A Juventus olasz szélsője, Federico Chiesa napra pontosan három évvel ezelőtt szerződött hivatalosan is az Öreg Hölgy kötelékébe, melynek apropóján a torinói illetőségű Tuttosport terjedelmes interjút készített a labdarúgóval. Ennek során szóba kerültek a támadóval kapcsolatos átigazolási pletykák, a Bianconeri általános helyzetét illető kérdések, valamint az Azzurri szereplése, és a Zebrák jövőjével összefüggésben álló témák is. 

"Jól érzem magam, sokkal jobban, mint néhány hónappal ezelőtt, ami annak köszönhető, hogy sikerült magam mögött hagynom a sérülésemet követő lábadozási időszakot. Soha többet nem akarom hallani a gyógyulás, vagy a regenerálódás szavakat, mivel végre újra a lehető legjobb formában vagyok, úgy fizikai, mint mentális szempontból" – kezdte mondandóját Chiesa. 

"Az, hogy elégedetlen vagyok a szerepkörömmel, pusztán egy pletyka, melynek semmi közé hozzám, s ami valószínűleg kívülről kaphatott szárnyra, hiszen itt mindenki tudja, hogy ez közel sincs így. Kizárólag arra koncentrálok, hogy minden egyes nap keményen dolgozzak, hogy fejlődjek, elvégre a mester szerint ezen az úton haladva nagy előrelépést érhetek el, én pedig maximálisan bízom a tanácsaiban. Úgy vélem, hogy remekül kezdtem a szezont, s a továbbiakban is így szeretném folytatni. Egyáltalán nincs rossz kapcsolatom Max Allegrivel, s egyébként senki mással se: mindenkivel jól kijövök a klub kötelékébe tartozó egyének közül. 

A Juve játékstílusának modernizálása, melyről egy korábbi nyilatkozatomban beszéltem, magába foglalja az ellenfél magas letámadására vonatkozó szándékot, valamint azt, hogy megpróbáljunk minél proaktívabbak lenni a labdával, ha az éppen nálunk van. Bár alapvetően meccsről meccsre haladunk és gondolkodunk, s tudjuk, hogy minden találkozó más és más, mindenképpen meg kell lelnünk a szükséges egyensúlyt, s közösen kell értelmeznünk az adott pillanatokat, ugyanis ez a topcsapatok valódi ismérve. A Sassuolo ellen például teljesen szétestünk az utolsó percekben, aminek árát busásan megfizettük a találkozó végén. 

Ezekről a témákról persze nagyon sokat beszélgetünk: mindig visszanézzük a meccs kulcsmomentumait, s át is beszéljük azokat, hogy felmérhessük, mi működött jól, s mi nem. Simone Padoin és Francesco Magnanelli rengeteget segítenek nekünk e téren, munkájuk pedig emiatt felbecsülhetetlen értékkel bír. Utóbbi szakember lényegében Paolo Bianco szerepkörét vette át, vele azonban sokkal több időnk van együtt dolgozni, hiszen tavaly háromnaponta pályára kellett lépnünk, míg idén gyakran egy hét is eltelik két összecsapás között. Ebben a szezonban jóval rugalmasabb időbeosztás mentén munkálkodhatunk, ez pedig időnként a taktika teljes újragondolását is eredményezheti. Mikor megerősítést kaptunk arról, hogy idén egyetlen európai kupasorozatban sem indulhatunk, a teljes edzéstervet átalakítottuk. 

Az elmúlt két szezonban egyetlen trófeát sem nyertünk, ami nem csak a klubnak nem tetszik, hanem a külső megítélésünket is befolyásolja. Az a célunk, hogy bejussunk a Bajnokok Ligája jövő évi kiírásába, ami egyébként már tavaly is sikerült nekünk, ám akkor a pályán elért eredményeink dacára megfosztottak bennünket az indulási lehetőségtől. Aztán persze majd meglátjuk, hogy hol fogunk állni márciusban, mikor elérkezik az évad lényegi része. Ekkor fogjuk felmérni, hogy meg kell-e elégednünk a BL-hellyel, vagy valami nagyobb célt is lehetőségünk lesz kitűzni magunk elé...

A magam részéről úgy vélem, hogy sokkal jobb lett volna, hogy a tavalyi büntetésekkel csak a szezon végén kellett volna foglalkozni, ugyanis a már folyamatban lévő bajnokság ideje alatt nagyon nehéz volt kezelni a helyzetet. Bár számítottunk bizonyos szankciókra, megdöbbentő volt látni, hogy pozíciónk egyik pillanatról a másikra megváltozik. Természetesen mindig a legjobbunkat nyújtva futottunk ki a gyepre, ám nagyon fájt látni a hirtelen visszasorolást, nem is beszélve arról, hogy előbb elvették, majd visszaadták, végül pedig ismét elkobozták a szóban forgó pontokat: ezt a legkevésbé sem volt könnyű megemészteni. 

