Ugyan a Juventusnak van még egy elmaradt meccse, de már féltávnál tart az olasz bajnokság, köszönhetően a sűrű naptárnak. Azt hiszem, ennyi idő alatt már könnyebben meg lehet ítélni Pirlo munkáját, valamint, hogy mire is hivatott ez a csapat, úgyhogy lássuk is neki az értékelésnek.

Kezdjük is azzal, hogy az őszi bajnok nem kis meglepetésre az AC Milan lett, mely elsőség bebiztosítása hagyományosan nagy lépést jelent a Scudetto majdani felhódítása felé. A Bianconeri újkori sikerszériájának kezdete óta először a 2015/16-os szezonban esett meg a torinói együttessel, hogy a Serie A féltávjánál nem ő állt az élen, s mint ismert, ebben a szezonban történt, hogy a Juventus nagyon komoly hátrányból tudott végül nyerni.  Az olasz rekordbajnok azóta egyszer, a 2017/18-as idényben élt át hasonlót, azonban a versenyfutás végén akkor is a fekete-fehérek örülhettek. Ezek alapján még van miben bízni, de érdemes megvizsgálnunk, hogy miként is álltunk abban a bizonyos 15/16-os szezonban.

Mivel egyel kevesebb mérkőzést játszott Pirlo együttese, ezért úgy igazságos, ha azt nézem, hogy a tizennyolcadik fordulóban milyen mutatókkal rendelkezett a Juve. A válasz, hogy pontosan ugyanígy, 36 pontot begyűjtve volt a negyedik. Ez nem is néz ki annyira rosszul, viszont a tizenkilencedik fordulóban már a második helyen tanyázott az Öreg Hölgy, ami a viszont ebben a pillanatban lehetetlen küldetés lenne a Bianconeri számára, még akkor is, ha győzelemmel pótolná be az elmaradott meccset, ugyanis a második Inter öt pontra van jelenleg. Arról nem is beszélve, hogy Allegri brigádja a második helytől lejjebb nem is adta ezután, ugyanis egy egészen elképesztő veretlenségi szériát tudhatott magának a torinói együttes, ami a tizenegyedik fordulóban kezdődött egy Torino elleni győzelemmel, és a harminchetedik fordulóban ért véget egy Hellas Verona elleni vereséggel. Ez az elképesztő sorozat 25 győzelmet és egy döntetlent jelent, amit jelenleg Pirlóék ne tudnának megismételni, mert értelemszerűen csak 20 meccs áll még rendelkezésükre, a győzelmi szériájuk pedig csak most kezdődött a Bologna elleni sikerrel. Ez azt jelenti, hogy ugyan a Maestróék számára nem lehetetlen, hogy bajnokok lehessenek a szezon végén, de nehezebb dolguk lesz, mint amilyen Allegriéknek volt.

Láthattuk a legjobb verziót, de meg kell vizsgálni sajnos az egyik legrosszabbat is. Ha összehasonlítjuk ezt a szezont a 2010/2011-es évaddal, amikor is hetedik lett a Juventus, arra jutunk, hogy most jobban áll a csapat, de nem sokkal. Ennyi meccs után ötödikek voltak Zebrák 31 ponttal, ami néggyel kevesebb egység, mint a jelenlegi, viszont ebben az idényben ennyi ponttal csak nyolcadik lenne az adott csapat. Ekkor a lőtt gólok száma is természetesen alacsonyabb volt (33 találat), míg a kapott gólok száma több (21 darab). Ezeket az adatok látva annyira nem kell tartani attól, hogy ez a borzasztó szezon megismétlődik, de olyan nagyon sokkal nem is jobb a helyzet, mint az akkori.

Most következzen a tavalyi szezonnal való összehasonlítás, amit már emlékezetből is tudunk, hogy közel sem így nézett ki. Ekkor éppenséggel második volt Sarri együttese, de a következő fordulóra már listavezetőnek mondhatta magát, ami azt jelenti, hogy őszi bajnok lett csapatával. 18 meccs után 45 ponttal rendelkezett a Juventus (kettővel többel, mint a most első Milan), kevesebb volt a lőtt gól (35 darab), míg a kapott gólok száma is alacsonyabb volt (17). Egyébként, tavaly a Juventus ezzel a 36 egységgel ugyanúgy negyedik lenne, ugyanis akkor a Roma 35 pontot gyűjtve maradt le éppen a dobogóról. Érdekességképp említem csak meg, hogy a szezon végén ötödikek lettek.

A kupasorozatokban kevésbé áll rosszul a Juventus, ugyanis a Coppa Italiában és a Bajnokok Ligájában is talpon van (utóbbiban csoportelsőként jutott tovább, ami azt jelenti, hogy sikerült az, ami tavaly is), ráadásul a Supercoppát sikerült begyűjteni, ami például tavaly nem jött össze.

Ha a játékot nézzük, akkor a csapat nem lett jobb, nem játszik szebben, csak másképp. Pirlo nem épített sem Sarri, sem pedig Allegri csapatára, ahogy azt elődei tették a csapat átvételekor, hanem egyből saját elképzeléseket erőltet, ami működik is, meg nem is. Pirlo taktikája a labdatartásra épül, amit az utóbbi időben sikerült is elsajátítani. A támadásépítés először lassú, hátul történő labdajáratással kezdődik, majd a középpályáról egy jön egy tempóváltás egy erős előrepassz formájában, ami után gyors, egyérintős játék következik, és általánosságban egy beadással kerül a labda a kapu előterébe, de sűrűn látható az is, hogy egy üres területbe való szöktetés a célravezető. Nem csak a lapos passzok jellemzőek a Juventusra, a tavalyi évhez képes különösképp sok hosszú labdát láthatunk (főleg a védelemtől), ugyanis a centerre való felívelés megszokott a Maestro együttesétől. Különösen a tempós, gyors támadásokkal tud a Juventus eredményes lenni, de a beadások is nyerő megoldások szoktak lenni, ahogy a szögletek is.

