A Juventus egykori, s a Tottenham Hotspur jelenlegi sportigazgatója, Fabio Paratici ma éjfél előtt hosszabb interjút adott az ismert olasz transzfergurunak, Gianluca Di Marziónak, melynek keretein belül a londoni klub átigazolásain, elsősorban a Harry Kane megtartásáért tett erőfeszítéseken, illetve Nuno Espírito Santo leigazolásán túl az Öreg Hölgyél végzett munkásságát, valamint az ezzel kapcsolatos híreszteléseket is igyekezett megítélni, szót ejtve egyebek mellett Paul Pogba, Max Allegri, vagy éppen Gianluigi Donnarumma létrejövő, vagy éppen meghiúsult szerződtetéséről is. A szakember által elmondottakat teljes terjedelemben, kísérőszöveg nélkül közöljük. 

"Hogy mit tennék, ha Olaszország és Anglia egymással csapnának össze az Európa-bajnokság döntőjében? Nem örülnék neki túlzottan, mivel gondoljon csak bele, hogy mit kapnék a kollégáimtól, ha az Azzurri a Háromoroszlánosok hazai pályáján szerezné meg a trófeát Angliával szemben. Még csak tíz napja állok a Tottenham alkalmazásában, s egy ehhez hasonló bemutatkozás nem lenne túlságosan kedvező Londonban" – szögezte le viccesen a Sky Sport Italia csatornáin közvetített beszélgetés kezdeteként. 

"Olaszországnak azonban a finálé előtt Spanyolországgal kell szembenéznie az Eb elődöntőjében, s ez a mérkőzés nem csak két remek válogatott, hanem két kiváló szakember, Roberto Mancini és Lius Enrique találkozója is lesz egyben. Hatalmas taktikai csatára számítok, melyen mindenképpen az egészen apró részletek határozzák majd meg a végkimenetelt, ám úgy vélem, hogy az Azzurrinak némileg több esélye van a győzelem kiharcolására, mivel nagyobb magabiztossággal futballoznak, mint a spanyol nemzeti együttes, emellett pedig a csapatösszhangot alapul véve is magasabb szinte állnak, mint ellenfelük. 

Hogy mit gondolok Harry Kane-ről? Amint vége a tornának, azonnal felveszem vele a kapcsolatot, hiszen egy minden tekintetben kimagasló képességekkel rendelkező labdarúgóról beszélünk, s alig várom, hogy testközelből láthassam őt futballozni. Jelen pillanatban nem tudnám megmondani, hogy milyen jövő áll előtte az átigazolási piac tekintetében, ugyanakkor klubunk célja egyértelműen az, hogy még hosszú ideig kötelékünkben tartsuk őt. Szerencsés embernek érzem magam, mivel az elmúlt tíz esztendőben rengeteg nagyszerű játékost láthattam a Juventusnál, így pedig van némi tapasztalatom azt illetően, hogy miként kell bánni a Kane-hez hasonló, szűk világelit tagjának számító, illetve számos szempontból különleges futballistákkal.

Az Öreg Hölgy kötelékében számos nagyszerű igazolást vittünk véghez, ám legalább ennyi nagyobb horderejű transzfert nem sikerült tető alá hoznunk. Domenico Berardi példának okáért egy időben rendkívül közel állt ahhoz, hogy véglegesen csatlakozhasson hozzánk, azonban fejlődésének szempontjából örülök, hogy végül maradt a Sassuolo alakulatánál, mely gárdánál kétségkívül hatalmas fejlődésen ment keresztül, javarészt az elmúlt három szezon folyamán. Annak ellenére, hogy végül nem sikerült őt megszereznünk, egyáltalán nem bánom az időt, melyet leigazolásának kieszközölésére fordítottunk, mivel érdeklődésünk időpontjában egy rendkívül fiatal olasz tehetségről beszéltünk, akit kár lett volna átengedni riválisainknak. Más kérdés, hogy végül nem igazolt sehova, ugyanis az adott helyzetben egyedül az ajánlattétel tűnt logikus lépésnek. 

