A Juventus csapatkapitánya, Giorgio Chiellini a tegnapi nap folyamán hosszú interjút adott a Bianconeri egykori legendájának, Claudio Marchisiónak az Amazon Prime Video adásában, melynek keretein belül bővebben nyilatkozott a csapat elmúlt idényekben mutatott Bajnokok Ligája-szerepléseiről, a Villarreal elleni, ma esti kihívásról, további céljairól, valamint egyes játékostársairól és mesteréről is. Az alábbiakban ezen szavak magyar fordítását tesszük közzé. 

"Pályafutásom során bizonyára számos alkalommal követtem el hibákat úgy a pályán, mint (mentalitásomat tekintve) a pályán kívül, azonban ezen baklövések mégis csak utam részét képezték, ideértve az általam kényszerű okokból kihagyott BL-meccseket is, főként a 2015-ös döntő, melyet, ahányszor csak eszembe jut, szeretnék újra lejátszani. Még akkor is pályára akarok lépni ezen a múltbéli találkozón, ha veszítenék, mivel inkább érezném meg a vereség keserű ízét, mint hogy még egyszer a kispadon találjam magam egy ilyen fontos összecsapás előtt. 

Valahol a sors keze van abban, hogy 2015 volt az egyetlen esztendő karrieremben, melyben nem voltam huzamosabb ideig sérült, ami miatt természetesen jóval többet játszottam a megszokottakhoz képest, s sokkal fáradtabbá váltam a szezon utolsó részére. Mindez azt eredményezte, hogy a döntő idejére testem rendkívül rossz állapotba került, ami miatt eredetileg is ki akartam hagyni utolsó bajnoki fellépésünket, azonban a legrosszabb pillanatban mégis sérülést szenvedtem, ezáltal pedig végül életem addigi legjelentősebb kihívásán sem voltam képes kifutni a gyepre. 

A két évvel későbbi, cardiffi döntőn már más volt a helyzet, hiszen a Real Madrid lemosott bennünket a gyepről, ugyanakkor érdekes módon mégis jobb érzésekkel tekintek vissza erre a találkozóra, mint a berlini fináléra, elvégre itt legalább a pályán segíthettem együttesemet, átérezve az atmoszférát és megélve a feszültséget. Ha tehetném, természetesen ezen összecsapást is szeretném újra lejátszani, azonban ennek ellenére nem bántam meg semmit, amit akkor és ott tettem a Blancókkal szemben.

2005 óta futballozom a Juventus kötelékében, ezen évek alatt pedig tanúja lehetettem a klub bukásának, majd felemelkedésének, valamint számos nehéz és fantasztikus pillanatot élhettem át a zebracsíkos mezben, mindazonáltal paradox módon mégis legutóbbi idényeimet élveztem legjobban, mikor tudásom mellett már személyiségem és tapasztalatom révén is képes voltam plusz löketet adni társaimnak. 

Massimiliano Allegrit most is ugyanolyannak látom, mint amikor először dolgozhattam vele, s nem gondolom, hogy lényegi változáson ment volna keresztül. Véleményem szerint mesterünk, nyári visszatérését követően bizonyos szempontból arra számított, hogy ugyanazt a csapatot, vagy legalábbis egy ahhoz nagyon hasonló alakulatot talál majd Torinóban, melyet két évvel azelőtt elhagyott, s nem kalkulált azzal, hogy az Öreg Hölgy azóta mennyi változáson ment keresztül. 

Max talán meglepődött azon, hogy egykori együttesének alappillérei közül sokan már nem futballoznak a fekete-fehéreknél, s hogy a vezetőség milyen mértékű fiatalítást hajtott végre a keretet illetően. Bár korábbi alapemberei közül néhányan mind a mai napig a Zebrák szolgálatában állnak, ideértve engem is, személyes példám alapján biztonsággal állíthatom azt, hogy legtöbbünk már nem rendelkezik azzal a stabilitással és folytonossággal, mely korábban jellemzett bennünket. Novembertől fogva véleményem szerint azonban már ismételten a jól megszokott, Allegri-féle Juventust láthatjuk, mely egy rendkívül szilárd, saját, jól körülhatárolható identitással bíró gárda, egyedi hibákkal, valamint egyedi erényekkel. 

Dušan Vlahović leigazolása mindenkit nagy örömmel és lelkesedéssel töltött el a klubnál, mivel egy olyan labdarúgóról beszélünk, aki egy kiegyensúlyozott párharcban képes a mi javunkra billenteni a mérleg nyelvét, s aki emellett meglehetősen sokat ad nekünk, mind technikai, mind pedig taktikai szempontból. Úgy vélem, hogy ő volt a hiányzó darab a Bianconeri kirakójából, ugyanis Mario Mandžukić távozása óta nem tudhattunk magunkénak egy ilyen kaliberű, továbbá ekkora testi erővel rendelkező csatárt. 

Bár Gonzalo Higuaín egy kivételes játékos, aki szintén nagyszerű tulajdonságokkal bír, keretünkben még vele együtt sem találhattunk egy klasszikus centert, elvégre azok, akik megfordultak ezen a poszton, mindannyian csak kényszerű okokból szerepeltek itt, kezdve a sort Álvaro Moratával, majd folytatva Paulo Dybalával és Cristiano Ronaldóval, akik ugyan mindannyian bevethetők a támadósor közepén, alapvetően jobban érzik magukat egy vérbeli kilences társaságában. Dušan ebből kifolyólag mindenkit magával ragadott Torinóban, az pedig, hogy milyen karrierje lesz, egyedül rajta múlik, ám a magam részéről semmiképpen sem aggódom miatta, hiszen dacára annak, hogy mindössze huszonkét esztendős, mindenképpen referenciaponttá szeretne válni a labdarúgás világán belül. 

