A Juventus legendás hálóőre, Gianluigi Buffon a minap különleges interjút adott a római illetőségű La Repubblicca újságírójának, melyben a vele kapcsolatban felmerülő megszokott témákon, azaz a Parmához való visszatérésén, illetve a Bianconerinél töltött esztendőin felül rengeteg érdekes témáról ejtett szót, egyebek mellett nyíltan beszélve depressziójáról, magánéletéről, valamint az őt érő, politikai jellegű vádakról is. Az alábbiakban ezen beszélgetést közöljük. 

Mikor egy futballista pályafutásának végéhez közeledik, könnyedén beleeshet egy mentális szakadékba. Mint ahogy arról már több alkalommal is beszélt, korábban éveken keresztül szenvedett depressziótól. Nem fél, hogy a visszavonulás gondolata ismételten előidézi Önnél ezt az állapotot?

"Mikor meghoztam a döntést a folytatásról, elsőként eszemre hallgattam, s csak ezt követően vettem figyelembe szívem álláspontját, ami a racionális gondolkodás mellett elengedhetetlen tényezőnek számít, ugyanis szív nélkül egy kártyapartit sem lehetne megnyerni. Nézze, elméleti szinten már túljutottam a futball mindennapi problémáin. Úgy vélem, hogy lényegében már visszavonultam, a labdarúgáson felül pedig számos más dolog alkotja életem részét, s alig várom, hogy ezen tevékenységeknek végre akkora teret adhassak, s annyi időt szentelhessek, amennyit megérdemelnek. Gyermekeim, barátaim, szüleim, nővéreim egytől-egyig féltő szeretettel vesznek körbe, s szerencsésnek mondhatom magam, hogy mellettük egy olyan páratlan társsal oszthatom meg az engem érő kihívásokat, mint Ilaria, aki mindenben feltétel nélkül segít és támogat. Depresszióm immár csak egy távoli emlék, melyre a jelenből visszatekintve furcsamód hálásan tekinthetek, mivel a mindennapos gyötrelmek felértékelték az általánosabb problémákat, s háttérbe szorították az ezeknél átfogóbb, nagyobb súlyú lelki gondokat."

Ha egy kapus megszokja, hogy kezdőként számolnak vele, minden bizonnyal nehezére esik leülnie a kispadra, ahogy az például Dino Zoff esetében is történt annak idején. 

"Azt hiszem, az elmúlt két esztendőben bebizonyítottam, hogy tisztában vagyok a realitásokkal, ennek révén saját képességeimmel és korlátaimmal is. Bonyolult személyiség, ám valamilyen szinten mégis egyszerű és átlagos ember vagyok, aki kizárólag álmaiból táplálkozik, még akkor is, ha ezek sokszor illúzióknak, vagy utópisztikus elképzeléseknek bizonyulnak. Parmába való visszatérésem alapvető izgalommal tölt el, mivel nem csak egy alakulathoz szerződtem le második alkalommal, hanem gyökereimhez is visszanyúltam e lépéssel, a Serie B által jelentett kihívás elvállalását pedig igencsak önazonos lépésnek tartom, mivel egy alkalommal sem a dolgok könnyebbik végét ragadtam meg pályafutásom, valamint magánéletem során. Gianluigi Buffon sosem fog könnyek között ellovagolni a naplementében. Egészen egyszerűen nem ez a típus vagyok."

Három gyermeke van: Louis Thomas, David Lee, illetve Leopoldo Mattia. Ők támogatták Önt döntésében? 

"Bevallom, gyermekeim más perspektívákban gondolkodtak, mint én, mivel az elmúlt évtizedben megszokták, hogy édesapjuk egy valóságos szuperapa, aki az olasz válogatottban, valamint a világ legjelentősebb klubjaiban, ekképp a Paris Saint-Germainben és a Juventusban futballozik. Úgy vélem, hogy korukból adódóan még nem látták meg azon összefüggéseket, melyek miatt a Parma mellett tettem le a voksom, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy érettebb emberekként meg fogják érteni, hogy bizonyos életszakaszokban egyedül úgy juthatunk igazán előre, ha látszólag hátralépünk egyet. Fiaim tizennégy, tizenkettő, valamint hat esztendősek lesznek, s azt kell mondanom, hogy minden tekintetben büszke lehetek rájuk, valamint egymás közötti kapcsolatunk kiválóságára is."

