A Juventus, valamint az egyetemes olasz és nemzetközi labdarúgás ikonja, Roberto Baggio a minap hosszabb nyilatkozatot adott a Revista Liberónak, melyben az olasz válogatott jelenlegi formájáról, valamint saját, nemzeti együttesben való szerepléséről kifejtett gondolatai mellett beszélt a Fiorentina elhagyásáról, s a Bianconerihez való csatlakozásáról, illetve Gianni Agnelliről is, nem megfeledkezve az utóbbi hónapok minden bizonnyal legnagyobb port kavaró jelenségéről, az Európai Szuperligáról sem. Az interjú magyar fordítását az alábbiakban tesszük közzé. 

"A futball maga az élet, ennek révén pedig számos lehetőséget tartogat számunkra. Gyermekkoromban családom megtanította számomra, hogy egy ember számára mit jelentenek az áldozatok, a napok során elvégzett munka, valamint a siker, s legfőképpen az általánosságban vett boldogulás érdekében megtett erőfeszítések. Szülőföldem, Vicenza lakói mind a mai napig nagy becsben tartják ezen értékeket, hozzáállásuk pedig egész pályafutásom során inspiráló hatást gyakorolt rám" – jelentette ki mondanivalójának kezdeteként. 

"A fenti mentalitást elsajátítva megtanultam értékelni a mindennapi örömöket, s kijelenthetem, hogy szenvedélyem még a legsötétebb pillanatokban is visszavezetett a helyes útra. Ha rádöbbensz, hogy az élet apró örömei, például egy gyermeki mosoly, egy baráti gesztus, vagy egy szerelmes pillantás mennyit jelentenek számodra, képes leszel kizárni a külvilág minden gondját, hiszen lélekemelő hatásuknak köszönhetően segítenek az újrakezdésben is. 

A végső döntést te magad fogod meghozni, ennek nyomán pedig te fogsz határozni arról is, hogy miként cselekszel, s hogy önként vállalod-e az áldozat szerepét, vagy a saját kezedbe veszed sorsodat. Személy szerint mindig is úgy gondoltam, hogy nincs értelme saját életem viszontagságai fölött keseregni, hanem meg kell próbálnom továbblépni. Így véltem akkor is, mikor 1994-ben kihagytam azt a bizonyos büntetőt.

Abban a pillanatban természetesen azt kérdeztem magamtól, hogy miért velem történt ez? Miért szakad rám a finálé elvesztésének minden súlya? Abban a percben a világ megfagyott körülöttem, s magától értetődő, hogy az adott eset egy kitörölhetetlen momentumként égett bele emlékezetembe, mely egy sosem gyógyuló sebet fog képezni életem végéig, ám ennek ellenére huszonhét esztendővel a történéseket követően továbbra is itt állok. Bár a fájdalmat örökké magammal fogom hordani, megmutattam, hogy férfiként és labdarúgóként egyaránt képes vagyok felállni a padlóról. 

Hogy hogyan vélekedem a Juventushoz való szerződésemről ennyi esztendő távlatából? Kijelenteném, hogy változatlanul szeretem a Bianconerit, s semmiképpen sem fogalmaznék meg negatív üzenetet a klubbal kapcsolatban, azonban az adott pillanatban nem kívántam az Öreg Hölgyhöz igazolni, mivel szerettem volna a Fiorentina kötelékében maradni, hiszen a Violákkal örök szerelemben álltam, s állok a mai napon is. A távozásomat megelőző időszakban megígértem a firenzei szurkolóknak, hogy maradni fogok az együttesnél, ám a vezetőség mindenképpen profitot szeretett volna látni belőlem, ekképp pedig nem hagyott más választást számomra. 

A drukkerek persze mindezt az én hibámként fogták fel, egy részük pedig ma is zsoldosként tekint rám, holott az ég világon semmi közöm nem volt ahhoz, hogy az események az ismert módon alakultak. Az, hogy zsoldos lettem volna, hatalmas hazugság, ugyanis sokkal inkább helytálló az a megközelítés, hogy alapvetően mindig is a kihívásokért futballoztam, s nem tagadom, szerettem is szembenézi az előttem tornyosuló akadályokkal. A Juve bizonyos értelemben egy hatalmas kihívásnak számított, melyet készséggel vállaltam, miután kényszerűségből el kellett válnom Firenzétől. 

Gianni Agnellire mindenekelőtt egy egyedülálló karizmával rendelkező személyként emlékszem, aki egy valódi világpolgár volt, s ebből, valamint páratlan stílusából kifolyólag mindenki nagyra tartotta, aki csak ismerte őt. Az Ügyvéd Úr egy hatalmas futballszurkoló, valamint a Juventus egyik legnagyobb szerelmese volt, aki annak ellenére, hogy immár csak a mennyországból szemlélheti az eseményeket, minden bizonnyal rendkívül sokat bosszankodik a Bianconeri jelenlegi formája miatt.

Gianni igen nagyra értékelte a minőséget, emiatt pedig minőségi kvalitásokkal rendelkező labdarúgók leigazolását szorgalmazta, kik közül a Zebráknak többek között Michel Platinit, Renato Cesarinit, vagy Omar Sívorit is sikerült megszerezniük. Igen büszke vagyok arra, hogy volt alkalmam kapcsolatba lépni vele, s személyében megismernem az olasz futballtörténelem egyik legkiemelkedőbb alakját.

Hogy mit gondolok a Szuperligáról? Meglátásom szerint vitán felül kell állnia, hogy a labdarúgás szinte minden tekintetben megújulásra szorul, ugyanakkor az ESL-projekt gyors kudarca egyedül nevetésre késztethet bennünket az elképzelések rendkívül kezdetleges, mondhatni gyermeteg mivoltából kifolyólag. Ahhoz, hogy a szóban forgó ötletekhez hasonló projektek a gyakorlatban is megfelelően működhessenek, mindenekelőtt tapasztalt, s szakmájuk minden egyes mesterfogását ismerő férfiakra van szükség, akik képesek vállalni a felelősséget tetteikért. 

A változás önmagában előnyös dolog, mivel a világ állandóan formálódik és változik, a fejlődést pedig minden téren természetellenes lenne megállítani. Egyedül azt kell figyelembe vennünk, hogy az általunk megálmodott ötletek mindenki számára előnyösek legyenek, s nem csupán azokat juttassák privilégiumokhoz, akik eredetileg kitalálták őket. A Szuperliga azért bukott meg, mert ezzel ellentétes álláspontot vallott magáénak, s elfelejtette, hogy a futball a szurkolóké, mely alaptézisnek mindig a sportvezetők szemei előtt kellene lebegnie" – zárta szavait Baggio.