A Juventustól ingyen átigazolható labdarúgóként távozó, s a pályafutását az észak-amerikai MLS-ben szereplő Toronto FC kötelékében folytató Federico Bernardeschi a minap hosszabb nyilatkozatot adott az olasz médiának, melynek keretein belül szót ejtett választásának okairól, egykori csapattársairól, illetve a Max Allegri részére biztosítandó türelem fontosságáról is, kijelentve, hogy nem érzi úgy, hogy az általa elért eredményeket követően bármit is bizonyítania kellene. 

"Október óta gondolkodtam a Torontóhoz való csatlakozáson, végül pedig azért fogadtam el a csapat ajánlatát, mert be kellett látnom, hogy ez a megkeresés jobb, mint ahogy azt a korábbiakban gondoltam, ezt pedig megérkezésemet követően ismét megtapasztalhattam. A klub szuper környezetet teremt labdarúgói számára, ennél többet pedig nem is kérhetnék" – fogalmazott a La Gazzetta dello Sport kérdésére. 

"Természetesen egyéb ajánlatokat is kaptam, s ez úton is szeretném megköszönni az irántam való érdeklődést minden egyes engem megkereső klubnak, kiváltképp az Atalantának, mivel Gian Piero Gasperini mester és Tony D'Amico általános igazgató mindent megtettek annak érdekében, hogy Bergamóba kerüljek. Egy londoni együttes részéről is érkezett hozzám ajánlat, azonban ezt a klubot nem szeretném konkrétan megnevezni. Maradjunk annyiban, hogy mindig is csodáltam Antonio Contét, s ez most sincs másképp. 

Pályafutásom eddigi részében kilenc trófeát emelhettem a magasba, valamint öt idényt tölthettem a Juventus kötelékében. Mi mást kívánhatnék még? Nem hinném, hogy bármit is bizonyítanom kellene bárki előtt, s úgy vélem, hogy karrierem ezen szakaszában szükségem volt a környezetváltásra, valamint az új benyomások megtapasztalására, a Toronto pedig ebből a szempontból tökéletes célállomást jelent számomra. 

Továbbra is a Bianconeri első számú drukkerének tartom magam, s szeretném, ha a Juventus ezt sosem felejtené el. Torinóban minden tekintetben felnőttem, hiszen érett játékos, valamint apa lettem, az élet igazi rejtelmeit pedig csak a pályán, valamint azon kívül foghattam fel teljes mértékben. Nem tudom, hogy a Juventus miért nem tudta annak idején kihozni a maximumot egy olyan bajnokból, mint Cristiano Ronaldo – bár a koronavírus-járványtól terhelt időszak mindenki számára nagyon nehéz volt –, ám én ennek ellenére is hálás vagyok amiatt, hogy az Öreg Hölgynél lehetőségem volt egy csapatban szerepelni a világ egyik legjobb játékosával. 

A Juventusnál a győzelem az egyetlen dolog, ami számít, a felszínen pedig csak ez mutatkozik meg, minden egyéb tényező a háttérbe szorul. Annak idején jó kapcsolatban álltam Maurizio Sarrival, azonban a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy nem működik a kémia közte, illetve a Zebrák között, míg Andrea Pirlo a pályán, illetve azon kívül is egy rendkívül értékes ember, s rendkívül sajnálom, hogy a klubál fennálló eredménykényszer miatt nem volt ideje a tapasztalatszerzésre, valamint ötletei kibontakoztatására. 

Max Allegri minden szempontból különleges, s nem csupán azért, mert nagyszerű edző, hanem azért is, mert minden egyes jellemvonásával valós értékeket közvetít, akár csak a legendás Sir Alex Ferguson. Nem igazán értem azokat a vitákat, melyek a szép játékot, vagy inkább annak hiányát illetően merülnek fel a szakemberrel kapcsolatban, mivel annak idején Pep Guardiola Barcelonája sem pusztán a taktikai elképzelések miatt valósíthatta meg a tiki-takát, hanem azért, mert a katalánoknak volt huszonöt olyan futballistájuk, akik még álmukból felébresztve is emlékeztek az alapvető ötletekre. A Juventusnál más helyzet áll fenn, két-három topjátékos pedig önmagában nem elegendő a minőségi ugráshoz, ekképp pedig Allegrinek is időre van szüksége ahhoz, hogy sikerre vigye a projektet. 

Paul Pogba és Ángel Di María segíteni fognak a Juventusnak abban, hogy a csapat több minőségre és tapasztalatra tegyen szert, azonban tudomásom szerint a Bianconeri más játékosokkal is meg akarja erősíteni keretét. A legfőbb feladat az lesz, hogy az együttes képes legyen megtalálni a megfelelő egyensúlyt anélkül, hogy a vezetőség egyből irreális elvárásokat támasztana a labdarúgókkal szemben. Nicolò Zaniolo tehetsége megkérdőjelezhetetlen, mivel egy olyan futballistáról beszélünk, aki igen fiatal, s képes kellő kreativitást csempészni alakulata játékába. 

A válogatott kötelékében futólag volt alkalmam együtt dolgozni vele, azonban ennek alapján nem szűrnék le sok mindent jelleméről, mivel a Juventusba való igazolás mindenki számára nagy belső átalakulással jár, az én esetemben legalábbis mindenképpen így volt. Nem hinném, hogy az olasz futball krízisben lenne a fiatalokat illetően, mivel nemzetünk rengeteg tehetséggel bír, akiket azonban hagyni kellene kibontakozni. Ha csak egy nevet kellene említeni a feltörekvő reménységek közül, Nicolò Fagiolit mondanám, akit volt alkalmam közelebbről is megfigyelni az Öreg Hölgynél, s úgy vélem, hogy nagy potenciál lakozik benne" – összegzett Bernardeschi.