Federico Chiesát illetően hasonló érzések kavarogtak bennünk, mivel az első pillanattól fogva meg voltunk róla győződve, hogy egy kivételes labdarúgóval van dolgunk, aki egy nagyobb szintlépéssel sokkal jobbá válhat majd, feltételezéseink pedig teljes mértékben beigazolódtak az elmúlt idényben. Fede egy hihetetlenül nagy minőséget képviselő, óriási munkabírású, s igen motivált játékos, akinek fő erényét szívóssága, valamint fejlődés iránt szakadatlan igénye jelenti. Elképesztő karakterrel rendelkezik, s biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő időszakban a Juve egyik legmeghatározóbb szereplője válik belőle. 

Paul Pogbával kapcsolatban nem sok újdonsággal tudok szolgálni, ugyanis csak azt tudom elmondani, mint korábban is, vagyis ismételten leszögezhetem, hogy a Bianconeri mindig is kötődött, s kötődni is fog azon labdarúgókhoz, akik egykor szerelésében futballoztak. Paul mindössze tizennyolc esztendős volt, mikor Torinóba költözött, ennek alapján pedig szinte nálunk nőtt fel emberként és futballistaként, melynek folytán hatalmas megelégedéssel tölt el bennünket, ha sikereket arat, vagy ha csapatának egyik húzóembereként funkcionál. Ez a kölcsönös szeretet és érdeklődés jelenti azon kapcsolat alapjait, mely mindig is fennállt a Juve és Pogba között, azonban mindezzel együtt is úgy vélem, hogy az olasz rekordbajnokhoz való visszatérése igen nehéz lenne, nem kis részben abból kifolyólag, hogy az elmúlt esztendőkben sosem álltunk igazán közel leigazolásához. 

A Tottenhamnél töltött eddigi napjaim merőben más élményekkel szolgáltak számomra, mint a Juventusnál átélt évtized, ugyanis az angol és az olasz felfogás alapvetően különbözik egymástól, ez pedig a futballal kapcsolatban is egyértelműen kiviláglik. A Spurs székházának és stadionjának környékén mindenhol szembesülhettem azzal a gondos tervezéssel és profizmussal, mely sikeressé tette és teszi ezt a klubot, ugyanis kijelenthetem, hogy a Sarkantyúsoknál munkálkodó szakemberek a lehető legapróbb részletekig gondoskodnak az alakulat körüli ügyekről, attól függetlenül, hogy ezek milyen területeket érintenek. A Tottenhamnél mindig tekintetben családias légkör uralkodik, ahol az itt dolgozó egyének rendkívül szeretik munkájukat, egészen egyszerűen öröm velük együtt dolgozni. 

Hogy miként választottuk ki a Tottenham új vezetőedzőjét? Mint ismert, az elmúlt hetekben több, igencsak nagy nevet jelentő szakemberrel is vettük fel a kapcsolatot, ahogy az az ehhez hasonló esetekben általában lenni szokott, ám választásunk végül Nuno Espírito Santóra esett, aki egy hatalmas tapasztalattal rendelkező szakember, melyet élesen megmutat, hogy az utóbbi időszakban csodálatos éveket töltött el a Wolverhampton Wanderers kispadján. Leszögezném, hogy kizárólag mi határoztunk úgy, hogy jelenlegi mesterünket bízzuk meg az alakulat irányításával, nem pedig más trénerek kosaraztak ki bennünket. Az efféle szituációkban a klubvezetés mindig kísérletet tesz a rendelkezésére álló opciók kiértékelésére, melynek nyomán úgy határoztunk, hogy Santo lesz a megfelelő szakember a Spurs számára, annak ellenére, hogy többek között Antonio Contéval, Paulo Fonsecával, és Gennaro Gattusóval is kapcsolatban álltunk. 

