Alig telt el egy hét, és a hétközi fordulónak köszönhetően ismét idegenben játszik a Juventus, mely egyúttal alkalmat jelent Olaszország ultráival foglalkozó sorozatunk folytatására is. Habár ezúttal nem utazik messze a torinói együttes, Bergamóban mégis a szezon egyik legnehezebb idegenbeli mérkőzése vár rá, és nem csak az ellenfél játékosai miatt. Az Atalanta ultrái az elmúlt fél évszázadban olyan szintű hírnevet szereztek maguknak, mely az ország határain túl Európán belül is  az egyik legrettegettebb szurkolótáborrá tette őket. Esetükben annyi derbyről, regionális és országos rivalizálásról olvashatunk – akár a La Dea saját szurkolói csoportjai között is –, melyek önmagukban képesek lennének egy külön cikket megtölteni, közöttük egy olyan szintű ellentétekkel és szó szerinti gyűlölettel terhelt kapcsolattal, melynek történelmi gyökerei közel 900 évre nyúlnak vissza. Ismerjétek meg tehát az Atalanta rettegett ultráit! 

Bergamo a tartományi városok közül Észak-Olaszországban Verona mellett talán az egyetlen olyan város, amely teljes mértékben azonosulni tud a csapatával, ami minden bizonnyal nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a városban egy első osztályú ultra-mozgalom alakuljon ki. Az első csoport több, mint 50 éve alakult "Atalanta Commandos" néven 1972-ben, őt követte egy évvel később a "Panthers". A csapat ezidőtájt messze volt a ma jellemző sikerektől, a szurkolás azonban így is egyre erőteljesebbé vált, drukkerek egész tömege özönlött a stadionba, mely több csoport megalakulását vonta maga után. Jelentős az 1976-os év, amikor is megalakul a "Brigate Neroazzurre", a Commandosból kiválva. A fő okot az adta, hogy a Commandos egyes tagjai sokkal vehemensebb, erőteljesebb szurkolást szerettek volna, mely szerintük nem volt meg a csoporton belül. A Brigate saját útját járva folyamatosan került előtérbe, szépen lassan a fő szurkoló erő lett Bergamóban, messze túlélve a Commandost, mely 1982-ben szűnt meg. A többi csapat szurkolóival való incidensek már egész korán elkezdődtek: 1974-ben a veronai szurkolók rossz szektorba kerültek a két csapat összecsapásán, véletlenül az északi kanyarban kötöttek ki, a helyiek pedig megverték őket. Még ebben az évtizedben több összecsapásról lehetett olvasni a Torino szurkolóival is.

A '80-as évek eleje nehéz időszak a bergamói együttes számára, hiszen a csapat egészen a Serie C1-ig zuhant vissza, ez azonban mit sem változtatott a szurkolók vehemenciáján, sőt egy keményebb, szélsőségesebb irányt hozott magával. A csoporton belüli összhang azonban így sem volt teljes, 3 csoport vált ki a Brigateból, így megalakult 1982-ben a "Stoned", az "Armata" és az "Island CoIlective". Az ok ugyan az volt, mint korábban: nem érezték elég intenzívnek a Brigate csoportját.

Ez a 3 csoport egy évvel később egyesülve megalkotta a "Wild Kaos"-t, mely két évtizeden keresztül meghatározó szereplője lett az olasz ultrák világának. Működésük teljes mértékben visszaköszönt a nevükből, elvből elutasítottak minden kapcsolatot a társadalommal és a rendőrséggel. Közel húsz éven át a Brigate és a Wild Kaos  voltak a Curva Nord urai, bár a két csoport között nem volt mindig jó a viszony. A súrlódások főként az eltérő politikai ideológiákból adódtak: a Brigate tisztán baloldalinak vallotta magát, míg a Kaos, amely a kezdeti időkben a szélsőbaloldalhoz tartozott, az évek során egyre inkább elkezdett jobbra tolódni. Ebből az időszakból említést érdemel 1985. május 12-e, ugyanis a Hellas Verona Bergamóban ünnepelte a Scudetto elhódítását. 12000 Gialloblù szurkoló érkezett a városba, a nap folyamán többször összecsaptak a rendőrséggel és a bergamói ultrákkal. A nap végére a sérültek száma több, mint száz volt. Az 1987/88-as szezonban a szurkolóknak lehetőségük támad megismertetni magukat Olaszország határain túl, ugyanis az előző szezonban az Atalanta bejutott a Coppa Italia döntőjébe.

Az ellenfél a Napoli volt, aki Scudettójának köszönhetően a BEK-be váltott jegyet, így a kék-feketék annak ellenére indulhattak a KEK-ben, hogy az együttes a Serie B-ben szerepelt. A csapatot természetesen a szurkolók is elkísérték Portugáliától Görögországon keresztül egészen Belgiumig. Az Atalanta egészen az elődöntőig jutott, az ellenfél a belga Malines volt. Az idegenbeli mérkőzésre több mint 5000 atalantino érkezett, akik keményen összecsaptak a belga rendőrséggel is. A nemzetközi siker nem hozta közelebb a két rivális csoportot, sőt az ellentét tovább nő a következő szezonban, melynek előterjes politikai töltete van: ebben az időszakban a jobboldali Északi Liga nevű párt nagy támogatottságra tesz szert Bergamóban, melynek szimpatizánsai megjelennek a Wild Kaos soraiban is.

