Már tavasszal számíthattunk arra, hogy a Juventus nem készül valami óriási mercatóra, ugyanis szinte az utolsó pillanatban került leváltásra az átigazolásokért felelős szakember Fabio Paratici személyében, helyére pedig két olyan személy került, akik kevésbé voltak jártasak az alábbi szerepkörökben, legalábbis a futball világában. Továbbá a klub gazdasági helyzetével is tisztában lehettünk nagyjából, komoly válság súlytotta ezt a sportágat is, különösen azon klubokat, ahol elképesztő kiadások vannak, mint például a Bianconerinél. Az ESL-be való belevágás óriási nagy pofáraesés volt, így azzal sem számíthatott az Agnelli vezette vezetőség, hogy lesznek komoly bevételek, így igencsak spórolós átigazolási időszakra számíthatott mindenki. Arra viszont kevésbé, hogy ennyire gyengére sikeredik ezen időszak, ami kivesézésére most sort is kerítünk, a főbb szempontokat figyelembe véve.

Erősítések: Nem csak ránézésre, hanem számokban is megállapítható, hogy a Juventus kerete gyengült a 2020/2021-es csapatéhoz képest. Pirlo rendelkezésére egy 685 millió eurós keret állt, míg Allegri egy 640.40 millió eurós összeértéket képviselő játékosállománnyal dolgozhat, ami még mindig több, mint amivel Sarri munkálkodott (638.7 millió euró), azóta pedig lényegesen sokat estek a játékosok értékei a futballvilágban, így a Transfermarktnál is. A tavalyi szezonban mindössze két millióval volt értékesebb a Juve kerete, mint a későbbi bajnok Interé, idén viszont az örök rivális nagyon sokat gyengült-e tekintetben, a különbség jelenleg 67 millió euró, amely összeg nagyjából Federico Chiesa vélt értékéhez hasonló.

Posztokra lebontva elmondhatjuk, hogy a kapusposzt gyengült, ugyanis Perintől jobb kevés jobb cserekapus van, de épp Gianluigi Buffon volt az egyik ezek közül. A védelem közepén tapasztalhattuk a legkomolyabb visszaesést, ugyanis Demiral helyére Rugani érkezett vissza, a különbséget pedig zongorázni lehet. A szélső védők tekintetében csak a darabszám fest jól, ugyanis Luca Pellegrini és Mattia De Sciglio sem hordoz magában komoly minőséget, azonban Gianluca Frabottától utóbbi egészen biztosan jobb, míg előbbi talán forma-forma, de ez majd a jövőben elválik. E poszt tekintetében esetleg egy hangyányi erősödést könyvelhetünk el. A középpályára már valamivel komolyabb erősítés érkezett, ugyanis a jelenlegi felhozataltól jobban teljesítő futballista érkezett Manuel Locatelli személyében, méghozzá hiányposztra érkezett. A csatársorból Cristiano Ronaldo lécelt le, ám esetében én továbbra is azt vallom, hogy sokkal rosszabbul hangzik ezt leírni, mint amekkora csapás lesz ez a Juventusra nézve. Bízom benne, és valószínűnek tartom, hogy a vele eltávozott gólokat csapatmunkával tudni fogja pótolni az olasz rekordbajnok, amiből remélhetőleg Kean is fogja tudni venni a részét.

Ezek szigorúan is az előző évhez képest való összehasonlítások, ha az összképet nézzük, akkor lassan ott tartunk, hogy ha Tek nem tud úgy védeni, mint korábban, akkor kapuskérdés is lesz, ha Perin nem tudja kiszorítani, a védelem közepe pár éve túltelített volt tele harcos fiatalokkal, mára már az egyik legsebezhetőbb pont lett, a szélei pedig dettó. A középpálya évek óta a leggyengébb csapatrésze együttesünknek, most sikerült rajta javítani, de a szükséges szintet még messze nem üti meg még mindig, a támadósorból pedig nagyon hiányzik egy igazi középcsatár, Kean érkezésével csak Morata jövő nyáron minden bizonnyal megtörténő távozását sikerült megoldani, de mindenképp kell egy igazi első számú kilences. Az erősítések értékelése: 5/1

