Ha bő három évvel ezelőtt angol nyelven megnyitottál egy cikket a klub hivatalos honlapján, ha kedveltél egy posztot Facebookon a csapat győzelméről, ha Instagramon lájkoltál egy edzésen készült képet, vagy ha Twitteren értesültél az aktuális kezdőről, akkor Daniel Robertson és csapatának munkájával találkoztál. A texasi születésű Daniel 2017 júliusa és 2018 augusztusa között volt a Juventus angol nyelvű digitális tartalmat gyártó csapatának vezetője, akik a felsorolt platformokon túl olyan médiakampányokért feleltek, mint Gigi Buffon 2018-as távozása, vagy Cristiano Ronaldo pár hónappal későbbi érkezése.

Távozását követően készített vele egy hosszabb interjút David Amoyal, a hetente megjelenő The Calcioland Podcast házigazdája. A szóban forgó adás több mint két éves, azonban ennyi idő elteltével is számos érdekességet és újdonságot tudhatunk meg arról, hogy milyen is egy Juventus-szintű csapatnál dolgozni, s mi kell ahhoz, hogy valaki digitális tartalom gyártásával foglalkozzon a legmagasabb szinteken. Az interjú fordítását alább olvashatjátok.

David Amoyal: Köszöntöm a hallgatókat! Ha kíváncsiak vagytok egy kivételes életútra, s arra, hogy hogyan jutott el valaki Texasból Torinóba, hogy az olasz rekordbajnok angol nyelvű közösségi média felületéért legyen a felelős, akkor biztos vagyok benne, hogy élvezni fogjátok ezt a beszélgetést. Örömmel mutatom be a Juventus korábbi munkatársát, Daniel Robertsont, aki digitális szerkesztőként a csapat angol nyelvű közösségi média fiókjaiért volt felelős. Daniel, üdvözöllek a műsorban!

Daniel Robertson: Szia David, köszönöm a meghívást.

DA: Mielőtt beszélnénk a Juventusnál végzett munkádról, fel szeretnék tenni neked pár kérdést a közösségi médiáról általában, hiszen az olaszországi kalandod előtt az MLS-ben is dolgoztál hasonló munkakörben. Változtatott-e szerinted a közösségi média megjelenése a szurkolók kötődésén szeretett csapatuk, vagy az általuk követett liga felé és ha igen, akkor miben?

DR: Ez egy nagyon jó kérdés. Ha belegondolunk, kb 10-12 évvel ezelőtt az egyetlen módja, hogy a meccsen kívül követni tudjuk szeretett csapatunkat, csak különböző cikkek és újságok olvasása útján volt lehetséges, esetleg a TV-ben meg tudtunk nézni pár összefoglalót. Ez mára teljesen megváltozott, a közösségi média a csapatok első számú kommunikációs csatornájává és brand-építésük eszközévé vált, mely sokszor identitásuk átalakulásához is vezetett.

Régen elég volt pár embernek kitalálni egy jó plakátot, vagy egy jó TV-reklámot, mára már viszont szinte teljes belső ügynökségekkel rendelkeznek a csapatok, akik a kreatív tartalomért felelnek. Senki sem akarja magát rossz színben feltüntetni. A minap olvastam egy interjút egy NBA-játékostól, aki bevallottan azért játszik keményebben a meccseken, mert nem szeretné, hogy a közösségi média-felületen elkezdjék szidni az emberek. Mindenképp azt tudnám mondani, hogy ez közelebb hozta az embereket imádott csapataikhoz... Ez pedig még több alkalmat biztosít arra Olaszországban, hogy az emberek a futballról beszélgethessenek.

DA: A digitális világban, ahol szurkolók a világ minden pontjáról könnyen tudják követni az együtteseket, mennyire fontos szerinted a csapatok aktív jelenléte a közösségi médiában?

