Az Öreg Hölgy egykori ikonikus középhátvédje, az idén nyáron a csapatot viharos körülmények között elhagyó, majd az Union Berlinhez igazoló Leonardo Bonucci a minap a spanyol média megkeresésére adott hosszabb interjút, melyben karrierjének áttekintése mellett szót ejtett a német csapat rossz szereplésének okairól (mely gárda egyébként éppen azt követően kezdett el pontokat szerezni, hogy az olasz kikerült a kezdőcsapatból), valamint a Real Madridról is, lévén, hogy a berlini alakulat kedden éppen a Blancókat fogadta a BL-csoportkör utolsó mérkőzésén. A veterán játékos végezetül kifejtette, hogy sérelmein túllendülve már nem haragszik a Juventusra, egyszer pedig szívesen visszatérne Torinóba, hogy legjobb tudása szerint segíthesse a klubot. 

"A nyár nagy változásokat hozott az életemben, hiszen elhagytam Olaszországot, s az Union Berlinhez igazoltam. Egyedül vagyok a német fővárosban, mivel a családom Torinóban maradt, ami miatt az első másfél hónap rettentően nehéznek bizonyult. Csak magamra számíthattam egy teljesen idegen környezetben, apránként viszont megismertem az itteni embereket, Berlint, valamint a csapattársaimat, ami sokat segített, mostanra pedig minden könnyebbé vált" – kezdte mondandóját a Marca riporterének. 

"Jelenleg nagyon jól érzem magam, boldog vagyok, s élvezem az új kihívásokkal való szembenézést. Remélem, hogy a múlt szombati győzelmünkkel végre ráléphetünk arra az útra, amin haladni szeretnénk, elérve azon célokat, melyeket a szezon előtt megfogalmaztunk magunknak. Bár az idény eddigi részében számos problémánk akadt, a futballban soha nem mondhatjuk azt, hogy soha. Természetesen végtelenül hiányzik a családom, valamint Itália, ahol egész eddigi életemben laktam. Néha azonban meg kell kérdőjeleznünk önmagunkat, s új tapasztalatokkal kell megismerkednünk. Ettől függetlenül borzasztóan nehéz távol lenni a gyermekeimtől és a feleségemtől, nem is beszélve a városomról, ami szintén nagyon közel áll hozzám. 

Mindenki tudja, hogy maradni szerettem volna a Juventusnál, ám úgy vélem, hogy kellő optimizmussal és érettséggel kezeltem a távozás pillanatait. Ma már sokkal jobb színben látom a történteket, s nem vagyok dühös a nyári események miatt. Tovább kell lépnünk, s előre kell tekintenünk, még akkor is, ha csodálatos közös múltunk miatt a Bianconerinél akartam befejezni a pályafutásomat. Ez sajnos nem valósulhatott meg, ám bízom benne, hogy mindig a maximumot nyújtottam, hiszen mindent meg akartam tenni a csapatomért. Heti szinten beszélek a korábbi csapattársaimmal, ami azt mutatja, hogy fontos személy voltam az öltözőben: a rutinosabb játékosoknak barátot, a fiatal tehetségeknek pedig referenciapontot jelentettem. 

A visszatérés magától értetődő módon egyértelmű cél számomra. Nem titok, hogy a stoplis szögre akasztása után edző szeretnék lenni, s ha sikerül az elit közé kerülnöm, szívesen irányítanám a Juventus csapatát is. Az Öreg Hölgy kulcsfontosságú része az életemnek. Rendkívül hálás vagyok Andrea Agnellinek, Giuseppe Marottának, Fabio Paraticinek, továbbá a csendben tevékenykedő Pavel Nedvědnek, akik rengeteg mindenben támogattak közös utunk során. Mellettük nem feledkezhetek meg Antonio Contéról sem, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám edzőként, segítve játékstílusom megváltoztatását, valamint hozzájárulva fejlődésemhez. 

A Real Madrid nagyszerűségét nem lehet szavakba önteni, lévén, hogy talán ez a világ legnagyobb klubja. Pályafutásom során volt egy pillanat, mikor nagyon közel álltam ahhoz, hogy magamra öltsem a habfehér mezt, ami egy hatalmas álom volt számomra. Csodálattal tekintek azokra a bajnokokra, akiknek ez sikerült, s akik hozzájárulhattak a klub történelméhez, valamint elismeréssel gondolok a gárda kiváló mesterére, Carlo Ancelottira is. 2017 nyarát írtuk, s a Real Madrid felgyorsította az ügynökömmel folytatott tárgyalásokat, közvetlenül azután, hogy a Blancók megvertek bennünket a cardiffi Bajnokok Ligája-döntőben. Az egyeztetések végül nem jártak sikerrel, ugyanis a klub egy fiatalabb játékost keresett, nem pedig egy harminc évest. Jó lett volna a spanyol fővárosban futballozni, elvégre szeretem, tisztelem, és csodálom a Realt, de sokakkal ellentétben én nem próbálhattam ki magam az alakulatnál. 

