A Juventus egykori kapusa, a Bianconeri szerelésében mindösszesen 99 összecsapáson pályára lépő Michelangelo Rampulla a tegnapi nap folyamán rendkívül hosszú interjút adott az Il Pisticipo névre hallgató olasz lapnak, melynek keretein belül bővebben kifejtette a 2006-os calciopoli időszakát, emellett egyéb, az Öreg Hölgy múltjához köthető események hatásait, valamint mai napig vitákat gerjesztő megítélését is, kitérve a Zebrákkal kapcsolatos aktuális kérdésekre is. Az alábbiakban ezen beszélgetést olvashatjátok. 

Üdvözöljük, Michelangelo! Kezdjük egy általános kérdéssel: mivel foglalkozik mindennapjai során az utóbbi időben?

"Paestumban, lakóhelyemen töltöm mindennapjaimat, s leginkább azt várom, hogy valami végre történjen körülöttem. Ennek ellenére nem érzem magam rosszul, mivel egy igencsak mozgalmas pályafutást követően meglehetősen jól esik kissé nyugodtabban tevékenykedni, azonban bevallom, kissé hiányzik a futball, s mérkőzéseket nézve úgy vélem, hogy szakemberként továbbra is lenne keresnivalóm a sportágban, s képes lennék hozzátenni egy klub tevékenységéhez. Az elmúlt években Marcello Lippi stábjának tagja voltam, azonban miután a tréner befejezte pályafutását, ideiglenesen én is a labdarúgás vérkeringésén kívülre kerültem. Várok a további ajánlatokra, e pillanat elérkeztéig pedig feleségem helyi szállodájának üzemeltetésében segédkezem, mindenekelőtt erkölcsi támogatást nyújtva számára."

Mit adott Önnek a Kínában szerzett tréneri tapasztalat? 

"Csodálatos élményeket. Megnyertük az ázsiai Bajnokok Ligáját, melyet klubunk még sosem hódított el ezt megelőzően, ezután pedig a kínai válogatottat is lehetőségünk volt irányítani Marcello Lippivel, ahol egészen a negyeddöntőig meneteltünk az ázsiai kontinensviadalon, majd mindössze egy ponton múlt, hogy nem jutottunk ki a 2018-as világbajnokságra, mivel harmadikok lettünk selejtezőcsoportunkban. Az elmúlt két esztendőben a kínai labdarúgás elvesztette az utóbbi időszakban jellemző lendületét a világjárvány következtében. Az ország futballjának dinamikája némiképp alábbhagyott, azonban hiszem, hogy hamarosan ismét a növekedés útjára áll majd."

Milyen élményei vannak szicíliaiként Szicíliáról? 

"Szülőföldem mindenekelőtt a Szicíliákból származó emberekre jellemző makacsságot biztosította számomra, emellett pedig az itteni benyomásaimnak köszönhetem a győzni akarás vágyát is megadta, mely az eddigiekben minden élethelyzetben meggátolt abban, hogy feladjam a küzdelmet, s hátat fordítsak a kihívásoknak. Ez a jellemvonás természetesen minden olaszban megtalálható, ugyanakkor az ország déli részében élő emberek hátrányosabb lehetőségekből kifolyólag több alkalommal kerülnek nehezebb szituációkba életük folyamán. Délen a mindennapi keserűségek mellett a futballnak sincs akkora tere, mint északon, mivel szinte egyáltalán nincsenek kiépülve a labdarúgás sikeréhez elengedhetetlennek számító szerkezeti keretek. Az én gyermekkoromban még csak igazán kiemelkedő alakulatok sem voltak Szicíliában, leszámítva a Palermót és a Cataniát, melyek általában az első-, valamint a másodosztály között ingáztak, s ingáznak azóta is. Diákként az iskolát követően munkába indultam, hiszen be kellett segítenem édesapámnak a családi élelmiszerüzlet körüli tennivalókban. Mikor nem volt edzésem, s nem tanultam, mindig szüleimmel töltöttem az időt."

1980-ban Beppe Marottának köszönhetően a Varesébe igazolhatott. Hogyan emlékszik ezen időszakra? 

"A Serie C 1979/1980-as idényre szóló megmérettetéseinek befejezését követően utaztam először Varesébe próbajátékra. A klub ekkor éppen a Serie B-be való feljutásért küzdött, s a Forlival játszottak ezen cél elérése érdekében. A következő májusban már tartósan is északra tettem át székhelyemet. Beppe Marotta ez idő tájt a klub sportigazgató-helyetteseként kereste kenyerét, aki elsősorban azt szerette volna megtudni, hogy szüleim támogatnák-e, ha az együttes kötelékében maradnék. Mikor erre igennel feleltem, a szakember azonnal felkínálta nekem szerződésemet, melyet gondolkodás nélkül aláírtam."

