A Juventus újdonsült csapatkapitánya, Leonardo Bonucci a minap terjedelmes interjút adott a La Gazzetta dello Sportnak, melyben számos témát érintve egyebek mellett kitért Matthijs de Ligt távozására, a Giorgio Chiellini után maradó űr betöltésére, s az ezáltal megnövekedett felelősségére, valamint szót ejtett a következő szezon kihívásairól és céljairól, továbbá az új igazolásokról is, nem feledkezve meg Pogba, Di María, Gatti, és Bremer értékeléséről sem. Az alábbiakban ezen interjú magyar fordítását tesszük közzé. 

"Hiányzott a felkészülési időszakokban megszokott világkörüli út, s most úgy érzem, mintha első alkalommal vennék részt ilyenen, mivel az utóbbi két idényben a világjárvány, valamint a sok más rossz dolog miatt, ami történt, az egész világ a feje tetejére fordult. Az elmúlt évtizedben számos sikert arattunk, s mindannyian nagy hálát érzünk ezen eredmények miatt, most azonban itt az ideje annak, hogy visszahozzuk csapatunkat a megszokott szintre, azaz a csúcsra. Úgy vélem, hogy kellő mértékű büszkeséggel rendelkezünk ahhoz, hogy ne engedjünk meg magunknak még egy trófea nélküli szezont, s nagy vágy munkálkodik bennünk amiatt, hogy ezt meg is tegyük" – fogalmazott a Juventus Chivas elleni, 2-0-ra megnyert barátságos meccse előtt. 

"Az elmúlt két idényben teljesítményünk messze elmaradt az elvárásoktól, ezért most az a legfőbb célunk, hogy újra egy, a Juventushoz méltó produkciót nyújtsunk Olaszországban és Európában. A Barcelona és a Real Madrid ellen mindig jó játszani, mivel ezen meccsek rendkívül hasznosak egymás megismerésének szempontjából, ezen túl pedig az előszezonban fokozatosan egyre nagyobb erőre teszünk szert, amivel végső soron bármely ellenfelet képesek lehetünk majd megijeszteni. 

Ettől az évtől fogva én leszek a Bianconeri csapatkapitánya, s bár mindig is a hangadók közé tartoztam az öltözőben, most már tényleg én lettem a gárda korelnöke, ebből fakadóan pedig az általam képviselt példamutatásnak, büszkeségnek, valamint felelősségnek is nagyobbnak kell lennie. Meg kell értetnem a többiekkel, hogy mit jelent a Juve mezének viselése, azonban egy jó kapitánynak egy jó együttest is maga mögött kell tudnia, melyre a tavalyi Európa-bajnoki győzelem is remek példa lehet, mikor elsősorban egységünknek köszönhettük diadalunkat. Az előszezon kezdete óta egyértelmű lelkesedést látok a srácokon, az idény során pedig egyszerre kell majd keménynek lennünk a nehezebb, valamint vidámnak a felszabadultabb pillanatokban. Az edzéseken pontosan ebben a légkörben munkálkodunk, a friss igazolások pedig nagyon fontos értékekről tettek tanúbizonyságot. 

Giorgio Chiellini öröksége nagyon súlyos, mivel az elmúlt húsz évben ő volt az, aki Alex Del Piero és Gigi Buffon mellett példát mutatott a fiatalabbaknak, s emiatt igen nehéz lesz betölteni, vagy átvenni az ő szerepét. Remélem, hogy az együtt töltött évtized során sikerült magamévá tennem érdemeit, a következő évadban pedig megpróbálok majd minél többet a pályán lenni, és ott szolgálni a csapatot. Mikor Chiello átnyújtotta nekem a karszalagot, elmondta, hogy most már az enyém lesz a felelősség, s egy olyan év után, mikor a Juve semmit nem nyert, ez a feladat talán nehezebb is, mint alapvetően lenne. A klub mindenesetre fontos beruházásokat hajtott végre az elmúlt hetekben, mellyel egyértelműen a csúcsra való azonnali visszatérést célozta meg, innentől fogva pedig már csupán rajtunk múlik, hogy megteremtjük-e a szükséges csapategységet, s hogy visszatérünk-e oda, ahová az Öreg Hölgy tartozik. 

