A Juventus közelmúltjának ikonikus labdarúgója, a korábban a Manchester United alakulatánál is megforduló francia válogatott balhátvéd, Patrice Evra a minap rendkívül terjedelmes interjút adott az olasz médiának, melynek keretin belül szót ejtett saját, Bianconerihez való kötődéséről, emellett mesteréről, Max Allegriről, ezen felül pedig kitért barátjának, Cristiano Ronaldo Zebráktól való távozására is, mely állítása szerint legfőképpen azért következett be, mert a portugál világsztár nem érezte, hogy szeretnék, s hogy megbecsülnék őt Torinóban. Az alábbiakban ezen interjú fordítását olvashatjátok. 

Üdvözlünk, Patrice! Milyen az élet jelenlegi lakhelyeden, Dubaiban? 

"Munkámból kifolyólag az elmúlt évtizedekben beutaztam szinte egész Európát, azonban itt valóban otthon érezhetem magam, mivel kiváló az életminőség, s maximális biztonságban tudhatom személyemet, ellentétben sok európai nagyvárossal, melyekben már egyáltalán nem lehet felelőtlenül mászkálni az utcákon ékszerekkel a nyakamban, vagy luxusautókkal róni az utakat. Itt még párom is szabadon, félelem nélkül sétálhat a városban hajnali kettőkor. Dubai emellett egy olyan város, mely a jövőt jeleníti meg. Édesanyán nemrég elvesztett egyik lábát egy műtét következtében, de az itteni lehetőségeknek köszönhetően hamarosan újra képes lesz járni" – fogalmazott a La Repubblica kérdésére. 

Dubaiban kevesebb szurkoló talál meg, mint Európában? 

"Nem, a gyermekek itt is ugyanúgy kergetnek az utcákon, mivel ösztönösen vonzódnak a belőlem áradó pozitív energiához. Néha úgy érzem, hogy jelmondatommal (I love this game!, azaz Imádom ezt a játékot! – a szerk.) egy szörnyet teremtettem!"

Hogy érezted magad Torinóban? Most megjelentő önéletrajzi könyvedből úgy tűnik, mintha kissé depressziós lettél volna a Juventusnál. 

"Ez egyáltalán nem igaz, mindazonáltal nem tagadom, hogy Manchester után eleinte igen nehéz volt megszoknom Torinót. A Juventus-szurkolók a klubnál töltött első hónapjaimban gyakran az utcán szidtak, amiért nem voltam jelen a közösségi médiában, egy idő után pedig egyre több kamuprofil jelent meg a különböző felületeken, így hát megkértem az Instagramon már akkor is jártasnak számító Paul Pogbát, hogy járjon közbe érdekemben, s segítsen töröltetni ezeket. A cég erre az felelte, hogy ha blokkolják is ezen oldalakat, mindig fel fognak bukkanni az újabbak, ennek következtében pedig engedtem a nyomásnak, s  egy válogatott szünet ideje alatt, egyedül ülve a szállodaszobában létrehoztam hivatalos profilomat. Eleinte olyan videókat tettem közzé, melyekben a zuhany alatt énekeltem, vagy jelmondatomat ordítottam. Utóbbi egyébként egyáltalán nem elcsépelt jelszó, mivel mindig is ez a felkiáltás számított vezérlőelvemnek, egészen gyermekkoromtól fogva."

Gyermekként igen nehéz időszakokon kellett keresztülmenned: pénzügyi gondok, rossz hatással lévő közegek, kábítószer-kereskedelemben való érintettség, s a könyvedben is nagy hangsúlyt kapó, téged érő szexuális bántalmazás. Hogyan sikerült mindig megőrizned pozitivitásodat? 