Keret kialakítása: Már elszokhattunk tőle, de végre hasonlít valamire ez a keret, már, ha minőség nagyon nincs is benne. A védelem szélére az eddigi három ember helyett mindjárt van öt, és ráadásul ebből kettő eredetileg bal szélső védő. Még abban az esetben is megvan a létszám, ha Cuadrado szélsőként szerepel (ami elég valószínű), úgy pedig négy szélső is van az együttesnél. A középpályára hat ember van, aminek köszönhetően lehet három és két középpályásos rendszer között variálni, méghozzá úgy, hogy egyik játékos kárára se válljon, ugyanis abban az esetben, ha 4-2-3-1-ben szerepelne a Juve, akkor McKennie és Ramsey is szükség esetén helyettesítheti Dybalát. A csatárok száma is kielégítő, ugyanis, ha Allegri valóban számol Kaio Jorgéval, akkor van lehetőség kétcsatáros és egycsatáros játék között is variálni, méghozzá úgy, hogy Dybala és a brazil személyében van mozgékony támadó is az együttesben a kilences mellé. A védelem közepe ami bajosabb, ugyanis a darabszám ugyan megvan, de Chiellini rendkívül sérülékeny, Bonucci se mai gyerek, így pedig nem kell sok ahhoz, hogy Rugani totyorgását csodálhassuk. A Bajnokok Ligája-keretből is csak Kaio és Pellegrini maradt ki, ami azt is jelenti, hogy sikerült úgy kitervelni az egészet, hogy komolyabb nevet ne kelljen nélkülözni, mint ahogy az a korábbi években szinte rendszeresen történt. Paratici két év alatt nem tudott ilyen komplett keretet összepakolni, amiben kivétel nélkül mindenkinek van cseréje, ennek ellenére pedig univerzális is. A középhátvédek miatt viszont a kialakítás nálam csak 5/4.

Pénzügyek: Ha úgy nézzük, akkor idén annyi pénzt kapott a Juve, mint amennyit elköltött (természetesen az éves törlesztések és az amortizáció miatt azért kicsit máshogy néz az ki), ugyanis idén McKennie 20.5 millió eurós vételi opciója került kifizetésre, továbbá Kaio Jorgéra 1.5 milliót, míg Ihattarenre 5.5 millió eurót költött a Juventus bónuszok nélkül, Morata, Chiesa és Kean kölcsöne pedig 20 millió eurót tesz ki együtt, ami összeszámítva 39.5 millió euró. Ehhez képest a bevételek terén Romeróért 16 millió euró érkezett, Ronaldóért 15 millió euró és további komoly bónuszok is várhatóak még, míg Demiral kölcsöne 3 millió lesz erre az évre. Ez 34 millió euró biztos bevétel, ami nem fedezi a kiadásokat, de annyi bizonyosnak tűnik, hogy a bónuszok miatt lényegében több bevétel származik ezen játékosokból, mint amennyit elköltött a csapat, erre pedig mostanában nem igazán volt példa, korábban komoly mínuszokat könyvelhetett el a klub. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Ronaldo távozásával több mint 50 millió euró szabadult fel, ugyanis nem kell az alábbi bruttó összeget neki kifizetni fizetés gyanánt. Az viszont más kérdés, hogy mindkét CR-en veszteséggel adott túl az olasz rekordbajnok, és majd 2023-ban 37.5 millió eurót kell fizetni Locatelliért, (ha hihetünk Carnevalinak azzal kapcsolatban, hogy könnyen teljesíthetőek a bónuszok), továbbá Moise Kean is 28 millió euróba fog kerülni azon évben. Ez azt jelenti, hogy 65,5 milliót már "el is költött" a Cherubini-Arrivabenne kettős, miközben számításaim szerint akkorra nem egy poszt fog kiöregedni. Másfelől érthető, mert úgy tűnik, hogy máskülönben meg most nem lett volna lehetőség igazolni. A képlethez hozzátartozik az is, hogy 2022-ben garantáltan ki kell fizetni 40 millió eurót Chiesáért, ami további 10 millió euróval növekedhet. Ez azt jelenti, hogy a következő mercatót - 44 millió euróról kezdi a Juve Kean kölcsönének második részlete miatt, amin nem valamit sokat javít az, ha Demiralt véletlen megveszi az Atalanta nagyjából 28 millió euróért. Nagyon nehéz helyzetbe hozta magát a Juve Paratici munkássága miatt, amihez erősen hozzákapcsolódik Andrea Agnelli megalomániája is, koránt sincs könnyű dolga a jelenlegi transzferguruknak. Ennek fényében, látva az igyekezetet a kiadások csökkentésére, hogy rendkívül alacsony fizetéséért érkeztek az új szerzemények, jár az 5/3.

Üzletek: Az igazolások nagyjából annyiért érkeztek, mint amennyi a valós értékük. Talán valamivel többért, de mivel ezek kölcsön+opciós bizniszek, kevesebb terhet jelentenek most. Míg Paratici gondolkodás nélkül csapta az asztalra a kért összeget, addig Cherubini láthatólag sokat alkudozott. A gond viszont az, hogy amennyi ideig elhúzódtak ezen tárgyalások, ahhoz képest nem sikerült az összegből olyan sok faragni, azaz nem kifejezetten tehetségesek még e téren az olasz rekordbajnok szakemberei. Úgy gondolom, hogy minőségtől elvonatkoztatva, azért jó kondíciókkal sikerült megvásárolni a játékosokat, az eladásokkal komolyabb gondok vannak. Demiral továbbadása konkrétan botrányos, ugyanis egy súlyosan sérült, testi erejét maximálisan kihasználó védőt opcióval kölcsönadni több, mint játék a tűzzel, az igazán siralmas viszont az, hogy a kockázat ellenére az átigazolási összeg meglehetősen alacsony, még, ha a Transfermarkt jelenleg pont 28 millió euróra is taksálja a törököt. Annak ellenére, hogy mindenképp meg kellett válni a játékostól, ezzel teljesítve az edző és a futballista akaratát, ettől jobb kondíciókat is kiharcolhattak volna a Juve illetékeseim, mert ezzel gyakorlatilag csak az Atalanta járhat jól. Pjaca Torinóhoz igazolása is hasonló, annyi különbséggel, hogy bolondnak kell lennie a Torónak, hogy véglegesítse a 23'-ban lejáró szerződésű horvátot, érte pénzt valószínűleg nem lát a Bianconeri. Frabottáért esetleg, de rá is csak vételi opciója van a Hellasnak, esetében csak abban bízhatunk, hogy az olasz jól teljesít új állomáshelyén. Ronaldo átigazolási összege fájdalmasan alacsonynak tűnik, de, ha figyelembe vesszük, hogy milyen nehéz helyzetbe hozta a klubot azzal, hogy pár nappal a mercato vége előtt makacsolta meg magát, kijelentve, hogy ő itt soha többet nem akar játszani, és 36 éves játékosért a kanyarban nem fizettek még ennyit (Rivaldóért például anno 1 millió eurót fizetett a Bunyodkor), ahhoz képest nem vészesen rossz biznisz kötettett. 5/2

Fiatalítás: Mint ismert, a Juve komoly fiatalításba kezdett, ezzel a projekttel pedig szerencsére továbbra sem állt le az Öreg Hölgy, az idén nyáron végrehajtott igazolások átlagéletkora 20.8 esztendő, ami egészen elképesztő, különösképp, ha figyelembe vesszük, hogy a távozók (Ronaldo, Buffon, Pjaca, Frabotta) átlagéletkora 30.2 év. Gondolhatnánk ezen adatok alapján, hogy ez komolyan meglátszik a keret átlagéletkorán, ám a kölcsönből visszatérő játékosok miatt, és ugye amiatt, hogy egy évvel mindenki idősebb lett, a szóban forgó szám 27.1-ről 27.3-ra nőtt. Ezzel a Juventusé az ötödik legidősebb keret az Udineséjével holtversenyben. Úgy gondolom, hogy ettől komolyabban fiatalítani nem igazán lehet, úgyhogy jár az 5/5.

Öltöző: Ahogy a legutóbbi elemzésben is taglaltam, nagyon komoly probléma van mentálisan a csapattal, és ezen nem sikerült ezúttal sem változtatni. Gianluigi Buffon személyében egy pótolhatatlan legenda távozott, kit nem lehet csak úgy pótolni az öltözőben, ahogy Cristiano Ronaldo is egy megkerülhetetlen alak volt a csapaton belül, aki a döntő szituációkban különbséget tudott jelenteni. Kean személyében egy lehetséges problémaforrást is szerződtetett a klub, a visszatérő Rugani, De Sciglio és Pellegrini pedig komoly mentális gondokkal küszködnek, addig Locatelli még kora miatt is nem tudja semmilyen szinten sem pótolni a távozó vezéralkatokat. Sajnos a fiatalítás sok esetben ezzel jár, a gondot viszont igazán azt jelenti, hogy a korosabb labdarúgók között is alig-alig van mentálisan erős labdarúgó. Úgy gondolom ezt nem kezelte megfelelően vezetés, ezért az én értékelésem 5/2.

Hagyományok: Sajnos Paratici teljesen tudott azonosulni azzal, amit a klubvezetés az utóbbi időben képviselt, azaz hátat fordítani a hagyományoknak. Idén ez megváltozott, ugyanis a korábbi nyolc olaszhoz képest immáron már tizenegy hazai futballista van a Juve keretében, továbbá Kean személyében egy saját nevelés érkezett, míg Locatelli született Juventino. Az olasz válogatott Eb-győzelmének köszönhetően már kevésbé lehet hivatkozási alap a rossz utánpótlás, ugyanis az Azzurri keretében több ifjú labdarúgó is kulcsszerephez jutott. Úgy tűnik, mintha az olasz rekordbajnok kicsit igyekezne visszatérni gyökereihez, úgyhogy az értékelésem a következő: 5/3

Összesítés: Korántsem zárt egy jó mercatót a Bianconeri, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy egy komolyan nehezített pályán kellett okosnak lenni, de ezt a klub megint csak saját magának köszönheti. Annyi bizonyos, hogy sem Cherubini, sem pedig Arrivabene eddig nem tudott rácáfolni az előítéletekre, de korántsem temetném őket, a következő nyáron jobban ki fog derülni, hogy mit is tudnak. Az mindenesetre meglátszik, hogy nagyon komoly hangsúlyt fektetnek a spórolásra, és igyekeznek a lehető legjobb feltételeket kiharcolni, csak ez nem igazán sikerül nekik. Az egyébként erősen meglátszott, hogy Allegri kéréseinek igyekeztek eleget tenni, ugyanis mind Locatelli, mind pedig Kean a Mister által favorizált labdarúgónak számít, Demiralt szintén csak General Max miatt adták kölcsön, mivel ő inkább Ruganit játszatná, és nem biztosítaná a török számára a szükséges játékperceket. Bernardeschi, De Sciglio, Ramsey és az előbb említett Rugani is mind a vezetőedző által nem kerültek átigazolási listára, miközben látva a piacon adódó lehetőségeket, megoldható lett volna ezen futballisták lecserélése. Az bizonyos, hogy Max mikor aláírt, valószínűleg nem azt ígérték neki, hogy csak Locatelli és Kean érkezik erősítés gyanánt, de úgy gondolom elégedetlen sem lehet, ugyanis kedvérevaló labdarúgókkal dolgozhat, ami korábban nem igazán adatott meg számára ilyen szinten.

A Cherubini-Arrivabene kettős összehasonlítása Paraticivel még egyelőre nem könnyű feladat, de egyelőre nekem szimpatikusabb ezen kettős hozzáállása, mint amit Fabio testesített meg. A szezon végén okosabbak leszünk, jövő ilyenkor pedig ezen párhuzamot is jobban meg tudjuk ítélni.

A mercato értékelése: 2.85, azaz hármas.