A Bianconeri egykori legendás középpályása, Claudio Marchisio a napokban hosszabb nyilatkozatot adott a torinói illetőségű Tuttosportnak, melyben egyéb, rendkívül fontos témák mellett az Öreg Hölgy számos jelenlegi labdarúgójával kapcsolatban fejtette ki véleményét, többek között szót ejtve Paulo Dybala fontosságáról, Manuel Locatelli pontos szerepköréről, s saját magával való hasonlóságáról, Moise Kean visszatérésének, továbbá jó teljesítményének jelentőségéről, valamint a spirito hiányáról, illetve e szellemiség továbbéléséről is. Az alábbiakban ezen szavak magyar fordítását olvashatjátok. 

"A Juve eddigi idényének kudarcos mivolta ellenére egy percig sem gondolnám, hogy bárki alkalmasabb lenne a vezetőedzői szerepkör betöltésére Massimiliano Allegrinél, ugyanis Maxnál senki sem tudja jobban, hogy miként kell kezelni az egyes futballistákat, illetve összeállítani a csapat játékrendszerét, nem is beszélve az edzői döntések, valamint a taktikai határozatok terén fennálló kompetenciájáról. Allegri képes arra, hogy egy adott mérkőzésen látható futballt elvonatkoztasson az együttes alapvető értékeitől, azaz ne egyetlen összecsapás alapján ítélje meg fiait, mely rendkívül fontos jellemvonás a labdarúgás világában. 

Úgy vélem, hogy egy, a Napolitól elszenvedett vereség esetén (az interjú a meccs előtt készült – a szerk.) a Bianconerinek nem szabad pánikba esnie, ugyanis annak ellenére, hogy az olasz futballközegben az ebben tevékenykedő emberek hajlamosak pillanatnyi kudarcok miatt kétségbeesni, ez a módszer sosem számított célravezetőnek, s mindig csak további kételyeket, valamint negatív gondolatokat szült az illetékesekben. Allegri tökéletesen ismeri a Juventust, ennek alapján pedig pontosan tudja, hogy miként kell kezelnie a jelenleg fennálló helyzetet, mely a fent említettek ellenére természetesen rendkívül nehéznek bizonyul az Öreg Hölgy számára, nem kis részben a két meccsen szerzett mindössze egyetlen pontból kifolyólag.

Számomra rendkívül fontos lenne, hogy Max visszavezényelje együttesét arra az útra, melyen a srácok az Udinese elleni találkozó első félidejében jártak, ugyanis egy kemény, erővel és ésszel egyaránt futballozó gárda jelentős előrelépésnek számítana a mostani, számos tekintetben zavart alakulathoz képest, ugyanakkor hiszek benne, hogy a mesternek sikerül majd kieszközölnie ezen szemléletváltást labdarúgóinál, ahogy azt már a múltban is képes volt elérni, s nem is egy, hanem számtalan alkalommal. 

Meglátásom alapján Manuel Locatelli leginkább mezzalaként alkalmazható, mivel annak ellenére, hogy a védelem előtt is megállja a helyét, sokkal inkább hasznosabban futballozik szűrőként, mely pozícióban példának okáért az olasz válogatott szerelésében is pályára lépett, segítve ezzel Jorginhót. Manuel elsősorban a védekezésben, semmint a támadásban tud lehetőséget nyújtani alakulatainak, ennek révén pedig, mint említettem, mezzalaként tudnám őt elképzelni, ugyanis ezen poszton bátran kamatoztathatná a védekezés terén fennálló tulajdonságait, miközben felérhetne a kapu előterébe is, támogatva együttese akcióit. Rodrigo Bentancurt illetően hasonlóan gondolkodom, mivel az uruguayi szintén egy klasszikus mezzalának tekinthető, akit az Allegrivel végzett tevékenységét követően az gátolt meg e szerepkör mesterfogásainak elsajátításában, hogy Maurizio Sarri a védelem előterében kezdett számolni vele. 

