A Juventus francia középpályása, Paul Pogba a napokban terjedelmes interjút adott a párizsi Views divatlapnak, melyben hosszasan értekezett az elmúlt szezon nehézségeiről, ideértve sérüléseit, az olaszországi rasszizmussal kapcsolatos problémákat, valamint az őt érő kritikákról, vagy éppen pozitív véleményekről is. Az alábbiakban ezen interjú magyar fordítását olvashatjátok. 

"Személy szerint mindig a pozitív véleményekre összpontosítottam, még ha tudom, hogy mindig lesznek negatív kritikák is velem kapcsolatban. Igyekszem nem törődni ez utóbbi csoporttal, elvégre egy profi labdarúgó vagyok, aki karrierje során mindig a maga módján igyekezett játszani, s éppen ez a megközelítés juttatott el oda, ahol most vagyok. Kritikák és kritikusok mindig fel fognak bukkanni engem illetően, én azonban inkább azokkal foglalkozom, akik ha meglátnak a pályán, örömmel tekintenek rám, s boldogság tölti el őket, ha játszom. Nincs szükségem azokra az emberekre, akik csak negatív véleményekkel képesek bombázni. Ha valamit, ezt mindenképpen megtanultam az elmúlt években" – fogalmazott Pogba. 

"Pontosan tudom, hogy mikor játszok jól, s mikor rosszul, ezt az ember ösztönösen érzi. A futball örömmel tölt el, mely belülről fakad, s úgy vélem, ez az oka annak, hogy megannyi sikert követően még mindig a pályán vagyok. A szurkolók azért látogatják a meccseket, hogy örömöt leljenek bennük, mi pedig ugyanezért futunk ki a gyepre. Pályafutásom során több meghatározó társsal is találkozhattam, akik közül mindenképpen kiemelkedett Patrice Evra, azaz Pat Nagybácsi, hiszen ő a kezdetektől fogva igyekezett jó tanácsokkal ellátni engem. Rajta kívül Nicolas Anelka is nagy befolyással volt rám, hiszen rengeteget segített abban, hogy első torinói évemben, 2012-ben akklimatizálódni tudjak Olaszországban. 

Amikor fiatal játékosként találkozol ilyen nagy nevekkel, egyből tudatosul benned, hogy csak egy dolgot tehetsz: figyeled őket, és megpróbálsz minél többet tanulni tőlük. Rio Ferdinand egyébként szintén hasonló szerepet töltött be az életemben, ám összességében véve is szerencsés vagyok amiatt, hogy ilyen remek emberekkel és futballistákkal hozott össze az élet. Úgy gondolom, hogy ők valóban olyanok voltak nekem, mintha a bátyjaim lennének, mivel már nagyon ifjú koromban, a kezdetektől fogva segítettek nekem a tapasztalatszerzés és a megfelelő ütemű fejlődés terén. 

Meggyőződésem, hogy azok a nehézségek, melyeket idén meg kellett tapasztalnom, a javamra válnak majd a későbbiekben. Az elmúlt hónapokban klubot váltottam, majd pedig gyakorlatilag egyből lesérültem, a labdarúgás világán kívül pedig ugyancsak komoly gondokkal kellett szembesülnöm. Ezek a problémák és helyzetek megértették velem, hogy számomra valóban az egészség, a futball, illetve a család a legfontosabb dolog a világon, azóta pedig még jobban összpontosítok az ideális állapot fenntartására ezeken a területeken. Most az a legfontosabb, hogy a következő évadban valóban 100%-os formában térhessek vissza a pályára, mivel ez minden más sportolónál is prioritást élvezne. A testem egyfajta munkaeszközt is jelent számomra, ezért pedig nagyon kell figyelnem karbantartására. Az egészség a legnagyobb luxus, amit el lehet érni egy élet során. 

Az elmúlt néhány hónapban hatalmas fejlődésen mentem keresztül, s rengeteg dolgot megértettem az élettel kapcsolatban. Úgy vélem, hogy tapasztalat terén legalább tíz évet öregedtem az utóbbi szezonban, mindössze hét hónap leforgása alatt. Hívő emberként hiszek abban, hogy nem véletlenül kellett ilyen jellegű tapasztalatokat szereznem, s ilyen nagy kihívást jelentő próbák elé állnom. Ezek egyfajta tesztek voltak, amikkel meg kellett birkóznom, s melyek hatására rendkívül sokat fejlődtem. Megtanultam, hogy mik az igazán fontos dolgok, ezért pedig összességében véve pozitív szellemiséggel küzdöttem le az akadályokat, és nagy lendületet kaptam ezek által. 