Ehhez persze hozzá kell tennünk, hogy az ítélethozatal után nem estünk depresszióba, sőt, éppen ellenkezőleg: nagy bosszúvágy és tenniakarás támadt bennünk. Ezzel együtt persze akadtak nehézségek, mint például az Empoli ellen, amikor néhány perccel a kezdő sípszó előtt értesültünk az újabb büntetésről. A mantra az lett, hogy gyakorlatilag minden és mindenki ellen küzdenünk kell: nem csak az ellenfelekkel szemben, de a külső tényezők ellen is. Őszintén szólva, ma már senki: sem a játékosok, sem pedig az edző nem beszél erről az öltőzben, mivel a jelenre összpontosítunk, s igyekszünk magunk mögött hagyni az előző, hányattatásokkal teli idényt. 

A nyáron fontos, nemzetközi szintű játékosok búcsúztak el tőlünk, ugyanakkor új, fiatal erők érkeztek a kerethez Andrea Cambiaso és Timothy Weah személyében, akik mellett ott vannak a Next Genből felkerült srácok, például Dean Huijsen, Kenan Yıldız, vagy a már az előző szezonban is fel-felbukkanó Samuel Iling-Junior is. Mivel minden nap láthatom őket az edzéseken, biztosra veszem, hogy nagy jövő áll előttük, a klub és a csapattársak pedig számítanak rájuk. Meggyőződésem, hogy néhány éven belül a Juventus vezéregyéniségei között emlegetik majd őket, ha kitartanak a mostani munka és elhivatottság mellett. 

Hogy vezérnek érzem-e magam a csapaton belül? Először is, jelenleg Danilo a csapatkapitányunk, aki a legbölcsebb mindannyiunk közül, rajta kívül pedig olyan meghatározó, rutinos játékosok szerepelnek nálunk, mint Wojciech Szczęsny, vagy Adrien Rabiot, akik talán kevesebbet beszélnek a pályán, ám az öltözőben nagyon sok tanáccsal látnak el bennünket. Ők kommunikálnak az együttes tagjaival, s hallatják legtöbbször a hangjukat, mi pedig felnézünk rájuk ösztönös vezetői képességeik miatt. Én magam a negyedik évemet töltöm a Bianconerinél, s társaimmal, mindenekelőtt Arek Milikkel és Dušan Vlahovićcsal együtt mi is igyekszünk hozzájárulni a közös erőfeszítésekhez, s elősegíteni a csapategység megteremtését, mivel tudjuk, hogy fiatal korunk ellenére nagy tiszteletnek örvendünk. 

Dušannal már Firenzében is jó kapcsolatban álltam, ám ő még ekkor javarészt a Primavera-csapatban játszott, ami miatt nagyon jó érzés volt ismét találkozni vele a fekete-fehéreknél. Úgy vélem, hogy mindketten egész jól kezdtük a szezont, s örömmel tölt el, hogy társam is jó állapotban van a tavalyi problémákat követően. A Juventus jelen pillanatban egy szokatlan szituációval küzd, ami példátlan a csapat történelmében, s ami abból adódik, hogy eredményeik ellenére kizártak minket az európai kupasorozatokból, ráadásul két ízben is, tekintve, hogy még a tíz pontos levonással is bejutottunk az Európai Konferencia Ligába. 

Idén kicsit irigykedve nézem a BL-meccseket, ám csak azért, mert nekünk is ott lenne a helyünk, azonban megfosztottak minket az indulási lehetőségtől. Az AC Milan hivatalosan a tabella ötödik helyén végzett, ám most mégis ott lehetnek, abból adódóan, hogy bennünket kizártak a sorozatból. Ennek ellenére nincs bennem hiányérzet, mivel alapvetően magamra fókuszálok: a nyári időszak során megejtett felkészülés nagyon jót tett nekem, s mikor visszatértünk a Continassára, Max Allegri egyből azt mondta, hogy remek kondícióban lát engem. Ez a mondat nagy önbizalmat adott nekem, ahogy természetesen az is, hogy végre ismét jól vagyok: a fizikai fittség és a jó forma mentális szempontból is pozitív aspektusokkal szolgál. Az Öreg Hölgynél tapasztalható nyomás pedig sosem zavart engem: szándékosan igazoltam éppen ehhez az alakulathoz. 

A nyáron fel sem merült, hogy a Premier League-be igazolok, lévén, hogy egyetlen dologról beszéltem Cristiano Giuntolival, mégpedig arról, hogy a jó felkészülés elengedhetetlen lesz számomra ahhoz, hogy idén megfelelő teljesítményt nyújtsak majd. Az angol nyelvtudásom legfeljebb abban segít, hogy folyékonyan beszélhetek Westonnal és Timothy-val az öltözőben. A nyelvtanulásnál ugyanakkor sokkal jobban érdekel a csillagászat, ami mindig is a legnagyobb szenvedélyem volt a futball mellett.