"Mindig igyekeztem szerencsés embernek tekinteni magam, még akkor is, mikor a dolgok egyáltalán nem mentek jól. Életem során sosem kerestem kifogásokat egyes döntéseim miatt, mivel ezzel hamis példát mutattam volna fiatalabb rajongóimnak is. Anyám még akkor is ezt az álláspontot erősítette bennem, mikor kiskoromban nem volt mit tenni a tányérra. Nem tagadom, ez a mentalitás valószínűleg visszavezethető afrikai gyökereinkre, ahol a nagy szegénység miatt az emberek igyekeznek az élet pozitív oldalát szem előtt tartani. Hitemből kifolyólag úgy gondolom, hogy Isten ezen helyzetek által állított próbák elé, s mikor túllendültem ezen gondokon, hatalmas pozitív energiák szabadultak fel bennem."

Mikor 1998-ban, tizenhét esztendősen a szicíliai Marsalához igazoltál, állításod szerint edződ, Pierluigi Frosio egyáltalán nem hitt benned. Hogyan juthatták mégis ilyen magas szintre? 

"Mindig azt mondom az engem faggató gyerekeknek, hogy ahhoz, hogy valaki nagy futballista lehessen, nem elég a tehetség. Ez csak 20%-ban számít, 30%-ban ugyanis a munkamorál, 50%-ban pedig a lelki erő tesz valakit klasszis labdarúgóvá. Ezen tényezők nélkül még Leo Messi, vagy Cristiano Ronaldo sem lehettek volna nagy sztárok. Én nem profi klubok utánpótlásában tanultam meg játszani, hanem a szenegáli utcákon, ez azonban megerősítette minden fentebb kifejtett nézetemet. Mivel megtapasztaltam a legrosszabb körülményeket, ahol csak játékos nevelkedhet, sosem okozott nyomás, ha egy telt házas stadionban kellett pályára lépnem, vagy nem érintett rosszul, ha az újságírók kritizáltak. Sosem adtam fel, mert szenvedélyesen vágytam a sikerekre, s pusztán azért is kitartottam céljaim mellet, mert imádtam, illetve jelenleg is imádom a focit. A mostani futballisták számára már a hírnév, a pénz, és a csillogás az elsődleges, ennek nyomán pedig meggyőződésem, hogy egy olyan mester kezei alatt, mint Frosio, legtöbbjük szinte azonnal feladta volna álmait. Én nem tettem, mivel a negatív hangok csak még nagyobb motivációt szolgáltattak számomra."

Mit jelentett számodra a Marsala? 

"Mindenekelőtt menekülést az alagútból. Egy olyan út végét, mely csak és kizárólag a bukáshoz vezethetett volna. Bár az utcán töltött esztendők bizonyos értelemben megerősítettek, életemet mégis csak a Marsala mentette meg, mivel ők faragtak embert belőlem. Ez a klub vált második családommá, köszönhetően a meleg fogadtatásnak, melyben a vezetőség, illetve a szurkolók részesítettek. A gyermekek Fekete gazellának becéztek, mikor összefutottam velük, mely nem is véletlen, mivel azt hiszem, én voltam az egyetlen fekete játékos a Serie C egyes számú csoportjában."

Ugyanakkor itt szenvedted el első rasszista incidensedet is, mely később a Premier League-be is elkísért téged Luis Suárez személyében. 

"Senki sem születik rasszistának, ugyanis ez nem belső indíttatás, hanem oktatási, társadalmi jellegű probléma. Olaszországban gyakran a rendőrök is igazoltattak, pusztán azért, mert fekete voltam. Ma már kisebb valószínűséggel fordulhatnának elő efféle esetek, hiszen a futball minden platformon küzd a rasszizmus ellen, ugyanakkor a sportágnak ennél is többet kellene tennie az ügy érdekében."

Például mit? 