Ez természetesen nem tetszik a Brigaténak, mely régóta antirasszista és baloldali álláspontot képvisel. A szakadás olyan szintű, hogy a két csoport külön úton köt barátságokat és szerez ellenségeket. Az ellentét a Sampdoria elleni hazai mérkőzésen csúcsosodik ki a szezon során. A Brigate évek óta barátságot ápolt a Samp ultráival, ami a Wild Kaosnak nem tetszett. Így a fent említett mérkőzésen a Wild Kaos szektorából a Sampdoria-ellenes rigmusok hallatszódtak, mely a Brigatéból váltott ki ellenérzéséket, a két csoport pedig összeverekedett. A különválás végleges innentől, mindkét csoport külön szektort foglal el, külön mennek az idegenbeli meccsekre, külön szurkolói dalokkal. A '90-es évek során a kanyaron belüli összecsapások is mindennapossá váltak. A hegemónia kialakításáért folytatott harc árnyékában új csoportok alakulnak a '90-es években, melyek  közül a "Nomadi" a legismertebb, idővel az egyik legfontosabb Nerazzurri-csoporttá vált. Közben folytatódott a harc a hatóságokkal is.

A Brigate és Wild Kaos hegemóniája az évtized végére kezdett megtörni, ugyanis több vezető tagot kitiltottak a stadionból. Ekkor több ismert figura kilépett a saját csoportjából, és megszületett a "Dell' Atalanta Supporters", mely teljesen más mentalitást képviselt: fő céljuk a szurkolók egyesítése, illetve egy sokkal békésebb vonal képviselete volt, olyannyira, hogy 2000-ben egy kanyarban tartott gyűjtéssel saját zsebből fizették ki a piacenzai állomáson okozott károkat. A Brigate könnyebben elfogadta az új erősorrendet a Wild Kaosszal ellentétben.

Ez egészen odáig fajult, hogy a 2003/04-es bajnokságban a velencei idegenbeli mérkőzés alkalmával a Supporters és a Brigate megjelentek a Wild Kaos találkozóhelyén, megtámadták őket, elvették a transzparensüket, majd egy röplapon keresztül, amelyet még aznap szétosztottak Velencében tartózkodó szurkolók között, a Wild Kaost feloszlottnak  nyilvánították. Nem élt sokáig ezt követően a Brigate sem, akik nem akartak beolvadni a Supportersbe, végül ők is erőszakos körülmények között oszlottak fel. Eltűnésük kétségkívül egy korszak végét jelentette, akik utolsó hírnökei voltak a korábbi évtizedek ultracsoportjainak. Most, hogy végleg egyesült a kanyar, a Supporters "Curva Nord Bergamo" néven kezdi azonosítani magát. Ők sem élvezhették sokáig az egyeduralmat, ugyanis 2006-ban megalakul a "Forever Atalanta" nevű, ma is aktív csoport a Brigate korábbi tagjaiból.

Emlékezetes év a 2007-es az ultrák szempontjából: november 11-én meghalt egy Gabriele Sandri nevű Lazio-szurkoló, akit egy rendőr agyonlőtt, miközben a kocsijában aludt, miután csoportja rövid dulakodásba keveredett a Juventus-szurkolókkal. Ez országszerte felbőszítette az ultrákat, Bergamóban, amikor az Atalanta az AC Milant fogadja, a milánói és a bergamói ultrák együtt támadják meg a rendőröket, a mérkőzést mindössze 7 perc játék után felfüggesztették. Mondani sem kell, számos bergamói ultrát zárnak rácsok mögé, az északi kanyart pedig bezárták.

Az évek során további intézkedéseket hoznak az ultrák ellen, többek között 2010-ben a szurkolói kártyák bevezetésével. Tiltakozásul az Atalanta-ultrák egy csoportja rá akar törni Roberto Maroni belügyminiszterre, aki a városban tartózkodik, de a rendőrök feltartják őket. Utcai rendbontás tör ki, a hatóságokkal ismét összecsapnak a szurkolók. A szurkolói kártyák bevezetésével az olasz kormány visszaszorította az ultra-mozgalmakat, de így is találni összecsapásokat az Atalanta-ultrák modernkori történelmében. 2021 szeptemberében a Supporters bejelentette feloszlását, a 2021/22-es szezon második felében azonban, szintén a Covid 19-ellenes szabályozás enyhítésének köszönhetően néhány korábbi tagjuk új csoportot alapított, "Curva 1907" néven, amely azonban a Curva Nord Bergamo 1907 által használt stílust követi.