Hogyan élte meg a hirtelen váltást? Szicília és Lombardia között óriási különbségek álltak fenn az adott időszakban. 

"Mikor bejelentettem családomnak, hogy egy északi együttesben fogok szerepelni, mindenki hatalmas örömmel fogadta a hírt. Nem tartottam attól, hogy mindössze tizenhét esztendősen el kell hagynom a szülői házat, mivel azt tartottam a szemem előtt, hogy végre kitörhetek a Szicíliai mindennapokból, s Varesében, Olaszország egyik legfejlettebb régiójában élhetek. Természetesen idővel a honvágy is feltört benne, ugyanakkor édesapám mindig arról álmodott, hogy futballista leszek, s mivel én magam is ezt tartottam legfőbb célomnak, nem engedhettem meg magamnak a siránkozást vagy a helyzetem miatti kesergést."

Mint ismert, a Cremonese kötelékében posztja ellenére is képes volt bevenni az az ellenfelek kapuját, még ha csak egy alkalommal is. Mennyire nehéz gólt szerezni egy hálóőrnek? 

"Gólt lőni mindig, minden körülmények között nagyszerű élménynek számít. Minden gyermek arról álmodik, hogy betalál egy fontos összecsapáson, hiszen végső soron ez a futball lényege, s boldog vagyok, hogy én lehettem az első kapus, aki elérhette ezt a Serie A-ban."

Ez a gól vezetett odáig, hogy a Juventus leigazolta Öt? 

"Azt hiszem igen, habár a klub ekkor már igen régóta figyelt engem. A szóban forgó időszakot megelőzően állandóan a Serie C és a Serie B között ingáztam a Cremonese, a Cesena, illetve a Varese együtteseivel, s mivel ekkorra már huszonkilencedik életévemet is betöltöttem, sokan túlkoros, emiatt pedig elhibázott igazolásnak tartottak a Juve drukkerei közül, azonban végső soron kénytelenek voltak szembesülni a ténnyel, hogy megbízható hálóőrnek számítok, mivel bebizonyítottam a külvilágnak, hogy nem a semmiért szolgáltam rá egy ekkora klub bizalmára."

Pályafutása során egy alakulatban futballozhatott Attilio Lombardóval, valamint Gianluca Viallival is. Ők ketten milyen hatást gyakoroltak Önre? 

"A fent említett labdarúgók egyaránt csapattársaim voltak a Juventusnál, azonban Lombardóval a Cremonese, Viallival pedig pedig az Anzaglio Vicini U21-es együttesében is együtt játszhattam a korábbiak folyamán. Utólagos visszatekintésként leszögezhetem, hogy mindketten lelkesedést és profizmust hoztak alakulatunkhoz, s éppen olyan érzéseket keltettek bennem, melyekre szükségem volt ahhoz, hogy jól érezhessem magam a Bianconerinél. Attilio egy szerény és kivételes személyiségnek, míg Gianluca egy igazi példaképnek bizonyult, akihez rendkívül sokan kötődtünk a Juventus labdarúgói közül, mivel Vialli sokkal jobban megértette a csapategység fontosságát, mint ahogy azt én, vagy bármely más társam felmérhette. Gianluca már ekkor is hatalmas vezéregyéniség volt, s megítélésem szerint ezen tulajdonságát azóta sem veszítette el."

Vialli nem állt oda a büntetőponthoz az 1996-os BL-döntőben a tizenegyesrúgások során, s Olaszország Anglia elleni, alig egy hónapja lezajló Eb-összecsapásán sem tekintette meg a párbajt. Ennek mi lehet az oka? 

"Gianlucát valószínűleg jobban magukkal ragadják az érzelmek az efféle szituációkban, mint bennünket. Bár rendkívül sikeres futballistaként él az emberek emlékezetében, ekkor nem jut eszükbe, hogy az olasz bajnokságot csak sokadik nekifutásra sikerült megnyernie, míg a Juventusszal csak egy Sampdoriával elszenvedett vereséget követően emelhette magasba a BL-trófeát. A sport győzelmek és kudarcok sorozatáról szól, s diadalaim mellett az én emlékezetemben is élnek azon finálék, melyek után vesztesként kellett elhagynom a pályán az Öreg Hölgynél. Ahogy Michael Jordan mondta karrierjének összegzéseként: sokszor nyerünk, ám legalább ennyiszer kellett megtapasztalnunk a kudarcok ízét."

Mennyire számít nehéz feladatnak megnyerni a Bajnokok Ligáját a Juventusszal? 

