A Juventus holland futballistája, Matthijs de Ligt a tegnapi nap folyamán hosszabb interjút adott hazája rangos lapjának, a de  Volkskrantnak, melyben számos, Öreg Hölggyel kapcsolatos témáról beszélt, egyebek mellett szót ejtve olasz nyelvtanulásának előrehaladásáról, csapattársairól, illetve a Bianconeri mentalitásáról is. A védő szavait teljes terjedelemben, kísérőszöveg nélkül közöljük. 

"Hogy miért adok interjúkat olaszul? Legfőképpen azért, mert az ország lakosai igen nagyra tartják, ha egy külföldi futballista anyanyelvükön szólal meg, s én magam is úgy vélem, hogy ez a kötelességem az olaszok felé. Alkalmazkodnom kell választott hazám szokásaihoz, a nyelvtudás pedig mindemellett igen praktikus is, mivel mióta többé-kevésbé elsajátítottam az nyelvet, együttesembe is sokkal jobban beilleszkedtem. 

Rendkívül sok csapattársamra tekinthetek példaképként, ám természetesen néhányan közülük is kiemelkednek. A tény, miszerint Cristiano még harminchat esztendős korában is képes ilyen fitten tartani magát, s testének teljes ismerete mellett futballozni, egészen egyszerűen elképesztő, ám ugyanez vonatkozik a vele egykorú Giorgio Chiellinire, illetve a negyvenhárom éves Gigi Buffonra is, akik Ronaldóhoz hasonlóan hihetetlenül profi labdarúgók. Életfilozófiájuk szerint egy játékosnak más futballisták utánzása helyett azt kell tennie, ami számára kedvező, ennek igazságtartalmára pedig mostanra én magam is rájöttem. 

Mostanra kijelenthetem, hogy mind futballistaként, mind pedig emberként sokat fejlődtem a Juventusnál. Leszögezhetem, hogy jelen pillanatban sokkal érettebbnek érzem magam, mint amilyen idejövetelem napján voltam, ezt pedig megítélésem szerint a környezetemben lévő emberek, valamint a szurkolók is megtapasztalhatják rajtam, többek között azért, mert hozzáállásom öltözködésem terén is megmutatkozik. Őszintén szólva sosem rajongtam túlzottan a márkás ruhákért, mivel én nem egy divatos fiatal szeretnék lenni, csupán Matthijs kívánok maradni a továbbiakra nézve is. Futballista vagyok, ennek révén sosem fogok aranyozott öltönyben, vagy frakkban menni edzésre. A pályán szeretnék sztár lenni, nem pedig a magánéletben, ha pedig ez ellenkezőleg lenne, más hivatást választottam volna magamnak. 

A klubnál néha kinevetnek az öltözködésem miatt, azonban véleményem szerint ez egyáltalán nem számít, mivel egyedül az bír jelentőséggel, hogy jól érzem-e magam az általam viselt ruhadarabokban. Ha boldog vagyok ezekben, komfortosan mozgok a pályán is, legfőbb célkitűzésem pedig továbbra is az, hogy a gyepre kifutva vívjam ki csapattársaim, valamint ellenfeleim tiszteletét. Az Öreg Hölgy kötelékében fizikai szempontból is megváltoztam, ugyanis robbanékonyabbá és izmosabbá váltam, miközben testfelépítésem is jóval erőteljesebbé vált. Ha egy mostani fényképet hasonlítanánk össze az Ajaxnál töltött időszakom alatt készült felvételekkel, szemmel látható lenne a különbség. Mindig is odafigyeltem az egészséges életmódra, mivel fiatalabb koromban gyakran küzdöttem súlyproblémákkal. Mostanra szerencsére sikerült túljutnom ezen gondjaimon, ugyanakkor a helyes táplálkozás, s a rendszeres mozgás továbbra is kiemelt helyen áll szokásaimat illetően. 

Olaszországban sokkal szélesebb skálán mozgó tapasztalatokat szereztem, mint Hollandiában, mind a pályán, mint pedig azon kívül. Természetesen a holland szurkolók is szenvedélyesek, s mindenáron csapatuk győzelmét kívánják, ugyanakkor ha ennek elérése nem sikerült az adott összecsapáson, egy nap elteltével már nem is gondolnak rá, s a következő megmérettetésre fókuszálnak, míg az itáliai drukkerek képesek egy héttel később is háborogni egy meg nem adott büntető miatt, ám ezzel véleményem szerint semmi baj nincsen, mivel az efféle hozzáállás pusztán az elhivatottság megmutatkozásának számít. 

Az olaszok szüntelenül a futballon agyalnak, úgy is mondhatnám, hogy ezen sportág áll életük középpontjában. Az együttesek riválisainak hatalmas száma miatt a rajongók napjait a más csapatok szurkolóival való vitatkozás teszi ki, ha pedig valakinek vereséget szenved az alakulata, társai képesek hetekig heccelni gárdája kudarcával. Ha egy embernek kikap a csapata, másnap azonnal észre lehet venni ennek bekövetkeztét arckifejezésén. 

Mindennek ellenére imádom az olasz szurkolókat, s magától értetődően legfőképpen a Juventus drukkereit. Torinóban, illetve az ország többi részén állandóan megállítanak az utcán, hogy egy aláírást, vagy egy közös képet kérjenek tőlem, valamint, hogy kérdéseket tegyenek fel nekem, ami jelentős eltérés a hollandiai tapasztalatokhoz képest. Itáliában az emberek akkor is képesek éltetni a szívüknek kedves játékosokat, ha a tegnapi nap folyamán pocsék teljesítményt nyújtottak egy rangadón. A szurkolók itt imádják a labdarúgókat, akik bálványaiknak és példaképeiknek számítanak, ez pedig véleményem szerint rendkívüli kedvességről tesz tanúbizonyságot. 

Hollandiában csak egy egyszerű fiú voltam, aki véletlenül éppen az ország egyik legnagyobb klubjában focizott, míg Olaszországban egy futballista már-már a társadalom "rendes" tagjai fölött áll a közvélemény szemében. Természetesen imponál, hogy ekkora elismeréssel illetnek, ugyanakkor valahol szerettem egy rendes srác lenni, aki zavartalanul sétálhatott az utcán, anélkül, hogy bárkit érdekelt volna jelenléte. 

A továbbiakat tekintve rendkívül szeretném minden héten megcsillogtatni valós értékeimet, azonban ez nem változtat a tényen, hogy egy játékos bármikor elkövethet kisebb-nagyobb hibákat. Egy védő számára nem egyszerű mindig kiváló produktumot felmutatni, mivel posztomon igen gyakran kell alkalmazkodnunk a mérkőzésekhez, s muszáj reagálnunk annak történéseire, ugyanakkor meglátásom alapján egyre jobban kezelem a nehezebb helyzeteket, s hatékonyabban reagálok a kulcsszituációkban is. 

Úgy vélem, hogy mesterem, Andrea Pirlo remek szakember, aki nagyszerű látásmóddal és elképzelésekkel rendelkezik. Öröm vele beszélgetni, mivel minden egyes alkalommal meghallgatja problémáinkat, ugyanakkor szükség esetén kemény is tud lenni, s képes megmutatni gorombább oldalát is. Fiatalabb koromban, mikor még középpályásként futballoztam, a Maestro számított egyik legnagyobb példaképemnek, ekképp hatalmas boldogságot jelent, hogy kezei alatt munkálkodhatok" – zárta mondanivalóját de Ligt.