DR: Rátapintottál a lényegre, amikor azt mondtad, hogy a csapatok könnyen követhetőek. Amikor felkelek az Egyesült Államokban szombat vagy vasárnap reggel, megerőltetés nélkül tudok nézni Serie A-t, Premier League-t, Bundesligát, vagy La Ligát és ha elég kreatív vagyok, ezt akár ingyen is tudom tenni a telefonomról. Ennek következtében verseny alakult ki a csapatok között az emberek figyelméért, mindenki próbálja kitölteni az időt két meccs közti időben, hogy az emberek nézzék őket.

DA: Hatalmas tapasztalatod van a közösségi média működtetése terén úgy az USA-ban, mint Olaszországban, ennek kapcsán szeretném kérdezni, miben rejlik a siker szerinted, miként tudja egy csapat hatékonyan építeni saját brandjét és identitását az online térben? Mennyire fontos a tradíciók megőrzése?

DR: A legfontosabb az egészben – még ha számos követőd is van, akik imádják, ha vicces és kreatív dolgokat posztolsz –, hogy képes legyél a saját branded kiépítésére, így a tartalmaknak is ezt a célt kell szolgálni. Egy sikeres brand létrehozásával előnyösebb szponzorációs szerződéseket köthetsz, illetve az eladások is növekednek. Egy szóval: határozd meg a branded és gyárts olyan tartalmakat, mely ezt népszerűsíti. Ezt mindenkinek magának kell meghatározni. Egy korábbi munkahelyem, az FC Dallas példáját szeretném bemutatni. Nem tudom, hogy a hallgatók mennyire ismerik az MLS viszonyait, de az FC Dallas híres az utánpótlás-képzéséről, az utánpótláscsapatok is számos alkalommal nyerték már meg a korosztályos bajnokságokat.

Ezt kihasználva a Dallasnál olyan tartalmak gyártására helyeztük a hangsúlyt, melynek középpontjában a saját nevelésű játékosok voltak, ezzel is folyamatosan erősítve a narratívát: ezek vagyunk mi, ez a Dallas, még ha el is buktunk egy mérkőzést, nem baj, mert értékes játékperceket tudtunk biztosítani a fiataljainknak, és ez egy jó dolog. A Juventusnál nyilván más narratívát kellett alkalmazni. Ha a csapatra gondolsz, az elegancia, az exkluzív stílus jut róla eszedbe, egy olyan csapaté, mely töretlenül megy előre, nem foglalkozik másokkal, csak a saját céljaira figyel. Ha ismered a saját branded, amit képviselsz, fontos, hogy meg tudd szólítani a szurkolóid, tudj velük párbeszédet kezdeményezni – ebben egyébként a Roma remek munkát végez. Mindig azt szoktam mondani, hogy a mérges szurkoló sokkal jobb, mint a közönyös szurkoló. A mérges szurkoló, még el is küld a francba Twitteren, meg lehet szólítani és át lehet fordítani a véleményét, hogy a legnagyobb rajongód legyen. Szóval a lényeg, hogy ismerd a saját branded, s törekedj annak építésére.

DA: Mielőtt tényleg rátérnénk a Juventusra, kérlek mesélj magadról. Mit kellett tanulnod ahhoz, hogy egy csapat közösségi médiájáért felelhess?

DR: A futballt az 1994-es amerikai világbajnokságon kezdtem megkedvelni. Ez a rajongásom csak tovább nőtt, amikor 18 éves koromban jogosítványom lett, és autóval el tudtam menni Dallasba, hogy nézhessem a csapat meccseit. Az egyetemet Oklahomában végeztem a kétezres évek közepén, ahol sportújságíró szerettem volna lenni. Oklahoma híres az egyetemi sportéletéről, ebben az időszakban például Blake Griffin volt a kosárcsapat sztárja. Az utolsó félévemben lehetőségem támadt, hogy az FC Dallas digitális média részlegénél gyakornokoskodjak, ami mondanom sem kell, sokkal kisebb volt, mint ma.

