Az egykori legendás olasz védő, a 2006-ban az olasz válogatottal világbajnoki címet, majd ugyanabban az évben Aranylabdát szerző Fabio Cannavaro a mai nap folyamán hosszabb interjút adott a Tuttosportnak, melyben az Azzurri Európa-bajnokságon mutatott menetelésén túl számos más, egyebek mellett Juventusszal is kapcsolatban álló témáról beszélt, többek között szót ejtve a Chiellini-Bonucci kettősről, Federico Chiesáról, Andrea Pirlóról, vagy Cristiano Ronaldóról is. Az alábbiakban ezen nyilatkozat fordítását olvashatjátok, a szokott módon kísérőszöveg nélkül. 

"Hogy örülök-e annak, hogy utánam Giorgio Chiellini volt az első olasz futballista, aki nemzetközi trófeát emelhetett a magasba csapatkapitányként? Természetesen igen, mivel mindig is rendkívül nagyra tartottam Giorgiót, aki annak ellenére, hogy 2006-ban is meghívót kaphatott volna a világbajnoki keretebe, akkor még csak a lelátóról tekinthette meg a Franciaország elleni berlini finálét. A mai védők közül leginkább Chiellini vívta ki tiszteletemet játéka és személyisége miatt, s rendkívül boldog vagyok, hogy annak idején egy rövid ideig nekem is alkalmam nyílt az én korosztályomat követő olasz védőgeneráció egyik legkiemelkedőbb képviselőjével futballoznom a Juventus kötelékében" – szögezte le az ikon mondanivalójának kezdeteként. 

"Giorgio meglátásom szerint a kontinensviadal egésze alatt kiemelkedően teljesített kora, valamint ezzel járó sérülései ellenére is, azonban úgy vélem, hogy a válogatott sikerének legfőbb letéteményese mégsem ő, hanem Gianluigi Donnarumma volt, akit nem véletlenül választottak meg a torna legjobb labdarúgójának. Egészen elképesztő számomra, hogy az Eb előtt sokan pusztán jó, ugyanakkor nem kiemelkedő hálóőrként tekintettek rá, ugyanis Gigio minden tekintetben fantasztikus kapusnak számít, aki semmilyen szempontból nem mondható átlagos futballistának. Véleményem szerint kissé felfoghatatlan, hogy egy mindössze huszonkét esztendős fiatalember hogy képes ekkora nyugalommal és határozottsággal irányítani a védelmet, valamint hárítani az ellenfél lövéseit, azonban ez is megmutatja, hogy egy páratlan játékosról beszélünk, aki hatalmas értéke mind Olaszországnak, mind pedig korábbi és jelenlegi klubcsapatának. 

Biztos vagyok benne, hogy Donnarumma a világ legjobb kapusának fog számítani az elkövetkezendő tíz-tizenöt esztendőben, ennek folytán pedig elmondhatatlanul sajnálom, amiért elhagyta Itáliát, s a Paris Saint-Germain együtteséhez szerződött, mivel az olasz futballnak egészen egyszerűen szüksége van olyan nagy formátumú portásokra, mint amilyen ő, vagy korábban Gigi Buffon volt. A címeres mezben természetesen továbbra is láthatjuk majd Gigiót hazánk szolgálatában, ám ez csekély vigasz lehet távozásáért. Hogy Donnarumma esélyes lehet-e az idei Aranylabdára? Könnyen lehet, hogy sokak szemében igen, ahogy egyesek bizonyára Jorginhóról is ekképp vélekednek, azonban én kérdés nélkül Lionel Messinek adnám az elismerést, aki egy újabb nagyszerű idényt követően a Copa Américát is megnyerte Argentínával, ráadásul úgy, hogy minden szempontból főszerepet vállalt a tornagyőzelemben. 

Hogy a Juventus vezetőségének helyében megtartanám-e Cristiano Ronaldót? Ne vicceljünk, ennek nem is szabadna kérdésnek lennie. Hány gólt is szerzett CR7 az elmúlt idényben? Harminchatot? És mennyi idős is? Pontosan ugyanannyi, mint ahány alkalommal bevette az ellenfelek kapuját. Nem lehet vita tárgya, hogy Cristiano kora egyik legkiemelkedőbb játékosa, aki még mindig hatalmas értéket jelent alakulatainak, ugyanis jelenléte egymagában két másik labdarúgóéval ér fel, úgy Portugália, mint a Bianconeri számára. A számok sosem hazudnak, ezek alapján pedig a Juve kétségkívül kifizetődő üzletet kötött 2018 nyarán, mely a mai napon is ugyanolyan jó döntésnek tekinthető, mint három mercatóval ezelőtt. 

