Nem kifejezetten fényes játékkal, ám mégis magabiztosan verte meg a Juventus a Cagliarit, ezzel megpróbálva elfelejtetni a keddi BL-kudarcot. A végeredmény könnyedebb, míg a statisztikák meglehetősen szoros mérkőzést mutatnak, azonban ezúttal előbbi ad reális képet a meccsről, míg utóbbi a két teljesen ellentétes félidő miatt utal keményebb küzdelemre. Nem tipikus nagy csapat módjára játszott a regnáló bajnok, ugyanis a komoly vezetés tudatában visszaállt az együttes, és nem igyekezett dominálni, labdát tartani ezen az igencsak forróvérű összecsapáson.

Pirlo ezúttal védekezésben és támadásban is 4-4-2-es hadrendet alkalmazott, ami kapuskirúgáskor és labdakihozatalokkor inkább 4-3-3-ra hasonlított, ugyanis Kuluševski hátrébb szerepelt, mint Chiesa, azaz szinte a középpályások vonalában, míg a két csatár egyike kihúzódott a helyére. Ez a formációváltás azt jelentette, hogy az utóbbi három meccsen már a harmadik hadrendben szerepelt a Juventus.

Általánosságban az Öreg Hölgy az első félidőben alig szerez gólt, nem játszik jól, nehezen tud felpörögni, azonban ezúttal szerencsére nem így volt, ugyanis 32 perc alatt három találatot szerzett a Juve, Cristiano Ronaldo jóvoltából. A vendégegyüttes nem vitte túlzásba a támadást, négy kaput eltaláló lövésből háromból gól született, s a kimaradt Morata-próbálkozás is ziccernek számított. Ismételten abból tudott eredményes lenni a Bianconeri, amiben igazán jó, azaz pontrúgásból és gyors kontrából. A védelemben sokkal inkább jelentkeztek problémák, ugyanis a Cagliari többször is meg tudta törni a Juventus védvonalát ügyes lefordulásokkal, hirtelen ritmusváltásokkal, kiugratásokkal. Különösen Cuadrado és de Ligt volt bajban, de szabálytalanságokkal meg tudták oldani, hogy komolyabb gond ne alakuljon ki. Ez még az első találat előtt volt, majd a gólgyártás elindulásával együtt a szárdok is leblokkoltak. Háromszor kellett megrezdülnie Cragno kapujának, hogy elkezdjenek letámadni, és ezzel már mindjárt meg is tudták zavarni a torinóiakat.

A második félidőre Semplici rendesen összekapta az együttesét, és folyamatosan nyomást helyezett a Juventusra, töretlen presszinget alkalmazva, és minél több támadást vezetve. A torinóiak ezt nem bánták, tudatosan adták át a kezdeményezési lehetőséget, amivel olyan nagyon nem tudtak élni a hazaiak. A beadásaik hatástalanok voltak, egyedül a távoli lövésekkel és az élesen belőtt szabadrúgásokkal tudták valamelyest ráhozni a frászt Szczęsny-re. 

Egyszer nem csak ijesztgették a portást, hanem be is találtak neki, mindezt egyetlen kialakított helyzetből. Először természetesen Bernardeschi hibázott, aki rossz szokásához híven kilépett a szélsőre, teljesen elhagyva a védvonalat, és mindezt úgy tette, hogy az simán befuthatott mögé, a labda pedig el is jutott Zappáig. Ez a hiba normál esetben még nem is eredményezne gólt, azonban a két középhátvéd tett arról, hogy ez végzetes hibának bizonyuljon. Látható, hogy Simeone Chiellini ember volt, míg João Pedróra de Ligt figyelt. A Capitano folyamatosan a rövid kapufa felé halad (ahogy az Pirlo szakdolgozatában meg van írva), ezzel otthagyva emberét. Mindezt tudatosan tette, mivel tisztában volt vele, hogy a brazil be fog futni mögé, és még mutatta is a hollandnak, hogy vegye fel Simeonét. Matthijs azonban nem így tett, hanem követte João Pedrót, aki legnagyobb figyelmet kapta a Cagliari-csatárok közül, így Cholo fia simán lőhetett kapuba. Véleményem szerint először Bernardeschi, majd de Ligt hibázott komolyat. 

