A Juventus amerikai válogatott futballistája, Weston McKennie a minap hosszabb interjút adott a nemzetközi sportsajtónak, melyben egyebek mellett kifejtette, hogy egy esztendővel ezelőtt mekkora megtiszteltetésként élte meg, hogy csatlakozhatott a Bianconerihez, emellett pedig különbséget tett az Olaszországban, valamint az Egyesült Államokban uralkodó társadalmi normák között is. 

A középpályás, aki az előző idényben valósággal berobbant a Serie A-ba, az elmúlt hónapokban minden sorozatot figyelembe véve 46 fellépésen 6 találattal és 3 gólpasszal szolgálta alakulatát, elsősorban a Torinóban töltött mindennapokról beszélt, leszögezve, hogy Piemont tartomány székhelyén sokkal könnyebben felismerik őt az emberek, mint szülővárosában, Dallasban. 

"Nyilvánvalóan a Juventus Olaszország legnagyobb klubja, melynek révén Itáliában igen nagy figyelem összpontosul az Öreg Hölgy labdarúgóira is. Minden egyes alkalommal, amikor elmegyek sétálni a lakhelyem környékére, melyet egyébként nem teszek meg túlzottan gyakran, nagyjából tíz méterenként meg kell állnom, mert a járókelők beszélgeti szeretnének velem" – állapította meg. 

"Ennek ellenére rendkívül szeretek kimozdulni otthonról, mivel szívesen elegyedek szóba a lakossággal, kiváltképp azon személyekkel, akik maguk érdeklődnek hogylétem felől, azonban legalább ennyire szeretem a hangsúlyt a magánéletemre fektetni, ebből kifolyólag pedig viszonylag sok időt töltök lakásomon. Úgy vélem, hogy a magánszféra védelme különösen fontos az ismertebb személyiségek számára, ezért pedig gyakran csak kapucniban, illetve az Olaszországban is kötelező arcmaszkban lépek ki az utcára, ennek ellenére a lakosok szinte minden alkalommal felismernek.

Itt, Dallasban ez csak hébe-hóba fordul elő, míg Torinóban az emberek képesek kétszáz méteren keresztül üldözni, s követni engem az általam felkeresett üzletekbe, ahol gyakran sarokba szorítanak, s kikényszerítik tőlem a számukra oly fontos közös képet, vagy autogramot. Tisztában vagyok vele, hogy ez a munkám része, ám néha szeretném egyedül sétáltatni a kutyáimat, azonban Olaszországban szinte még a kutyáimat is felismerik, ami természetesen megnehezíti a magánélet védelmét."

Mint ahogy azt a játékos már korábban is kifejtette, első kedvelt sportága az amerikai futball volt, míg a hagyományos értelemben vett labdarúgással csak németországi esztendői alatt ismerkedett meg, majd vált a sportág szerelmesévé. 

"Fiatalkorom egy pontján a családom Németországba költözött, mivel édesapámnak itt kellett szolgálnia katonaként, s ennek révén is kerültem kapcsolatba a labdarúgással, melyet alapvetően azért kezdtem el, mert Európában ekkor még nem lett volna lehetőségem amerikai futball-edzésekre járni. Úgy vélem, hogy ha megkaptam volna a szükséges képesítést, lett volna lehetőségem eljutni az NFL-be, azonban nem bánom, hogy végül labdarúgó vált belőlem, mivel nagy szívvel, s hatalmas eltökéltséggel igyekszem teljesíteni sportágamban, illetve klubcsapatomban."

Vajon az Egyesült Államokban egy futballista kisebb felhajtás mellett élhet, mint Európában, a labdarúgás őshazájában? 

"Mivel országomban, illetve szűkebb értelemben véve Dallasban sem a foci számít a legnépszerűbb sportágnak, mikor hazatérek, olyan, mintha egy más világba csöppennék Európához képest. Itt pusztán egy egyszerű, átlagos srác vagyok, aki a családjával és a barátaival tölti ideje legjavát, s senki sem tekint rám klasszisként vagy világsztárként, melyet egyébként soha nem is igényeltem. 

Természetesen imádom Olaszországot, valamint a Juventust, s csapattársaimat is, ám nem tagadom, hogy mikor először megláttam Cristiano Ronaldót, egyszerűen nem hittem a szememnek. Emlékszem, hogy éppen a Bianconeri gyógytornászához igyekeztem, CR7 pedig éppen akkor jött ki a helyiségből. Mindössze egy alsónemű volt rajta, nekem pedig a lélegzetem is elállt a tudattól, hogy tényleg itt áll velem szemben a történelem egyik legnagyobb játékosa, ennek ellenére viszont mindent megtettem, hogy higgadtan, s ne egy idióta rajongóként viselkedjek, mivel tudtam, hogy alig pár héten belül már mellette futok majd ki a gyepre" – összegzett McKennie.