A tavalyi szezonban sokszor küszködtem kisebb-nagyobb sérülésekkel, ám az igazán kellemetlen fájdalmak mindössze egy délután erejéig tartottak, ezt követően pedig már csak lábadoznom kellett. Tudtam, hogy ebben a helyzetben mit kell tennem, s hogy mi a legfőbb szerepem, ennek fényében pedig megpróbáltam segíteni a mesternek az öltöző kézben tartásában, tevékenységemmel pedig megítélésem szerint sikerült hozzájárulnom ahhoz, hogy együttesünk decemberig, a szinte mindannyiunkra lecsapó sérüléshullámig alapvetően egy magas színvonalú futballt tudott produkálni az egyes találkozókon. 

Amikor annak idején a Juventushoz igazoltam, az volt a legnagyobb álmom, hogy befussak egy eredményes karriert, s hogy minden létező trófeát megnyerjek, ez pedig 90%-ban sikerült is, leszámítva azt a bizonyos serleget, ami hiányzik vitrinünkből, s melynek hiánya annyira fáj nekünk, Bianconeri-drukkereknek. Remélem, hogy a szerződésemből hátralévő két idény alatt sikerült európai szintű stabilitást adnom alakulatomnak, annak ellenére, hogy egy BL-győzelem mindig rendkívül nehéz. Az első lépésnek most a negyeddöntő elérésének kell lennie, ezt követően pedig egy jókora adag szerencsére is szükségünk lesz, azonban egy ilyen különleges évad során szinte bármi megtörténhet, ezt alapul véve pedig miért ne hihetnénk a Juventus nemzetközi sikerének lehetőségében? 

Paul Pogba és Ángel Di María leigazolása tapasztalatot és minőséget hozott az Öreg Hölgyhöz, valamint lehetővé tette, hogy minden fronton versenyben lehessünk majd az idény során. Úgy vélem, hogy a lelkes fiatalok, valamint az újonnan érkező, nemzetközi szintű tapasztalattal bíró labdarúgók megfelelő elegye nagy segítséget jelenthet számunkra eredményeink elérésében, az ilyen szerződtetések pedig csak extra lökést adnak nekünk. Ángelnek az a legnagyobb erőssége, hogy bár mindenki tudja, hogy milyen mozdulatot fog csinálni, mégsem lehet elvenni tőle a labdát. Úgy gondolom, hogy az argentin igencsak alulértékeltnek számít képességeihez, illetve pályafutásának ívéhez mérten, azonban érkezésével egyből ő lett a Serie A legteljesebb labdarúgója, mivel hihetetlen kvalitásai és tehetsége kiegészül nagy rutinjával is. Óriási szerencse, hogy a Juventus mellett tette le a voksát. 

Nagy örömömre szolgál, hogy Pogba visszatért a Zebrákhoz, s még nagyobb boldogsággal tölt el, hogy Paul tisztában volt vele, hogy a mostani Juve pár lépéssel elmarad attól a csapattól, melyet annak idején elhagyott, s ennek ellenére is a Bianconeribe szeretett volna igazolni. A vezetőség terveinek alapján Pogba áll új projektünk középpontjában, s ő lesz a csapat elsődleges arca is, ám nekem kapitányként természetesen rá is hatással kell majd lennem. Ennek legfőbb jele az volt, mikor az első edzésen megkértem, hogy vegye le a fülbevalóit... Viccet félretéve, elmondtam neki, hogy az Öreg Hölgynek arra a Pogbára van szüksége, aki annak idején meghódította Torinót, mivel a Manchester Unitedben őszintén szólva sosem azt a Pault láttam, akit itt megismertem, s emiatt most az a legnagyobb vágyam vele kapcsolatban, hogy a francia újra a régi fényében tündökölhessen. 

