Sikerült az, amire szinte senki sem számított, amire nyolc éve nem volt példa, a Camp Nouban nem a Barcelona győzedelmeskedett, hanem a vendégcsapat, ami jelen esetben a Juventus volt. Ennek a győzelemnek nem csak hatalmas presztízsértéke van és hatalmas löketet adhat a csapatnak, hanem ezzel a 0-3-al a Juve csoportelsőként jutott be a legjobb tizenhat közé.

Ezt a mérkőzést nem egyéneknek köszönhetően nyerte meg az olasz rekordbajnok, hanem a közös erőfeszítések, a csapatmunka révén. Nem is voltak olyan hihetetlenül kiemelkedő egyéni teljesítmények, és lefelé se lógott ki olyan nagyon senki se. Ha egyénileg akarnánk valakit dicsérni, akkor azt Pirlóval kell kezdenünk, ugyanis elképzelései nagyon ültek, még ha a megvalósításban akadtak is problémák.

A Juventus egyből keményen letámadással kezdte a mérkőzést, komoly nyomás alá helyezte az ellenfelet, ami emiatt nagyon meg is zavarodott, és 20 perc alatt két gólt be is kapott a torinói egylettől. Mindezek ellenére azt nem mondanám, hogy ez az időszak valami fényes lett volna az olaszok számára, mert pont ekkor láthattuk a legtöbb hibát, rengeteg pontatlanságot, ami a passzokon nagyon meglátszódott. A keresztlabdák borzasztóak voltak, hátul is akadtak gondok a labdakihozatallal. Szerencsére, ahogy haladtunk előre az időben, egyre inkább inkább csökkent a hibák száma, és egyre magabiztosabb lett az Öreg Hölgy. A két gólos vezetés tudatában természetesen tudatosan visszaállt a Bianconeri, így a Maestro a saját elképzeléseit félrerakta, és váltott az igazi, Allegri-féle bekkelős játékra. Látványosan és határozottan visszaálltak Pirlo fiai a szokásos 4-4-2-t pedig, amit védekezésben használ a Juve már évek óta, most megkavarta a Mister, és Cuadradót a két sor között mozgatta. Ha kellet, a középpályán segített be, ha viszont arra volt szükség, akkor a védelemben. A védekezés alól csak a két csatár volt felmentve, de egy-egy közbeavatkozással ők is besegítettek. Mikor lehetőség volt rá, akkor feléjük lett továbbítva a játékszer, de általában csak a hosszú átadások jutottak el hozzájuk, a rövid passzok (különösen a brazil delegációra vonatkozik) nem működtek. Sajnos ketten kevesek voltak ahhoz, hogy eljussanak a katalánok kapujáig, de mindent megpróbáltak. Annyit még hozzátennék, hogy a komoly visszaállás ellenére azért a jobb oldalon akadtak problémák, itt láthatóan sebezhetőbb volt a Juve.

A második félidőt kicsit felszabadultabban kezdte a Juventus, mint ahogy az előzőt befejezte, ennek az eredménye meg is lett, ugyanis egy teljesen megérdemelt büntetőt kapott az Öreg Hölgy (az első véleményem szerint nem volt az), amit Ronaldo szokás szerint értékesített, mint ahogy az utóbbi hat évben tette a BL-ben. 2014 októberében hagyta ki legutóbb a tizenegyesét, akkor a Ludogorec hálóőre, Vladislav Stojanov járt túl az eszén. Egyébként ez volt karrierje 131. büntetőgólja a 156 próbálkozásból, ez azt jelenti, hogy 84%-os pontossággal végzi  el a tizenegyeseket. Egy kis összehasonlítás Messivel: Az argentin 97 gólra váltott büntetőnél tart, összesen pedig 26-ot hagyott ki, ami azt jelenti, hogy 79%-os sikerrel szerez gólt ebből a fajta a pontrúgásból. Visszatérve a meccsre, a harmadik találat után az olasz rekordbajnok szeme előtt nem lebegett más, mint a megszerzett eredmény megőrzése, ami sikerült is, mert mikor az ötvenötödik perc magasságában visszaállt a Juve, attól kezdve szinte hibátlan teljesítményt mutatott be, az eddigi megingások eltűntek, és magabiztosan őrizték meg a vezetést. Természetesen amellett sem mehetünk szó nélkül, hogy ez a Barcelona valami kritikán aluli volt, a védekezése kabaréba illő volt párszor, hihetetlenül pontatlanok voltak, a betömörülő olaszokkal pedig az égvilágon semmit nem tudtak kezdeni. Egyedül Messi próbálkozott átlövésekkel, de Buffon ezeket sorra hatástalanította. Statisztikák szerint egyetlen ziccert sem tudtak kialakítani, míg a Juve négyet (nyilván ebben a büntetők is benne vannak). Igazából a Juve mondhatni az összes kapura lövését gólra tudta váltani, még ha Bonucci találatát végül el is vették les miatt. Annyit még mindenképp hozzátennék, hogy Pirlo cseréi is mind remekek voltak, nem csak az adott játékosok játszottak jól, de a lehető legjobb embereket hozta be, olyanokat, akik remekül tudnak védekezni a saját posztjukon.