"Vegyük a Szuperliga esetét. Mikor rajongók ezrei vonultak utcára annak érdekében, hogy leállítsák ezt az őrült projektet, elérték a kívánt hatást. Jó lenne, ha mindezt a rasszizmus ellenében is képesek lennének megtenni, emellett azonban nagy felelősség nyugszik a tech-cégek vállain is, akiknek vissza kellene szorítaniuk a faji megkülönböztetést a közösségi médiában. Természetesen lehetetlen lenne minden ehhez hasonló tartalmat törölni, azonban ha a koronavírussal kapcsolatos összeesküvés-elméleteket el lehet pusztítani a rendszer azonnali jelzése által, a rasszista üzenetekkel is el lehetne bánni hasonló módszerekkel. Alapvetően azonban úgy vélem, hogy amíg a rasszizmus nem lesz büntetőjogi kategória, melyért pénzbeli bírságok szabhatóak ki, a helyzet nem fog érdemben változni."

Mit gondolsz azon futballistákról, akik nem térdelnek le a rasszizmus elleni küzdelem jegyében? 

"Azt, hogy ezt kötelességük lenne megtenni, hiszen ezzel is megmutathatják a fiatalabb generációknak, hogy a rasszizmus egy elítélendő cselekedet. Mikor fiam egy ízben megkérdezte, hogy miért térdelnek le a meccsek előtt, elmagyaráztam neki a helyzetet, ő pedig ennek eredményeképp biztosan egy befogadóbb, nyitottabb gondolkodású állampolgár, s elsősorban ember lesz majd. Bár nyilvánvaló, hogy a rasszizmust nem számolhatjuk fel pusztán a térdelés által, ez egy igen fontos gesztus, s nagy előrelépést jelent a kollektív tudatosság felé."

Könyvedben, a Juventushoz való igazolásról szóló fejezetben igen nagy hangsúlyt fektetsz arra, hogy az olasz futballcsapatok, valamint a többi topbajnokság alakulatai teljesen más edzésmódszerek mentén tevékenykednek. Kifejtenéd bővebben, hogy miért látod így? 

"Olaszországban sokat, sőt néha túlzottan sokat dolgoztunk az edzéseken, ami gyakorta visszájára fordult, pedig, ha sikerülne egyensúlyt teremteni ezt illetően, az olasz együttesek sokkal nagyobb eséllyel küzdhetnének meg akár a Bajnokok Ligája trófeájáért is. Itáliában azonban a többség csak végletekben tud gondolkodni, melynek alapján a munka szinte mánia, vagy egyfajta babona lesz. Ez természetesen a Juventusnál is jellemző, ahol az a nézet uralkodik, hogy ha nem dolgozunk elég keményen, nem is leszünk képesek győzelmeket aratni. Ez véleményem szerint nem igaz, ugyanis ebben a nézőpontban legfőképpen az önbizalomhiány jeleit vélem felfedezni. Kijelentetem, hogy karrierem során mindig is arra törekednem, hogy keményen dolgozzak, ám a Juventusnál csapatunk és stábunk átesett a ló túloldalára. Első torinói idényemben megnyertük a bajnokságot, azonban elveszítettük a BL-döntőt, holott meggyőződésem szerint megszerezhettük volna a trófeát, ha addigra nem merültünk volna ki totálisan, fizikai és mentális értelemben egyaránt. Angliában mindig énekelünk, s megpróbáltunk feloldódni a nagy meccsek előtt, míg Olaszországban csak ültünk a buszban, s csendben néztünk valamit telefonjainkon, vagy újságot olvastunk. A Serie A-ban túlzottan nagy nyomás nehezedik a játékosokra, holott ha ilyen erősen és görcsösen összpontosítunk a sikerre, elfeledjük a futball által jelentett alapvető örömöt." 

Pedig Massimiliano Allegri a nyugodtabb szakemberek közé tartozik, különösen, ha figyelembe vesszük legendás elődjének, Antonio Conténak stílusát.