Az olasz játékosok közül a magunk mögött hagyott időszak egyik legkellemesebb meglepetését Federico Chiesa szolgáltatta, aki sok tekintetben emlékeztet engem édesapjára, Enricóra, akit csapattársamnak tudhattam a Parma színeiben. Testtartása és lövési technikája egyértelműen őt juttatják eszembe, s bár véleményem szerint Enrico is kiemelkedő futballista volt, Fede messze túl fogja szárnyalni őt, s sokkal jobb labdarúgó válik majd belőle. Chiesa rendkívül intelligens személy, s nem csak a pályán, hanem a magánéletben is, mivel szülei annak idején nagy hangsúlyt fektettek tanulmányaira és megfelelő neveltetésére. Enrico kivételes tehetség volt, ám a mérkőzések ideje alatt néha kissé félénknek bizonyult, különösen, mikor lőnie kellett volna, míg Fede sokkal bátrabban és rafináltabban oldja meg a kulcsszituációkat, s már csak a folytonosság hiányzik belőle ahhoz, hogy a legnagyobb reménységek között emlegessék. Meggyőződésem, hogy Chiesa és Donnarumma az előttünk álló évek két legjelentősebb olasz labdarúgója, s jó úton haladnak afelé, hogy egyszer legendákként tekinthessünk majd rájuk. 

Hogy a Juve meg fogja hosszabbítani Chiellini szerződését? Miután az elmúlt hetekben azzal kellett szembesülnöm, hogy a Real Madrid elengedett egy olyan jelentős klublegendát, mint Sergio Ramos, semmin sem lepődnék meg. Sajnálatos módon sosem hittem abban, hogy a labdarúgás világában megtalálható a közösségi szellem, illetve az örökké fennálló szeretet. A klubok csak addig gördítik eléd a vörös szőnyeget, amíg szükségük van rád, mikor pedig teljesítményed némiképp visszaesik, használt papír zsebkendőként hajítanak el, anélkül, hogy emlékeznének arra, hogy mennyi mindent tettél értük a múltban. 

Chiellini és Leo Bonucci kettőse természetesen jelen pillanatban is egyedülálló párosnak mondható, azonban sajnálatos módon egyikük sem fog már hosszú ideig futballozni, mivel Giorgio harminchat, Leonardo pedig harmincnégy esztendős, ennek következtében pedig sem a Juventusban, sem pedig az olasz válogatottban nem csodálhatjuk már őket évekig. Egy Európa-bajnoksághoz hasonló torna rövid idő alatt zajlik le, ekképp a hosszabb ideje hiányosságokkal küszködő labdarúgók is képesek kimagaslót nyújtani néhány hét alatt, azonban úgy vélem, hogy a képességek megkopása egy hosszú és intenzív klubidény alatt teljes mértékben felbukkan pár hét elteltével. Ha a Juve képes lesz okosan kezelni Chiellinit és Bonuccit, melynek nyomán adott esetben még néhány esztendő erejéig keretében tarthatja őket, jelentős pénzt spórol meg, mivel e két labdarúgó egyes találkozókon még mindig képes hozzáadott értéket jelenteni, azonban ha gondatlanul bánik velük, s kirobbanthatatlan kezdőként számít rájuk, az események könnyen visszájukra fordulhatnak, ami magától értetődő módon hatalmas kockázatot jelentene. Ahogy az életben semmi sem tart örökké, Chiello és Bonu is a hanyatlás jeleit mutatja majd idővel, s ez így is lesz rendjén. 