Szerencsére elérhettem a legnagyobb álmomat, s profi labdarúgó lettem, ám ha ez nem vált volna valóra, most minden bizonnyal asztronómiával foglalkoznék, ami több tanulást is jelentene. Ha a másik kedvelt területemet veszem alapul, a Juventusra nem bolygóként, hanem csillagként tekintek: minden körülöttünk forog. A Bianconeri mindenki számára egy célállomást jelent, ugyanakkor a nagy szurkolói közösség és a nagy szeretet nagy felelősséget is jelent, mellyel mindannyian tisztában vagyunk. Ha a zebracsíkos szerelést viseled, a döntetlen is vereségnek számít. 

A 2021-es Eb-t megnyerő csapattal a mai napig tartjuk a kapcsolatot, s van egy közös chatszobánk. Rendkívüli emlékek élnek bennem arról a nyárról, még akkor is, ha a 2022 elején összeszedett sérülés miatt ezek az emlékek kissé elhalványultak. A fizikai problémák egyébként az időérzékemet is megváltoztatták: néha úgy tűnik számomra, hogy sokkal több idő telt el a győzelmünk óta, mint két év... Azt hiszem, mindannyian köszönettel tartozunk Roberto Mancininek a belénk fektetett bizalom miatt. A szakvezető személyes döntéseit nem tisztem kommentálni, azonban tagadhatatlan, hogy mesterünk a pályán, illetve azon kívül is nagy hatást gyakorolt rám. Amit a futballal kapcsolatban megtanultam tőle, azt a mindennapi életben is alkalmazom: mindig arra ösztönzött, hogy koncentráljak a fejlődésre, a döntő pillanatban pedig jó opciót válasszak, amit azóta saját magamat illetően is betartok. 

Erősen hiszek abban, hogy kijutunk a következő Európa-bajnokságra, s hogy ott jó produkciót nyújtunk majd. Úgy gondolom, hogy sorsunk a saját kezünkben van, mivel nagy minőséggel bírunk, Luciano Spalletti személyében pedig egy kiváló szövetségi kapitány mellett dolgozhatunk, aki ráadásul az utóbbi években többszörösen is bizonyította rátermettségét. Az Észak-Macedóniával játszott döntetlen után persze megnőtt a ránk nehezedő nyomás mértéke, azonban Ukrajna ellen nagyszerű teljesítményt nyújtottunk a San Siróban, ami hatalmas segítséget jelentett számunkra az adott pillanatban. 

Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is lesz Juve-játékosok által alkotott mag az olasz válogatottban, mivel Fagioli és Miretti előbb-utóbb alapemberré válnak majd, s Federico Gattinak is jó esélye van erre. Jelen pillanatban én, Manuel Locatelli, továbbá Moise Kean képviseljük a Bianconerit az Azzurrinál, ebből kifolyólag pedig a következő ItalJuve megteremtésének esélye egyértelműen fennáll, az pedig, hogy kapunk-e meghívót, egyedül tőlünk függ. Nem tudom, hogy vagyok-e már olyan jó labdarúgó, mint amilyen apám, Enrico volt. Természetesen sokat beszélgetek vele a fociról, ám sosem hasonítanám össze magunkat, főleg nem előtte. 

Egyelőre nem gondolkodom azon, hogy reális esélyem lehet-e megcélozni a gólkirályi címet, még akkor sem, ha ez sokat segítene a Juventusnak egy Scudettóért folyó, potenciális küzdelemben. Egyelőre arra törekszem, hogy megdöntsem a személyes csúcsomat, ami 10 Serie A-gólt jelent, míg az Öreg Hölggyel az a legfőbb vágyunk, hogy visszatérjünk a Bajnokok Ligájába. Álmodozóként és idealistaként ettől függetlenül szeretem emelni a tétet, ugyanakkor jelenleg még kifizetődőbb két lábbal a földön maradni. Allegri mester mindig azt kérte tőlem, hogy lehetőleg a meccs végéig igyekezzek játékban maradni, s hogy mind a 90 percben nagy koncentrációval futballozzak, mostanra pedig úgy érzem, hogy végre sikerült elérnem ezt a pontot. 

Magától értetődő módon nagyon várjuk a hétvégi Derby della Molét, mivel ez mindig egy szívmelengető mérkőzés, nekünk pedig a bergamói döntetlen után különösen fontos lesz a három pont bezsebelése. A saját szurkolóink előtt fogunk játszani, ezért pedig mindenképpen vissza akarunk térni a sikerek útjára. A városi rangadó persze alapvetően is egy nagyszerű találkozónak számít, ám számomra ebben a mezben minden mérkőzés nagyszerű. A közelgő derbi hangulata már most érezhető a városban, ahogy persze a médiában is, még akkor is, ha a Derby d'Italia például jobban megmozgatja az embereket. Egy olyan csapattal fogunk szembenézni, ami képes a végsőkig küzdeni, ezt pedig várhatóan meg is mutatják majd ellenünk, ahogy azt Ivan Jurić már előre megígérte. Mindez persze nem változtat azon a tényen, hogy Torino továbbra is fekete-fehér..." – összegzett a támadó.