A Juventus átigazolási-, valamint klubügyeit 1994 és 2006 között irányító egykori legendás vezérigazgató, Luciano Moggi a minap hosszabb, s meglehetősen érdekes interjút adott a Netflixen futó A sport sötét oldala című sorozat egyik újabb epizódjában, melyben a téma boncolgatása mellett kijelentette, hogy a Bianconeri olasz másodosztályba való kizárásával járó calciopolit követően komolyan felmerült benne az öngyilkosság gondolata, mivel az általa felépített Öreg Hölgyet élete fő művének tartotta és tartja. Az alábbiakban ezen részlet magyar fordítását olvashatjátok. 

"A futball volt legnagyobb szenvedélyem, mondhatni, az életem. Megítélésem szerint a labdarúgás egy rendkívül tiszta sport, talán a legtisztább, mely létezik a földön, ugyanis sportágunkban azon játékosok nyerik meg a trófeákat, akik a legjobban teljesítenek, s akik képesek a többiek fölé kerekedni valamilyen tekintetben. Az általunk elhódított hét bajnoki cím rendkívül fontos eredménynek számított akkoriban, sikereinket vizsgálva pedig egyértelműnek számít, hogy hatékonyan tevékenykedtünk, hiszen az közreműködésünkkel igazolt labdarúgók, példának okáért Zinédine Zidane, Pavel Nedvěd, vagy Fabio Cannavaro, messzemenően megmutatták, hogy megérte szerződtetni őket, s minden szinten oroszlánrészt vállaltak kollektív győzelmeikből. 

Leszögezném, hogy soha nem kértünk meg senkit, hogy nyerje meg helyettünk az egyes összecsapásokat, melyeken egytől-egyig önerőből szereztük meg a három bajnoki pontot. 2006-ban olyan érzésem volt, mint a madárnak, aki a fa tetején tanyázik, s ellenfelei, annak érdekében, hogy elkergethessék onnan, meglehetősen nemtelen módon alulról, nem látható helyről és irányból nyitnak rá tüzet. A botrány kirobbanását követő tíz nap életem legszörnyűbb időszakaként vonult be emlékezetembe, mivel a rádióadók, a televíziócsatornák, valamint a különféle újságok egészen egyszerűen nem voltak képesek másról beszélni. 

Úgy támadták személyemet, hogy soha, egyetlen pillanat erejéig sem zsaroltam, vagy használtam ki senkit, emiatt pedig rendkívül bántott, hogy egy gazembernek, valamint egy gátlástalan tolvajnak kiáltottak ki. Ennek következtében meglehetősen hosszú ideig depressziós voltam, s alig mertem kilépni az utcára, mivel attól tartottam, hogy ott is csak a gyűlölettel kell szembesülnöm. Az emberek gyakran élnek a balszerencse megjelenítéseként azzal a szófordulattal, hogy mi lenne akkor, ha úton a munkába a fejükre esne egy tégla. Nos, érzésem szerint rám ekkor nem egy tégla zúdult, hanem egy egész ház. 

Fájt, hogy elvették a Juventustól azt, ami jogosan járt neki, mivel ez a csapat életem fő műve volt. Mikor bemocskolták a Bianconeri nevét, valamint lerombolták az én hitelességemet, rendkívül sok minden megfordult a fejemben, s bizony, egy ponton még az öngyilkosság lehetőségén is elgondolkodtam. A gödörből egyedül hitem segített kimászni, mivel az, hogy közelebb kerültem Istenhez, megtanította nekem, hogy az élet a jó és a rossz örök párharcáról szól, melyen nem lehet változtatni, ekképp kötelességünk felvenni a kesztyűt a számunkra negatív pillanatokban is. Életem legnagyobb mélypontján egy idő után elképesztően nagy belső erőt éreztem magamban, mely azt mondta nekem, hogy folytatnom kell a küzdelmet, s meg kell mutatnom a külvilágnak, hogy a klubot érő vádak alaptalan, hazug kitalációk. 

A calciopoli vádjainak elhangzásakor mindenképpen meg szerettem volna érteni, hogy ezen állítások megfogalmazói miért igyekeztek besározni nevemet, mivel őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy mivel érdemeltem ki mindezt. Mindig is arra törekedtem, hogy a nyilvánosság előtt az igazság pártját fogjam, valamint azt képviseljem, s úgy vélem, mindennek teljes körű létjogosultsága van, hiszen az alapvető emberi jogok szerint mindenki egyenlő a törvény előtt. A botrányt követő eljárás során szinte semmilyen tekintetben nem érzékelhettük ennek gyakorlati megvalósulását, hiszen annak ellenére, hogy az ügyészség szerint egy széles körű, s rengeteg embert érintő állítólagos ügyről beszélünk,  akkor nem kizárólag engem, illetve a Juventust kellett volna a középpontba állítani, majd felelősségre vonni, ráadásul sokkal súlyosabb mértékben, mint a többi »érintettet.«

Teljes mértékben hazug vád, hogy az akkori futball ilyen mértékű eltorzulásáról az úgynevezett Moggi-rendszer tehetett, mivel a hibák, valamint az alapvető problémák a sportág egészét átszőtték. Ekkoriban minden egyes alakulat folytatott párbeszédet bizonyos játékvezetőkkel, valamint partjelzőkkel, mivel ez az adott években egy teljesen bevett gyakorlatnak számított, azonban ezen körülményt az ügyet vizsgáló bírók, valamint az annak megítélésébe belekontárkodó politikai szereplők teljes egészében figyelmen kívül hagyták, annak érdekében, hogy egy totálisan értelmetlen, 360 fokos kör megtételét követően végül a Juventust kiálthassák ki főkolomposnak. 

Úgy vélem, a 2006 óta eltelt esztendőkben egyértelműen bebizonyítottam, hogy ártatlan vagyok, s hogy a velem szemben megfogalmazott állítások nem bírnak valóságalappal. Ha egyetlen mérkőzés esetében sem tudták alátámasztani, hogy az azokat vezető bírók külső nyomás miatt hoztak meg egyes döntéseket, s ha végső soron minden ezzel vádolt játékvezetőt felmentettek, adja magát a kérdés, hogy állítólagos tevékenykedésünk mégis milyen károkat okozott az olasz labdarúgásnak? Azoknak a bíráknak, akik szerepet vállaltak az Öreg Hölgy elítélésében, végső soron egy sokkal nagyobb jelentőséggel rendelkező ítélőszék előtt kell majd felelniük tetteikért, ugyanis az akkor meghozott határozataikat hitem és meglátásom szerint nem világi törvények, hanem a legfelsőbb döntőbíró, Jézus Krisztus erkölcsi parancsolatai alapján teszik majd mérlegre a túlvilágon" – összegzett Luciano Moggi.