Hogy Matthijs de Ligt képes lesz-e a két olasz örökébe lépni egy rosszul sikerült Európa-bajnokságot követően? Ha meghívhatnám a hollandot egy kávé melletti elbeszélgetésre, egészen biztosan azt javasolnám neki, hogy maradjon nyugodt, s dolgozzon tovább az eddigiek szerint, mivel minden adottsága megvan ahhoz, hogy kora egyik legnagyszerűbb középhátvédje legyen. Ez egészen biztosan így van, s megítélésem szerint attól, hogy az utóbbi hónapokban kissé balszerencsés volt, nem lesz rossz igazolás, vagy pocsék futballista. Sokszor elfelejtjük, hogy Matthijs továbbra is rendkívül fiatal, ilyen korban pedig természetes, hogy a labdarúgók formája időnként ingadozik, s kisebb-nagyobb hullámvölgyeken megy keresztül. Korábban én magam is éltem át ehhez hasonló időszakot a Real Madrid kötelékében, igaz, akkor már jóval idősebb voltam, mint de Ligt ma, s a közvélemény mégsem az akkori éveim alapján ítél meg. Úgy vélem, hogy a holland a továbbiakban is rengeteget fejlődik majd, mivel a lehető legjobb helyen van a szintlépés eléréséhez, s meggyőződésem, hogy hamarosan egyértelműen a világ egyik legjobbja lesz majd posztján. 

A Juve alapvetően továbbra is igen erős kerettel rendelkezik, ezt pedig a klub vezetősége minden bizonnyal újabb igazolásokkal szeretné majd még magasabb szintre emelni. Úgy gondolom, hogy legnagyobb előnyt jelentő szerződtetésük már most is a csapat kötelékében lehet, mivel ha Paulo Dybala képes lesz túllendülni nehézségein, s ismét teljes erőbedobással küzdeni az alakulatért, hatalmas értéket jelent majd a Bianconeri számára. Az argentin elmúlt idénye egyáltalán nem volt szerencsés, mivel sajnálatos módon rengeteg különféle sérüléssel kellett szembesülnie, ám amennyiben visszatalál régi játékához, óriási előnybe hozhatja majd az Öreg Hölgyet. A gárda kiszemeltjei közül mindenekelőtt természetesen Manuel Locatellit emelném ki, aki a Sassuolo és az Azzurri szerelésében megmutatta, hogy egyaránt képes kimagaslóan futballozni egy jól működő gépezet részeként, valamint egyéni szinten is, ebből kifolyólag pedig megítélésem szerint a Juventus biztosan nem követ el tévedést a középpályás megszerzésével, aki ráadásul fiatalnak, illetve olasznak is mondható technikai erényein felül. 

Hogy örültem-e annak, hogy Gigi Buffon visszatért a Parma kötelékébe? Természetesen igen, mivel nemzetünk labdarúgásának egyik legjobb kapusa továbbra is képes lenne a Serie A-ban védeni, s van is kedve pályafutásának folytatásához. Ezen két tényező megléte mellett egyértelmű, hogy meg kellett toldania egyébként is páratlan karrierjét, ennél pedig nem is találhatott volna jobb helyet a Sonkásoknál. A korábbiakhoz képest minden bizonnyal nehezebb dolga lesz majd, mivel ezúttal nem leszek ott mellette, ám ezt nyilvánvalóan csak heccelődésből mondom. Őszintén szurkolok neki, hogy meglelje számításait a Ducalinál, s jusson vissza a legjobbak közé egy idényen belül.

Andrea Pirlo menesztése kapcsán a mai napig meglehetősen ambivalens érzéseim vannak, mivel az egykori középpályás joggal számíthatott arra, hogy megerősítik pozíciójában, hiszen a tőle telhető legtöbbet hozta ki egy minden tekintetben különös és nehéz szezonból, melynek során két trófeát zsebelt be a Zebrákkal, ráadásul bejuttatta a klubot a Bajnokok Ligájába is. Ennek ellenére úgy vélem, hogy Max Allegri visszatérésével a Juventus garantálta magának a további győzelmeket, még azzal együtt is, hogy a következő bajnoki idény szintén rendkívül izgalmasnak ígérkezik. Meglátásom szerint Maurizio Sarri képes lehet új magasságokba emelni a Laziót, míg Simone Inzaghi eredményesen kamatoztatja majd rendkívüli intelligenciáját az Inter kispadján. Természetesen sajnálom, hogy két barátom, azaz Pirlo és Rino Gattuso a kirúgás sorsára jutottak, ám úgy vélem, hogy Luciano Spalletti sokat profitál majd azokból az alapokból, melyeket elődje fektetett le a Napoli együttesénél" – összegezte meglátásait Cannavaro.