"Könnyű azt mondani! Amikor egy szakember elfoglalja a Juve kispadját, még akkor is tiszteletben tartja a klubnál uralkodó munkakultúrát, ha személyes meggyőződése ellenkezik azzal. A Bianconeri büszke lehet arra, hogy talán a teljes európai mezőnyt tekintve ők végzik a legkeményebb edzéseket, s valóban megdolgoznak minden egyes euróért, melyet a futballisták, vagy a klub körüli szakemberek keresnek. Az Allegrivel végzett tréningek egyáltalán nem voltak lazák, ugyanakkor társaim állítása szerint Conte alatt még rosszabb volt a helyzet. Max kivégez téged az edzések ideje alatt, ám rendkívüli intelligenciájáról árulkodik, hogy mindezt kedvesen, mosolyogva teszi."

Mint ismert, Allegri első torinói évének egyik fordulópontját a te beszéded jelentette, melyet a csapat egy rosszabb periódusában tartottál meg az öltözőben. Mit gondolsz utólag erről a pillanatról, melyet közvetlenül egy Napoli elleni, 3-1-es idegenbeli siker követett? 

"Az adott pillanatban úgy éreztem magam, mintha ismét a Sir Alex Ferguson távozása utáni Mancheser Unitednél lettem volna, mikor mindenki SAF utódját, David Moyest hibáztatta a rossz eredményekért, ideértve a sajtót, valamint minket, játékosokat is. Ezért azt mondtam Juventusos csapattársaimnak, hogy Ferguson minden idők valószínűleg legjobb szakembere, Antonio Conte pedig egy zseni, ám most nincs a klubnál. Nem lehet kifogás, hogy Antonio alatt jobban ment nektek, mivel a Juve egy hatalmas klub, egy intézmény, s nem függhet egyetlen embertől. A csapat sikere csak tőletek függ, ezt pedig tudomásul kell vennetek. Buffon, Barzagli, Chiellini, s a csapat többi veteránja rendkívül megdöbbent, mikor hallotta ezen szavakat, mivel rájöttek, hogy nagyon szeretem a Bianconerit, annak ellenére, hogy még csak most érkeztem Torinóba. Ez a pillanat életem egyik legszebb momentuma volt, s hiszem, hogy alapvető befolyást gyakorolt a szezon további részére."

Mit gondolsz Allegri jelenlegi helyzetéről? A korábbi sikerező visszatért, ám a Juventus továbbra is hullámvölgyben van, mi lehet ennek az oka? 

"Tisztelem Maurizio Sarrit és Andrea Pirlót, akik remek munkát végeztek az Öreg Hölgynél, azonban, mint ahogy azt Andrea Agnelli elnök úrnak is kijelentettem, nem lett volna szabad hagyni, hogy Max elhagyja az együttest 2019-ben."

Miért? 

"Mindenekelőtt a mester Juve iránt tanúsított szenvedélyéért és szeretetéért, ami a kezdetektől fogva jellemezte őt, annak ellenére, hogy sok drukker a kezdetektől fogva gyűlölte Allegrit, s ellenezte kinevezését. Max ízig-vérig Juventinóvá vált az évek során, ez egészen biztos, azonban egy visszatérés sosem megy zökkenőmentesen. Néhány héttel ezelőtti találkozásunk alkalmával azt mondtam neki, hogy a Bianconerinél igen sok minden megváltozott az utóbbi két esztendőben, neked pedig alkalmazkodnod kell az új körülményekhez, kiváltképp az együttes fiatal labdarúgóihoz, akikkel nem szabad túl keménynek lenned."

Pedig a Juve fiataljainak mentalitása és minősége több súlyos kérdést is felvet. 

"Nem szeretnék úgy beszélni, mint egy megkeseredett öregember, azonban a fiatal labdarúgók többségéből hiányzik az eredetiség és a kreativitás, ám ezen természetesen az sem segít, hogy mestereik az esetek többségében irányítandó robotként kezelik őket. A modern futballban szinte minden szakember problémaforrásként tekintene egy Ronaldinhóhoz hasonló zsenire, aki nem mindig tartotta be a taktikai utasításokat, ennek ellenére mégis csapata sikereinek legfőbb előidézője, s együttesének motorja volt. Egy játékost ma lehetetlen lenne alaposan megdorgálni, mivel azonnal sírva telefonálna ügynökének. Ehhez képes Sir Alex Ferguson rendszeresen azzal fenyegetett bennünket, hogy ha nem hajtjuk végre kéréseit, felbontatja szerződésünket a klubvezetéssel. Hiába, más időket élünk."