Az engem körülvevő médiavihar természetesen hatással volt a fizikális és a mentális egészségemre, s ha fejben nem vagy rendben, a tested sem lesz jól. Ez még akkor is így van, ha próbálod meggyőzni magad arról, hogy minden rendben lesz. Ha mentálisan nem vagy a toppon, az mindenre kihat. Úgy gondolom, hogy sérüléseim alapja egy idő után az volt, hogy a sajtó és a közvélemény állandóan kritizált engem, s hogy az ebből fakadó nyomás miatt nem tudtam a felépülésre koncentrálni. Mindennek az alapja a fejemben lévő káosz volt, s bevallom, ezzel nem mindig tudtam megbirkózni az elmúlt időszakban. Mikor rájöttem a titok nyitjára, sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem a focira, s igyekeztem elengedni a labdarúgás világán kívül eső gondokat, hogy ezek ne is lehessenek hatással rám. 

Tisztában vagyok vele, hogy eleinte elkapkodtam a visszatérést, azonban ez csak azért volt, mert mielőbbi felépülésemmel szerettem volna megmutatni az embereknek, hogy még mindig sokat érek, s hogy még mindig fontos vagyok. Szerettem volna elhallgattatni a kétkedőket és az állandó kritikusokat, azonban ez a törekvés csak még jobban gátolt. Ekkor hátra léptem egyet, s átfogóan átgondoltam a helyzetemet, több szemszögből is megvizsgálva az engem körülvevő szituációt, végül pedig arra jutottam, hogy csendben, leszegett fejjel kell dolgoznom a javuláson, visszaszorítva a rám addig olyannyira jellemző önhittséget. 

Alapvetően továbbra is igyekszem pozitív maradni, mivel valahol az a feladatom, hogy boldoggá tegyem az embereket, s hogy játék közben szórakoztassam őket. Mikor jövőre visszatérek, pontosan ezt fogom tenni, ahogy eddig is erre törekedtem. Úgy gondolom, hogy már a klubváltásom pillanatában eldőlt, hogy ez lesz karrierem eddigi legnehezebb szezonja, mivel a Juventushoz való ismételt csatlakozás ugyancsak egy próbatétel volt, ami sok régi sebet feltépett bennem. Akár még úgy is fogalmazhatnék, hogy ez volt eddigi életem legnagyobb kihívása, s az, hogy legyőztem ezeket a démonokat, életem legnagyobb győzelmeként fogható fel. Meggyőződésem, hogy miután túlleszek ezeken a gondokon, mindenre készen fogok állni. 

A rasszizmus egy létező probléma a futballban, ezt persze tagadni sem lehetne, ugyanakkor a fekete emberek már rendkívül sok csatát nyertek meg ezen a téren, mivel egy évszázaddal ezelőtt sokan még rabszolgák voltak közülünk, ma pedig rengetegen kereshetjük a kenyerünket olyan, hatalmas pénzekkel járó sportágakban, mint a labdarúgás. Az ismertség azzal jár, hogy világszerte tisztelik a nevüket, és nagy csodálatot fejtenek ki irányunkba, ami véleményem szerint egyértelműen egy hatalmas győzelemként fogható fel. A rasszista bekiabálások nem többek tudatlan emberek megjegyzéseinél, akik minden próbálkozásuk ellenére is képtelenek hatni a világ menetére, vagy az éppen zajló folyamatokra, bármennyire szeretnék is, hogy ez máshogy legyen. 

Személy szerint minden feketének és színes bőrűnek azt szeretném mondani, hogy akik megpróbálnak bántani minket, gyenge emberek, akik nem tudják elfogadni, hogy már rengeteg harcot nyertünk meg a történelem során. Ez az interjú ugyancsak egy kiváló példa erre, mivel most az egyik fekete ember ül a legrangosabb francia divatlap munkatársával szemben. Azokban az években, mikor még intézményesített módon létezett a rabszolgaság Amerikában és Európa bizonyos részein, minden elképzelhetetlen lett volna. Személyes sikerként éltem meg, mikor fehér kisgyerekeket látok a nevemmel ellátott mezben, vagy mikor ezek a srácok egy szelfit, vagy egy autogramot kérnek tőlem. Ez az én személyes győzelmem, ennél több pedig nem is kell. 

