A Juventus elnöke, Andrea Agnelli a minap terjedelmes beszédet tartott az Európai Klubszövetség Számvevőszékének közgyűlésén, melyben többek között kijelentette, hogy igen közel állnak a Bajnokok Ligája-reform kivitelezéséhez, mely 2024-es kezdetétől sokkal izgalmasabb, versenyképesebb, s egyúttal piacképesebb mérkőzéseket szolgáltat majd a sportág szerelmeseinek, ám elmondása szerint a kérdés kapcsán a következő hetekben további viták várhatóak az UEFA első emberével, Aleksander Čeferinnel.

A sportvezető mindenekelőtt a koronavírus-járvány futballra gyakorolt gazdasági hatásainak ismertetésével kezdte mondanivalóját, kiemelve, hogy a szektor messzemenő károkat szenvedett az elmúlt egy esztendőben, melyet többek között éppen egy nagyszabású reform orvosolhatna.

"A 2019/2020-as idényt kizárólag a széles körű nemzetközi együttműködésnek köszönhetően voltunk képesek befejezni, s ugyanezen kooperáció segített bennünket, hogy a jelenlegi, 2020/21-es szezon a körülményekhez képest a lehető legjobb módon teljesítsük, ami mindenképpen hatalmas eredménynek számít, s virágzó jövőt vetít előre" – jelentette ki beszédének kezdetén Agnelli.

"Ugyan a totális válságból már kilábalni látszunk, a pandémia aktuális helyzete továbbra is elemi erővel befolyásolja mindennapjainkat, mivel szurkolók hiányában kell lejátszanunk klubjaink mérkőzéseit, valamint a továbbiakban is minden eddiginél jelentősebb bevételkieséssel kell számolunk a járvány következményei miatt.

A futballisták teljesítőképességük határát feszegetik, mivel egy rendkívül szoros versenynaptár alapján kell pályára lépniük, míg az elmúlt, valamint a jelenlegi szezon együttes bevételkiesése 6,5 milliárd euró és 8,5 milliárd euró között mozog, s mintegy 360 első osztályú labdarúgóklubnak lenne szüksége összesen 6 milliárd eurót kitevő tőkeinjekciója a gazdasági problémák megoldásához.

A húsz legtöbb bevételt számláló klub összesen 1,1 milliárd eurónyi összegtől esett el az előző esztendőhöz képest, ráadásul ezek csak a mostani kimutatások, s nem vizsgálják a várhatóan még hónapokig tartó járványhelyzet egészét. A COVID-19 alapvető kérdéseket vetett föl bennünk a futball jelenlegi üzleti és igazgatási modelljének fenntarthatóságával kapcsolatban, melyről az elmúlt fél évben igen jelentős piaci szereplők, többek között a legnagyobb pénzügyi intézmények vezetői is élénken érdeklődtek szervezetünknél.

Ha belegondolok, hogy milyen helyzetben van jelenleg a futball, egyetlen megoldás lebeg a szemem előtt a problémáink megoldására. Ez a módszer már évek óta megfigyelhető a hazámban, Olaszországban, s fő alkotóelemének a magántőke sportágba, illetve klubokba való bevonása számít. Az utóbbi időszakban számos, erre példát szolgáltató projektet figyeltem meg, természetesen nem elfelejtve az érdeklődést, melyet a JP Morgan nevű bankhálózat fejtett ki a már sokszor emlegetett Európai Szuperligával kapcsolatban, akik gyakorlatilag pénzügyi támogatást ajánlottak fel a fenti versenysorozat megvalósulásának esetén.

Ez a történet mindenki számára közismert, ám az ebből levonható következtetések már kevésbé: ha ehhez hasonló vállalatok és jelentős piaci szereplők érdeklődnek a tevékenységünk iránt, az egyértelműen jelzi, hogy iparágunk rendkívül fényes jövő előtt áll. A szóban forgó cégeket, ellentétben néhány korábbi szponzorral, nem elsősorban az egymás iránti szolidaritás foglalkoztatja, hanem sokkal inkább az esetleges befektetéseik megtérülésének lehetősége hozza lázba.

Szektorunk egy olyan ágazat, mely nagyon kellemes terepet ad ezen befektetéseknek, ennek révén pedig, ha képesek vagyunk megújulni, a piac végtelen lehetőségei, s kifogyhatatlan anyagi források tárulnak fel előttünk. A futball, a pénzügyinket és a vezetési módszereinket is ideértve, egyértelmű válaszút elé került, melyet a világjárvány csak még nyilvánvalóbbá tett mindannyiunk számára. Éppen ezért úgy gondolom, hogy kötelességünk élni a tálcán kínált lehetőségekkel, s muszáj megújulnunk, különben azt tesszük kockára, hogy a fogyasztók irántunk való, jelen pillanatban még töretlen érdeklődése fokozatosan csökkenni kezd, majd végérvényesen elveszik.