Sajnos az egyetem elvégzését követően nem tudtam a szakmában elhelyezkedni, kezdtem eltávolodni a sportújságírástól, amit mindenképp szerettem volna elkerülni, így indítottam egy saját blogot az FC Dallasról. A blogban javarészt a meccsekkel kapcsolatos gondolataim írtam le, de idővel lehetőségem támadt a csapat játékosaival is interjúkat készítenem. Az így szerzett kapcsolataimnak köszönhetően végül felvettek a Dallas média csapatába. Négy évet töltöttem ott, egyre nagyobb felelősséggel járó feladatokat kaptam, s végül sikerült megmaradnom az iparágban. Ennek kapcsán nektek is ezt tudom javasolni: indítsd el a saját podcastod, YouTube-csatornád, blogod. Ezek mind ingyen vannak, csak a te kitartásod és kreativitásod számít, hogy mit hozol ki belőle.

DA: Ezzel abszolút egyet tudok érteni. Beszéljünk viszont mostmár tényleg a Juventusról. Említetted, hogy a ’94-es vb-nek köszönhetően lettél futball-rajongó. Mielőtt megkeresett a Juventus, mit tudtál róluk, mint csapatról?

DR: Igen, mint említettem, régóta szeretem a futballt, sőt, egyetemi éveim alatt egy esztendőt Londonban töltöttem cserediákként, így még több meccset volt lehetőségem nézni, viszont a Serie A nem igazán volt ismert az USA-ban. Természetesen a Juventust ismertem a Bajnokok Ligájából, illetve szerettem a csapattal játszani FIFA-ban is. Megtanultam a játékosok nevét, a csapat-ratingből tudtam, hogy ők az egyik legjobb együttes, de nem voltam tisztában a tradíciójukkal és jelentőségükkel. Amikor Olaszországba kerültem, teljesen ledöbbentem, mennyire imádottak és gyűlöltek egyszerre az országban. Ez meghatározta a munkám is. Amerikában, ha a közösségi médiáért felelsz, sokszor lehetsz komolytalan, a hagyományos média nem igazán kapja fel. Olaszországban, ha a Juventus nevében posztoltam valamit, úgy vették az emberek, mintha nemzeti nyilatkozat lett volna. Sokkal nagyobb felelőssége volt annak, amit írtam, ebbe elég gyorsan bele kellett tanulnom.

DA: Hogyan kerültél egyáltalán a Juventushoz?

DR: Semmi különös, csak online jelentkeztem az állásra. Egy idő után új kihívásokra vágytam, az interneten láttam az álláshirdetést, melyben angol anyanyelvű digitális szerkesztőt kerestek és jelentkeztem. Ezt követően felajánlottak egy online interjút. Három héttel a Skype-interjúm után a feleségemmel európai vakációra mentünk Dániába és Németországba. Az úton felvetettem neki, hogy mi lenne, ha tennénk egy kis kitérőt Torinóba, mielőtt hazaindulnánk. Elmentem a csapat irodájába is, ahol személyesen is tudtam az illetékesekkel beszélni. Ezután sokáig nem történt semmi. Pár hónappal ezt követően megkerestek, én pedig elfogadtam az állást. A vízum miatt a beutazás kicsit macerás volt, először egy hotelben laktam, a feleségem csak másfél hónappal utánam tudott Torinóba költözni. A hotelben töltött három hónap után elköltöztünk a belvárosba ahol éppenséggel ugyan abba a lakóházba költöztünk, ahol Chiellini is lakott.

DA: Ez egy hatalmas élmény lehetett! Vannak közös ismerőseim Chiellinivel, és tudom, hogy egy nagyszerű ember, viszont szeretnék vele kapcsolatban kérdezni valamit. A Serie A játékosai közül ő rendelkezik a legnépszerűbb profilokkal a közösségi médiában. Meglepődnék, ha tudnád pontosan, hogyan menedzseli a profiljait, de látszik, hogy jó stratégiát használ, több követője van például, mint Buffonnak, vagy a többi ikonikus játékosnak. Mi a titka szerinted?