"Rendkívül nehéznek bizonyul, ám a legrangosabb európai kupasorozat elhódítása sosem számít fáklyásmenetnek. Ahhoz, hogy mindez megtörténjen, igen komplett csapatra, kivételes elképzelésekre, valamint hatalmas szerencsére van szükséged, mivel a legfontosabb összecsapásokon minden apró részletnek a helyén kell lennie, ebbe pedig az sem fér bele, ha egy-egy alapembered nem lehet pályán sérülése, vagy eltiltása miatt. A Bajnokok Ligájában mindenkinek csúcsformában kell futballoznia, mivel a sikerhez önmagában Európa legnagyobb mestere sem lehet elegendő."

Milyen nehézségeket állított Ön elé a calciopoli éve? Milyen nehéz volt visszatérni a csúcsra az eseményeket követően? 

"A történtek után felvételt nyertem Didier Deschamps szakmai stábjába, ahol én töltöttem be a kapusedző szerepkörét. Eleinte természetesen szokatlanul nehéz volt az olasz másodosztály darálójában szerepelni, ám miután megszoktuk a közeget, s elfogadtuk, hogy most ezzel a kihívással kell szembesülnünk, csak a tiszta futballra, valamint a győzelmek kieszközölésére fektettük a hangsúlyt. Az élet végső soron bennünket igazolt, mivel a Juventus néhány esztendőn belül ismét visszatért a siker útjára Olaszországban és Európában, igaz, ennek megtörténtéig számos kudarcot kellett átélnie a Bianconerinek. Az Öreg Hölgy újjászületett azon harag segítségével, melyet ez a történelmi igazságtalanság idézett elő benne, melynek eredményeképp számos bajnoki címet szerzett, s kétszer is eljutott a Bajnokok Ligája döntőjéig."

A calciopoli történelmi igazságtalanság lett volna? 

"Határozottan az volt, ez teljes bizonyossággal állíthatom. Mi, bennfentesek tökéletesen tisztában voltunk azzal, hogy miként mennek a dolgok a klubnál, ekképp ismertük a belső működés minden egyes tényezőjét is. Ennek figyelembevételével tudtuk, hogy milyen igazságtalannak számítottak a ránk kirótt szankciók, s a mai napig úgy tartom, hogy a kizárással egyetlen adott helyzetért igyekeztek bennünket ellehetetleníteni, miközben azonban nem vették figyelembe a ligával kapcsolatos további visszásságokat."

2006-ban sokszor beszélt Zlatan Ibrahimovićcsal annak érdekében, hogy meggyőzze őt a maradásról. Miért távozott végül mégis a svéd klasszis? 

"A Juve Pinzolóban megrendezett edzőtáborában minden egyes nap szóba elegyedtem Zlatannal, ezen beszélgetésekből pedig egyértelműen kiviláglott számomra, hogy Ibra semmiképpen sem szeretett volna a Serie B-ben futballozni. Bár mindannyian tudtuk, hogy ha törik, ha szakad, a következő idényben visszatérünk az élvonalba, a svéd nem szeretett volna elvesztegetni egy idényt ekkor induló karrierjéből. Nem volt hajlandó meghozni ezt az áldozatot a csapatért, s úgy döntött, hogy más utat választ, elsősorban a siker érdekében."

Néhány esztendővel később oroszlánrészt vállalt azon tárgyalásokból, melyeket a Juventus Marco Verratti leigazolásának érdekében folytatott. Miért nem lett végül a középpályás az Öreg Hölgy futballistája? 

"2007 és 2009 között Ciro Ferrara mellett tevékenykedtem a klubnál, előbb az ifjúsági szektor keretein belül, majd később az első csapat kötelékében. Egy napon régi barátom, illetve egykori játékostársam, Giuseppe Galderisi, aki akkor Verratti klubjának számító Pescara trénereként tevékenykedett, felhívott, s közölte velem, hogy van egy igen érdekes lehetőséget jelentő fiatal az együttesnél, én pedig továbbítottam az információt Cirónak. Ezt követően egyeztetéseket folytattam a Juve akkori sportigazgatójával, Alessio Seccóval, majd Jean-Claude Blanc ügyvezető igazgatóval, akik kijelentették, hogy anyagi helyzetünkből kifolyólag sajnálatos módon nem áll lehetőségünk ekkora összeget fizetni egy ilyen fiatal srácért, Marco pedig kicsúszott kezeink közül."

Térjünk át a fekete-fehérekkel kapcsolatos, aktuális eseményekre: mit gondol Massimiliano Allegri visszatéréséről?

