A Bianconeri olasz centere, Moise Kean a minap érdekesebb interjút adott a francia Views divatlap munkatársának, melyben szót ejtett a Juventusnál, valamint a klubon kívül szerzett tapasztalatairól, az Olaszországban időről-időre felbukkanó rasszizmusról, valamint arról is, hogy egy napon visszatérhet-e majd a Paris Saint-Germain kötelékébe. 

"Eddigi karrieremre összességében véve boldogan és elégedettek tekinthetek vissza, mivel fiatal korom ellenére lehetőségem volt a világ legjobb labdarúgóival játszani. Bár ez másoknak terhet jelent, és hálás vagyok ezekért az esélyekért, ugyanis az ilyen klasszisokkal való közös játék nagyon sok mindenre megtanított. Van például egy történet, amit soha nem fogok elfelejteni. Talán tizenöt esztendős lehettem, mikor első ízben léphettem be a Juventus öltözőjébe, ahol először Mario Mandžukićcsal futottam össze. A horvát csatár azt kérdezte tőlem, hogy mit keresek itt, mivel úgysem fogok megragadni a keretben. Úgy gondolom, hogy ezzel azt szerette volna megmutatni, hogy milyen kemény is a profi futball világa, ebből a jelenetből pedig nagyon sokat tanultam, még úgy is, ha akkor nem tudtam pontosan, hogy Mario ezt rosszindulatból, vagy segítség gyanánt mondta-e nekem. Ma már tisztában vagyok vele, hogy csak szeretetből tette" – kezdte szavait a csatár. 

"Egy ember és egy focista életében mindig vannak nehezebb pillanatok, én azonban tudom, hogy milyen módon kell felülkerekedni ezeken, s úgy vélem, hogy minden nehézségnek megvannak a maga pozitívumai. Ha rossz periódusban vagyok, nem esek kétségbe, és nem siettetem azt, hogy vége legyen a negatívabb időszaknak, mivel ez az élet rendje, nekünk pedig alkalmazkodnunk kell ehhez, még ha nem is olyan egyszerű. Minden okkal történik, az egyetlen dolog, amit tehetek, pedig az, hogy keményen dolgozom tovább. Személyes tekintetben sosem éreztem, hogy különösebb nyomás lenne rajtam, hiszen pályafutásom elejétől fogva erősebb társakkal voltam körülvéve, ebben a légkörben pedig hamar megedződtem. Az emiatt fennálló versenyhelyzet megerősített és csak még nagyobb ambíciókat szült bennem. 

Olaszországban születtem, ezért pedig pontosan tudom, hogy milyen nehéz feketének lenne Itáliában. Én magam is többször lettem rasszista incidens áldozata, s remélem, hogy ez a tendencia idővel javulni fog. Maximálisan megértem Romelu Lukaku álláspontját, aki mindig hevesen reagál az ilyen támadásokra, ám azok a dolgok, amik vele történtek, egyáltalán nem számítanak meglepetésnek. Nekem is ordibáltak már csúnya dolgokat egy meccs alatt, így amikor a belga először találkozott a jelenséggel, csak annyit gondoltam magamban, hogy »Üdvözlünk Olaszországban, te nigger!« Nagyon erősen bízom benne, hogy az emberek egyszer majd megértik, hogy ez a viselkedés nagyon nem helyes, főleg azért, mert az ilyen beszólások célpontjai is érző lények, akiknek rosszul esik, ha a bőszínük miatt bántják őket. 

Amikor velem történt hasonló eset, nem tudtam felkészülni rá, bár tisztában voltam vele, hogy az olasz társadalomban is jelen van a rasszizmus. Mivel ekkor még nagyon fiatal voltam, nem gondoltam bele, hogy én is célpont lehetek egy ilyen incidensnél, főleg egy alapvetően modern, jól kiépített szurkolói környezetben, az ország egyik legjobb stadionjában. Mikor olyan egyénekkel esnek meg ilyen dolgok, akiket nem ismersz, nem tudod átérezni, hogy egy-egy ilyen támadás mennyire fájhat, ám amikor a családodat, a szüleidet, a testvéreidet, vagy éppen a gyermekeidet becsmérlik, könnyen elborulhat az agyad. Mikor a Cagliari drukkerei annak idején egy teljes félidőn át szidalmaztak, úgy éreztem, hogy reagálnom kell erre, s ezt ma is ugyanígy tenném. Az elsődleges célom az volt, hogy gólt szerezzek a csapatuk ellen, s ezután így ünnepeljek előttük, hátha ezzel majd sikerül megértetni velük, hogy a rasszizmusnak nincs helye sem a labdarúgásban, sem pedig az életben. 

Párizs mindig is egyfajta második otthont jelentett számomra, mivel a családom egy része itt él, ezért pedig gyermekként is sokat jártam ide. Amikor a PSG kötelékében játszottam, ez még nagyobb motivációt adott ahhoz, hogy jól szerepeljek. Nagyon jól éreztem magam abban az egy évben, amikor a klubnál futballoztam, s valószínűleg a rokoni szálak jelentette kötelék is segített abban, hogy jól teljesítsek. Abban az idényben kész lettem volna feláldozni magam a csapattársaimért vagy a mesteremért, ezt az érzést pedig sosem fogom elfelejteni. A PSG-nél töltött egy év egyértelműen karrierem legszebb időszaka volt, mivel nagyon élveztem itt játszani, s mindaz, amit a klubnál sajátíthattam el, óriási hatást gyakorolt rám. 

Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy abban a szezonban nagyszerű dolgokat értem el az együttessel közösen, valamint egyéni szinten is. Senki nem tudhatja, hogy mit tartogat számára a holnap, ezért egyelőre egyszerre csak egy napra gondolok. Nagyon hálás vagyok a sorsnak azért, hogy egy ponton a PSG-hez irányított engem, s mivel véleményem szerint nem láthatjuk előre, hogy mit hoz a jövő, nem jelenteném ki, hogy abban az évadban mutathattam meg magam utoljára a csapat szerelésében. Jelen pillanatban arra koncentrálok, hogy jó produkciót nyújtsak a Juventusnál, s hogy egy napon én legyen a világ legjobb támadója. Ha ez megtörténik, akkor megtörténik, ha pedig nem, akkor nem. Mindennek megvan a maga oka, s egészen biztos vagyok benne, hogy ez velem kapcsolatban sincs másképp" – zárta mondandóját Kean.