Mi maradt a Juventusnak Gianluigi Buffon távozását követően? 

"A Juve egy kivételes klub, mely nélkülem is boldogulni fog, ahogy azt már egy ízben bebizonyította a világ előtt. A Bianconeri remek kapusokkal rendelkezik, s mindenképpen le kell szögeznem, hogy nem azért hagytam el a Zebrákat, mert problémák merültek volna fel viszonyunkban. Szeretném, ha végre mindenki megértené, hogy bizonyos tekintetben művészként tekintek magamra, emiatt pedig még egyszer, utoljára a kezembe akartam venni sorsomat, mivel úgy vélem, hogy a művészt mindig a kiteljesedés iránti vágy élteti. A magamfajta embereknek létigényük megmutatni, hogy változatlanul képesek nagyot alkotni, mind személyes, mind pedig szakmai tekintetben. Való igaz, ez kissé önhitten hangzik ebben a formában, azonban mutasson nekem egy labdarúgót, akiben nincs jelen az egészséges mértékű hiúság."

Elképzelhető, hogy labdarúgó-pályafutását követően menedzseri, vagy igazgatói szerepkörben tér majd vissza az Öreg Hölgyhöz? 

"Nem hinném, mivel nincsenek efféle ambícióim. Úgy érzem, hogy az elmúlt közel két évtizedben minden tőlem telhetőt megadtam a klubnak, s ezen felül már nem tudnék újdonságokkal szolgálni a Bianconerinek, akiknek szintén más benyomásokra van szükségük. Jelen pillanatban a Serie B-re koncentrálok, ahol karrierem során immár másodszor lesz lehetőségem pályára lépni. Az első alkalommal huszonnyolc esztendős, friss világbajnok, s minden bizonnyal a világ akkori legjobb kapusa voltam, s éppen ezért nem értettem, mikor visszatérésem bejelentésekor sokan döbbenetüket fejezték ki a történtek miatt. Ha a fenti körülmények mellett vállaltam a másodosztályban való szereplést, miért cselekednék másképp negyvenhárom évesen? 2006-ban a Juventust választottam, az aktuális helyzet nehézségei ellenére is, most pedig a Parma mellett határoztam. Ha egy amatőr együttes szerelését ölteném magamra, az sem változtatna érdemben értékemen."

Világunk azonban így működik: a közvélemény határozza meg, hogy hol a helyünk az életben.

"Ez ostobaság. Ha mások véleményét tartod szem előtt, örök életedben boldogtalan maradsz. Ahogy anyósom mondaná: ha nem becsülöd meg önmagad, mások sem fognak téged. Ez pedig nem csak puszta blöff. Az idióta álláspontok kifejtésétől egy szempillantás alatt el lehet jutni a felületes és negatív vélemények megformálásáig, attól függetlenül, hogy ezeket a külvilág, vagy te magad fogalmazod meg."

Mégis, fizikailag bírni fogja a megterhelést ennyi idősen? 

"Ma rendkívül jól érzem magam, mivel Lucio Battisti-koncertfelvételeket hallgattam, ez pedig eloszlatott minden testi kellemetlenséget. Ennek ellenére nem feledhetjük, hogy augusztus elején járunk. Senki sem tudhatja, hogy milyen állapotban leszek majd novemberben."

Milyen alapélményekkel rendelkezik élete első parmai időszakából? 

"Ez volt létezésem valódi kezdete. Mikor megérkeztem Parmába, egy, a családi fészektől meglehetősen messzire repülő, s magára szabad emberként tekintő fiú megtette első lépéseit a futballban és az életben. Parma, a város, ahová először érkeztem meg kapusként, számomra a második otthont jelentette, egy olyan közeget, mely felnevelt, mely megvédett, s mely megbocsátotta kamaszkori baromságaimat. Fiatalon meglehetősen különc személyiség voltam, aki a pályán, valamint azon kívül mutatott viselkedése miatt gyakran kapott kemény kritikákat, melyekkel túlnyomórészt nem foglalkoztam, kivéve, ha olyan embertől jöttek, akiről minden kétséget kizáróan tudhattam, hogy a színtiszta igazat igyekszik átadni nekem. A Sonkásoknál megtanultam, hogy mások ítélete könnyedén megmérgezhet, dicsérete azonban megrészegíthet, így pedig a legjobb, ha saját utunkon, a magunk értékrendje alapján próbálunk boldogulni az életben. Ehhez a mai napig tartom magam."

Nehéz kérdés következik, melyet végre alkalmam nyílik szemtől szemben feltenni Önnek: mi igaz azon vádakból, melyek a jobboldali szervezetek és ideológiák iránt érzett, állítólag túlzott szimpátiája miatt érik? 

"Igen, igen, igen... Helyben vagyunk. Az elmúlt esztendőkben több ízben is a legötletesebb, vagy éppen a legátlátszóbb és legsértőbb vádak tárgyát képeztem ilyen téren. Azt mondták, hogy Buffon fasiszta, ám ezen felvetésre érdemben sosem voltam képes válaszolni azt leszámítva, hogy kijelentettem: mindig is büszke voltam, s ezután is büszke leszek arra, hogy a hazámat képviselhetem. Életem elejétől fogva úgy vélem, hogy minden embernek egyenlőnek kell lennie a törvény színe előtt, azonban nem tagadhatom, hogy egy intelligens ember számomra többet ér, mint egy ostoba, egy őszinte személyt sokkal többre tartok, mint egy becstelen hazudozót, a tehetség meglétére – jelentkezzen az élet bármely területén – pedig határtalan csodálattal tekintek. Úgy vélem, hogy helyes, emberi, továbbá jó keresztényi magatartásnak számít, ha segítő kezet nyújtunk a bajba jutottaknak, s mindazoknak, akiknek valóban szükségük van erre, azonban ezt anélkül kell megtennünk, hogy indulatot szítanánk az Olaszországban született egyének, illetve a bevándorlók között, vagy hátrányos megkülönböztetés által nehéz helyzetbe sodornánk bármelyik csoportot is. Egy ember értékéről nem politikai, felekezeti, vagy nemzetiségi hovatartozása dönt, mivel belső tulajdonságai sokkal többet nyomnak a latba külső jellemvonásainál. Ha mégis el kellene helyeznem magam a politikai palettán, anarcho-konzervatívként tekintenék személyemre."

Rendelkezik újabb célkitűzésekkel? 

"Őrülten törekszem a tökéletes idény elérésére, mely leginkább a kapott gólok számának alacsony mivoltában mutatkozna meg."

Az olasz válogatott Európa-bajnoki sikerében vitathatatlanul nagy szerepet játszott a sokak által az Ön egyenes utódjának vélt Gigio Donnarumma. Mely jellemvonásokat tartja az ifjú kapus legfőbb erényeinek? 

"Fizikai mutatói mellett leginkább személyisége és tehetsége számít meghatározónak e tekintetben."

Egy ízben azt nyilatkozta, hogy az eddigiek folytán öt élete volt: először a Parma, majd a Juve, ezt követően a PSG, végül pedig megint a Juve és a Parma kötelékében. Ha lesz ilyen, hol képzeli el hatodik életét? 

"Nem tudom, hogy lesz-e, azonban ha igen, akkor bizonyosan olyan területen folytatom majd, mely képes lesz felébreszteni bennem a kihunyóban lévő tüzet. Őszintén szólva sosem gondoltam volna, hogy negyvenhárom esztendősen ilyen testi és lelki épségben tudhatom majd magamat, éppen ezért ennek meglétét a legnagyobb ajándéknak tartom, melyet kaphattam életem folyamán, meglepve ezzel önnön magamat is. Ha lesz hatodik életem, minden bizonnyal arra törekszem majd, hogy a gyakorlatba is átültessem azt, melyet egyik születésnapomon gyermekeim írtak nekem köszöntőlevelükben, mikor is kijelentették, hogy nekik adott támogatásom lehetővé teszi számukra, hogy higgyenek önmagukban, s hogy erősebbnek érezzék magukat, mivel tudják, hogy mindig védelmezni fogja őket egy bátor férfi, aki történetesen én vagyok. Remélem, hogy valóban ilyen embernek számítok, azonban egy biztos: sosem szeretnék eltérni azon értékektől, melyeket képviselek, s életem végéig tisztában akarok lenni hibáimmal, hogy miután egy jót nevettem személyiségem buktatóin, a hozzám közel álló emberekkel együtt elkezdhessek dolgozni kiküszöbölésükön" – összegzett Buffon.