Őszintén szólva nem lepett meg, hogy de Ligt elhagyta a klubot, mivel egyes nyilatkozataiból egyértelműen kiderült, hogy nem szeretne a Juventusnál maradni. Úgy vélem azonban, hogy a tiszteletnek akkor is a legalapvetőbb dolognak kellene lennie, mivel a csapat, mellyel három idényt töltött együtt, segített neki a fejlődésben, ezen felül pedig a klub is nagy bizalmáról tett tanúbizonyságot, mikor egy ekkora befektetés keretein belül szerezte meg őt. Természetesen a legjobbakat kívánom Matthijs-nak, azonban néhány dolog, melyet a holland válogatott edzőtáborában mondott, nem volt túlságosan szép, a nyári szünetet követően pedig beszéltem is vele erről, ő pedig maximálisan megértette, hogy miért gondolom így. A Bayern München egy nagyszerű alakulat, azonban az, hogy egy topcsapathoz igazolsz, sosem jelenti azt, hogy automatikusan meg fogsz nyerni minden serleget. 

Gleison Bremer egy rendkívül tehetséges játékos, aki nagy jövő előtt áll, az elmúlt két évben pedig rengeteget fejlődött a Torino kötelékében. Nagy potenciállal, s lenyűgöző fizikummal rendelkezik, ami miatt úgy látom, hogy a klub a lehető legjobb futballistát igazolta le de Ligt posztjára. Rajta, valamint rajtam kívül együttesünk további két megbízható középhátvédet is magáénak tudhat: Daniele Rugani nagy utat tett meg az utóbbi két szezonban, s egyértelműen jobbá vált, Federico Gatti személyében pedig egy olyan tehetség csatlakozott keretünkhöz, aki olyan tulajdonságokkal bír, melyek a fiatalkori önmagamra, vagy az ifjú Chiellinire emlékeztetnek engem. Gattinak magától értetődő módon még sokat kell tanulnia, azonban megvan hozzá a kellő alázat, s az esély ahhoz, hogy egy remek védő váljon belőle. Biztos vagyok benne, hogy készen áll arra, hogy a Juventusnál szerepeljen. 

Dušan Vlahović már most a világ öt legjobb centerének egyike, s úgy vélem, hogy amennyiben haragját, melyet a gólnélküli meccsek, valamint az elpuskázott helyzetek miatt érez, képes lesz beterelni egy normális mederbe, még jobbá válhat. A szerbnek valahol persze éppen ez az elhivatottság jelenti erősségét, ám egyúttal nagyon sok energiát vesz el tőle, ez pedig negatív hatással van szereplésére is. Alapvetően azonban kétségkívül egy fantasztikus játékossal van dolgunk, akiben minden megvan ahhoz, hogy igazán nagyot alkosson, melyet többek között az is megmutat, hogy egyebek mellett az ő érkezésének is köszönhetjük, hogy most ott lehetünk a Bajnokok Ligájában. 

A bajnoki mezőny legerősebb csapatának továbbra is az Intert tartom, hiszen a Nerazzurri visszaszerezte Romelu Lukakut, aki képes lehet majd különbséget jelenteni a kiélezett helyzetekben, azonban a Roma szereplésére is kíváncsi vagyok Paulo Dybala leigazolását követően, hiszen La Joya könnyedén legendává válhat a fővárosban. Legnagyobb személyes rémálmom még mindig az Atalanta játékosa, Duván Zapata. Nicolò Zaniolo egy nagy tehetség, aki azonban mindeddig talán nem ismerte fel igazán a benne rejlő lehetőségeket. Ha a Farkasoknál marad, akkor Paulo oldalán könnyedén produkálhat egy kimagasló idényt, ha pedig a hozzánk igazol, akkor minden bizonnyal megpróbáljuk majd a Juvéhoz igazítani stílusát, hiszen a Bianconerinél a tehetség és a minőség nem minden: legalább ennyit nyom a latba a viselkedés és az megjelenés is. 

Max Allegri egy közvetlen szakember, e tulajdonsága miatt viszont olykor meglehetősen nyers is tud lenni, elvégre nem fél megmondani a kendőzetlen igazságot játékosainak. A szezon végén sokat beszélgettem vele, mivel egy olyan évet tudhattunk magunk mögött, melyből mindketten hiányoltuk az igazán kiugró teljesítményeket, mind a csapattól, mind pedig egymástól. Úgy vélem, hogy az utóbbi idényben sem ő, sem pedig én nem voltam igazán önmagam, azonban nemrég ismét megláttam a mesterben Allegrit, mégpedig azt az Allegrit, aki ezer fokon ég, s aki minél hamarabb vissza szeretne térni a sikerek útjára" – összegzett Bonucci.