A Palermo egykori mecénása, Maurizio Zamparini a tegnap nap folyamán ismételten érdekes nyilatkozatot adott az olasz sportsajtónak, azonban ezúttal meglepő módon nem kizárólag legkedvesebb témájáról, azaz a Juventus Paulo Dybala kárára elkövetett állítólagos vétségeiről ejtett szót, hanem az Inter idei sikereinek legfőbb okát, valamint Cristiano Ronaldo szerepéről is igyekezett közzétenni álláspontját. 

A Rosaneri korábbi első embere, aki 2012-ben maga hozta Európába az argentin futballistát az Instituto alakulatától, elsőként a támadó jelenlegi helyzetéről beszélt, egyúttal fogalmazott meg tanácsokat az Öreg Hölgy a helyzetet szerinte meglehetősen dilettáns módon kezelő vezetőségének a szituáció lehetséges megoldásait illetően. 

"Imádom Paulót. Egy hatalmas, hatalmas bajnok, aki szinte mindenki felett állhatna jelenleg, ha a Bianconeri nem rontotta volna el pályafutását annak idején. Nagy örömömre szolgált, hogy képes volt gólt szerezni a Napoli elleni találkozón, s szinte fizikailag szenvedtem, annyira szerettem volna, hogy megmutassa valós értékét a hosszú kihagyását követően" – szögezte le furcsa élményét a Radio Sportiva hullámhosszán. 

"Számos alkalommal bombáztam Dybalát üzenetekkel a közösségi média felületein, melyek egyetlen kérést, vagy inkább tanácsot tartalmaztak: hagyja el a Juventust, meneküljön Torinóból! Ha annak idején nem hozzák a nyakára Cristiano Ronaldót, jelen pillanatban mindenki a világ legjobbjaként emlegetné, ugyanakkor a portugál szinte minden tekintetben elnyomta őt, szerződtetésével pedig csak azt érte el a Bianconeri, hogy az a Paulo, akit mindannyian oly jól, már-már személyesen ismertünk, megszűnt létezni. Dybala sokkal jobb klubot érdemel az Öreg Hölgynél, s véleményem szerint mindenképpen a Barcelona, esetleg a Real Madrid kötelékébe kellene igazolnia, melyek egyébként mindig is nagyobb együttesek voltak a torinóiaknál."

Zamparini kedvence megítélését követően saját elnöki tapasztalatairól is beszélt, kijelentve, hogy harminckét, sportvezetőként töltött esztendő után megelégelte a labdarúgás világát, ugyanakkor minden egyes döntéshozói hibájával tisztában van. 

"Hogy milyen viszonyban állok az általam menesztett mesterekkel? Gennaro Gattusóval például nagyon jóban vagyok, hiszen magánemberként, illetve trénerként is igen nagyra tartom, ennek ellenére jelen pillanatban képtelen lennék megítélni, hogy milyen jövő állhat előtte. Ha én lennék a Napoli elnökének, Aurelio De Laurentiisnek helyében, egyértelműen a csapat kispadján tartanám őt, azonban a Partenopei első embere rendkívül nagy jellem, ekképp bizonyosan jó döntést fog hozni Rinót illetően. 

Utólag szinte minden általam menesztett vezetőedző elbocsátását megbántam, utólag pedig igen sűrűn igyekeztem szabadkozni ezen lépéseimért. Ha most is elnökként tevékenykednék, újra megkeresném Alberto Zaccheronit, Gian Piero Gasperinit, vagy Luciano Spallettit, akik mind kiváló szakemberekké nőtték ki magukat, ahogy Roberto De Zerbi is, aki annak ellenére, hogy Palermóban elbizakodott és tapasztalatlan ember volt, a Sassuolót irányítva felnőtt a feladathoz. Nagyon szeretem a futballt, melynek nyomán együttese játszik, mivel meglátásom szerint az egyik legkiemelkedőbb játékot a Neroverdi valósítja meg Olaszországban. 

Harminckét esztendőt töltöttem el a labdarúgás világában, távozásomat követően pedig kijelenthetem, hogy rendkívül hiányzik a mérkőzéseket körülvevő atmoszféra, ezzel ellentétben azonban a legkevésbé sem hiányolom a sok stresszt, ami az enyémhez hasonló szerepkörök természetes velejárójának számít. Vasárnaponként szinte teljesen kifordultam önmagamból, ugyanakkor a futball egy hatalmas befektetés, melyért a szurkolók boldogságát, örömét, illetve szórakozási lehetőségét kapod cserébe, ez pedig a legjobb érzés a világon.

Összességében úgy gondolom, hogy megérte elnöknek lenni ennyi időn keresztül, hiszen az összes nehézség ellenére kibontakozhattam a pályámon. A mi jutalmunk nem pénzben, hanem a látványban fejezendő ki. Semmi sem töltött el nagyobb elégedettséggel, mint mikor láttam a csapatomat győzedelmeskedni. Ez a világ minden anyagi javánál többet ér, annak révén azonban, hogy némileg kiárusítjuk együtteseinket és játékosainkat, kissé mi magunk is színpadi alakokká, nevetséges primadonnákká válunk."

Az egykori sportvezető végezetül az Inter jelenlegi, minden tekintetben kiemelkedő szezonjáról beszélt, leszögezve, hogy a sikerek ellenére a Nerazzurri csak addig lesz képes a jelenlegi nyomvonalon haladni, amíg vezetőik Antonio Conte és Beppe Marotta lesznek. 

"A Venezia alakulatánál volt lehetőségem Marotta főnökeként tevékenykedni, ezen időszak alatt pedig alaposan kitapasztalhattam Beppe jellemzőit. Meggyőződésem, hogy az Inter kizárólag addig fog tudni sikereket aratni, míg a Conte-Marotta duó náluk tevékenykedik, mivel az igazgató zsenialitásával, illetve a mester karakterességével a Nerazzurri lépes lehet nem túlzottan látványos, azonban három pontokat érő futballal uralni az olasz bajnokságot, ugyanakkor ha távoznak, nem érnek el majd hangzatos diadalokat. A Juventus pontosan ezen a ponton követte el a legnagyobb hibát, mivel úgy hitték, hogy Beppe nélkül is működnek az elképzeléseik, ám nem számoltak a lehetőséggel, hogy Marotta még bosszút állhat rajtuk, éppen legnagyobb riválisukat vezényelve az aranyéremig" – zárta szavait Zamparini.