Matthijs de Ligt a szezon elején talán még az Európa-bajnokságon történtek hatása alatt állt mentális tekintetben, azonban ezután meccsről-meccsre javított teljesítményén, megmutatva, hogy a nagyobb felelősség jobb produkcióra sarkallja őt, s hogy amennyiben neki kell betöltenie a vezér szerepét a védelemben, hihetetlen dolgokat vihet véghez. Matthijs már most is nagyon erős labdarúgó, az pedig, hogy meddig fejlődhet, rendkívül jó kérdés, ugyanis a középhátvédek általában későn érő típusok, példának okáért saját mércém szerint én magam is harminchárom-harmincöt éves koromban játszottam legjobb meccseimet. Biztos vagyok benne, hogy de Ligt körülbelül huszonnyolc esztendős korára egészen fantasztikus játékossá érik majd, ám annak ellenére, hogy még jelen pillanatban is csak egy fejlődési szakaszon megy keresztül, már most világklasszis labdarúgónak tekinthető. 

A Villarreal ellen minden szempontból nehéz megmérettetésre számítok, mivel egy olyan csapattal szemben fogunk pályára lépni, mely egy rendkívül sikeres mestert tudhat magáénak, akivel korábban már összemérhettük erőnket a Juventus Sevilla elleni találkozóin. A Bajnokok Ligája nyolcaddöntős sorsolásának első felvonásán a Sporting együttesét kaptuk ellenfelünknek, akik, minden tiszteletem mellett, véleményem szerint csekélyebb játékerőt képviselnek, mint a Sárga Tengeralattjáró. Annak ellenére, hogy a végleges sorsolás után számos ismerősöm képviselte azt az álláspontot, hogy könnyen továbbjutunk majd a spanyolok elleni párharcból, én kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy a feleknek egyaránt 50-50%-ot kitevő esélyük mutatkozik a következő körbe való kvalifikációra. 

Nyilvánvaló, hogy ezen a szinten a legkisebb részletek is rendkívül sokat nyomnak a latba, mi azonban az odavágón egy rendkívül fontos tényezőt, a védelem kellő megszervezését hagytuk figyelmen kívül, ugyanis támadásaink megfelelő, s valódi erőt demonstráló mivolta mellett arra is nagy hangsúlyt kellett volna fektetnünk, hogy hátsó alakzatunk mindvégig éber maradjon, melyet azonban sajnálatos módon nem voltunk képesek elérni. Ezek a hibák a BL egyenes kieséses szakaszában jóval súlyosabbak, mint egy bajnoki találkozón, vagy akár a sorozat csoportkörében, mivel mikor a felek közötti különbségek nem túlzottan jelentősek, a legapróbb körülmények döntik el a párharcok sorsát, vagy pedig hosszabbítás, adott esetben büntetőket eredményeznek, ami azonban ilyen soros versenynaptár mellett egyik csapatnak sem érdeke. 

Az elmúlt három idényben az Ajax, a Lyon, valamint a Porto ellen szenvedtünk vereséget a BL-ben, ez pedig megértette velünk, hogy ha nem ugyanolyan szellemiséggel futunk ki a nálunk előzetesen esélytelenebbnek tartott alakulatokkal szemben, mint a Barcelona, vagy a Real Madrid ellen, akkor ki fogunk kapni, s búcsút intünk a sorozatnak. A Villarreal ellen minden tekintetben kemény meccset kell játszanunk, s magas koncentráció, valamint nagy fokú óvatosság mellett kell futballoznunk, megcsillogtatva azt a minőséget, mellyel a Juventus minden hátráltató tényező ellenére is rendelkezik, s reménykedve abban, hogy több kulcsfontosságú labdarúgót is bevethetünk a legfontosabb pillanatokban. 

Pályafutásom lezárását illetően őszintén szólva nem rendelkezem konkrét tervekkel. Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy az Európa-bajnokságot követően akasztom szögre a stoplist, azonban ha volt pozitív oldala a koronavírus-járványnak, akkor az egyértelműen a torna elhalasztása volt, mivel ha a kontinensviadal az eredeti tervek szerint, 2020 nyarán került volna megrendezésre, akkor térdem állapota miatt biztosan nem segíthettem volna ilyen mértékben a válogatottat. Tavaly nyáron elgondolkodtam azon, hogy visszamondom a nemzeti együttesben való további szereplés jogát, azonban úgy éreztem, hogy még van bennem kellő energia a folytatásra. 

Most igyekszem mindig azt a pillanatot megélni, amiben éppen vagyok, s arra a meccsre koncentrálni, ami előttem áll, ám álmaimat természetesen ezzel együtt sem adtam fel. Legnagyobb reményem jelenleg a világbajnokságra való kijutásra irányul, s őszintén bízom benne, hogy március végén képesek leszünk kiharcolni a téli világeseményen való részvételt, ezt követően pedig majd meglátom, hogy mit tartogat számomra a jövő. A Juventus az otthonom, ezért pedig szeretném itt befejezni karrieremet, emelt fővel és tisztességesen, ahogy mindig is futballoztam, ezt követően pedig szeretnék majd pihenni egy nagyot, s átgondolva addigi életem legfontosabb mozzanatait. A továbbiakra nézve egyelőre annyit tudok mondani, hogy szeretnék a futball világában maradni, azonban inkább sportvezetőként, mint edzőként, de az élet tele van meglepetésekkel, emiatt pedig semmit sem vehetek biztosra" – zárta szavait Chiellini.