A Juventus amerikai válogatott futballistája, Timothy Weah a minap hosszabb interjút adott a klub Twitch-csatornájának, melynek keretében több témát érintve szót ejtett a Bianconerinél töltött első pár hét alatt szerzett benyomásokról, édesapja rá gyakorolt hatásáról, néhány csapattársáról, valamint arról is, hogy milyen módon igyekszik minél gyorsabb és eredményesebb módon beilleszkedni az együttesbe. 

"Az első naptól fogva jól érzem magam a Juventusnál, mivel az edzéseken keményen dolgozunk, a pályán kívül pedig rendkívül jó hangulatban telnek a mindennapok. Nagy segítség, hogy Weston McKennie itt van velünk a keretben, rajta kívül pedig a franciául beszélő társak is fontos szerepet töltenek be a beilleszkedésben. Rögtön úgy éreztem, hogy a minket körülvevő és értünk dolgozó stábok hihetetlenül kedves emberekből állnak, ami már a legelső pillanatban is egyfajta megnyugvással töltött el" – fogalmazott a szélső. 

"Édesapám azt mondta, hogy próbáljak meg mindent beleadni a klubnál, ám egyáltalán nem gyakorol nyomást rám: mindig azt javasolta, hogy csak annyit tegyek meg, amennyire biztosan képes vagyok. Kiskoromban számos sportágat kipróbáltam, ő pedig nem szeretett volna direkt a futball irányába terelni engem, ám mikor találkoztam a labdarúgással, én magam is úgy éreztem, hogy a jövőben ezzel szeretnék foglalkozni. A kedvenc torinói helyem jelenleg egyértelműen az Allianz Stadium, azonban lehet, hogy ez idővel változni fog, mikor felfedezem majd magamnak a belvárost, vagy a település többi részét. 

A debütálásom egészen biztosan különleges élményt jelent majd számomra, hiszen nagyon vágyom már arra, hogy éles meccshelyzetben is magamra ölthessem a fekete-fehér szerelést. A legtökéletesebb bemutatkozás az lenne, ha első mérkőzésemen egyből ki tudnék osztani egy gólpasszt, ám alapvetően csak élvezni szeretném a játékot. Mindig is szerettem Olaszországot, főleg az ország konyháját, ezen belül is a tésztaféléket. A Juventust szintén gyermekkorom óta kedvelem, ám annak ellenére, hogy összességében véve remekül érzem itt magam, az edzéseken egy teljesen más szinttel kellett szembesülnöm, mint a Lille kötelékében, ami egyelőre nagy kihívást jelent számomra. 

Nagyon szoros kapcsolatban állok Weston McKennie-vel, ugyanakkor Moise Keannel és Federico Gattival is jó viszonyt alakítottam ki. Fede egy rendkívül őszinte, ösztönösen viselkedő srác, aki mindig készségesen segít nekem. Egy új klubnál hatalmas örömöt jelent, ha van egy hozzá hasonló csapattársad. A Juventus szurkolói egy fantasztikus tábort alkotnak. Őszintén szólva egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyi drukker kilátogat majd az orvosi vizsgálatom időpontjára. A szenvedély, amit a rajongók a nekem továbbított számtalan üzenet, vagy a posztjaim alá írt kommentek formájában mutattak ki felém, elképesztő hatást gyakorolt rám. Alig várom, hogy pályára léphessek előttük a Juve otthonában, s hogy élőben is megtapasztalhassam az ott uralkodó remek hangulatot, a drukkerek által keltett hangorkánt, valamint, hogy találkozhassak azokkal, akik ilyen nagy szeretettel fogadtak engem. 

Ha elképzelem az első gólomat, azt látom magam előtt, hogy Manuel Locatelli indítását követően átveszem a labdát. Az eddigi tréningeken számtalanszor megfigyelhettem, hogy a középpályás milyen mozdulattal íveli fel a játékszert, ezért pedig már pontosan tudom, hogy mire kell számítanom. Azon viszont még sosem gondolkodtam, hogy milyen gólörömmel fogom megünnepelni az első találatomat, ezt jobbára majd az idő fogja eldönteni. A beceneveimmel kapcsolatban azt mondhatnám, hogy nekem teljesen mindegy, hogy ki milyen módon nevez. Alapvetően megszoktam, hogy a közeli barátaim és a családtagjaim Timmónak hívnak. Talán édesanyám szólított először így, majd mikor a Celtic-hez igazoltam, a társak is elkezdtek ezzel a névvel illetni, amit persze rájuk is hagytam. 

A legjobb edzésmunkát talán Federico Chiesa, Fabio Miretti, valamint Manuel Locatelli végzik, ugyanakkor mindenki keményen dolgozik a közös sikerekért. Én magam is szeretnék jó teljesítményt nyújtani, attól függetlenül, hogy a mester milyen poszton játszat majd engem, azonban mint már korábban is említettem, a pálya jobb szélén, egy támadóbb felfogású szerepkörben érzem igazán otthonosan magam. A munkamorált tekintve apám, George a legnagyobb példakép számomra, aki mindig is szeretett volna a Juventusnál látni.

Szabadidőmben gyakran játszom videójátékokkal, néhány hónappal az Öreg Hölgy ajánlata előtt pedig puszta kíváncsiságból éppen a Bianconerit irányítottam a karriermódban. Amikor az ügynökeim szóltak, hogy a Juve megfigyelői ki fognak látogatni miattam a következő meccsünkre, nagyon jó produkcióra törekedtem, a pályán pedig szinte minden tökéletesen ment. Mikor megtudtam, hogy a Zebrák érdeklődnek irántam, mindent megtettem annak érdekében, hogy ide kerülhessek, aznap viszont úgy éreztem, hogy a sors keze is az én javamra dolgozik. 

Apám nagyon boldog volt, mikor biztossá vált, hogy a Juventushoz igazolok, s azt mondta, hogy ez számára is egy valóra vált álmot jelent. Karakteremből kifolyólag alapvetően nem szeretem a felhajtást magam körül, hiszen egy eléggé nyugodt és introvertált ember vagyok, ugyanakkor az a fogadtatás, amiben a szurkolók és az itt dolgozó szakemberek részesítettek, még számomra is hihetetlenül jól esett. A csapattársak ugyancsak nagy nyitottsággal fordultak hozzám, kezdve kapitányunkkal, Danilóval, aki egy igazi legenda. A brazil mindenki számára példakép lehet, mivel személyében egy született vezért tisztelhetünk, akinek mindenki szeretne a közelében lenni a pályán, valamint azon kívül" – összegzett Weah.