A Juventus ifjú holland reménysége, Matthijs de Ligt a minap terjedelmesebb interjút adott a patinás brit lapnak számító The Guardian munkatársának, melynek során számos témáról szót ejtve visszaemlékezett játékosmúltjának egyes mozzanataira, értékelte védőtársainak, többek között Giorgio Chiellininek rá gyakorolt hatását, nem feledkezve meg a rá nehezedő nyomás kezelésére szolgáló lehetőségekről, illetve Massimiliano Allegri legnagyobb erényéről sem. Az alábbiakban ezen interjú magyar fordítását tesszük közzé. 

"Mindig is arra törekedtem, hogy én legyek saját magam legnagyobb kritikusa, emiatt pedig pontosan tudom és kellőképpen érzem, ha rosszul csinálok, vagy csináltam valamit. Ahhoz, hogy fejlődni tudj, mindenképpen tisztában kell lenned azzal, hogy mikor követtél el baklövéseket, s el kell fogadnod, hogy sosem lehetsz tökéletes. Ennek nyomán pontosan tudom, hogy a Villarreal ellen nagyot hibáztam Dani Parejo gólja előtt, hiszen nem mértem fel, hogy mekkora veszély leselkedik kapunkra, ám azóta minden erőmmel azon vagyok, hogy éberebben viselkedjek a hasonló helyzetekben" – fogalmazott mondanivalójának bevezetéseként. 

"A védekezés művészete rendkívül sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, melynek révén poszttársaim többsége jóval komplexebb, sokoldalúbb játékosnak számít, mint elődjeik. Korábban egyes védők csak a tizenhatoson belül tevékenykedtek, s bár fejeseikkel remekül hatástalanították a beívelt labdákat, nem igazán voltak képesek szépen futballozni, mellettük pedig voltak olyan labdarúgók is, akik technikailag igencsak képzettek voltak, de nem tudták megfelelő módon segíteni a hátsó alakzat munkáját. 

A mostani védőknek mindkét kritériumnak meg kell felelniük, s sokkal több szempontból is kiemelkedően kell teljesíteniük ahhoz, hogy elismerjék képességeiket. Az én generációmtól már a gyorsaságot, a fizikai erősséget, valamint a labdabiztos játékot is megkövetelik, ami egyértelműen más szintet jelent a sportág eddigi trendjeihez képest. Az Ajax utánpótlásában eleinte, egészen tizenöt esztendős koromig középpályásként szerepeltem, s csak ezt követően kerültem egy sorral hátrébb, melynek köszönhetően belső védő vált belőlem. 

Ezen szerepkörben, a szükséges tapasztalat híján kezdetben nem igazán értettem, hogy pontosan mit kellene tennem, emiatt pedig rendkívül bizonytalan módon viselkedtem még a legegyszerűbben megoldható helyzetekben is. Nem tudtam, hogy mikor kell elrúgni a labdát, s mikor van szükség arra, hogy szépen, az ellenfelet kipasszolgatva hatástalanítsunk egy akciót, azonban szépen lassan szert tettem a kellő képzettségre és ismeretanyagra, így pedig kisvártatva már tisztában voltam vele, hogy mi a helyes lépés az adott szituációban. 

A futballban nagyon fontos tényezőt jelentenek a kevésbé látványos tevékenységek, melyeket sokan piszkos munkaként definiálnak, én azonban mindig is nagyon szépnek tartottam az olyan feladatokat, mint egy-egy labda elfejelése, vagy bizonyos párharcok megnyerése. Ebből a szempontból eléggé régimódi védő vagyok, mivel én nem bírnék csak és kizárólag az eredeti szerepkörömben maradni, s puszta jelenlétemmel fedezni a területeket, ugyanis nagyon szeretem az egy az egy elleni helyzeteket, valamint az ellenfelekkel való kőkemény küzdelmet is.

Az Ajax kötelékében, a klub stílusából adódóan túlságosan magasan helyezkedtem, ami azonban igen nagy veszélyeket és kockázatokat rejt magában, ebből fakadóan pedig igencsak hasznosnak tartom, hogy a Juventusnál elsajátíthattam a betömörülésen alapuló taktikát is, ezzel tökéletes egyensúlyba hozva játékmódomat. 