"A legendás trénerek általában visszatérnek a Juventushoz, miután menesztették őket, mivel korábban ez történt Trapattonival, valamint Lippivel is. 1991-ben Trap ismételten átvette az együttes irányítását az Internél végzett tevékenységének befejeztét követően, a visszatérés pedig egyáltalán nem sült el rosszul, mivel megnyertük az 1992/1993-as UEFA-kupát, a következő idényben pedig második helyen végeztünk a bajnokságban az AC Milan mögött. Lippi 2001-es hazajövetelét követően sikerült elhódítanunk két Scudettót is, ezen felül pedig BL-döntőt játszottunk a Rossoneri ellen, melynek kimenetele sajnálatos módon nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Remélem, hogy Allegri új ciklusa hasonlóan sikeres lesz nagy elődei második torinói szerepvállalásához."

Hogyan látja Cristiano Ronaldo helyzetét? 

"Max visszatérése minden bizonnyal nagy lelkesedéssel ruházza fel a Juventust, s bízom benne, hogy a Sarri, majd Pirlo alatt látottakhoz képest e tekintetben előrelépés megy majd végbe a Bianconerinél. Remélem, hogy Ronaldo ennek révén végre többet gondol majd a csapat kollektív érdekeire, mint saját rekordjainak döntögetésére. A futball csapatsport, egy labdarúgó pedig – legyen bármilyen nagyszerű játékos is – sosem tarthatja többre magát, mint a klubot. Vitán felül áll, hogy CR7 egy hatalmas bajnok, ha pedig sikerül változtatnia hozzáállásán, rendkívül sokat adhat a Zebráknak csapatemberként."

Mit veszít az Inter Antonio Conte nélkül? 

"Simone Inzaghi remek szakember, s nem is vitatnám el eddigi érdemeit, Conte azonban generációjának egyik legsikeresebb mestere, aki minden egyes állomáshelyén képes volt trófeákhoz hozzásegíteni gárdáját, búcsújával pedig az Inter minden bizonnyal elveszít egy fontos, sikerhez vezető tényezőt, ugyanakkor amennyiben a Nerazzurri ezután az általa kikövezett úton fog haladni, a továbbiakban is képes lehet nagy diadalokat aratni."

Mit gondol Gigi Buffon Parmához való visszatéréséről? 

"Láttam, hogy milyen boldog volt Gigi, mikor a Parma hivatalosan is bejelentette visszatérésének hírét. Meglátásom szerint a Sonkások az egyetlen olyan csapat, mely aktuális pozíciójától függetlenül még mindig képes lehet új élményeket adni Buffonnak, mivel egy rendkívül különleges személyről beszélünk, akinek nem elég a puszta játéklehetőség, mivel érzelmeinek felszínre bukkanásához is szüksége van ahhoz, hogy eredményesen futballozzon. Gigi a Keresztesek kötelékében született meg labdarúgóként, ennek folytán pedig helyes döntés, hogy pályafutásának végén ilyen stílusosan zárja be a kört, ha pedig a Ducalinak sikerül visszatérnie a Serie A-ba, a következő szezonban magasabb célokat is kitűzhet maga elé, melyre mindig is alapvető igénye volt."

Mit gondol Gigio Donnarumma Paris Saint-Germaihez való igazolásáról? Meglepődött, mikor a franciákhoz szerződött a Juve helyett? 

"Párizs egy gyönyörű város, ahol mindenki szívesen  futballozna egyszer karrierje ideje alatt. Gigio helyében személyes tekintetben a Juventust választottam volna, azonban elsősorban azért, mert én magam is az Öreg Hölgy drukkere vagyok. Talán valamilyen szempontból nem is a játékos, sokkal inkább az anyagi érdekek döntöttek a folytatást illető kérdések tekintetében, ám végső soron a Bianconerinek a klub anyagi helyzetéből kifolyólag nem állt volna módjában végrehajtani egy ekkora befektetést, míg a PSG meg tudta, s meg is akarta tenni ezt a lépést. Ha Gigio további húsz esztendeig Milánóban maradt volna, gyönyörű fejezeteket írhatott volna a Rossonerivel a labdarúgás történelemkönyvébe, ám nekem nem tisztem ítéletet mondani más játékosok döntései felett, mivel egyedül az idő képes eldönteni, hogy ezek helytálló, vagy elhibázott határozatok voltak-e."

Mit adhat Michelangelo Rampulla napjaink futballjának? 

"Mindenekelőtt széles körű edzői tapasztalatommal szolgálhatom a modern labdarúgást, ennek nyomán pedig el tudnám magam képzelni egy klub ifjúsági szektorának élén, hasonlóan azon szerepkörhöz, melyet Ciro Ferrara oldalán töltöttem be a Juventusnál. Rendelkezem az ehhez szükséges engedéllyel, valamint a sportigazgatói pozíció betöltéséhez kellő papírokkal is, most pedig csak egy megfelelő ajánlatra várok, melyet követően visszatérhetek a sportágba" – összegzett bizakodóan Rampulla.