Szerencsére Pirlo jelentős hibát nem követett el, viszont jobb döntéseket hozhatott volna. Nem is feltétlen a kezdő tekintetében, mert ugyan a 4-4-2-ben továbbra is borzalmasan teljesít a Juve, viszont a 70-ik percben lehetőség nyílt volna arra, hogy a csapat 4-3-3-ra álljon át, figyelembe véve, hogy McKennie érkezett Morata helyére. Nem kellett volna mást tenni, mint hogy CR bemegy középre, Kulu marad a szélen, a középpálya pedig egy fővel bővül. Ezzel lehetett volna egy kicsit kísérletezgetni, mert azzal, hogy a svéd bement középre, helyére pedig az amerikai érkezett, annyit ért el, hogy két játékost is odatett, ahol nem képesek jó teljesítményre. Azt már meg sem említem, hogy olyan fiatalok is érkezhettek volna 3-0-nál, mint Fagioli, vagy Da Graca (ha a keretben lett volna egyáltalán). Addig-addig próbálkozott a Cagliari, hogy egészen impozáns statisztikát hoztak össze, ugyanis a játékszer 35%-ban a Juventus kapuja előtti harmadban volt, de ha rápillantunk a mellékelt táblázatra, akkor láthatjuk, hogy adatokban ugyan fel tudott nőni az olasz rekordbajnokhoz a Rossoblù, ezzel sokra nem mentek.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Az ellenfél egyetlen igazi ziccerét nem tudta hárítani, a többi próbálkozás nem okozott problémát neki. Összesen három alkalommal védett, egyszer kiütötte és szintén egyszer lehúzta a labdát, volt hat pontos indítása, egyszer tisztázott és 80%-os pontossággal passzolt.
• Cuadrado: Már második meccsén volt borzasztó a mezőnyben, különösen védekezésben, ám még így is tudja asszisztal segíteni együttesét. Ez nem is akármilyen gólpassz volt részéről, ugyanis ez volt számára az ötvenedik a Juventus színeiben, amivel a harmadik ilyen téren, mivel már csak Nedvěd előzi meg 57-el, az első pedig Del Piero 91-el. Juan feljegyezhet egy gólpassz mellett két közbeavatkozást, két megnyert párharcot, két beadás, négy hosszú átadást, 86%-os pontossággal passzolt, viszont volt egy lövéshez vezető hibája.
• de Ligt: A statisztikái egyáltalán nem rosszak, viszont rendesen meggyűlt a baja João Pedróval, és véleményem szerint a kapott gólban is igencsak benne volt. Volt hat tisztázása, egy blokkolása, három közbeavatkozása, négy megnyert párharca, mind a három hosszú átadása pontos volt és 89%-os pontossággal passzolt.
• Chiellini: Neki ugyan nem volt olyan sok feladata, mint holland társának, viszont azt jól megoldotta, és volt egy igencsak fontos tisztázása is. Nevéhez fűződik három hosszú átadás, öt tisztázás, két megnyert párharc (mindből győztesen jött ki) és 90%-os passzpontosság.
• Alex Sandro: Nehéz bármit is mondani a teljesítményéről, mert mindössze egy közbeavatkozást és egy pontos hosszú indítást tud felmutatni, köszönhetően annak, hogy nem igazán támadott az ő oldalán az ellenfél, egyetlen párharcot nem kellett megvívnia 34 perc alatt. Sokkal inkább volt érdekes látni, hogy miként húzódott be Danilo mellé a középpályára labdakihozatalkor.
• Kuluševski: Nem volt túlzottan jó, de magához képest az utóbbi idők legjobb meccsét játszotta. Rosszul kezdett, ám csak láthattunk jó megoldásokat is tőle, és alig hallhattuk a kispad felől, hogy "vai Kulu!". Azonban a gyengeségei továbbra is meglátszódtak, félelmetes látni, hogy Morata úgy megy el mellette, mint a gyorsvonat, a lapos beadásai még mindig borzasztóak, de legalább ezen a meccsen emlékeim szerint nem vetette be a labdaelhagyós trükköt. Kiosztott egy kulcspasszt, amiből gólhelyzet lett, volt két hosszú átadása (mind pontos), volt egy blokkolt lövés, megcsinált három cselt, megnyert hét párharcot, kétszer szerelt és 73%-os pontossággal passzolt.
• Danilo: Továbbra sem győzött meg középpályásként, és ugyan most sem játszott rosszul, a Lazio ellen jobban szerepelt. Volt hat hosszú átadása, megcsinált egy cselt, megnyert hét párharcot, egyszer tisztázott, kétszer közbeavatkozott, háromszor szerelt és 89%-os pontossággal passzolt.
• Rabiot: Őt inkább Kuluhoz hasonlítanám, voltak jó megoldásai, de többségben mégis inkább rossz megmozdulásokat láthattunk tőle, magához képest egyáltalán nem volt jó. Nevéhez fűződik öt megnyert párharc, egy tisztázás, három szerelés, egy közbeavatkozás, egy blokkolt lövés, egy hosszú átadás (mind pontos) és 92%-os passzpontosság.
• Chiesa: A bal oldalon általában csak megvillanásai vannak, de azok klasszis megoldások. Ez most sem volt másképp, elképesztő gólpasszt osztott ki Ronaldónak, aki úgy vágta be a kapuba a labdát, hogy az méltó legyen az asszisztáláshoz. Chiesa négy kulcspasszt osztott ki, volt egy pontos beadása, egyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott és 85%-os pontossággal passzolt.
• Ronaldo: Egy tökéletes mesterhármast hozott össze, azaz jobbal, ballal és fejjel is betalált, és egy negyedik találathoz is nagyon közel volt a meccs végén. Nem csak ehhez, a piros laphoz is igencsak közel kerülhetett volna, mert Cragno letaglózása igencsak brutális volt. Nem csak eredményes volt, de a mezőnyben is remekül teljesített, látszódott, hogy nagyon meg akarta mutatni a kritikusainak, hogy nincs igazuk, csak ugye eső után köpönyeg... Hatszor lőtt kapura, megcsinált egy cselt, kiosztott egy kulcspasszt, megnyert négy párharcot és 79%-os pontossággal passzolt.
• Morata: Egy nagyon rossz meccsen van túl, egyetlen jó megmozdulása volt, mikor a büntető előtt szépen Ronaldo elé tette a labdát. Egyszer lőtt kapura, megnyert két párharcot, háromszor tisztázott, egyszer szerelt és 91% pontossággal passzolt.

• Bernardeschi: Ismételten balhátvédként szerepelt, s meglepő módon most játszotta a legjobb meccsét ezen a poszton, mindezt úgy, hogy a kapott gólban benne volt. Támadásban kiválóan teljesített az igen nehezen kivitelezhető indításokkal, komoly megindulásokkal/cselsorozatokkal, és a külsővel adott, igencsak szépre sikeredett, ám mégse pontos beadás is megmaradhatott az emlékezetünkben. Kiosztott egy kulcspasszt, volt három hosszú átadása, egy beadása, három párharca (mindet megnyerte), kétszer közbeavatkozott, megcsinált két cselt (mind sikeres) és 90%-os pontossággal passzolt.
• A többi csere nehezen értékelhető, mivel hiába játszott némelyikük fél órát, egyikük sem ért tizenötnél többször a labdába.

Meccs embere: Cristiano Ronaldo

Végezetül következzenek a meccs egyes taktikai finomságai: