Két igencsak rossz formában lévő, kényszermegoldásokkal operáló együttes nézett egymással farkasszemet, és ugyan volt, mikor egyik, volt, mikor másik gárda tűnt az abszolút esélyesnek, de végül a Juventus tudott győzedelmeskedni.

A mérkőzés előtt, a kezdőt látva mi más gondolata lehetett volna a szurkolóknak, hogy megint a 4-4-2-őt kell "csodálnunk", ami könnyűszerrel párosulhat Max Allegri felfogásával, azonban hatalmas meglepetés volt a mérkőzés első pár perce, mikor azt láthattuk, hogy egyes játékosok nem ott helyezkednek, ahol azt tőlük megszokhattuk. Gondolok itt arra, hogy Alex Sandro középső védőként szerepelt, míg Bernardeschi balhátvédként, míg Danilo középpályásként jutott szerephez. Utólag azt lehet mondani, hogy ezen a meccsen egyikük se vallott kudarcot, de mindenki esetében nem is muszáj ezt erőltetni, ám erről a továbbiakban több szó esik majd. Így alakult ki az eddig még nem használt 4-2-3-1-es formáció. Védekezésben szokás szerint 4-4-2 volt a hadrend, a labdakihozatalok idején pedig szükség szerint egy 4-3-3-as felállást láthattunk.

