A Juventus korábbi játékosa, ám a klub kötelékében maradó Gianluca Pessotto egy igen hosszú interjút adott a torinói székhelyű Tuttosport számára. A klub égisze alá tartozó labdarúgócsapatok személyzeti koordinációjáért felelős vezető tisztségét betöltő Pessotto nyilatkozatában kitért saját szerepére, többször hangsúlyozta a kollektíva erejét, illetve a fiatal futballisták esetében a megfelelő oktatás fontosságát is, melyre a Bianconeri akadémiáján szintén nagy hangsúlyt fektetnek. Gianluca Vialli halálának első évfordulójának alkalmából Pessotto hosszasan beszélt az együtt töltött időszakról, külön kiemelve volt csapattársa jellemét és hihetetlen munkamorálját, melyet kapitányként másoktól is megkövetelt a siker érdekében.Pessotto több, mint 10 évet töltött játékosként fekete-fehér mezben, majd visszavonulását követően is a klub kötelékében maradt, így élete nagy részét a Juventusnál töltötte. "Hatalmas kiváltság ez számomra" – kezdte interjúját. 

A Juventus sokkal szervezettebbnek és összeszedettebnek tűnik, mi változott a korábbiakhoz képest? "Semmi. Ugyanaz a vágy vezérel minket, hogy a munka és az egység révén legyünk sikeresek: a klubtól a játékosokig egy olyan korszakban, amelyben az »én« fontosabb lett, mint a »mi«, egy olyan korszakban, amely az individualizmust dicsőíti. Ez a legbonyolultabb munka, amit csinálunk, még a fiatalokkal is. De a Juventus történelmének a DNS-ében benne van a győzelem, és ha nem sikerül, azonnal azon gondolkodunk, hogyan csináljuk legközelebb. De ha nincs összetartás és egy irány fentről lefelé, akkor nehezen maradsz meg."

Milyen szerepet tölt be a Juventusnál? "Én információt gyűjtök, támaszként és kapocsként működöm az első csapat és az ifjúsági szekciók különböző igazgatói között, hogy jobban kezeljük a különböző szintek között a játékosok áramlását. Próbálom fejleszteni a játékosokat, ami összetett feladat, de az a szerencse, hogy olyan emberekkel van dolgom, akik magukénak érzik a projektet, így a Next Gen edzője és a Next Gen igazgatója is tudja, hogy sokat kell koncentrálnia a játékosok fejlődésére. Az első csapatban ebben a két évben sok játékost indított el Allegri: tudtuk, hogy értékes játékosaink vannak, köszönhetően azoknak, akik menedzselték őket, de nyilván nem lehet mindig így. A fiatalok nem csak gazdasági okokból alapvetőek: látjuk a lelkesedést és az energiát, amit az első csapatba hoznak egy olyan együttes számára, amely virtuóz módon keveredik a tapasztaltakkal. A fiatal játékosok sokkal többet adnak annál, mint amit a játékban nyújtanak: emelték az edzések intenzitását, olyan egységet teremtve a csoportban, amely hozzáadott értéket képvisel."

Pessotto beszélt a fiatalokkal való kapcsolatáról is. "Megváltozott az a sebesség, amellyel a fogalmakat át kell tudnunk adni. Közvetlenebbül kell beszélni, nem szabad túl hosszan. Aztán hitelesnek kell lenned, egy másodperc alatt lebuksz, ha olyat mondasz, ami nem igaz. Gyors észjárásuk van, és ez ösztönzőleg hat. Mostanában megszüntették a többéves korlátozást az ifjúsági sorozatokban, így könnyebb elmenni. Ma már minden értelemben könnyebb mozogni."

A Juventus az edzések mellett nagy hangsúlyt fektet a fiatalok oktatására is. "A Juventusnál meggyőződésünk, hogy a kispadon és az iskolapadon át vezető út kéz a kézben jár. Akiknek megvan az adottságuk, hogy befejezzék a tanulmányaikat, azok nagyobb elszántsággal lépnek pályára. Szükségét éreztük annak, hogy a sportolói pályafutás második felében csökkentsük az iskolai lemorzsolódások számát. Ez meghozta gyümölcsét, és most már látjuk, hogy Olaszországban általában véve változik az iskolák hozzáállása a sportolókhoz. A Juve történelmileg az előfutár."

A Juventust ismét nagy figyelem övezi. "Azt mondanám, hogy nem az én, hanem a klub képessége, hogy a megtörtént rossz meglepetések után talpra álljon. Senki más a világon nem tud úgy túllépni és visszatérni a győzelemhez, mint mi, köszönhetően annak a büszkeségnek, amely mindenkit éltet, aki ennél a klubnál dolgozik. Soha nem adjuk fel, erősebbek vagyunk mindennél és mindenkinél. Most ismét az újjáépítés pillanatában vagyunk, így az emberek értéke még inkább számít."