Egyéni teljesítmények:

• Buffon: Magára a győzelemre is jó visszagondolni, de mégis Gigi remeklése az, amitől olyannyira emlékezetes marad ez az összecsapás. Öröm volt nézni, ahogy ötödszörre is felülkerekedett az argentin zsenin, aki karrierje során mindössze egyszer tudta bevenni Buffon kapuját, s ezúttal sem sikerült neki. Hétszer hárított, volt öt pontos hosszú átadása és 86%-os pontossággal passzolt.
• Danilo: Az első félidőt nagyon rosszul kezdte, voltak csúnya labdaeladásai, rossz passzai, de a végére klasszis módon védekezett. Egyszer blokkolt, négyszer szerelt, négyszer közbeavatkozott, megnyert négy párharcot, volt négy hosszú átadása, összességében pedig 84%-os pontossággal passzolt.
• Bonucci: A góljáról és az egyik befarolásáról maradt csak emlékezetes, mikor Messi őt is csúnyán megetette (egyébként a középpályásokat tudta bolondítani, Danilo, de Ligt és Sandro jól olvasta a tőle megszokott testcseleket). Szerencsére Leót nem is dolgoztatták meg nagyon, két párharcot kellett megvívnia, azokat megnyerte, kétszer tisztázott, egyszer szerelt, volt három hosszú indítása és 88%-os pontossággal passzolt.
• de Ligt: Egyszerűen kiváló volt, mindössze egyszer hibázott, mikor Umtitivel együtt luftot rúgott, ezt leszámítva nem lehetett rá panasz. Kétszer tisztázott, egyszer blokkolt, háromszor szerelt, megnyer öt párharcot (a hatból), volt három hosszú indítása és 91%-os pontossággal passzolt.
• Cuadrado: Neki is nehezebben indult ez az összecsapás, de mezőnyben hasznos volt, a jól megszokott gólpassz most sem maradhatott el, azonban most olyan finomsággal adta be a labdát, hogy nem lehet elégszer megnézni ezt a jelenetet, az pedig külön szépsége, hogy nem sablonosan Ronaldónak, hanem a mögötte álló McKennie-nek ment a beívelés. Kiosztott két kulcspasszt, volt három beadása és három hosszú indítása, megnyert négy párharcot, volt egy sikeres csele, egyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, kétszer szerelt és 85%-os pontossággal passzolt.
• McKennie: Védekező középpályás létére fellépett a támadásokhoz, de még hogy! Gyönyörű mozdulattal szerzett gólt és még egy kulcspasszt is kiosztott. Igaz, hogy ilyenkor a védekezési mutatói elmaradnak a megszokottól (mindössze egyszer szerelt, viszont a letámadás aktív részese volt), de azt hiszem, hogy a gólja ezúttal kárpótol minket. McKhedira, akarom mondani McKennie ezen felül megnyert két párharcot, volt egy hosszú átadása és 88%-os pontossággal passzolt.
• Arthur: Az előre adott passzai szinte mind rosszak voltak, viszont amit védekezésben nagyszerűen teljesített (nyilván azon kívül, mikor amerikai társához hasonlóan őt is csúnyán elküldte gyufáért az ellenfél tízese), látszott, hogy meg akarta mutatni egykori csapatának, hogy kár volt őt elengedniük. Megcsinált egy cselt, megnyert öt párharcot, egyszer tisztázott, négyszer szerelt, volt két hosszú indítása és 90%-os pontossággal passzolt.
• Alex Sandro: 2017-ben nem is egyszer mutathatta meg, hogy meg tudja oldani Messi semlegesítését, ezúttal sem volt másként, de Ligttel karöltve sikeresen megállították minden idők egyik legjobb támadóját. Csupán annyit kifogásolhatunk esetében, hogy eszméletlen mennyiségben szórta el a labdát, szinte folyamatosan a vele szemben állónak passzolta oda a játékszert. Statisztikái a passzpontosságon (76%) kívül megsüvegelendőek, négyszer szerelt, ötször közbeavatkozott, egyszer blokkolt, kétszer tisztázott, kiosztott két kulcspasszt, megnyert nyolc párharcot, megcsinált egy cselt, volt két beadás és ugyanennyi hosszú átadása.
• Ramsey: Támadáshoz olyan sokat nem tudott hozzátenni, természetesen nem elfelejtve, ahogy az akciógól előtt megtartott a labdát több Barca-játékos szorításában, majd továbbította azt csapattársához. Egy kontra alkalmával góllal is segíthette volna csapatát, amit csúnyán elbaltázott, így trequartista létére támadásokban nem volt különösebben hasznos, viszont védekezésben ennek ellenkezője mondható el róla, mivel négyszer közbeavatkozott és háromszor szerelt. Ezen felül volt öt megnyert párharca, három hosszú indítása és 80%-os pontossággal passzolt.
• Morata: Mindössze egyszer lőtt kapura, amikor egy lehetetlen helyzetből meglehetősen jól fejelte a kapu felé a labdát. A mezőnyben jó volt, akadt már olyan meccs, mikor ettől hasznosabban futballozott, de agilitásával és védekezésben nyújtott teljesítményével tudott segíteni. Folyamatosan lesen lesben állt, és ott volt a katalánok háta mögött, mikor azok a Juve kapuját támadták, amikor pedig lecsapott, meg tudta zavarni a támadást, vagy labdát szerzett. Kiosztott egy kulcspasszt, megcsinált egy cselt, megnyert öt párharcot, volt egy hosszú indítása és 71%-os pontossággal továbbította a játékszert.
• Ronaldo: Mezőnyben ezúttal sem volt hasznos, de meg kell jegyezni, hogy az a jelenet, mikor Messitől a saját tizenhatosa környékén szerzett labdát, minden pénzt megért. Két, büntetőből szerzett találatával tudott igazán segíteni, összesen négyszer próbálkozott lövéssel, volt egy kulcspassza, megnyert egy párharcot, volt egy hosszú indítása és 86%-os pontossággal passzolt.

A cserék minden tőlük telhetőt megtettek, de olyan emlékezetes dolgot egyikük se alkotott.

A meccs embere: Andrea Pirlo