Egy futballista egy bizonyos szint és életkor elérésééig mindig képes lehet a fejlődésre. Giorgio Chiellini példának okáért már harminchét esztendős, ami miatt látszólag úgy játszik, mintha egy könyvből olvasná, hogy mit kell tennie, hiszen ösztönösen érzi, hogy az ellenfél mit fog lépni, vagy merre akar majd cselezni a következő pillanatban, ami az esetek jelentős részében valóban úgy következik be, ahogy azt a Capitano várta. Giorgio azonban nyilvánvalóan nem rendelkezett ezzel a képességgel húsz éves korában, s rengeteg meccsen kellett pályára lépnie ahhoz, hogy megszerezze az ehhez szükséges tapasztalatot. 

Úgy vélem, hogy valaki akkor lesz igazán jó védő, ha alapvetően, egy belső hangtól vezérelve is érzi, hogy mit fog lépni a vele szemben álló labdarúgó, ahogy az Chiellini esetében is megfigyelhető. A jó középhátvédnek mindig tudnia kell, hogy mikor kell segítenie egy szorult helyzetben lévő csapattársának, vagy hogy ki mikor, és ami a legfontosabb, hova fogja passzolni az éppen nála lévő játékszert. Ezen képesség megléte megítélésem szerint teljesen természetesen annál, aki erre a posztra született, ennek alapján pedig biztos vagyok benne, hogy a világ összes topkategóriásnak tartott védője rendelkezik vele. 

A legfontosabb dolog számomra kezdetektől fogva a győzelem volt. Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból tökéletesen passzolok a Juventus világához, mivel klubunknál akkor is örömteli esténk van, ha rossz játékkal, s mindössze egy megszerzett góllal verjük meg aktuális ellenfelünket, hiszen mindez mit sem számít akkor, ha sikerül diadalmaskodnunk. Ezzel párhuzamban természetesen rendkívül csalódottak vagyunk, ha fantasztikus futballt mutatunk be, s mégis 2-1-es vereséget szenvedünk. Minden egyes alakulatnak megvan a maga DNS-e, ami minden együttesnél eltérőnek bizonyul. A Bianconerinek ez adatott meg, ennek nyomán pedig érthető, hogy ezt igyekszik közvetíteni játékosai felé is, ami az én esetemben szerencsére tökéletesen passzol saját felfogásommal. 

Az Ajaxnál egyébként is nagy hangsúlyt fektettek a futballisták megfelelő nevelésére, ami az alapvető viselkedésben is meghatározó lesz, s nem csupán a pályán képviselt stílusra terjed ki. A klub kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a fiatalok számára illemet, tiszteletet, s megbecsülést tanítson, emellett pedig rendkívül sokat nyom a latba a fegyelem, valamint a kemény munka és koncentráció is, mely jellemvonások a folyamatos sulykolás által egy életre az ifjú játékosokba ivódnak, ezáltal pedig nyilvánvalóan én is jelentős értékekként tekintek a fenti tulajdonságokra. 

Fiatal koromban számos dologgal kellett megküzdenem, ezek nagy része pedig a sokak által állandó veszélynek tartott nyomásból fakadt, ugyanis egy bizonyos szint fölött mindenkiről rengeteget beszélnek a médiában, s minden apró hibának hatalmas jelentőséget tulajdonítanak. Úgy vélem, hogy egy profi futballista egy kis idő eltelte után megszokja, s saját javára fordítja a nyomást, még akkor is, ha eleinte nem könnyű megfelelő módon kezelni ezt. Miután megnyertem a Golden Boy-díjat, óriási figyelem összpontosult rám, ez pedig csak nagyobb lett, mikor Olaszországba igazoltam, azonban a nyomás végső soron azt jelenti, hogy értékes vagy, s hogy a közvélemény nem hiába foglalkozik veled ilyen sokat, ebből a szempontból pedig már nem is tűnik annyira ijesztőnek a dolog. 

Massimiliano Allegri egy remek szakember, akinek talán az a legnagyobb erénye, hogy megértetni a játékosokkal, hogy nem feltétlenül kell mindig szépen futballozniuk. Minden a győzelemről szól, ez adja a Juve mentalitásának alapját, emiatt pedig egyáltalán nem számít, hogy szépen játszunk-e. Csak és kizárólag a három pont számít, amit eleinte nehezünkre esett megértenünk, azonban lassacskán mindannyian felmértük, hogy mit vár tőlünk a mester, melynek eredménye tökéletesen látszik a tabella jelenlegi állásán" – összegzett de Ligt.