Gianluca Vialli egy éve hagyott itt bennünket, Pessotto pedig az interjú alatt igyekezett méltóképpen megemlékezni róla. "Megérkeztem Torinóba, és azonnal rájöttem, hogy egy hihetetlen csapathoz csatlakoztam. Nagyon kevés idő kellett ahhoz, hogy megértsem, miért uralták az előző bajnokságot annak ellenére, hogy elveszítették azt a két derbit, amit én nyertem a Granatával. Őrületes erkölcsi és érzelmi egység volt! Ez volt az a mantra, amit azóta is magamban hordozok: mindenki felsorakozott, nem volt különbség azok között, akik mindig játszottak, és azok között, akik kevesebbet. Mintha egy egyenes vonalat húzott volna a klub, amelybe mindenkit belehajszoltak. A legreprezentatívabb játékostól a vezetőkön át az utolsó raktárosig egyaránt. A klub célját mindenki vallotta, és nem volt szabad eltérni tőle, de a valóságban senki sem próbálkozott ellenkezni. Én, Jugović, Vierchowood és Padovano úgy illesztettük be magunkat, hogy megértettük, mit kell és mit nem szabad tenni. A kapitány Vialli volt... Én voltam a harmadik legfiatalabb 25 évesen.

Vialliban egy kicsi volt mindannyiónkból, attól kezdve, aki a csoportot alkotta, a húzóerőből, egészen addig, aki a pályán diktálta a szabályokat. Mielőtt a Juvéhoz érkeztem volna, a nyári felkészüléssel kapcsolatos tapasztalataim szerint a csatárok voltak mindig a legrosszabb kondícióban. E téren elsők volta a középpályások, majd a védők és végül a csatárok, akik általában a leglustábban álltak a munkához, kivéve Inzaghit! A Juvénál ez másképp volt, az első halmazban, ahol én is ott voltam, azonnal megtaláltam Viallit, Ravanellit és Del Pierót. Amikor a csatárok az elsők, akik nem érzik a fáradtságot és futnak, akkor minden sokkal könnyebb a többiek számára is."

Milyen volt Vialli, amikor beszélt? "Ez az adott szituációtól függött. Nem volt az a fajta, aki pazarolja a szavakat. Nagyon odafigyelt az ember viselkedésére. Gyakran hozott be tényeket és tetteket az edzésekre. Anyám, hogy milyen kemények voltak azok! Minden nap mindenki keményen dolgozott, vele az élen. Ha valaki lazsált edzésen, azt másnap már az arcáról le lehetett olvasni. Ehhez képest vasárnap a meccs igazi megváltás volt! Vialli hétfőtől szombatig, majd a meccsen is sokat követelt mindenkitől. Minden helyzetben képes volt gólt szerezni. Emlékszem az első derbire, az előző évben elvesztett kettő után: 5-0-ra nyertünk, és teljesen őrjöngöt. A győzelem számára nem öröm volt, hanem megkönnyebbülés, nem bírta elviselni a vereséget."

A BL-győztes évben a negyeddöntő során a Juventus a Real Madriddal találkozott. Az odavágón 1-0-ra a spanyolok nyertek, így a visszavágón mindenképp győzni kellett Lippi csapatának. "Néha visszagondolok a Real Madriddal vívott negyeddöntőre, amikor a spanyolországi vereség után Torinóban játszottunk a továbbjutásért. Öt nappal a mérkőzés előtt Carrarában játszottunk egy barátságos meccset Carrarese ellen, akik a C2-ben játszottak akkor: állt a bajnokság. Mindenki csodálkozott, hogy miért. Tény, hogy 2-0-s vezetés után 3-2-re kikaptunk. Így büntetésből visszavonultunk. Nos, a Real elleni meccs napján mindannyian izgatottak voltunk: az újságok már felvázolták a lehetséges szcenáriókat arról, hogy a kiesés esetén ki fog távozni a szezon végén. Így aztán látni, ahogy Vialli hihetetlen nyugalommal, mindent lefilmez egy mikro-videokamerával, megértettük, hogy hogyan élhetjük meg ezt a pillanatot. Huszonnyolc évvel ezelőttről beszélünk: ő tulajdonképpen már a TikTok-éra előtt volt! Mindig mindenki előtt járt."

Végezetül szó esett Vialli betegségéről és hitelességéről. "Néhányszor beszéltünk, de nem sokat, azért is, mert mindig nehéz megosztani bizonyos helyzeteket. Eleinte nagyon visszafogott volt a betegséggel kapcsolatban, aztán teljesen másképp élte meg, inkább a tennivalókon gondolkodott, minthogy bezárkózott volna. Mi pedig úgy éreztük, hogy aktívan segítjük őt az általa kitalált projektekben, beleértve a Massimo Mauróval létrehozott közös alapítványt is. És előjött az igazi Luca, hogy fontos dolgokat hagyjon hátra, és valóban, az örökséget, amit ránk hagyott szavakban, képekben, mosolyokban, ölelésekben, tényekben és példákban, át kell adnunk a fiataloknak.

Nem véletlen, hogy az elhunytának világméretű visszhangja ilyen nagy volt. Átlagember volt, aki mindig előre ment, és hihetetlenül jó csapatember volt. Aki középcsatárként játszik, az általában magát helyezi előtérbe. Ő viszont ezt a szempontot mindig félretette, első és legfontosabb volt számára a csapat, amelyért mindent odaadott, a maximumot követelve magától. Annyi fontos dolgot hagyott ránk egy olyan örökségként, amit nem szabad elherdálnunk. A csapat, mint fogalom felmagasztalását kell ápolnunk, ahogyan ő tette. Vialli nagy értéket adott azoknak az embereknek, akik mellette voltak. Egy nagyszerű kapitány. Egy nagyszerű ember" – zárta interjúját Pessotto.