Karrierem egyik legszebb pillanata volt, mikor a 2014/2015-ös BL-szezonban kiejtettük a Real Madridot az elődöntőben. A Juventus otthon diadalmaskodott a csapat fölött, a Santiago Bernabéuban pedig a korábban itt játszó Álvaro Morata góljával biztosítottuk be a továbbjutást. Kár, hogy a fináléban a történelem legjobb Barcelonája várt ránk, ám ettől függetlenül örömmel gondolok vissza azokra az időkre, hiszen még nagyon fiatalok voltunk, s hatalmas eredményt értünk el: egy Real Madridhoz hasonló óriás kiiktatása a Juventus felszentelésének napja volt. 

Jude Bellingham minden bizonnyal egy földönkívüli. Nagyon meglepett a teljesítménye, annak ellenére, hogy eddig is tudtuk, hogy milyen minőséget képvisel. Elképesztő, hogy egy mindössze húsz éves srác milyen gyorsan és hatékonyan alkalmazkodott egy olyan csapathoz, mint a Real Madrid, ami még a tapasztaltabb labdarúgóknak is időbe telik. Az angol viszont egy kivételes játékos, ezért pedig nem volt szüksége az átállási időre. Egyértelmű, hogy a következő években mindvégig nagy esélyese lesz az Aranylabdának. Ő egyike azon fiataloknak, akik Lionel Messi és Cristiano Ronaldo örökébe lépve pályáznak az ugyancsak földönkívülieknek számító legendák helyére. 

Mikor a kisfiam annak idején beteg lett, megértettem, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. Labdarúgóként, ismert emberekként néha másoknak gondoljuk magunkat, holott valójában elképesztően átlagosak vagyunk. A gonosz nem válogat, s nem érdekli, hogy hány trófeát nyertél a karriered során. Szerencsések voltunk, mivel jókor voltunk jó helyen, a Regina Margherita kórház orvosai által végzett beavatkozásoknak köszönhetően pedig Matteo ma egy teljesen egészséges gyermek lehet, aki mindenre képes, amit a korabeli srácok tudnak. Természetesen ettől még nagyon oda kell figyelnünk rá. (Csendben marad, és a sírással küszködik – a szerk.) Ismétlem: nagy szerencsénk volt. Fiam betegsége egy új perspektívát adott számomra, onnantól kezdve pedig más szemmel tekintettem a családomra, valamint ráébredtem arra, hogy mik az igazi prioritások az életemben. 

A közösségi média szempontjából kifejezetten szörnyű időket élünk, ahol nincsenek határok. Félek attól, hogy mi vár a gyermekeinkre a jövőben, ahol talán bárki nyugodtan kritizálhat és sértegethet majd bárkit. Az emberek rosszul gondolják, ha azt hiszik, hogy néhány megjegyzéssel nem tudnak ártani másoknak. Mindenkinek bele kellene gondolnia egy-egy rosszindulatú komment leírása előtt, hogy a másik oldalon lévő személy vajon mit érezhet, mikor elolvassa a hozzászólást. Előbb kéne gondolkodni, s csak aztán cselekedni, ám ezt a többség sajnálatos módon nem képes felfogni. 

Remélem, hogy sikerülni fog ellensúlyt képezni a közösségi médiát uraló erőszakkal szemben, ugyanis ez egy sajátos formája az erőszaknak, efelől semmi kétségem nincsen. Én magam is a saját bőrömön tapasztaltam meg a jelenség hatásait, holott alapvetően kemény és kitartó vagyok, akit nehéz igazán megbántani. Ettől függetlenül vannak dolgok, amik még bennem is mély sebeket hagytak. Bárki lehet bátor, azonban mindenkinél eljöhet egy pont, mikor megtörik, és depresszióssá válik. Ebben az esetben nem szégyen segítséget kérni. Nagyon erősen bízom benne, hogy a jövőben megtaláljuk majd a szükséges ellensúlyokat, amik gátat szabhatnak a szörnyűségeknek, melyekkel együtt kell élnünk" – zárta gondolatait Leonardo Bonucci.