DR: Szerintem a sikerének egyik fő kulcsa, hogy ő egy rendkívül őszinte ember. Nem volt lehetőségem sokat beszélni a játékosokkal, de ő mindig őszinte és kedves volt hozzám. Sokszor találkoztunk a lakóéületben, s szinte mindig váltottunk pár szót. Rendkívül érdeklődő típus, egyszer egy csapatfotózás alkalmával is folyamatosan a munkámról kérdezett. Emellet nagyon intelligens is, ez pedig a közösségi média profiljain is tükröződik. Emellett persze az sem hátráltató tényező, ha a Juventus kapitánya és egy korszakos játékos vagy.

DA: Azon felül, hogy Chiellinivel egy házban laktál, mi az, ami a leginkább meglepett Torinóban?

DR: Rengeteg minden, erről nagyon szívesen szoktam mesélni a barátaimnak. Mindig is olyan embernek tartottam magam, aki érdeklődött más kultúrák iránt. Ami a leginkább meglepett, hogy úgyszólván mennyire amerikaiatlan volt a város, illetve az emberek egyaránt. Sokszor úgy éreztem magam, mintha pár évtizeddel korábban lennék. Az emberek például nyomtatott újságot olvastak az utcán a telefonjuk helyett, angolul is kevesen beszéltek. Teljesen különbözik Milánótól, ami körlülbelül egy órányi autóútra van, mégis úgy érzed magad sok szempontból, mintha New Yorkban lennél. Ezzel szemben Torinóra azt tudnám mondani, mint Bostonra: egy város, hatalmas történelmi örökséggel, egyben egy korábbi főváros zárkózottabb emberekkel, akik először távolságtartók veled, de ha elfogadnak, sajátjukként kezelnek. Nehezen tudtam ezt megszokni az első hónapokban, de sokat köszönhetek ennek az időszaknak.

DA: Érdekes ez a bostoni hasonlat, nem gondoltam még bele, de van benne valami. Én is már többször jártam Torinóban és nekem is az az érzésem ilyenkor, mintha inkább Franciaországban lennék Olaszország helyett. Az interjúnk előtt gyűjtöttem hallgatói kérdéseket és természetesen a legtöbbjük Ronaldo csapathoz való érkezésére vonatkozott. Tudomásom szerint komly mértékben részt vettél a Ronaldo érkezése körüli médiakampányban. Kérlek, mesélj erről.

DR: Oké. Az emberek azt hiszik, hogy a közösségi média menedzserek rengeteg belső információval rendelkeznek a csapatok átigazolási célpontjairól, azonban semmi sem áll távolabb a valóságtól, mint ez. Próbálunk mindig a lehető legfelkészültebbek lenni, de nagyjából 4-5 óránk van az előkészületekre, ha egy játékos érkezik. Ronaldónál más volt a helyzet. Senki nem mondott konkrétumokat a székházban, nyilván pletykaszinten mindenki erről beszélt, ám egyikünk sem gondolta, hogy az átigazolás valóban meg fog történni. Egy idő után ezek a pletykák elültek, nagy volt a hallgatás a témáról, de ha tudtál a sorok között olvasni, sejthetted, hogy mégis van realitása.

