A Juventus egykori ikonikus futballistája, Angelo Di Livio terjedelmes, exkluzív interjút adott a TuttoJuve újságírójának, melyben több, az Öreg Hölgy helyzetével kapcsolatos témáról, többek között a Bianconeri számára szükséges igazolásokról, az együttes jövőjéről, illetve egyes múltbéli történetekről is szót ejtett. 

A korábbi középpályás mindenekelőtt kijelentette, hogy a válogatott szünet ideje alatt a Zebrák számára lehetőség nyílt, hogy átértékeljék helyzetüket, majd kitért a Juve és az Inter közötti, az elmúlt időszakban mind inkább a Nerazzurri javára kinyíló szakadékra is. 

"A jelenlegi szezon eddigi részében mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a Juventus milyen természetű hiányosságokkal kénytelen megküzdeni, a legfőbb probléma pedig véleményem szerint az, hogy a csapat nem rendelkezik egy olyan, markáns személyiséggel bíró középpályással, aki a hátára tudná venni az alakulatot. Véleményem szerint a klubnak mindenképpen orvosolnia kell a keretben tapasztalható problémákat, ám ehhez már rendelkeznek olyan futballistákkal, akik biztos alapot képezhetnek a jövőbeli sikerek eléréséhez."

Antonio Conte Intere jelen pillanatban kilencpontos előnnyel vezeti a bajnokságot, azonban sokak szerint az idényt illető egyik legnagyobb kérdés az, hogy miként jöhetett létre ekkora különbség a milánóiak, valamint a torinóiak között. 

"Az Inter jelen pillanatban egy rendkívül erős, szilárd, s nagy folytonosságot mutató együttes, mely minden csapatrészben kiemelkedő játékosokat tudhat magáénak. A legnagyobb fegyverük egyértelműen Romelu Lukaku, aki hatalmas pluszt ad a fekete-kékek játékához. Úgy vélem, hogy a Juventusból legfőképp a kapu előtti könyörtelenség hiányzik, mely mindig is jellemezte a csapatot, ám ennek visszatéréséhez legalább három-négy világklasszis labdarúgót kellene szerződtetniük. A két alakulat közötti különbség azonban csak az idei esztendőben tűnt el, majd fordult meg az Inter javára, hiszen az elmúlt kilenc szezonban a Bianconeri mindig jóval ellenfeleli előtt járt, ekképp nézőpontom szerint ez a szakadék csak egy kisebbfajta megingást, nem pedig hosszabb tendenciát jelent."

A csapat szurkolói az eddigiekhez képest bukásként elkönyvelhető idényben mindenkit igyekeztek felelősségre vonni a rossz szereplésért, ám Di Livio szerint néhány futballista igen hiányzott az idei Juventusból. 

"Talán leginkább egy klasszis balhátvéd hiányzott az Öreg Hölgy sikereihez, ezért mindenképpen csalódásnak mondanám Alex Sandro jelenlegi szereplését, azonban a kulcspillanatokban szinte a teljes együttesből hiányzott a megfelelő mentalitás, mely magától értetődően kihatott az általuk elért eredményekre is. Ezzel szemben mindenképpen pozitívumnak számít, hogy Federico Chiesa és Dejan Kuluševski a keret részét képezi, mivel ők ketten egyaránt hatalmas tehetségnek számítanak, s meggyőződésem, hogy a következő szezonban sokkal kiemelkedőbb produkcióra lesznek képesek, hiszen egy éves tapasztalattal a hátuk mögött jóval értettebb futballt mutatnak majd be. Az első fekete-fehérben töltött időszak sokak számára jár nehézségekkel, azonban a nagy ígéretekről sosem szabad lemondani néhány gyengébb mérkőzést követően."

A szezon természetesen kellemes meglepetésekkel is szolgált, a Kis Katona pedig, sokakhoz hasonlóan, e téren mindenekelőtt Juan Cuadrado kivételes teljesítményét emelte ki. 

"Juan Cuadrado valósággal lenyűgözött a jelenlegi szezonban, ezt pedig annak ellenére is elmondom, hogy korábban már sok szót ejtettem róla. A kolumbiai évek óta alapembernek számít a torinóiaknál, s az egyik legjobb produkciót nyújtja a mostani keretet tekintve. Egyértelműen kiemelkedő játékos, aki kora ellenére továbbra is rendelkezik a sikerekhez szükséges minőséggel és dinamikával, ekképp ha rajtam múlna, mindenképpen megújítanám a hamarosan lejáró szerződését."

Ha a csapat megnyeri a Coppa Italiát, sikeresnek lehet elkönyvelni az idényt, annak ellenére, hogy a Juve sem a Scudettót nem tudta begyűjteni, sem pedig Európában nem tudott nagyot alkotni? 

