A Juventus nemrég visszavonuló legendás kapusa, Gianluigi Buffon a minap hosszabb nyilatkozatot adott az olasz médiának, melyben a Scudetto-esélyek latolgatása mellett kitért saját, személyes emlékeire is, ezen felül pedig nem feledkezett meg azokról a játékosokról sem, akiknek sikeréért a leginkább drukkolni fog a tegnap este megkezdődő évad során. 

"Nem bántam meg, hogy a visszavonulás mellett döntöttem, mivel mindig is ilyen voltam: ha meghoztam egy döntést, szilárdan kitartottam mellette, még akkor is, ha érzelmi alapon tettem le a voksom valami mellett. Úgy vélem, hogy a Cagliari-Parma rájátszás első mérkőzése mindent eldöntött, ugyanis annak ellenére, hogy jól felkészültem a találkozóra, a félidőben el kellett hagynom a pályát egy sérülés miatt. Az élet világos jelet küldött nekem, én pedig megértettem, hogy eljött az ideje annak, hogy szögre akasszam a kesztyűt. Mindezt sajnálat nélkül tehettem meg, hiszen rendkívül hálás vagyok mindazon dolgokért, amiket elértem a karrierem során, s nagy örömöt érzek a szeretet és a sikerek miatt, amiket megkaphattam pályafutásom által" – szögezte le a La Gazzetta dello Sport munkatársának. 

"Az előttünk álló bajnokság csodálatos, izgalmas, és nem mellesleg látványos lesz, már csak azért is, mert hosszú idő után nem a szokásos nagy nevek, azaz a Juve, az Inter, vagy a Milan lesznek a Scudetto címvédői. A Napoli tavaly fergeteges szezont futott, s kíváncsi leszek rá, hogy vajon idén is képesek lesznek-e hozni azt a szintet, amit az elmúlt alkalommal. Az aranyérem legnagyobb esélyeseinek véleményem szerint a Napoli, az Inter, valamint a Juventus számítanak, a Bajnokok Ligája-indulást érő helyekért azonban a Milan, a Roma, s a Lazio is versenyben lesznek mellettük. 

Nagy érdeklődéssel fogom figyelni, hogy a Partenopei hogy teljesít majd címvédőként, ugyanis az aranyérem aktuális birtokosaként sosem könnyű megfelelni a megnövekedett elvárásoknak. A Nerazzurri biztos kiindulóponttal rendelkezik Lautaro Martínez személyében, Simone Inzgahi pedig bizonyára a megfelelő játékosokat teszi majd az argentin mellé annak érdekében, hogy a támadósor és a csapat minősége tovább javulhasson. Ugyan Romelu Lukaku és Edin Džeko távoztak, véleményem szerint Marko Arnautović és Marcus Thuram leigazolásának köszönhetően a milánóiak mindenképpen versenyben lesznek a Scudettóért. 

A Juventus teljesítményére ezúttal is nagy odafigyeléssel és érdeklődéssel fogok tekinteni. Az Öreg Hölgy szempontjából hosszabb távon meghatározó lehet, hogy az alakulatnak nem lesznek érdekeltségei a nemzetközi kupasorozatokban, ami kevesebb meccset és kevesebb sérülést, ugyanakkor több felkészülési lehetőséget biztosít számukra. Ha csak egy csapatot kéne megneveznem, ami meglepetést okozhat az idényben, mindenképpen az Atalantát mondanám, már csak azért is, mert őszintén szólva van bennem egy kis kötődés a La Dea iránt. Nagyon kedvelem Gian Piero Gasperini játékfilozófiáját, valamint a klubot, amit irányít, nem is beszélve Bergamo gyönyörű városáról, ami szerves részét képezi a kék-feketék identitásának. Mellettük persze Vincenzo Italiano Fiorentinájára és Thiago Motta Bolognájára is érdemes lesz figyelni, mivel ezek a gárdák is nagyot alkottak az elmúlt évad második felében. 

A legjobban talán Federico Chiesa és Marcus Thuram jó teljesítményéért fogok szurkolni, mivel a Parmában annak idején együtt játszottam a srácok édesapjaival, Liliannal és Enricóval. Láttam őket felnőni, ennek nyomán pedig logikus, hogy drukkolok majd a sikerükért. Hasonló érzésekkel viseltetek Paulo Dybala iránt is, aki egy igazi bajnok, s jó lenne, ha nyerne valamit az AS Romával. A legnagyobb fiatal tehetségnek talán az Empoli középpályását, Tommaso Baldanzit tartom, akinek produkcióját már tavaly is figyelemmel kísértem. Egy olyan játékosról beszélünk, aki kiváló lövőerővel bír, ám nekem úgy tűnik, hogy van benne egy kis arrogancia, ami persze nem feltétlen hátrány, ha nem hagyja, hogy ez a tulajdonság eluralkodjon rajta. Az ifjú kapusok közül leginkább a Tottenhamhez igazoló Guglielmo Viacrio, továbbá Marco Carnesecchi fejlődését követem, hiszen nekik remek, a mezőnyből egyértelműen kimagasló tulajdonságaik vannak. 

Úgy gondolom, hogy ezúttal is az a csapat nyeri majd a bajnoki címet, mely a legkevesebb gólt fogja kapni. Ez persze nem feltétlen törvényszerű, ám a statisztikák általában ezt támasztják alá. Meggyőződésem, hogy a futballban még a mostani tendenciák ellenére sem érhetünk el mindent akkor, ha korlátlan anyagi erőforrásaink vannak. Sokszor jóval többet ér, ha új, forradalmi ötletekkel állunk elő, s merjük is alkalmazni ezeket. Ha képesek leszünk kamatoztatni a szellemi erőforrásaikat, az olasz futball talpra állhat a jelenlegi nehézségekből, ehhez viszont először is fontos lenne, ha tudatosítanánk magunkban a más nemzeti bajnokságokkal szemben fennálló hiányosságainkat, s nem hagynánk, hogy a szokásos, rossz megközelítések rabjaivá váljunk. 

Az általam megnyert Scudettók közül talán a 2001/2002-es szezonban megszerzett címre tekintek vissza a legjobb emlékként, részben azért, mert ez egy igencsak váratlan siker volt. A Juventus csak az utolsó fordulóban tudta bebiztosítani a bajnoki aranyérmet az Inter vereségének köszönhetően, az azóta hírhedtté váló május 5-i napon... Emellett a 2011/2012-es Scudetto is mély nyomokat hagyott bennem, elvégre ez volt az első serleg, amit a magasba emelhettünk Antonio Conte vezényletével. Ez a siker hosszú idő után értelmet adott azon döntésemnek, hogy 2006-ban, a Calciopoli idején még friss világbajnokként is követtem a Bianconerit a Serie B-be. Tudtam, hogy egyszer visszajutunk a csúcsra, azon a napon pedig mindez be is igazolódott" – zárta szavait Buffon.