Nehezen, de csak behúzta a kedd esti meccset is a Juventus, Ronaldo és a Morata-Cuadrado páros kellett, hogy otthon tartsa a három pontot az olasz rekordbajnok, ezzel pedig kiharcolja a továbbjutást már a negyedik meccsen.

Ez nem újdonság, ugyanis tavaly Maurizio Sarri irányítása is sikerült ez bravúr, igaz, akkor veretlen volt a csapat. Abban is nagy a hasonlóság, hogy akkor is csak az utolsó percekben sikerült kiharcolni a győzelmet, mert az ellenfél határozottan a védekezett, a Juve a játékosai pedig motiválatlanul gurigáztak, akárcsak tegnapelőtt. A múltban erre volt, hogy majdnem, vagy valóban rá is fázott az Öreg Hölgy.

Rengeteg volt a gyenge teljesítmény, de ez nem csak a játékosok sara volt ezúttal, hanem Pirlóé is, ugyanis Rebrov simán lenyomta taktikailag. A Maestro eleve a saját dolgát nehezítette azzal, hogy ragaszkodott a 3-4-2-1-hez, miközben a 4-4-2 sokkalta kézenfekvőbb lett volna, mivel Alex Sandro ebben a szezonban most játszotta az első meccsét, eddig pedig középső védőként nem funkcionált, ez pedig meglátszódott rajta. Kicsit becsapós volt a kezdő, mert akár tűnhetett volna a fentebb említett 4-4-2-nek is, és igaz, ami igaz, Sandro néha úgy lépett fel, mint egy szélső védő, de mindezek ellenére tökéletesen ki lehetett venni a jól megszokott hadrendet. Cuadrado fellépett egészen annyira, hogy Bernardeschivel pontosan egy vonalban legyen, McKennie behúzódott középre Morata és Ronaldo mögé, míg a hátsó hármas is általában jól kivehető volt a mélyen helyezkedő de Ligttel.

Visszatérve arra, hogy mivel is tudta megverni az ukrán az olaszt, azt a játékstílusban kell keresni. A magyarok tökéletesen kielemezték a Bianconeri játékát, ezzel az 5-4-1-el remekül tudták védeni a kaput, a játékosok rendkívül fegyelmezetten betartották a védvonalakat, a lesre állítás jó működött, ez a Juve egyik legfőbb gyengéje, míg a Arthur szabadabban való hagyása szintén jó ötletnek bizonyult, ugyanis a támadásokhoz semmit nem tud hozzátenni, így pedig nincs is olyan sok értelme komolyan figyelni, míg más játékosok minden egyes megmozdulásában ott a veszély.

Azonban Rebrov hiába találta ki ezt jól, ha a rendelkezésére álló játékosok egyéni képességei eléggé gyengék, ami rendkívül meglátszott a labdakihozatalokon, hihetetlen mennyiségben szórták el a labdákat, Isael beadást érő lövése pedig feltette az i-re a pontot. A kontrák összességében nem mentek nekik annyira, azonban egyet mégis sikerül befejezniük, amiben a Juve védelme is benne volt:

Minden egy kapuskirúgással kezdődik, Uzuni oda tudja fejelni a labdát Tokmac elé, megverve ezzel de Ligtet. A norvég támadót nem tudja megállítani Danilo, mert a szerelés közben elcsúszik, majd a Fradi játékosa megveri Alex Sandrót is. Szabad az útja a kapuig, a beadása nagyon rossz lett volna, ha Danilo ismét nem csúszik, ezúttal tudatosan, a labda megpattan rajta, majd a középen centerező albán a kapuba rúgja a játékszert, hiába követte végig Cuadrado az emberét.

Ezen a meccsen is megmutatkozott, hogy ez a Juventus nagyon nehezen tud csak fordítani, míg ez az előző szezonban nem volt jellemző a csapatra. Ehhez nagyban hozzájárul a csapat új játékstílusa, ami nem az ellenfél beszorítására épül, sőt Pirlo együttese erre szinte képtelen is, egyedül a Cagliarit sikerült igazándiból beszorítani a kapuja elé. Pedig a Ferencvárost is be lehetett volna komoly letámadással, mert mint említettem, a labdakihozatalaik kritikán aluliak voltak.

Úgy gondolom, hogy csak nagyon kevés jó egyéni teljesítményt láthattunk, mindössze négy emberre mondnám azt, akik felfelé lógtak ki, ilyen a két gólpasszt és hat kulcspasszt jegyző Cuadrado, a kiváló gólt szerző, ám a mezőnyben nem valami jó Ronaldo, a csodacsere Morata, aki lőtt egy gólt és egy kapufát, ráadásul amit csinált, azt szinte mindent hibátlanul, és természetesen a védelem oszlopa, de Ligt is dicséretet érdemel.

Akadtak olyanok, akik nem voltak feltűnőek, de mégis tettek valamit a közösbe, ilyen Danilo a gól előtti hosszú indításával, ami után a kolumbiai mesterien tudta Morata fejére varázsolni a labdát, Bernardeschi, akinek a teljesítménye elmaradt attól, amit a Cagliari ellen nyújtott, de mégis egy irdatlan nagy lövés után megzörgette a kapufát, a beadásaival pedig be tudta juttatni a labdát a tizenhatoson belülre, ami sokaknak nem ment.

Egy szinttel lejjebb van Bentancur, aki a védekezést remekül megoldotta, de a támadásban valami nagyon gyenge volt, de ezt ismét Pirlónak köszönhető, mert érhetetlen módon az uruguayi játszott a balon, míg a brazil a jobbon.

A rosszul teljesítők közé tartozik Arthur, akinek semmi haszna nem volt, mivel az FTC nem támadott le, más is megoldotta volna a labdakihozatalt, bár neki most még ez is gondot okozott néha, míg a támadásban nyújtott teljesítményét tökéletesen megmutatják azok a lövések, amiket láttunk tőle. Alex Sandro szintén nem remekelt, de mentségére szól, hogy sérülés után egy számára ismeretlen pozícióban kellett szerepelnie. Dybala szintén gyengélkedett, egy jó lövésen kívül mással nem igazán mutatott, egy Capitanótól ettől sokkal több kell, azt hiszem ezt nem is kell mondjam, míg McKennie annyira gyenge volt, hogy szinte szót se érdemel. A végére jöjjenek a cserék, a mindössze egy jó passzt bemutató Chiesa, és Kuluševski, akinek szó szerint egyetlen jó megmozdulása sem volt, még akár a labdaátvételeket is beleszámíthassuk ebbe. 

Meccs embere: Álvaro Morata