Nekem nincs ellenemre, ha valaki rasszista akar lenni, mivel ez alapvetően a saját döntése, ám nekem az a célom, illetve a szándékom, hogy a játékommal hassak ezekre az emberekre, megváltoztatva a világképüket és a meggyőződéseiket. Természetesen mindig szembesülnünk kell majd rasszista beszólásokkal, akár fehérek, akár feketék vagyunk. Ez utóbbit azért fontos megjegyezni, mert itt, Európában többnyire a feketéket érik visszaélések, azonban a világ más részein mindez a fehérekkel is megtörténhet. Számomra mindenképpen siker, hogy Olaszországban, a Juventus szerelésében futballozhatok, hogy világszerte ismernek, s bár az alapvető gondolkodásmódot valószínűleg sosem fogjuk tudni megváltoztatni, minden nap tehetünk valamit az ügy érdekében. 

Magától értetődő, hogy a bekiabálóknál sokkal több az úgynevezett rejtett rasszista, akik csendben vannak a mérkőzéseken, nem szólogatnak be, ám valójában mégis utálnak bennünket, pusztán a bőrszínünk miatt. Apám mindig azt mondta nekem, hogy ha változást akarok, keményen kell dolgoznom, és soha, egyetlen percre sem szabad feladnom a küzdelmet az ügy érdekében. A futballvilág intézményei már csak azért sem tehetnek eleget a rasszizmus elleni küzdelemben, mert az emberek alapvető gondolkodását lehetetlen megváltoztatni. A rasszisták pedig nem látják a hatalmas önellentmondást abban, hogy neked szurkolnak a stadionban egy-egy találkozó során, máskor viszont majomnak hívnak, vagy más kifejezésekkel és hangok által gyaláznak. Az, hogy ha gólt szerzek, vagy ha nyer a csapatom, hatással van ezekre az emberekre, nem mellesleg pedig személyes tekintetben is diadalt jelent számomra. 

Szégyen, hogy ezek az emberek többet foglalkoznak veled, mint a saját csapatukkal, nekünk azonban éppen ezt kellenek kihasználnunk. A rasszisták nem az együttesükre, hanem elsősorban rád akarnak hatással lenni, mivel veszélyesek vagyunk számukra. Veszélyesek, mert leromboljuk a világképüket azzal, hogy sikereket érünk el, megmutatva, hogy a bőrszínünk miatt még nem vagyunk alsóbbrendűek náluk. Ha a foci világa valóban szeretett volna valamit változtatni ezen a helyzeten, azt még az én korosztályom születése előtt megtette volna. A FIFA és az UEFA, valamint a nemzeti szövetségek nem tudnak és nem is akarnak mit kezdeni ezzel, ám én úgy gondolom, hogy egyénenként sokkal többet érünk el az általunk szerzett gólokkal, vagy a nekünk is köszönhetően elért sikerekkel, mivel az, hogy mocskos niggernek hívnak, vagy banánhéjakat dobnak nekünk, azért van, mert hatással vagyunk ezekre az emberekre, ami már önmagában is egy siker. 

Amikor 2012-ben elhagytam a Manchester Unitedet, még nagyon fiatal voltam, s mint minden fiatal, én is bizonyítani akartam valamit. A Juventushoz való igazolás egy nagy próbatétel volt számomra, ám az első perctől fogva értékeltem a szurkolók és a klub szeretetét, ezen felül pedig nagyon tetszett az a munkamódszer, melynek alapján a csapat dolgozott, s melynek köszönhetően rengeteget tanulhattam és fejlődhettem. Négy évvel később azért tértem vissza a Vörös Ördögökhöz, mert az alakulattal való közös történetem befejezetlen maradt. Célként tekintettem arra, hogy a felnőtt együttesben futballozzak, amit azonnal meg is tudtam tenni, miközben olyan címeket hódítottunk el, amiket az MU már régóta nem tudott megnyerni, még ha a Premier League-trófeát végül nem is voltunk képesek megszerezni. 

Tavaly nyáron azért tértem vissza a Juventushoz, mert legbelül mindig is tudtam, hogy ez az a klub, ami mindig is hagyott kibontakozni, ráadásul azt a szurkolói szeretetet, amit Torinóban kapok, sosem tapasztalhattam meg Manchesterben. Nagyon meglepő és lesújtó érzés volt, hogy mikor 2016 nyarán újra az Unitedhez igazoltam, már az értem kifizetett összeg által kaptam egy címkét. Ez elég szomorú dolog volt, ugyanakkor nem tagadom, hogy az Öreg Hölgy mellett a Vörös Ördögök voltak leginkább hatással a fejlődésemre. Mindkét klubnak rendkívül sokat köszönhetek, s mindkét klubot elképesztően szeretem. Karrierem során talán lehetőségem lett volna más együtteseknél is szerepelni, ám mindig a szívem mondta ki az utolsó szót, s mivel a szívem választotta ezeket a csapatokat, én hallgattam rá" – összegzett Pogba.