"Természetesen a Coppa Italia szép sikernek számítana, azonban az ehhez hasonló trófeák normális esetben csak köretként kellene, hogy szolgáljanak a Juventus vacsorájához, s ugyanez vonatkozik a Supercoppára is. Rendkívül fontos lett volna megnyerni a Scudettót, mivel egy ilyen nagy múlttal rendelkező együttesnél a bajnoki cím megszerzése a minimum, azonban egy ilyen sikerkorszakot követően időnként belefér egy-egy átmeneti év. Az idei szezon kudarcaiból tanulva jövőre mindenképpen a bajnoki aranyérem begyűjtésére kell törekedni, valamint jóval többet kell tenni a Bajnokok Ligájában is, hiszen egy esztendőben a szurkolók elnézik a kisebb bukdácsolásokat, ám ha ez két, egymást követő idényben fog jelentkezni, az ő türelmük sem fog tovább tartani."

Di Liviót ezt követően személyes történetekről faggatták, elsőként arról, hogy játékosként milyen okból írta kezére a várható eredményeket a fontosabb összecsapásokat megelőzően. 

"Néhány csapattársammal rendszeresen fogadtunk a fontosabb találkozók előtt, én pedig kabalából alkalmanként a kezemre írtam az eredményeket, mivel ha a jóslataim beigazolódtak, ezzel tudtam igazolni azok helyességét. Nem szeretnék butaságot mondani, viszont emlékeim szerint a Paris Saint-Germain elleni, Palermóban lejátszott UEFA-szuperkupa mérkőzésen előre megjósoltam a 3-1-es végeredményt."

A korábbi labdarúgót kérdező újságíró kitért arra is, hogy milyen érzés volt megnyerni a Bajnokok Ligája trófeáját 1996-ban. 

"Egy futballista, pályafutásának kezdetén számos célkitűzést állít maga elé, én például mindenképpen szerettem volna a Serie A-ban játszani, valamint pályára lépni az Azzurriban, s megnyerni a Bajnokok Ligáját. Az európai megmérettetések által jelentett izgalom és nyomás minden más versenysorozat szintjét felülmúlja, a BL-serleg felemelése pedig egy életen át tartó, felbecsülhetetlen boldogságot jelent azok számára, akiknek ez megadatik."

Mit érzett, mikor az 1998-as Così è la vita című filmben az egyik főszereplő, Aldo magát Di Liviót nevezte meg kedvenc játékosaként Roberto Baggio és Alessandro Del Piero helyett? 

"Igazán jó ízlése van! Viccet félretéve, nagyon szép, már-már kedves jelenet volt, mivel bemutatták, hogy nem csak olyan szurkolók léteznek, akik a klasszikus tízesek miatt kedvelik a sportágat. Hogy milyen kapcsolatot ápolok Del Pieróval? Még egészen fiatal játékos volt, mikor először találkoztam vele. Ekkor éppen a Padova színeiben futballozott, s kora ellenére élesen látszódott rajta, hogy mekkora tehetséggel bír. Annak ellenére, hogy az elmúlt években kevesebb alkalommal találkozunk, igaz barátok maradtunk, és természetesen számos történetet tudnék mesélni az együtt töltött időszakból, például a rengeteg nevetésről, valamint a számos örömteli pillanatról, melyet egymás oldalán átélhettünk."

Milyen érzések kavarogtak benne, mikor csatlakozott a Fiorentinához a Juventustól való távozását követően?

"A futball természetes velejárója a változás, ekképp az efféle események bekövetkeztét mindenkinek el kell fogadnia. Én sem tettem másképp, mikor a Bianconerinél közölték velem, hogy más labdarúgókkal tervezik a folytatást, nem pedig velem. Mindig is jó kapcsolatot ápoltam Giovanni Trapattonival, így nem okozott gondot, hogy az Öreg Hölgytől való távozásomat követően a Fiorentina játékosa lettem, ahol akkor éppen ő volt a vezetőedző."

Kit tart a Serie A jelenlegi legkiemelkedőbb szélső középpályásának?

"Nagyon kedvelem a Lazio futballistáját, Manuel Lazzarit, viszont véleményem szerint egyértelműen a Juventus rendelkezik a legkiemelkedőbb játékosokkal ebben a szerepkörben, kiváltképp a jobb oldalon. Hogy Robin Gosens illene-e az olasz rekordbajnokhoz? Igen, úgy vélem, hogy képes lenne lefedni az együttes bal oldalát, ami egyúttal megoldaná a jelenlegi problémákat is."

Mit érzett, mikor a Juventustól való távozását követően a becenevén gúnyolódva Antonio Cassano kijelentette, hogy az Öreg Hölgynek játékkatonákra van szüksége a diadalokhoz? 

"Cassano akkor tette közzé ezeket a szavakat, mikor már a Fiorentina kötelékében szerepeltem, azonban akkor és most is meggyőződésem volt, hogy bizonyos trófeák megszerzéséhez muszáj játékkatonaként futballoznod, azaz kénytelen vagy teljes mértékben alávetni magad a csapatnak, s kizárólag az együttest kell szem előtt tartanod, nem pedig az egyéni érdekeidet. A becenevem mindig is azt jelentette számomra, hogy kiváló futballista, igazi csapatjátékos voltam, s talán Cassano kissé magának is üzent volna ezzel a hasonlattal" – zárta hosszúra nyúló mondanivalóját Di Livio.