabbnak tűnik a helyzetünk. Azonban nem is ezzel a szomorú témával szeretnék foglalkozni, ugyanis gyakorlatilag mindannyian megtapasztalhattuk valamilyen formában, hogy mit is jelent ez a világjárvány a hétköznapi életünkben, most karácsonykor pedig próbáljunk meg picit megfeledkezni ezekről az ügyes-bajos dolgokról, amennyire lehetséges, és igyekezzünk több figyelmet fordítani azokra, akik igazán fontos az életben, azaz a családunkra.

A tavalyi, szentesti írásomat leginkább a köszönetnyilvánítás jegyében írtam, míg ezúttal leginkább az összetartásra szeretném felhívni a figyelmet. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog az életben, ami nagyon sokszor hiányzik az emberekből, miközben sok akadályt ezzel tudunk csak legyűrni. Erre is rámutatott a járvány, ám a Juventusszal kapcsolatban is hasonló a helyzet, ugyanis imádott együttesünk mélyponton van, nem csak ideiglenesen, hanem már tartósan az egész 2021-es évben. Az ilyen helyzetben pedig igencsak megmutatkozik az, hogy ki, hogy is viszonyul valójában csapatunkhoz, milyen érzelmeket táplál irányába. Akik pedig ezeket a sorokat olvassák, joggal gondolhatják magukról, hogy ők valójában akkor is kiállnak a csapat mellett is, mikor nem minden megy úgy, ahogy azt elvárnánk.

Ez valamilyen szinten igaz magára a Zebrára is, ugyanis a két dolog erősen összefonódik. Eleve, aki elbizonytalanodik abban, hogy akar-e ettől a klubtól valamit, az kis eséllyel tölti mindennapjait azzal, hogy arról olvas, hogy mit történik Torinóban, vagy az ottani dolgokról mi a véleménye egyeseknek. Nem gondolnám azonban, hogy ez csak ennyiben merülne ki, ugyanis maga a PannonZebra sem tudott egész évben csúcsformában teljesíteni, és azt gondolom, hogy akik akkor is itt maradnak köztünk, mikor percről-percre értesítünk egy átigazolásról, és akkor is, mikor a meccs utáni nyilatkozat nem olvasható nálunk, abban az esetben azt hiszem, hogy becsületre méltó szurkolóról beszélünk, aki nem csak momentumok alapján dönt dolgokról.

Ezen embereknek pedig össze kell fognia, ugyanis csak így tudjuk átvészelni ezeket a kemény időket. Mind átérezhetjük valamilyen szinten, hogy mit érezhet a másik, ha nem is pontosan, de valamennyire mindenképp. Ezért gondolom azt, hogy együttes erővel tudunk megmaradni ebben a kis közösségben, mert azzal, ha csak egymás piszkálásával foglalkoznánk, ha mások egyébként sem habkönnyű életét próbálnánk megkeseríteni önzőségből, azzal csak bomlasztanánk azt a létformát, amiben szabadidőnkben időzünk.

Úgy gondolom ebben eleve egy jó szintről indult kis közösségünk, és fejlődést véltem felfedezni-e téren is, ugyanis úgy tűnik, hogy előbb-utóbb mindenki belátta, hogy a vérre menő, egyébként teljesen lényegtelen harcokkal és mások szándékos kitúrásával nem juthatunk egyről a kettőre. Ezért gondolom azt, hogy mára már egy összetartó kis közösséggé sikerült kovácsolódnunk, amiben ha fel is lépnek ellentétek, valahogy csak elsimítódnak, még ha ehhez sokszor moderátori segítség is kell. Rengeteg pontvesztés után sincsenek egymás torkának ugrások, nem kell meccsek után hajnalig a mobilt nézegetni, és figyelni a történéseket, hogy milyen módon veszik össze pár ember, vagy hasonlók. Ellentétek mindig voltak és lesznek bizonyos témákban, de azt hiszem egészen egyedülállónak számít magyar szinten, hogy ilyen formában együtt tudunk élni.

Bízom benne, hogy ez az összetartás egyre nagyobb és nagyobb formátumot ölt, és ezt a közösség majd arról válik ismerté, hogy a Juventinók úgy viszonyulnak egymáshoz, ahhoz az egy szurkolótáborban elvárható. Mi ezért dolgozunk, és reményeim szerint Ti is igyekeztek azt figyelembe venni, hogy a közösséget mi szolgálja leginkább. Túl leszünk minden nehéz szituáción, csak össze kell fognunk! Ha ezt várjuk el a csapattól, mutassunk példát!

Végezetül a magvas gondolatokat követően szeretném megköszönni azt, amit már fentebb is próbáltam utalni, úgyhogy nagyon szeretném megköszönni nektek, hogy itt vagytok, kitartóan olvastok minket, ahogy a szerkesztőtársaknak is jár a köszönet, hogy dolgoznak azért, hogy fenntartsuk ezt az oldalt és ezt a közösséget, még karácsony napján is. Köszönöm!:)

Mindenkinek áldott, szeretetben gazdag boldog karácsonyt kívánunk!