Hogy miért éppen a Tottenhamhez szerződtem Juventustól való távozásomat követően? Elsősorban azért, mert rendkívül hosszú távú ismertséget ápolok a klub elnökével, Daniel Levy-vel, melynek nyomán pontosan tudom, hogy milyen munkát végzett a Spursnél az elmúlt húsz esztendőben. Irányítása alatt a Tottenham az elmúlt tizenöt idény végén harcolta ki az európai kupasorozatokban való indulás jogát, melynek következtében nem egyszer a Bajnokok Ligájában is megcsillogtathatta képességeit, sőt, egy ízben egészen a fináléig menetelt. Mindig is nagy tisztelettel gondoltam az elnök úrra, így mikor felajánlotta, hogy legyek a Tottenham új sportigazgatója, rendkívül boldog lettem, s szinte azonnal elfogadtam az megkeresést. A Premier League-ben való tevékenykedés mindig is egyik legnagyobb álmomnak bizonyult, s úgy vélem, hogy e környezetben szakmai, valamint magánemberi szinten is kiteljesedhetek, miközben számos új tapasztalattal gazdagodhatok. A Spurs egy remek alakulat, én pedig örülök, hogy immár én is részese lehetek jövőbeli sikereinek. 

A Juventusszal nagy békességben váltunk el egymástól, ennek révén pedig kijelenthetem, hogy a klubbal való kapcsolatom semmit sem változott, mivel továbbra is ugyanolyan érzésekkel viseltetek a Bianconeri iránt, mint az elmúlt tizenegy év bármely más napján. A fent említett időszak szinte végtelennek számít a labdarúgás világában, ekképp természetes, hogy ezer szállal kötődöm az Öreg Hölgyhöz, s rengeteg emléket ápolok velük kapcsolatban. Csodálatos pályafutásom volt Torinóban, ám véleményünk szerint itt volt az idő a váltásra, mivel mindkét félnek szüksége volt új személyekre, s új benyomásokra. Hogy a Suárez-ügy nélkül még mindig az olasz rekordbajnoknál tevékenykednék-e? Az ezt illető vizsgálatok továbbra is folyamatban vannak, az ügyészség pedig csak apránként hozza nyilvánosságra az újabb és újabb részleteket, ezáltal pedig lassan minden egyes szál elvarródik, s mindenki tisztára fogja mosni nevét. Személyes tekintetben nyugodtnak érzem magam, mivel nem gondolnám, hogy a hivatalos szerveknek bármi okuk lenne elmarasztalniuk engem, ugyanakkor sajnálom, hogy egy ilyen megalázó helyzetben keveredtem az utóbbi hónapokban, még azzal együtt is, hogy tisztában vagyok vele, hogy bizonyos szerepkörökben elkerülhetetlen, hogy egyes körök megpróbálják besározni a nevedet. 

Nem tudom, hogy Massimilano Allegri ma a Juve mestere lenne-e, ha a klub kötelékében maradtam volna, mivel az edzőváltás levezénylésének idején én magam már nem álltam a Bianconeri alkalmazásában, ekképp nem is beszéltem Andrea Agnellivel az ezzel kapcsolatos kérdésekről. Max iránt mindig is mély hálát éreztem azért, melyet öt évet kitevő torinói munkássága idején tett a fekete-fehérekért, s a számos emlék miatt, melyet egymás oldalán élhettünk át. Emberként és szakvezetőként egyaránt nagyra tartom őt, hiszen a közvélekedés szerint is ő számít az egyik felkészültebb, s legnagyobb intelligenciával rendelkező mesternek a világfutballban, a számos közösen elnyert siker miatt pedig kizárólag szép emlékek élnek bennem vele kapcsolatban. 

Hogy ha lehetőségem lett volna rá, leigazoltam-e volna Gianluigi Donnarummát a Bianconerinél? E témáról nem kívánom kifejteni álláspontomat, mivel jelen helyzetben már egyáltalán nem bír relevanciával. A Tottenham Hotspur sportigazgatója vagyok, így pedig mostani klubom ügyeivel kell foglalkoznom, azonban annyit megállapíthatok, hogy Donnarumma egy kiemelkedő tehetséggel megáldott hálóőr, aki kétségkívül a legjobb fiatal játékosnak számít posztján. Angliában töltött rövid időszakom alatt mindeddig még nem kíséreltem meg szerződtetését" – összegzett Paratici.