A nyáron és télen is megpróbálkozott Fabio Paratici egy vérbeli center leigazolásával, azonban egyik mercato alkalmával sem tudta teljesíteni Andrea Pirlo kérését. Nyáron valószínűleg ismételten egy remek lehetőség nyílik a Juventus előtt, ugyanis az eddig mindkét átigazolási időszak alatt felmerülő Olivier Jonathan Giroud szerződése lejár, ha azt nem hosszabbítják meg addig Londonban.

A francia csatár a Grenoble Foot 38 neveltje, ahol egészen 2008-ig pallérozódott. Kilenc esztendő alatt egyszer került kölcsönbe, az FC Istres csapatához, ahol mindössze egy meccsen jutott szerephez húsz esztendősen.

A nevelőegyüttesét 2008-ban hagyta el a Tours FC kedvéért. Korábban a Ligue 2-ben 23 meccsen csak 2 gólt tudott lőni, azonban új gárdájában változott a helyzet, ugyanis 67 összecsapáson 36 gólt lőtt, és 9 gólpasszt osztott ki. Különösen a második éve sikeredett jóra, amikor is 21 góllal a francia másodosztály gólkirálya lett.

Erre a teljesítményre felfigyelt az Európa-liga selejtezőben játszó Montepellier HSC is, akik két millió euróért szerezték meg a centert, akit a Transfermarkt akkor már három millióra taksált. Egyből alapemberré vált, ám a bizalmat első szezonjában kevésbé tudta meghálálni, ugyanis "csupán" 12 gólt lőtt és 5 gólpasszt osztott ki a Ligue 1-ben. A második szezonjában kezdte el itt is ontani a gólokat, ekkor szintén 21 góllal lett gólkirály, ezúttal a francia első osztályban. Ami tovább emeli ezt a remek teljesítményt, hogy a 21 gól mellett 11 gólpasszt is termelt.

Egy ilyen attrakció ismételten klubváltást eredményezett, a francia futballistákat igencsak kedvelő tréner, Arséne Wenger kinézte magának 25 esztendős honfitársát, akiért 12 millió eurót csengetett ki az Arsenal, ami ismételten a becsült értékétől (13 millió euró) kevesebb összeg volt. Mondanom sem kell, itt is azonnal alapemberré vált, és bár a góltermelés nem ment úgy, mint az előző szezonokban, ám végül sikerült az Ágyúsok meghatározó labdarúgójává válnia, és öt és fél szezonon keresztül szolgálnia őket. Összesen 253 mérkőzésen jutott lehetőséghez, ezeken 105 gólt ért el és 41 gólpasszt adott társainak. Arséne Wenger mester nem számolt vele első számú opcióként, mivel nem erőcsatárt akart alkalmazni, így Pierre-Emerick Aubameyang érkezett a helyére, ő pedig a távozás mellett döntött, és a városi rivális Chelsea-t választotta.

A Kékek mindössze 17 millió euróért szerezték meg a franciát, akire leginkább kiegészítő emberként számítottak, mégis már 112 pályára lépésnél tart, ezeken pedig 39 gólt lőtt és 14 gólpasszt osztott ki. A 18/19-es szezonban tudott ismét gólkirály lenni, azonban nem a bajnokságban, hanem az Európa-ligában, ahol 11 találatot ért el. Az idei évadban eddig 14 alkalommal játszott a Premier League-ben, 8 alkalommal kezdőként. Ezeken eddig négyszer talált a hálóba, és egyszer választották be a hét csapatába. A Bajnokok Ligájában sokkal jobban szerepel, ugyanis öt mérkőzésen hat gólt szerzett.

Azon kevés játékosok egyike, aki korosztályos válogatottban nem szerepelt, a felnőtt együttesben pedig mégis meghatározó taggá vált. Eddig 106 alkalommal lépett pályára a Les Blues mezében, ezeken pedig 44 esetben szomorította az ellenfelek kapusait.

Adatai:

• Kor: 34 év
• Nemzetiség: francia
• Erősebbik láb: bal
• Magasság: 193 centiméter
• Poszt: csatár
• Ügynöke: Michael Manuello
• Értéke: 5 millió euró (a Transfermarkt szerint)

Játékstílusa: Az igazi erőcsatár megtestesítője, egy klasszikus center, aki a testi adottságaival jutott el odáig, hogy a világbajnok gall válogatott alapembere legyen. Nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkezik, a levegőben rendkívül erős. Annak ellenére, hogy a hozzá hasonló játékosok többsége jobbára a tizenhatoson belülről képes eredményen lenni, Ő távolról is képes bevenni a kaput. Sőt, nem is akárhogy, valami elképesztő mennyiségű gyönyörű találatot szerzett már, 2017-ben még a Puskás-díjat is bezsebelhette. Mindkét lábát egyformán tudja használni, a büntetőket magabiztosan értékesíti, de szükség esetén a szabadrúgáshoz is oda lehet állítani. Alázatos labdarúgó, aki a védekezésből is kiveszi a részét, teljesen alá tudja rendelni magát a csapat érdekeinek. Rá bátran fel lehető lőni a labdákat, egyből tudja azt továbbítani a csapattársaihoz, vagy akár megtartani azt.

Gyengesége van bőven, ilyen például az, hogy nagyon lassú, nem tartozik a legtechnikásabb játékosok közé, a cselezés nem igazán az asztala, és ugyan többször is volt gólkirály, de nem kifejezetten gólerős, több ziccert hagy ki, mint amennyit belő.

Mentalitására nem igazán lehet panasz, kulcspillanatokban is lehet rá számítani és, mint azt fentebb említettem, képes küzdeni a csapatért.

Mivel ingyen megszerezhető, eleve komoly összeget nem emésztene fel a leigazolása, és a jelenlegi fizetése (valamivel több, mint 6 millió euró) sem okozna komoly problémát, beszélt már arról, hogy szereti Olaszországot és olasz felmenőkkel is rendelkezik.

Komoly kérdés, hogy ezek ellenére is szükség lenne-e egy már koros, és  sűrűn  sérülésekkel  bajlódó játékosra, akinek a játékán a kor is kezd egyre inkább meglátszani? A nyáron, de még most télen is mindenképp érdemes lett volna megszerezni, de abban már korántsem vagyok biztos, hogy nyáron még mindig érdemes lenne leigazolni. A játékstílusa Cristiano Ronaldo mellé ugyan tökéletes lenne, és Paulo Dybalával is szerintem jó páros tudna lenni, de, ha egyikük sem maradna, akkor Giroud-ra semmi szükség. Ő és Morata is 10 gólos játékosok (és ezzel még fölé is lőttem, ha a bajnokságban szerzett góljaikat veszem figyelembe), ha pedig a két sztár valami okból távozna, sokkal-sokkal gólerősebb játékos kell a pótlásukra. A gall jó lehet, ha a spanyollal elosztják a játékperceket, és az ellenfél, vagy a formájuk alapján váltsák egymást. A lényegesebben lassabb Serie A-ban  véleményem szerint még meg tudná állni a helyét, ha pedig nem Andrea Pirlo maradna az edző, akinek a szisztémájába kifejezetten illene a csatár, abban az esetben is lenne keresnivalója Torinóban, míg CR megtartása esetén kifejezetten tanácsos lenne a megszerzése.