Az Udinese egykori technikai igazgatója, a Juventusszal kapcsolatos ügyekről meglepően gyakran nyilatkozó Pierpaolo Marino még a Bianconeri és a Zebrette hétfői találkozója előtt adott hosszú interjút a Tuttosportnak, melyben  szót ejtett a Cristiano Giuntolival fennálló szakmai kapcsolatáról, Lazar Samardžić helyzetéről, emellett pedig kifejtette álláspontját Max Allegrit, s az olasz futball aktuális témáit illetően is. 

"Az általuk játszott futballt, valamint a meccsek teljes leuralását tekintve a mostani Inter őszintén szólva rendkívül hasonlít a tavalyi Napolihoz, a különbség pedig csupán annyi, hogy barátom, Max Allegri irányítása mellett a Juventus idén ugyancsak remek szezont fut. Az előző idényben látható Öreg Hölgyhöz képest ezúttal egy teljesen másik alakulatot láthatunk, mely szervezettségét, futballfilozófiáját, továbbá eredményességét nézve is eltérő szintet képvisel, mint fél évvel ezelőtt" – szögezte le a szakember. 

"Jól ismerem Max mentalitását, aki mindig is remekül értett a csoportpszichológiához. Úgy vélem, hogy 2-3 fiatal tehetség bekerülése a csapatba új ingereket hozott létre egy javarészt győztesekből álló kereten belül, ami megváltoztatta az együttes stílusát. Mindez észrevehető folyamatokat indított el: a Juve jelenleg kevésbé gondolja túl a meccseket, mint az utóbbi időszakban, miközben több bennük a spontaneitás is, míg taktikai felépítésük rugalmasabb, játékuk pedig frissebb, mint régebben. Ez egyértelműen Allegri keze munkája, melyet nem szabad elvitatni tőle. 

Úgy gondolom, hogy Cristiano Giuntoli nagy szerepet vállal a keret átlagéletkorának csökkentésében, megjelenése pedig változásokat idézett elő a gárda szellemiségében is. Meggyőződésem, hogy a szakember jelenléte legalább 20%-kal növeli Allegri egyébként is egyedülálló produkcióját, elvégre manapság egy olyan képességekkel és személyiséggel bíró igazgató, mint Giuntoli, mindig nagyon  sokat tesz hozzá a vezetőedző munkájához. Max az utóbbi két szezon során inkább menedzser volt, nem pedig tréner, Cristiano szerződtetésével viszont újra tisztázódtak a szerepkörök, a helyzet pedig mindenki számára kedvezőbb lett. 

A nyár folyamán minden bizonnyal el kell majd gondolkodni a közös folytatással kapcsolatos lehetőségeken. A magam részéről nem számítok nagy meglepetésre, hacsak Max nem akar majd 180 fokos fordulatot venni, jelenleg azonban nincsenek erre utaló jelek. Cristiano edzőket illető politikája mindig egy konzervatívabb vonalat képviselt, azaz a szakember sosem váltotta le hirtelen a csapataival dolgozó mestereket, főleg akkor, ha személyes tekintetben is jó viszonyt épített ki ezekkel a trénerekkel. 

Meggyőződésem, hogy a topklubok számára alapvető fontosságú egy második számú csapat megléte, mivel ezek a gárdák jobbára nemzetközi kupasorozatokban szerepelnek, s a tabella élének eléréséért küzdenek, ami már önmagában is szükségessé teszi egy tehetséges fiatalokból álló együttes fenntartását, elsősorban tehermentesítés céljából.

Ha egy klubnak rendelkezésére áll egy olyan ifjúsági szektor, mint ami például az Atalantánál, vagy az Empolinál van, a felnőtt csapatok mellett dolgozó szakmai stáboknak nem kell tartaniuk a jövőtől, mivel mindig lesz merítési lehetőségük a reménységek köréből. Ha van egy jó Primavera-alakulatod, akkor nem kell kölcsönadni az utánpótláskorú játékosokat, mivel ők nyugodtan pallérozódhatnak a nekik megfelelő szinten, időnként kisegítve az első csapatot. A gyermekeket is jobb otthon nevelni, mint egy bentlakásos iskolában, ez pedig ezzel kapcsolatban sincs másképp. 

Tavaly júniusban, az egyik utolsó napomon, melyet az Udinese kötelékében töltöttem, találkozót tartottam Cristiano Giuntolival, aki legfőképp Lazar Samardžić helyzete iránt érdeklődött. Tisztában voltam vele, hogy a szakember már a Napolinál is figyelemmel kísérte a szerb fejlődését, s magam is úgy gondolom, hogy ez a srác egy olyan befektetés, mint egy biztonságos hozamú bankkötvény: megjutalmazza azokat, akik megtisztelik őt a bizalmával. Egy olyan típusú egyezség, mint amit a középpályás esetében kötöttünk az Interrel, kevés kockázattal jár: a futballistára kisebb nyomás nehezedik a kölcsönszerződés miatt, a megállapodást pedig később újra lehet tárgyalni a kivásárlási ár esetleges csökkentésével. 

Az Udinese mindig igyekezett e szempontok mentén üzletelni, s éppen ezért például Samardžić kapcsán is körültekintően jártunk el: annak idején mindössze 3 millió euróért szerződtettük őt, s mikor az Inter érdeklődött iránta, nekik is csupán 4 millió eurót kellett volna fizetniük a kölcsönért. Ha ennél magasabbra tettük volna a lécet, a Nerazzurri drukkerei érhető módon azonnal gólokat és gólpasszokat követeltek volna a középpályástól, a befektetés kockázata viszont a konstrukció miatt végül rendkívül alacsony lett volna. 

Carlos Alcaraz megszerzése egy fontos projekt része lehet, ami miatt ez a lépés igencsak elnyerte a tetszésemet. A Juve az ehhez hasonló, okos és óvatos transzferekkel elkerülheti az olyan csapdákat, amibe az AC Milan is beleszaladt Charles De Ketelaere leigazolásakor: a belga vételára végül hatalmas nehézségeket okozott a futballistának, főleg azért, mert a szurkolóknak hatalmas elvárásai voltak vele kapcsolatban. Ha a Bianconeri végleg meg akarta volna szerezni Alcarazt, igen tetemes összeget kellett volna fizetniük érte, Giuntoli viszont kellően intelligens igazgatóként egy technikai szempontból igencsak eszes műveletet hozott tető alá, szem előtt tartva a srác érdekeit, aki könnyen kibontakozhat majd az elkövetkezendő fél év során. 

Az első udinei időszakomban nagy támogatója voltam a 18 fős bajnoki mezőny 20 csapatossá való növelésének, s a mai napig úgy gondolom, hogy a Serie A szempontjából ez a megfelelő struktúra: ha megnézzük, a gyakran példaként emlegetett Premier League alapvetően is 20 együttessel kezdte meg működését, emiatt pedig nem értem, hogy nekünk miért kellene más elképzelésekhez közelítenünk. Meggyőződésem, hogy ha ismét 18 szereplősre csökkentenénk a mezőnyt, rendkívüli hátrányokat okoznánk saját magunk számára, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy ez a kezdeményezés nem valósul majd meg a gyakorlatban, hacsak valamelyik kis- vagy középcsapat nem kezd el a saját érdekei ellen dolgozni. A futballban persze bármi megtörténhet, ám mégsem tartom valószínűnek, hogy ez a tervezet széleskörű támogatást kapna. 

Évek óta beszélek arról, hogy milyen sok tennivaló lenne a VAR-szobában képviselt minőség javításával kapcsolatban. Remek lenne, ha a döntéshozói folyamatot például a kispad mellől is végig lehetne követni, hiszen ekkor a bent ülő személyek kompetenciája sem kérdőjeleződhetne meg. Nem értek egyet azzal a gyakorlattal, hogy a VAR-t csak volt játékvezetők felügyelhetik, ugyanis meglátásom szerint egykori játékosok számára is bőven lenne tér ebben a szerepkörben. Egy visszavonult futballista, aki korábban testközelből élhetett át vitás szituációkat, igazságosabb ítéleteket hozhatna bizonyos kérdésekben" – zárta szavait Pierpaolo Marino.