Amire szintén nem számíthattunk, hogy ebből a hihetetlen rossz kezdésből a végén magabiztos győzelem lesz. Az első húsz percet/fél órát végigdominálta a Lazio, támadásaik többsége lövéssel végződött, s úgy jutottak át a középpályán, mint kés a vajon. A szokásos rossz meccskezdés mellé még párosult az is, hogy nem elég, hogy új formáció van, emellett még sokan teljesen idegen pozícióban kényszerültek pályára lépni. Aztán szépen lassan a Juve is kezdett feljavulni, míg nem jött végül a váratlan Rabiot-gól. A második félidőre megint egy fokkal jobb volt az olasz rekordbajnok, mely gólok tekintetében is megmutatkozott. A vezetés megszerzése után konkrétan a Biancoceleste nem is számított tényezőnek, s már az első félidőben is látszódott, hogy nem a Lazio az igazán jó, hanem a Juventus irtózatosan rossz, ez pedig a második félidőben teljesen egyértelművé vált, ugyanis a fővárosiak elképesztő labdavesztéseket produkáltak, estek-keltek és teljesen tanácstalannak tűntek. A Juve viszont végre úgy szerepelt, ahogy azt már elvárnánk. Nem arról volt szó, hogy lehengerlő volt a játék, vagy kegyelmet nem ismerő volt a taktika, egyszerűen annak lehettünk szemtanúi, hogy a játékosok döntő többsége jól, ráadásul az Öreg Hölgyhöz méltóan futballozott. Lényegében a mentalitás volt a döntő, amit mostanában nem láthattunk a csapaton. Azt is érdemes megjegyezni, hogy csak addig volt ilyen jó az együttes, míg meg nem érkeztek az első cserék, és meg nem történt meg a 4-4-2-re való átállás.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Olyan szemet gyönyörködtető bravúrt nem kellett bemutatnia, viszont érkeztek a kapujára jó lövések, amiknek a védése korántsem volt egyszerű feladat. Háromszor hárított, lehúzott egy labdát, volt négy hosszú átadása és 88%-os pontossággal passzolt.
• Cuadrado: Nem volt egyszerű feladata, ugyanis az ő oldalán támadtak leginkább a Sasok, ám kijelenthetjük, hogy jól futballozott. Tudjuk, hogy ettől többre is képes, de egy hosszabb kihagyás után lépett pályára, ahhoz képest pedig ez a teljesítmény nem volt rossz. Egyszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, ötször nyert párharcot, volt négy hosszú átadása, mind a három csele sikeres volt, 87%-os pontossággal passzolt, viszont volt egy lövéshez vezető hibája.
• Demiral: Ugyan Correa rendesen megforgatta a gól előtt, de teljesen kiszolgáltatott helyzetben volt, nem nevezném hibásnak. Sőt, lényegében jól is szerepelt, kivéve, ha Pirlo ismét azt kérte, hogy legyen hátul passzolgatás, mert akkor a török a legrosszabbak között volt szokás szerint, hiszen amint lehetett, már rúgta is el messzire a labdát. Neve mellett szerepel öt tisztázás, egy blokkolás, négy közbeavatkozás, egy megnyert párharc, egy hosszú átadás, s 96%-os pontossággal passzolt.
• Alex Sandro: Már nem először szerepel kiválóan középső védőként az utóbbi időben, azonban ezúttal hiba nélkül hozta le a találkozót, és kapitányhoz méltó teljesítményt pakolt le az asztalra. Nem is emlékszem rossz megoldásra tőle, ellenben rengeteg látványos és kiváló dolgot vitt véghez, amit a számok is alátámasztanak: négy tisztázás, három közbeavatkozás, két szerelés, tíz megnyert párharc, nyolc pontos hosszú indítás (a kilencből), egy sikeres csel és 94%-os passzpontosság. Azt nem mondanám, hogy a jövője ezen a poszton van, mert hajlamos meggondolatlanságokra és a légi párbajokban sem kellően erős, de szükség esetén nyugodt szívvel bevethető itt.
• Bernardeschi: Nem először láthattuk ebben a szerepkörben, viszont elmondható, hogy eddig két meccsen egyetlen komoly hibája sem volt védekezésben. Nem mondanám, hogy elképesztően jól játszott, viszont magabiztosan megoldotta a feladatát, sőt, azzal, hogy sűrűn megiramodott előre, segítette a labdakihozatalt már akkor is, ha csak szabálytalankodtak vele szemben (4 alkalommal). Feljegyezhet egy közbeavatkozást, egy kialakított gólhelyzetet, öt megnyert párharcot, egy pontos beadást, négy hosszú átadást, egy cselt és 87%-os passzpontosságot. Nem mondhatjuk, hogy sokkal jobb lenne, mint más posztokon, de kétségtelen, hogy megvannak az adottságai ahhoz, hogy jó balhátvéd váljon belőle. Annyi biztos, hogy ezen a poszton érdemes szerepeltetni, ha nagyon muszáj, aztán majd elválik, hogy itt tud-e igazán hasznos lenni.
• Danilo: Nem volt rossz, ahogy várható volt, védekezésben extrát nyújtott, ám mikor a játékszert kellett volna lekezelni, akadtak gondok, szokás szerint. Messzire pattantak tőle a labdák, a passzai többsége pedig biztonsági átadás volt, azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy amit védekezésben produkált, az elképesztő. Nyolcszor közbeavatkozott, négyszer szerelt, egyszer blokkolt, egyszer tisztázott, megnyert öt párharcot, volt hat hosszú átadása, megcsinált egy cselt és 88%-os pontossággal passzolt. Kétlem, hogy hirtelen egy jó védekező középpályásra találtunk a személyében, mert nem kellően labdabiztos, de, ha nagyon muszáj, akkor be lehet itt vetni. Jó ő három védős rendszerben hátvédként, ott jobban kijönnek az erényei, mint ebben a pozícióban, vagy más szerepkörben.
• Rabiot: Lőtt egy hatalmas gólt, emellett a mezőnyben is voltak szép megmozdulásai, úgyhogy kétségtelenül jól játszott. Többször is bizonyította már, hogy azon kevesek egyike a Juventusnál, aki jól tud lőni, ahhoz képest viszont túl kevésszer próbálkozik. Háromszor közbeavatkozott, négyszer szerelt, megnyert hat párharcot és 84%-os pontossággal passzolt.
• Kuluševski: Hiába voltak jó megmozdulásai, mikor így adja el a labdát, és lényegében előnyhöz juttatja az ellenfelet. Már régóta nem volt egy jó meccse sem, hatalmas kérdés, hogy mi is lesz vele, mert lassan már el kellene kezdenie felzárkózni az együttes többi labdarúgójához. Kiosztott két kulcspasszt, megcsinált három cselt (a négyből), megnyert nyolc párharcot, háromszor szerelt és 70%-os pontossággal továbbította a játékszert.
• Ramsey: Magához képest elmondhatjuk, hogy jó volt, azonban ettől lényegesen többet várunk tőle is. Volt három hosszú átadása (mind pontos), megnyert két párharcot, megcsinált egy cselt és 91%-os pontossággal passzolt.
• Chiesa: Mondanom sem kell, hogy milyen remek volt, annak ellenére is, hogy a bal oldalon szerepelt. Néha-néha tűnt csak igazán fel, ám akkor viszont igencsak emlékezetes dolgokat vitt véghez. Kiosztott egy gólpasszt, kétszer közbeavatkozott, négyszer szerelt, megnyert hét párharcot, megcsinált három cselt, volt két hosszú átadása és 75%-os pontossággal passzolt.
• Morata: Óriási szükség volt már ezekre a gólokra tőle, ismét bizonyította, hogy CR távollétében sokkal eredményesebb, és ekkor nem csak a Crotonénak és a Beneventónak tud betalálni, hanem akár a Laziónak is. Ezúttal duplázott (mindezt három lövésből), kiosztott egy gólpasszt, megnyert egy párharcot, megcsinált egy cselt, volt két hosszú átadása és 71%-os pontossággal passzolt.

A cserék: Volt, akik több, mint húsz percet pályán voltak, ám egyikük sem alkotott maradandót, pozitív értelemben.

Meccs embere: Álvaro Morata