Honfitársad, Adrien Rabiot mintha tökéletes példa lenne erre a típusra. 

"Adrien harmadik szezonját tölti a Bianconerinél, ennek révén pedig immár valóban nem lehet több kifogása arra, hogy miért nem megy neki a játék. Ha ezúttal is kudarcot van, távoznia kell a Juventustól. Természetesen tudom, hogy nem könnyű az Öreg Hölgynél futballozni, mivel azon két és fél év alatt, melyet a fekete-fehéreknél töltöttem, irdatlan mennyiségű munkával halmoztak el bennünket. Olyan volt, mintha tizenöt évet edzettem volna végig egyhuzamban, az Unitednél végzett tréningek pedig vakációnak tűntek a torinói helyzethez képest. Agnelli elnök úr egy ízben azt mondta nekem, hogy két év alatt többet tettem a klubért, mint sokan azok közül, akik 15-20 esztendeig szerepeltek a zebracsíkos mezben, ám nekem sosem számított, hogy mióta játszom egy adott klubnál. Aki ismer, az pontosan tudja, hogy szeretem azok teljes valójában megélni az érzéseket, mindezt pedig hatalmas szenvedéllyel, s 100%-os eltökéltséggel teszem."

Milyen edzőként tekintesz vissza Allegrire? 

"Conte miatt lettem a Juventus játékosa!"

De ő egy héttel érkezésed előtt elhagyta a csapatot. 

"Nem mondod? Mikor Maxot kinevezték a Juve élére, szinte azonnal leültem vele beszélgetni, melyben kifejtettem, hogy kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy kezei alatt kell majd futballoznom. Ő annyit felelt, hogy ne aggódjak. Jó, ezt nem teljesen így mondta, hanem rámkiáltott, hogy »traaaaanquillo, caaaaalmaaaaa!« Hamarosan pedig megtapasztalhattam Allegri legnagyobb erényét is."

Mi lenne az?

"Az, hogy hihetetlen érzéke van a futballhoz. Természetesen Fergusonnak is volt, ám teljesen máshogy, mint Maxnak, mivel Allegri már azelőtt is tisztában van egy meccs menetével és történéseivel, hogy az adott találkozó egyáltalán elkezdődne. 2015-ben, a Dortmund elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő idegenbeli visszavágójakor szinte percre pontosan megjósolta, hogy mi, mikor fog lezajlani a mérkőzésen, s megszállottan sorolta, hogy ezt, ezt, valamint ezt hogyan és melyik pillanatban kell majd végrehajtanunk. Allegri egy őrült. A találkozó előtt kijelentette nekünk az öltözőben, hogy ez egy egyszerű barátságos összecsapás lesz számunkra, míg néhány nappal ezelőtt, egy Genoa elleni bajnokin olyan hevesen ordítozott velünk, mintha a BL-döntőben jártunk volna. »Maradjatok koncentráltak! Mozogjatok! Előre! Calmaaaa!« Max nem törődik a nagy meccsekkel, ő a kis találkozókért van oda, mivel tudja, hogy ezeken lehet megnyerni az egyes versenysorozatokat. Ez az egyik legnagyobb tanulság, melyet megtanultam tőle."

Megbántad, hogy nem dolgozhattál Conte kezei alatt? 

"Soha, semmi miatt nem érzek magbánást. Nem tagadom, hogy egyszer szívesen lettem volna Antonio játékosa, de egyébként is meglehetősen sokat beszélünk, s jó kapcsolatban állunk egymással, emellett pedig feltétel nélkül megbízunk a másik félben. Egy alkalommal azt tanácsoltam neki, hogy ne igazoljon le egy nagy nevet a Chelsea együtteséhez, ő pedig belátta, hogy valóban nem kellene, majd később nem győzött hálálkodni nekem."

Annak ellenére, hogy imádtad és imádod a Juventust, mindössze két és fél idényt töltöttél Torinóban. Miért? 

"Talán azért, mert kicsit mindig is szertelen, őrült ember voltam. A 2016-os Európa-bajnokságot követően jó formában tértem vissza a Juventushoz, ám a szezon első meccsét a kispadon töltöttem, ahogy az ezt követő találkozókat is. Mikor magyarázatot kértem erre Allegritől, közölte velem, hogy koromból kifolyólag nem játszhatok állandóan, ugyanakkor a nagy mérkőzéseken mindig lehetőséget kapok majd. Annak ellenére, hogy ez sokak számára hízelgő lehet, a mellőzést, legyen bármilyen jó szándékú is, már Ferguson alatt sem tudtam elfogadni. Ha nem játszhatok, megbolondulok, ezért pedig 2016 végén úgy döntöttem, hogy elhagyom a Bianconerit. Fabio Paratici megdöbbenve kérdezte tőlem, hogy viccelek-e, mivel a vezetőség biztosra vette, hogy a csapat az elkövetkezendő fél évben megnyerni majd a bajnokságot, s be fog jutni a BL-döntőbe, ám engem ez nem érdekelt. Önazonos ember vagyok, ha nem találok valahol 100%-os boldogságot, továbbállok. Chiellini persze még ma is haragszik rám távozásomért."

Valóban? 

"Bizony. Nem értette, hogy miért csinálom ezt, melyet több alkalommal is megkérdezett tőlem, ám ha Giorgión múlt volna, életem végéig a klub kötelékében maradok. Úgy vélem, hogy mindig is 100%-os elkötelezettséggel kellett rendelkeznem ahhoz, hogy jó teljesítményt tudjak nyújtani, ezt pedig nem lettem volna képes a Juve irányába táplálni bizonyos időn túl. Becsületes embernek tartom magam, a válás azonban egyáltalán nem a Juventuson múlt, hanem egyedül rajtam."

Megértem. Azt viszont nem, hogy barátod, Cristiano Ronaldo miért hagyta el ilyen gyorsan a Bianconerit. 

"Cristianónak tiszteletre és szeretetre van szüksége. Úgy érezte, hogy Torinóban őt kiáltották ki bűnbaknak a Juve rossz eredményei miatt, miközben sokan elfelejtették, hogy a Serie A elhódítása minden évben hatalmas kihívásnak számít. Agnelli elnök úr mindig is úgy tartotta, hogy az Öreg Hölgy igazi célja a Scudetto megszerzése, nem pedig a BL-trófea magasba emelése. A Ronaldót érő, Olaszországból származó kritikák nevetségesnek, sőt kissé képmutatónak számítottak, míg Allegri arra vonatkozó szavainak, hogy CR7 nem fog minden egyes összecsapáson szerephez jutni, szintén megvolt a maga súlya. Bizonyos dolgokat elegendő négyszemközt elmondani, s nem feltétlen szükséges a nyilvánosság előtt is kiteregetni. Cristiano attól tartott, hogy ő lesz az egyedüli felelős a Juve esetleges további kudarcaiért, ezért pedig mikor lehetőséget látott a távozásra, élt is az erre nyíló eséllyel. Annak ellenére, hogy Ronaldo a Real Madridban, majd később a Juventusban is fantasztikus volt, egyetlen igazi szerelme mindig is a Manchester United maradt. A Bianconerinek meg kellett volna értenie, hogy CR csak tiszteletre és szeretetre vágyik, ha pedig ez megvan, képes életét adni egy klubcsapatért" – összegzett Evra.