Egy ilyen gazdag történelem bőven szolgáltat táptalajt ellenséges viszonyok és rivalizálások kialakulására. Mivel – mint a cikk elején is utaltunk rá –, felsorolni is hosszú lenne ezeket, így a teljesség igénye nélkül a legjelentősebbeket fogjuk csak bemutatni. Ellenséges táborok között megtalálhatjuk Olaszország szinte összes nagyobb csapatainak ultráit, de külfölrdől is sikerült szép számban ellenségeket szerezni az évtizedek során. A legintenzívebb és mai napig legfontosabb derbyhez azonban még a tartományt sem kell elhagyni.

Ha a lombardiai derbykről beszélünk, egy átlag futballszurkoló rögtön a Madonninára asszociál, azonban sokan nem tudjuk, hogy a neves egyszerűséggel Derby Lombardónak nevezett összecsapás nem a két milánói gigász, hanem az Atalanta és a Brescia között szokott zajlani. Ebben a derbyben visszaköszön a campanilismo, a szülővároshoz való feltétlen kötődés maga, hiszen itt szó szerint több évszázados sérelmekről beszélhetünk a két város esetében. Minden 1126-ban kezdődött, amikor egy bresciai nemes eladta földjeit, hogy finanszírozhassa a keresztes hadjáratot. A földeket a szomszédos Bergamo városa vásárolta meg. A szóban forgó területek ezt követően folyamatosan vita tárgyát képezték, mely 1154-ben egy fegyveres összetűzésben csúcsosodott ki, amikor a bresciai csapatok megszállták Bergamót, több mint 2500 halálos áldozatot követelve.

Az évszázadok során további kisebb csatározások voltak jellemzők, mely ellentét a jelen korra is átöröklődött, sokszor a futballban öltve testet. A bergamóiak disznóknak nevezik a brescaiakat, míg a bresciaiak nyulaknak hívják a szomszédokat. Természetesen ezen ellenséges viszony számos emlékezetes történetet szült. Az egyik ilyen a '30-as években – tehát bőven a hivatalos ultramozgalmak előtt – történt, amikor a derbyn bresciai szurkolók több száz nyulat engedtek be a pályára, megszakítva ezzel a mérkőzést. A két bázis összecsapásának csúcspontját az 1992/93-as szezon epizódjai jelentették: a Stadio Mario Rigamonti pályáján átkelve a Brescia ultráinak sikerült eljutniuk az Atalanta-szurkolókkal teli vendégoldalra, és több tucat sálat és transzparenst ellopni, a legtöbbet elégetve. Az Atalanta reakciója természetesen nem maradt el.

Emlékezetes még a 2001/02-es szezonban lejátszott derby, amikor a Brescia hazai pályán 1-3-as hátrányból tudott kiegyenlíteni a hosszabbításban, melynek következtében a végig feszült mérkőzésen a bresciaiak trénere, az akkor 64 éves – idén nyáron elhunyt – Carlo Mazzone végigfutott a pályán a bergamói szurkolók elé, kiadva magából minden feszültséget. Volt mit törlesztenie, hiszen a mérkőzés előtt az Atalanta ultrái egy kreatív szójátékkal a "Mazzone Allevatore" feliratot feszítették ki (Allenatore - edző helyett), mely olaszul tenyésztőt jelent, utalva ezzel a bresciaiak gúnynevére. A két város talán közelebb tud kerülni egymáshoz azzal, hogy 2023-ra közösen lettek megválasztva az Olasz Kultúra Fővárosának.

A tartományon belül a két milánói együttes szurkolóival is komoly összecsapásokról lehet olvasni már a kezdetek óta, számos esetben több sérülttel és letartóztatással. A Verona elleni incidensekről fentebb lehet olvasni, illetve kiemelendő még a Torino ultráival való rivalizálás, mely szintén a '70-es években kezdődött. Az első komolyabb incidensek néhány mérkőzés előtti összecsapással kezdődtek, de példa volt arra is, hogy Bergamóban egy vitatott büntetőt kapott meg az Atalanta, a Granata szektorából ekkor rakétákat lőttek ki, először a pálya, majd a hazai szurkolók felé, melynek következtében valóságos gerillaháború vette kezdetét. Érdekesség, hogy nagyrészt a Granata iránti közös gyűlölet okán a Juventus ultrái korábban baráti viszonyt ápoltak a bergamóiakkal, azonban ez idővel megkopott és ellenséges kapcsolattá alakult át az évtizedek során. Az előző szezonból emlékezhetünk például, hogy a Curva Nordot egy meccsre be kellett zárni, mivel az Atalanta ultrái végig rasszista rigmusokat kiabáltak Dušan Vlahović felé. Rivális csoportok közé sorolandók még többek között a Napoli, a Roma, a Vicenza, a Genoa, és a Fiorentina szurkolói, valamint külföldről a Borussia Dortmund és a Dinamo Zagreb ultrái.

Baráti csoportokból is szintén találni külföldön, illetve belföldön egyaránt, ezek közé tartoznak a Ternana, a Cosenza, az Eintracht Frankfurt és a Tirol Innsbruck csapatai.

Felhasznált források: PianetaEmpoli.it, UltrasBible.com, Ultrasinside.it, Wikipedia.it