Az Európai Labdarúgó Szövetség elnöke, Aleksander Čeferin a szervezet mai, legfőképp a Szuperliga megalakulása kapcsán kialakult helyzet megvitatása érdekében összehívott kongresszusának nyitóbeszédjében meglehetősen kemény vádakkal illette az új versenysorozatot létrehozó klubokat, emellett feltétel nélküli támogatásáról biztosította az alakulatok, illetve a futball szerelmeseit, leszögezve, hogy a végsőkig, s céljuk eléréséig fognak küzdeni a kapzsi anyagi érdekek ellen. Az alábbiakban kísérőszöveg nélkül, nyers változatban közöljük a szlovén sportvezető által elmondottakat. 

"Az UEFA egy erős szervezet, ekképp nem is fogja megadni magát. A szurkolók nélkül a futball korántsem ugyanaz, mint az optimális helyzetben. s mindannyiunknak hiányzik a stadionok páratlan atmoszférája. A labdarúgás több mint százötven esztendő óta a társadalom egyik alapjának számít, ekképp nem fogjuk hagyni, hogy ezt elvegyék tőlük a pénz oltárán feláldozandó érdekekből kifolyólag. A futball egyfajta fényt jelent az alagút végén, mivel megédesíti a szurkolók mindennapjait, így hatalmas hibát jelentene, ha bizonyos körök el akarnák venni az emberektől a labdarúgást. A jelenlegi helyzet mindannyiunk számára hatalmas nehézségekkel járt, ugyanakkor éppen e kongresszus zavartalan és személyes jelenléttel történő megrendezése mutathatja meg a világnak, hogy képesek vagyunk felülkerekedni a problémáinkon. A nyári ötkarikás játékok újabb tanúbizonyságot adnak majd erről, mivel meggyőződésem, hogy az olimpia az élet, s ezen belül Európa továbbélésének hatalmas örömünnepe lesz. Itt, az UEFA-nál a továbbiakban is azért fogunk munkálkodni, hogy a jelenlegi szituációban segítsünk az egyes alakulatoknak talpra állni, ezzel párhuzamosan ugyanakkor nem vethetjük el sportágunk pozitív velejáróit, példának okáért az FFP-t sem. 

Ki kell javítanunk a rendszer bizonyos hiányosságait, ezt pedig minden tekintetben meg is fogjuk tenni. A pályán való, nemi, etnikai, vagy vallási alapon történő megkülönböztetés teljesen elfogadhatatlan, csakúgy, mint az élet bármely más területén, mivel nem csak a futball, hanem a társadalom egészét is alapvető mértékben veszélyezteti. Elegünk van a rasszista, kirekesztő emberekből, kiváltképp ezen személyek internetes álca mögé bújó, gyáva és megvetendő képviselőitől, s az UEFA mindig azért dolgozott, hogy ezen problémákat áthidalja, példának okáért a női futball korábban elképzelhetetlen mértékű támogatásával. 

A mostani elképzelések meggátolnák ezen törekvéseket. Egyesek számára a szurkolók pusztán fogyasztók, a drukkerek vásárlók, a megmérettetések pedig mindössze előállítandó termékek. Az ekképp gondolkodók semmi mást nem tartanak szemük előtt, csak anyagi érdekeiket, azonban álláspontunk szerint jelen pillanatban a világfutballban eluralkodó mérhetetlen önzést ugyanekkora szolidaritásnak kell felváltania. Az anyagi javak immár fontosabbak, mint a győzelmek vagy a szenvedély, ám azok, akik így tekintetnek sportágunkra, nem állnak a realitás talaján. A futball nem bizonyos köröké, hanem az egész emberiségé. Egy olyan szektor, ahol mindenkinek joga van álmodni, s ahol mindenki megújulhat anélkül, hogy sárba tiporná a hagyományokat és a történelmet. Az európai életforma, s ezen belül a labdarúgás sportszakmai és gazdasági ereje is éppen a sokszínűségen alapuló üzleti modellből fakad, mely lehetővé teszi, hogy olyan alakulatok, mint az Atalanta, a Celtic, vagy a Dinamo Zagreb korábban megvalósíthatatlannak tűnő tetteket hajtsanak végre. A szurkolóknak éppen hozzájuk hasonló csapatokra van szüksége, mivel az ő példájuk megmutatta, hogy az álmok kitartó munkával valóra válhatnak. 

A nagy klubok nem tisztelik a múltat, ám ezzel együtt a jövőt is ellehetetlenítik. A futball változásai állandóak és kiszámíthatatlanok, ugyanakkor a szóban forgó tizenkét alakulat csak arra gondol, hogy miként juttathatják magukat előnyös helyzetbe, ráadásul mindezt a náluk kisebb együttesek kárára cselekszik. A topklubok nem felejthetik el, hogy honnan jöttek. Leszögezném, hogy a Szuperliga megalakításában eltökélt csapatok sehol sem lennének az UEFA hatvan éven át tartó hathatós segítsége nélkül, azonban most mégis arra törekednek, hogy az emberiség közös tulajdonát, a labdarúgást minden tekintetben kisajátítsák, s magánhobbijukká változtassák. Csak annyit mondanék nekik, kiváltképp a számomra legnagyobb csalódást jelentő angol együtteseknek: Uraim, hatalmas hibát követnek el. A döntés hátterében álló okok mind a mai napig teljességgel ismeretlenek számunkra. Sokféle tényező elképzelhető, példának okáért szó lehet a mérhetetlen kapzsiságról, vagy a puszta ostobaságról, ugyanakkor figyelmeztetném a szóban forgó csapatokat: még nem késő visszalépni! Még van idő átgondolni a lépést, mielőtt végleg elindulnának a teljes összeomlás útján! 

Az angol klubok szurkolói a tegnapi nap folyamán világos álláspontot fogalmaztak meg: nem kérnek a Szuperligából. Tegnap este a Tottenham Hotspur egyik szurkolója, Trevor, aki a Spurs két évvel ezelőtti, Liverpool elleni Bajnokok Ligája-fináléjában jegyet kért tőlem az eseményre, ismételten emailt írt nekem, melyben ezúttal rendkívüli csalódottságát fejezte ki a Sarkantyúsok döntése miatt. A szurkolók a legfontosabbak, ám mellettük számos szervezet biztosított bennünket támogatásáról. A kormányok, a média, s a drukkerek is velünk, illetve a Szuperliga ellen vannak. Vajon ők azt szeretnék, hogy néhány klub házi bajnoksággá silányítsa a labdarúgást? Nem! Mi pedig nem is fogjuk hagyni, hogy ez bekövetkezzen. A rajongók álmait nem szabad figyelmen kívül hagyni. Köszönetemet szeretnék kifejezni Trevornak, mivel írása rávilágított egy nagyon fontos tényre: a szurkolók mellettünk állnak. A továbbiakban együtt, közös erővel fogunk harcolni az anyagi érdekek ellen, s nem fogjuk hagyni, hogy a futball megsemmisüljön. A Szuperliga alapítóival nem kívánunk kompromisszumokat kötni. Minden tekintetben meg akarjuk gátolni terveiket, s biztosíthatok mindenkit, hogy meg is fogjuk. 

A 2024-től bevezetendő Bajnokok Ligája-reformmal a jövő alapjait fektettük le. A tizenkét klub vezetői két lehetőség közül választhatnak: önzés vagy szolidaritás. Az UEFA utóbbi mellett tette le a voksát, s így cselekedtek a fenti alakulatokért éveken, évtizedeken át szurkoló, szenvedő, síró, vagy éppen mosolygó embermilliók is. Együtt erősek vagyunk. Szervezetünk együttes erővel legyőzhetetlennek fog bizonyulni. A válság csak még több erőt ad számunkra, s együtt fogunk kilábalni belőle" – zárta szavait Čeferin.