Locatelli természetesen két fős középpályán is megállná a helyét, s biztos vagyok benne, hogy ezen lehetőség már Massimilianóban is felmerült. Ha a tréner ezen felállás bevetése mellett határozna, a műtétjét követően hamarosan végre visszatérő Arthur tökéletes társat jelenthetne Manuel számára, ugyanis a brazil, figyelembe véve legmeghatározóbb jellemvonásait, egyértelműen erre a posztra született. Annyi egészen biztos, hogy a dél-amerikainak minél hamarabb csapata rendelkezésére kell állnia, ugyanis a Juve idén nem várhat egy titkos megmentőre, hanem azonnal szállítania kell az eredményeket, e téren pedig minden egyes futballista vállaira azonos nagyságú felelősség nehezedik. 

Nem hinném, hogy Locatellit és engem össze lehetne hasonlítani futballistaként, ugyanis Manuel azt követően, hogy megbukott a Milannál, elképesztő önuralmat, erőt, valamint alázatot képviselve egy alacsonyabb játékerőt képviselő együtteshez szerződött, ahonnan fokozatosan felfelé lépdelve meghívót nyert a válogatottba, majd eligazolt Olaszország egyik legjelentősebb klubjához, a Juventushoz. Nem gondolnám, hogy Locatellinek szüksége van arra, hogy más futballistákkal hasonlítsák össze, attól függetlenül, hogy ez alatt engem, vagy egy teljesen más labdarúgót értünk, ugyanis neki egyszerűen csak Locatellinek kell lennie. Hiszek benne, hogy Manuel képes lesz tíz esztendőt eltölteni a Zebráknál, s ezen időszak alatt ugyanúgy inspirálni másokat, ahogy annak idején én is tettem. 

Egyértelműen úgy gondolom, hogy emberileg, továbbá eltökéltség szempontjából Manuel készen áll arra, hogy a Bianconeri mezében szerepeljen, mindazonáltal mindez nem elég, ugyanis ahhoz, hogy ezt visszavonhatatlanul kijelenthessük róla, a futballpályán is bizonyítania kell. A jelenlegi idény egy rendkívül nehéz szezonnak ígérkezik, mely bizonyos tekintetben talán bonyolultabb lesz, mint a Juve előző, Pirlo alatti évada, egy ilyen helyzetben pedig természetesen nem jelent könnyű feladatot a Juventushoz igazolni, azonban Locatellinek nagyszerű tanárai lesznek Chiellini és Bonucci személyében, én pedig örök optimistaként hiszek benne, hogy a középpályás néhány más játékostársával, például Chiesával, Keannel, vagy Bernardeschivel kiegészülve képes lesz egy új, olaszokból álló magot képezni a Bianconerinél, mely továbbviheti a klub alapvető hagyományait és értékrendjét is. 

Federico Chiesa természetesen társai előtt jár e tekintetben, ugyanis a szélső már most is igen meghatározó labdarúgónak számít a Juventusnál, nem kis részben kiváló fizikai tulajdonságainak köszönhetően, melyek alkalmazásával halálos fegyvert jelent az Öreg Hölgy számára. Fede kivételes idényt produkált az elmúlt szezonban, mivel mikor megkapta a labdát Ronaldótól, szinte azonnal képes volt bejuttatni azt a tizenhatoson belülre, vagy akár belőni azt a kapuba. Mintha Cristiano azt mondta volna neki: folytasd, ahogy eddig, én nyugodtabban távozom, tudván, hogy lesz kire hagynom a csapatot. Egyértelműen ő a jövő embere Torinóban, azonban elengedhetetlenül javítani kell a játékról alkotott elképzelésein, ugyanis továbbra sem képes arra, hogy fegyelmezetten szerepkörében maradjon az egyes összecsapásokon, ezt pedig a komolyabb ellenfelek könnyedén kihasználhatják. Chiesának mindazonáltal jó érzéke van a tanuláshoz, s az új ismeretek elsajátításához, e téren pedig Giorgio Chiellini is nagy segítséget jelenthet számára. 

Moise Keant jóval határozottabbnak és koncentráltabbnak látom jelen pillanatban, mint mikor két esztendővel ezelőtt elhagyta a Bianconerit, melyben minden bizonnyal annak is szerepe volt, hogy Roberto Mancini kihagyta őt az Azzurri később Európa-bajnokságot nyerő keretéből, ami számos tekintetben gondolkodásra késztethette a támadót. Kean számára nagyszerű lehetőséget jelent a Juventushoz való visszatérés, s nem gondolnám, hogy ne tenne majd meg mindent annak érdekében, hogy éljen is ezzel az eséllyel, mindemellett pedig abban is biztos vagyok, hogy az Öreg Hölgy is sokat nyerhet leigazolásával, mivel személyében egy olyan csatárt szerződtettek, akiben egyszerre van jelen a testi erő, a sebesség, valamint a gólszerzési készség. Tiszta sor, hogy a jelenlegi idény kulcsfontosságú szezon lesz Moise számára, reményeim szerint pedig az elkövetkezendő hónapokban Kean végérvényesen megleli majd a helyes utat. 

Kean méltatásával párhuzamban nem írnám le Álvaro Moratát sem, aki mindig is a fontos és nehezen megszerezhető gólok emberének számított. Mindemellett azonban leszögezném, hogy Moiséhez hasonlóan a spanyol is élete egyik legmeghatározóbb idénye előtt áll, ugyanis Ronaldo hiányában meg kell találnia azt a folytonosságot, mely kissé mindig is hiányzott játékából, emellett pedig versenyképesebbé és ravaszabbá is kell válnia a biztos siker érdekében. Álvaro a lehető legtökéletesebb  életkorban jár, ugyanis a legnagyobb bajnokok körülbelül ennyi idősen érik el pályafutásuk csúcsát, ennek jelentőségét pedig Moratának is fel kell fognia ahhoz, hogy eddigi legkiemelkedőbb szezonját produkálhassa. 

A Juve játékosai közül természetesen óriási felelősség hárul Paulo Dybalára, ezzel pedig véleményem szerint ő maga is pontosan tisztában van. Időnként mind a mai napig beszélünk egymással, legjobb tudomásom alapján pedig Paulo teljes mértékben megértette, hogy mekkora szerepet kell vállalnia az Öreg Hölgynél, s hogy mit vár tőle az együttes vezetősége, valamint szakmai stábja. Dybala mindenképpen javítani szeretne az előző hónapokban nyújtott teljesítményéhez képest, mivel sérülései miatt a Juventus adósának érzi magát, ilyen formán pedig az ő esetében is az előttünk álló időszakban fognak eldőlni a lényegi kérdések. 

Az, hogy a Bianconeri milyen módon, s milyen mértékben lesz képes pótolni Cristiano Ronaldót, nagyban függ attól, hogy Allegri milyen elképzelésekkel rukkol majd elő CR7 hiányában, ugyanis kétség sem férhet hozzá, hogy a Zebrák számára pillanatnyilag nagy érvágást jelent egy ennyi gólt termelő, s ilyen meghatározó futballista kiesése. Ronaldo távozását követően az egyes csapatrészeknek nagyobb összhangban kell futballozniuk az eddigiekhez képest, a támadósorban szereplő labdarúgóknak pedig kombinatívabb játékot kell megvalósítaniuk, hogy szállítani tudják a Cristiano által jelentett, hozzávetőlegesen 35 találatot jelentő gólmennyiséget, míg ezzel párhuzamosan a középpályásoknak is növelniük kell majd saját termelékenységüket. Az Inter előző idényben mutatott produkciója bebizonyította, hogy egy első számú gólfelelős mellett a középpályára is szükség van ahhoz, hogy egy alakulat bajnoki címet szerezzen, ugyanis Barella, Eriksen, valamint Brozović egytől-egyik képesek voltak fontos pillanatokban bevenni az ellenfelek kapuját, mely végső soron aranyérmet eredményezett a Nerazzurrinak" – zárta szavait Marchisio.