A védekezés a tavalyihoz képes gyökeresen megváltozott, ugyanis a zónavédekezésről átállás történt a emberfogásra. Egyelőre úgy néz ki, hogy ezzel még egy kicsit több gólt is kap a Juve, aminek a fő oka nem az emberfogásos védekezés, hanem a letámadás.

Pirlo mindig kiemeli, hogy milyen fontos a letámadás, hogy a együttese egyből visszaszerezze a labdát, és ott tudja tartani az ellenfél kapuja előtt (ez nem nagyon szokott menni), de ebben alulteljesít a Zebra-gárda. A Mister pozíciós presszinget alkalmaz, ami viszonylag sok embert igénybe vesz, de nem agresszív. Eddig nem tűnik annyira eredményesnek, mint Sarri agresszív letámadása, emellett sokkal több veszélyt rejteget, mert a két fős középpályáról is egy embernek minimum részt kell vennie a nyomásgyakorlásban, és a hátsó hármas is egészen fenn helyezkedik. Egyelőre ez több kárt okoz, mint hasznot, de a Napoli elleni meccsen éppenséggel működött.

Jelen állás szerint a Juventus játéka nagyban függ az ellenféltől, ugyanis Pirlo felállást akkor vált, ha esetleg nem áll a rendelkezésére elég játékos, felfogást viszont a meccs alakulásától függően alkalmaz, de ismét jellemző a csapatra egy gól után ráülni az eredményre. Ha a mentalitásnál tartunk, nem látjuk azt, hogy a játékosok hirtelen megtáltosodtak Pirlo személye miatt, amire sokan számítottak, a csapat továbbra is hajlamos nagyon rossz mentalitással a pályára lépni. Szintén ehhez kapcsolható, hogy a piros lapok száma nagyon komolyan megugrott, eddig öt Juve-futballistát állítottak ki, és az utolsó meccseket látva vagy még hármat ki lehetett volna második sárgával (Bentancur, Bonucci, Arthur).

A kezdő még egyáltalán nem alakult ki, többek közt azért, mert a megszokottnál is több a hiányzó sérülések (a régi-új szakemberek egyáltalán nem hozták meg a várt sikert), valamint a koronavírus miatt, amit tovább tetéz, hogy a keretnek megvannak a saját hiányosságai is. Továbbá a folyamatos felállásváltás miatt szintén nem lehet csak úgy pakolászni az embereket, így egy kezdő összeállítása nagyon komoly fejfájást tud okozni az edzőnek. Az már kezd kirajzolódni, hogy elöl a Morata-Ronaldo duót érdemes kezdetni mögöttük McKennie-vel, majd a Cuadrado - Bentancur - Arthur - Chiesa négyessel. A hátsó hármas összeállítása kérdéses leginkább, azonban egy biztos, Danilónak bérelt helye van, nem érdemtelenül. Ő az egyetlen, akire Andrea Pirlo érkezése nagyon jó hatással volt, nagyszerű ötletnek bizonyult a belső védőként való játszatása. Esetleg Juan Cuadradót említhetjük meg, aki jobban teljesít, mint Sarri irányítása alatt, de azt meg kell hagyni, hogy a kolumbiai eddig sem volt rossz (sőt), de idén szárnyvédőként még egy szintet tudott lépni. A leépült játékosok névsora ettől lényegesen hosszabb, kezdhetjük Dybalával, majd következik Bonucci, Rabiot, Ramsey, de Bentancurt is éppenséggel idesorolhatjuk, de ő messze nem annyira rossz. Az viszont mindenképp dicséretes, hogy az új emberek jó része azonnal beépítésre került, sőt, McKennie és Morata kihagyhatatlan kulcsemberekké léptek elő, ahogy Chiesa is képes klasszis teljesítményre.

Mire számíthatunk? Az hiszem, hogy bajnoki címre sajnálatos módon már nem. Nem elérhetetlen, de ehhez egy soha nem látott versenyfutás kell, amire egyelőre semmilyen jel nem mutat. Attól azért remélhetőleg nem kell tartani, hogy a BL-hely nem lesz meg, és a Porto elleni továbbjutásnak is kötelező feladatnak kell, hogy számítson. Kupa nélküli szezonja idén sem lesz a Juventusnak szerencsére, de jó lenne a Coppa Italiát is megszerezni.

A jövőben Pirlónak és a csapatnak sokat kell fejlődnie, például a rangadók megnyerésében, amiben siralmasan áll a Juventus. Különösen, ha hozzátesszük, hogy ha az első nyolcat vesszük figyelembe, akkor ebben a Hellas Verona a legjobb, akik 14 pontot szereztek a többi top nyolcas csapattól. A felállt védelmek ellen szintén van még mit fejlődnie a csapatnak, ahogy a letámadáson is sokat kell még csiszolni, ami ha megoldódik, az egész játék jobb lesz.

Én Pirlo kinevezésekor körülbelül ezeket az eredményekre számítottam, viszont valamivel rugalmasabbnak hittem, de úgy tűnik, az elképzelései sziklaszilárdak, melyekhez minden esetben tartja magát. Egyelőre azt nem mondanám, hogy elégedett vagyok vele, viszont, ha a Juve játéka a jövőben tovább fejlődik, akkor megérné a következő szezonban is a padon tartani.

Végére pedig pár alapvető formáció, amit Pirlo általában alkalmaz: