Sokaknál kiverte a biztosítékot, hogy Moise Kean 2019 nyarán áron alul, 27.5 millió euróért távozott a Juventustól. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyomott árban nagyban közrejátszott az a tény, hogy a következő idény végén lejárt volna a szerződése a Zebrákkal, ám az ok, amiért az akkor a köztudatba valósággal berobbant játékos miért is távozott az Evertonhoz, azt mai napig nem tudni. Hallhattunk olyan teóriákat, miszerint nem akarta meghosszabbítani a szerződését, Sarri nem számolt volna vele olyan szinten, ahogy azt az olasz csatár szerette volna, és olyan hírekről is olvashattunk, hogy a Juventusnak szüksége volt a pénzre Ronaldo finanszírozása miatt. Jelenleg azonban már kevésbé számít, hogy pontosan mi is történt, az is valószínű, hogy ezeknek az egyvelege járult hozzá ahhoz, hogy megtörténjen a szerencsepróbálás Angliában, a lényeg az, hogy visszatért, amiről a klub a hivatalos oldalán számol be. A Juventus weboldalán arról olvashatunk, hogy a hírek ellenére nem 20 millió eurós opcióval érkezik a csapatnál nevelkedett ifjú csatár, hanem átigazolási összege akár 38 millió euróra is rúghat. Egész pontosan az első szezonban 3 millió eurót, a következőben 4 millió eurót fizet az olasz rekordbajnok az Evertonnak, az opció aktiválásával pedig további 28 millió eurót köteles fizetni a zebracsíkos gárda, emellett maximum 3 millió euró bónusz is kifizetésre kerülhet. Megérte leigazolni? Erre a kérdésre keressük a választ.

Egy szezont töltött csak az Evertonnál, viszont keserven egy esztendő volt az. A bajnokságban hatszor kezdett csupán, a többi huszonhárom alkalommal csereként lépett pályára. Ezen összecsapások alatt csak két gólt és két gólpasszt tudott összekaparni, ami mondanom sem kell, eléggé siralmas. Nagyon nem találta a helyét Liverpool városában, akadt olyan meccse, mikor csereként lépett pályára, és még ezt követően is lekapták. A Premier League-ben nyújtott teljesítményért mindösszesen 6.65-ös osztályzatot kapott a Sofascore-tól, ami hűen tükrözi, hogy mekkora mellényúlás is volt ez az angoloktól.

A katasztrofális szezon ellenére a PSG kölcsönvette a csatárt, ahol ismételten életjeleket mutatott magáról. Párizsban sem számított értelemszerűen alapembernek, de a 22 kezdőként való szereplés már lényegesen több játékpercet jelentett számára, amely a gólok számán is meglátszódott, ugyanis 13 alkalommal vette be az ellenfelek hálóját a Ligue 1-ben, és a 6.92-es értékelés is már jobban fest, még ha nem is árulkodik igazán jó produkcióról.

A játékstílusa elég sokat változott Primaverás korszaka óta, nem épp pozitív irányba, pedig egy 21 esztendős játékosról beszélünk. Jelenleg csak pár képessége van, amiben kiemelkedő: az üres területekbe való betörés, az egy érintésből való gólszerzés, ritkán fut lesre, és a védekezésből is kiveszi a részét. A helyzetkihasználása elképesztő volt a Paris Saint-Germainnél (25%) és a ziccereket is rendre értékesítette, több találatott szerzett, mint ahány komoly helyzetet kihagyott.

Többi képessége az átlagot sem üti meg, ugyanis a csapatjátékból egyáltalán nem veszi ki a részét, rendkívül önző, alig passzol, kulcspasszokat nem oszt, a labdák sűrűn-sűrűn elpattognak tőle, de, ha át is veszi, sokszor csak totyorog vele, és nem tudja hirtelen mitévő legyen, párharcokat nem nyer. Viszonylag egylábas, mivel a 13 gólból 10-et szerzett jobbal, és csak egyet ballal, a kapussal szemben egy az egy elleni szituációkban pedig sűrűn megremeg a lába. Mintha a gyorsaságából is vesztett volna, nem biztos, hogy érdemes kitenni szélsőnek, nem mintha eddig meg tudta volna váltani ott a világot.

Személyiségét tekintve szintén merülnek fel kérdések, ugyanis a balhék száma egyre inkább növekedik esetében, az olasz keretből is ezért maradt ki végül, mely nélkül Európa-bajnokságot tudott nyerni. Mentálisan is a gyengébbek közé sorolom, nem érzem benne azt, hogy döntő szituációban különbséget tudna jelenti, kifejezetten dekoncentráltnak tűnik, ahogy a pályán tanúsított játéka sem egy kifejezetten intelligens labdarúgóról árulkodik. Az viszont mindenképp mellette szól, hogy csak a Juventust akarta, és mindig tisztelettel beszélt a klubról, távozását követően is.

Összefoglalva: Moise Kean egy olyan játékos, aki az utolsó régi vágású kilencesek egyikétől, Mauro Icarditól is alkalmatlanabb összjátékra, még tőle is önzőbb, és a párharcokban is gyengébb. Moratához képest viszont többet mozog a tizenhatoson belül, jobb százalékban tudja értékesíteni ziccereket, de a kapussal szemben mind a ketten teszetoszák. Korábban úgy tűnt, hogy klasszis játékos válhat belőle, jelen állás szerint ezt nehezen tartom elképzelhetőnek.

Jelenleg a Keanben rejlő potenciált abban az esetben tudja a Juve a felszínre hozni, ha beadásokkal hozza őt helyzetbe (ami a csapat specialitása), és neki csak bele kell érnie a játékszerbe, hogy az a gólvonalon áthaladjon. Kontráknál szintén jól jöhet, hogy nem számít lassú centernek, jól megtalálja a rést védelmeken, úgy, hogy ne legyen lesen, ez egy olyan lendületből játszó együttes esetén, mint amilyen Allegri Juventusa, különösképp hasznos egy ilyen játékos, csak nem ártana, ha ehhez párosulna kivételes ítéletvégrehajtás is. További problémám, hogy Morata is olyan játékos, aki az alábbi stílusba illeszthető be, komolyabb minőséget képvisel, gyorsabb, még párharcokban is erősebb, miközben ez az egyik gyengeségének számít.

Jobban örültem volna egy olyan csatárnak, aki felállt védelem ellen is hasznos tud lenni, szerintem Kean ezen kritériumnak nem tud megfelelni, a 183 centi magasságával nagyon könnyen el tud tűnni a védők között, mivel lekészíteni pedig se nem tud, se nem akar, azért a távoli lövések előkészítésében sem tudna részt vállalni.

Borzasztó biznisznek tartom, ugyanis hiába csak két év múlva kell fizetni érte, és valamivel többe került csak, mint amennyire a Transfermarkt taksálja (35 millió), de többé hoztuk vissza, mint amennyiért eladtuk, fejlődni pedig nem igazán fejlődött távozása óta. Moratától semmiképp sem jobb játékos (de még az lehet), olyan sokkal több variációs lehetőséget sem biztosít, mentálisan szintén nem erős, amire komoly szüksége lenne a csapatnak, és nem kizárt, hogy balhéktól sem lesz mentes. A pozitívumok viszont azok, hogy nem kellett érte most rögtön fizetni, keveset keres, olasz, Allegri pedig dolgozott már vele és kedveli.

Üdv újra itt, Moise! Sok sikert kívánunk!