Az átigazolás napja rendkívül viccesen alakult számomra: ha a csapatok közösségi médiájáért felelsz, sokat dolgozol este és hétvégenként, mivel akkor vannak meccsek, így a szabadnapjaid eléggé rugalmasak, sokszor hétköznap tudsz szabadságot kivenni. Ennek következtében nekem sikerült pihenőt kivennem pont arra a napra, amikor Ronaldót hivatalos közleményben bejelentették. Persze, mindig készen kell, hogy állj – meglepődnél, hány olyan játékosnak készült el a leigazolásról szóló cikk a Juventusnál, aki végül sosem lett a klub futballistája –, de vannak olyan labdarúgók, akikről folyamatosan írnak a pletykalapokban. Természetesen azon a napon, amikor ténylegesen megérkezett Torinóba, végig mellette voltam, mivel folyamatosan Instagram-sztorikat kellett gyártanom. Emlékszem, a hátsó ajtón jött be és ment a bejárati ajtó felé, ahol rajongók ezrei várták odakinn a kordonok között. Nagyon közvetlen és rendes volt velem, emellett nagyon professzionálisan viselkedett, s a világ egyik legjobbja el is várja, hogy mindenki más is professzionális legyen körülötte. Ezt a napot biztosan nem fogom elfelejten, amíg élek. 

DA: Abban biztos vagyok, hogy ez az olaszországi időszakod csúcspontja lehetett. Tudnál mesélni más élményekről is?

DR: Igen, mindenképp hatalmas élmény volt számomra, hogy a meccsekre is rendszeresen elkísértük a csapatot. Lehetőségem volt két előszezont is végigcsinálni az alakulattal, valamint a Bajnokok Ligája-mérkőzésekre is elkísértem őket. Az egyik emlékezetes meccs számomra egy Barcelona elleni mérkőzés volt a Camp Nouban. A csapat kikapott, Messi brillírozott. Természetesen szomorú voltam a csapat veresége miatt, viszont Messit látni brillírozni a Camp Nouban minden futballszerető embernek a bakancslistáján van. A másik meghatározó élmény a Bernabeuban volt, amikor a Juventusnak sikerült 3-0-ról visszajönni az odavágón elszenvedett vereséget követően. Tudtuk, hogy csak akkor van némi esélyünk, ha az első 15 percben sikerül gólt szereznünk. Mandžukić-nak sikerült, sőt még a félidő előtt betalált másodszor is.

Öt-hatan lehettünk Juventus-alkalmazottak a sajtó tribünön, biztosak voltunk benne, hogy megnyerjük a meccset. Matuidi harmadik gólja után a hosszabbításra készültünk, aztán jött az a tizenegyes és minden álom szertefoszlott. Buffon alig pár méterre adta tőlem híres nyilatkozatát [„szemetesvödör van a bíró helyén”]. Az egész szomorú és egyben szürreális volt számomra. Szinte felfoghatatlannak tűnt, hogy egy srác Texasból alig pár méterre áll az eseményektől. Emlékszem, ahogy a csapattal utaztunk haza a repülőn, én pedig nagyjából 15 sorral ülhettem Buffon mögött. Benatia mellett foglalt helyet, hevesen beszélgettek az eseményekről. Nem veszekedtek, csak hevesen beszélgettek. Ismét elgondolkodtam azon, hogyan is jutottam idáig.

DA: Az eltelt időben meséltél nekünk, hogyan jutottál el a csúcsra. Jelentkeztél gyakornoknak, jelentkeztél olyan állásra, amire azt gondoltad semmi esélyed, mégis sikerült. Mit tudnál javasolni azoknak, akik hasonló pályán gondolkodnak?

DR: Továbbra is azt gondolom, mindenképp kezdj bele a saját tartalom gyártásába. Jelentkezz gyakornoki pozíciókra, legyél kedves az emberekkel és dolgozz keményen, hidd el, előbb-utóbb megnyílnak az ajtók előtted. Ne felejtsd el, hogy sport világa egy nagyon belterjes világ az USA-ban és Európában egyaránt, mindenki ismer mindenkit, és ha kedves vagy másokhoz, emlékezni fognak rád. Sosem tudhatod, hogy milyen hidat égetsz fel magad mögött, ha valakit cserben hagysz. Mindig próbálunk segíteni egymásnak, hiszen mind egy hajóban evezünk. Dolgozz keményen, ha pedig elég kitartó és tehetséges vagy, a siker is jönni fog.

Az interjú eredeti nyelven az alábbi linken hallgatható meg.