Ennek eléréséhez mindenekfelett a szurkolóinkat kell a középpontba helyeznünk. A jelenlegi rendszert nem a fiatal drukkerek számára találták ki, akik ennek következményeként könnyűszerrel elfordulhatnak tőlünk. Az újonnan elvégzett kutatások egyértelműen kimutatták, hogy muszáj változtatnunk a szurkolók kapcsán bennünk élő, évtizedek során meggyökeresedett elképzeléseinken. Ha a kimutatásokat vesszük alapul, kijelenthető, hogy a mai fogyasztók harmada már legalább két csapatnak szurkol egyidejűleg, mely igen jelentős eltérést mutat a néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest.

Ezen felül megállapítható, hogy a drukkerek 10%-a már nem is az egyes alakulatokat, hanem az ezekben futballozó játékosokat követi, míg a szurkolók kétharmada már csak az eseményekről való lemaradás iránti félelem miatt foglalkozik a sportággal, illetve kizárólag a nagy futballeseményeket tekinti meg, s végezetül ott van a híres Z-generáció, mely nemzedéknek, azaz a 16 és 24 év közötti fiataloknak 40%-a egyáltalán nem törődik a labdarúgással, semmilyen formában.

Ez azért van, mert a futballban jelenleg túlságosan sok olyan összecsapást rendeznek meg, mind a nemzeti bajnokságokban, mind pedig az európai kupasorozatokban, melyek egyszerűen teljesen jelentéktelennek számítanak, ekképp nem rendelkeznek a szükséges versenyképességgel, s nem ültetik le a nézőket a tv-készülékek képernyői elé. Nem vehetjük természetesnek, hogy az általunk rajongó néptömegek érdeklődése örökké megmarad. Nekünk az a feladatunk, hogy a lehető legnagyobb élményt, a legszínvonalasabb megmérettetéseket kínáljuk fel számukra, máskülönben egyik pillanatról a másikra elveszíthetjük a bizalmukat.

Éppen ezért tartom üdvözlendőnek a párbeszédet, melyet az elmúlt hónapok során az UEFA szervezetével folytattunk a Bajnokok Ligája megreformálásával kapcsolatban. Bár jelenleg nincs körünkben, köszönetemet fejezem ki Aleksander Čeferin elnök úrnak is, akivel októbertől decemberig szinte napi szinten folytattam beszélgetéseket és harcokat, ugyanakkor figyelmeztetem, hogy továbbra is készen állok ezen ütközetek megvívására.

Úgy vélem, hogy igen közel állunk az ideális Bajnokok Ligája megteremtéséhez. Talán már csak pár hét választ el bennünket a végleges megállapodástól, ami mindannyiunkban igen pozitív érzéseket ébreszt. Meggyőződésem, hogy a számos bajnokságban alkalmazott, úgynevezett rájátszásos rendszer rendkívül nagy lehetőséget biztosít az egyes csapatoknak, mivel igazi téttel bíró találkozókat kínál nekik, egy olyan egyenes kieséses szakasz megléte mellett, melynek minden versenysorozatnál alaptételnek kellene lennie. A legrangosabb európai kupasorozat a mostani lebonyolítás helyett egy nagy tabellára hasonlítana, melyen 36 alakulat szerepelne, kik közül az első 16 helyezett jutna tovább a most is fennálló, egyenes kieséses szakasz küzdelmeibe, úgy, hogy nyolcan automatikusan tovább menetelhetnének, míg a tabella alsóbb pozícióit elfoglaló alakulatok rájátszásban döntenék el a kiírás második szakaszába való kvalifikációt. A további négy, 2024-től csatlakozó együttes kiléte természetesen még kérdéses, ám véleményem szerint e helyeket a topligák csapatai között kellene szétosztani.

Ha visszamegyünk az időben, láthatjuk, hogy a Bajnokok Ligájában korábban is négy mérkőzéssel több találkozót kellett játszaniuk a csapatoknak, mint ma. Biztos vagyok benne, hogy a reform, melyet elérni igyekszünk, tökéletes egyensúlyt alakítana ki, hiszen az egyes idényekben lejátszandó összecsapások egyharmada nemzetközi megmérettetés, míg kétharmada hazai csapatokkal szemben megvívandó találkozó lenne. Ha a teljes versenynaptárat tekintjük, észrevehetjük, hogy vannak olyan országok, mint például Anglia, ahol egy csapat akár 53 meccset is játszhat egy esztendő alatt, míg például Németország és Olaszország esetében ez a szám csak 43 találkozót tesz ki. 

Úgy véljük, hogy a versenyhelyzet szempontjából jelentős aránytalanságokhoz vezet, ha fenntartjuk a húszcsapatos topbajnokságokat. Ez egy átfogó kérdés, illetve problémakör, melyet úgy kell megoldani, hogy a létrejövő rendszer mindenki számára ideális legyen. A Bajnokok Ligájában résztvevő együttesek közötti transzfereket megszüntetnénk, ezen alakulatok pedig csak alacsonyabb kupasorozatokban és bajnokságokban szereplő együttesektől szerződtethetnének új futballistákat. A pénzügyi fair play rendszerét is vizsgáljuk, ám egyértelmű célkitűzésünknek számít, hogy a jelenlegi rendszer megújításával előnyösebb helyzetbe hozzuk a csapatokat, akiknek a költségkontroll helyet csak az éves veszteség szinten tartásával kellene foglalkozniuk" – zárta hosszúra nyúló szavait Agnelli.