A vártakhoz megfelelően meglehetősen sima, 3-0-ás győzelmet aratott a Juventus a Crotone felett, amivel az Öreg Hölgy fel tudta küszködni magát a dobogóra, folytatva felzárkózását a továbbra is a bajnokság első két helyét elfoglaló milánói együttesekhez.

Az eredményből, a statisztikák nagy részéből, s a nyolc kialakított ziccerből úgy tűnhet, hogy egy izgalmas, és a Juve szempontjából pedig igazán jó meccset láthattunk, azonban a valóságban ez sajnos nem pontosan így történt. Legalábbis annyi bizonyos, hogy ezeket a jelzőket az egész mérkőzésre nem húzhatjuk rá, már csak azért sem, mert mindkét félidőt nagyon rosszul kezdte az olasz rekordbajnok. Akár járhatott volna úgy is, mint a Porto ellen, elég csak visszaemlékezni Reca két lövésére Danilo mellől. Komoly probléma, mikor két egymást követő mérkőzést így kezd egy együttes, az pedig, hogy a csapat nem tud a kellő intenzitással felpörögni, elsősorban mentális gond lehet. A helyzetet tovább rontja, hogy Pirlo úgy nyilatkozott a BL-meccs után, hogy csodák csodájára felemelte a hangját a félidőben, erre a játékosok ugyanazt a hibát követik el, és ugyanabban a mentalitásban lépnek pályára.

Térjünk vissza a hétfői összecsapásra, melyen a Maestro saját futballját alkalmazta. Az alap a 4-3-3-as hadrend volt kapuskirúgásokkor, ebből alakult át a csapat szükség szerint 3-5-2-re (támadásban) és 4-4-2-re (védekezésben). A játék igencsak döcögött a gólig, a Bianconeri nagyon pontatlanul futballozott, rengeteg rossz passzt láthattunk, a meccs végéig pedig kereken 100 alkalommal vesztett labdát a torinói gárda, ami csak elsőre tűnik magas számnak, ellenben ha komolyabban utánanézünk, akkor ezt akár egy átlagos statisztikának is mondhatjuk, ám az, hogy ezzel szemben a tabella utolsó helyezettje csak 87 alkalommal veszítette el a játékszert, tökéletesen bemutatja, hogy mennyire is működött a letámadás. Nem meglepő, hogy szinte semennyire.

Mikor nagy nehezen beindult a gépezet, akkor szépen, sorjában jöttek a helyzetek, a legnagyobb kérdés pedig az lett, hogy mennyit kap Cordaz, nem pedig az, hogy meglesz-e a győzelem. Ami leginkább aggasztó volt, hogy Stroppa együttese rendkívül simán jutott át a Juve középpályáján. Hiába voltak ezúttal hárman, semmivel sem volt különb, mintha csak két középső középpályással rendelkezett volna a Bianconeri, csak ezért felesleges lenne növelni a középpályások számát, de megjegyzem, Ramsey és McKennie jellemzőit ismerve jó döntésnek tartom, hogy ezúttal a 3-4-1-2 helyett 3-5-2-ben futballozott a csapat. A Mistertől már megszokhattuk, hogy sokszor látja az ellenfél által gyakorolt támadójáték mattolásának kulcsát abban, hogy a csatárokat próbálja kivenni a játékból, ezúttal sem volt másként, és most meglehetősen jól is sikerült. Ha a rendkívüli gyorsasággal és labdaügyességgel megáldott Adam Ounas megiramodott, azonnal megpróbálták megállítani, míg szegény Di Carminét ott ütötték, ahol érték a középhátvédek, különösen Demiral jeleskedett ebben.

Ezúttal összességében a taktika megválasztása jó volt, és lényegesen jobban szerepelt az együttes a Crotone ellen, mint ősszel, mert ezúttal nem volt kérdés, hogy melyik csapat a domináns fél, azonban erre a produkcióra kizárólag abban az esetben mondhatnánk, hogy megfelelő, ha ősszel, egy tanuló-fázis ideje alatt láttuk volna. Mindjárt kitavaszodik, így ettől lényegesebben többet várna az ember, még egy jócskán felforgatott kerettel is. Könnyebbnek tűnő, de sorsokat befolyásoló meccsek elé nézünk, egyelőre nem jó kilátásokkal. Kíváncsian várom, hogy ebből a helyzetből merre fog elindulni Pirlo együttese.

Egyéni teljesítmények:

• Buffon: Esetében szerencsére leginkább az volt feltűnő, hogy a meze nem passzolt a nadrághoz, de tekintettel arra, hogy egy portásról beszélünk, inkább pozitívum, hogy ez maradt meg a szurkolók fejében, nem pedig az, hogy mennyire dolgoztatták meg. Mindössze kétszer kellett hárítania, volt három átadása és összességében 82%-os pontossággal passzolt.
• Danilo: Nem egyszerű dolog megítélni, hogy jól játszott-e, vagy sem, ugyanis mindkét végletből láthattunk tőle a tegnapelőtti mérkőzésen. Volt, hogy egy hatalmas sprint után adott kulcspasszt, de láthattunk olyat is, hogy rendkívül simán lemarad az ellenfélről. Ráadásul, hogy tovább nehezítse a helyzetünk, mindkettő eset megismétlődött még egy alkalommal, de figyelembe véve, hogy ezúttal is egy buta sárgát szedett össze, ami egy meccses eltiltást jelent, inkább hajlok afelé, hogy a gyengébbek közé kéne sorolnom, mintsem, hogy a jobbak között említeném. A statisztikái egyébként nem rosszak: három tisztázás, egy blokkolás, három közbeavatkozás, egy szerelés, két megnyert párharc, két kulcspassz, három pontos indítás (a négyből), egy sikeres csel és 88%-os passzpontosság.
• Demiral: Ő leginkább Di Carmine elleni turpisságairól marad emlékezetes, ami nem feltétlen probléma. A statisztikái nem különösebben jók: egy tisztázás, egy megnyert párharc, egy kulcspassz, két hosszú átadás (mind pontos) és 98%-os passzpontosság.
• de Ligt: Török védőtársához hasonlóan neki sem kellett komoly védőmunkát felmutatni, az ő neve mellett is igencsak sok egyes található, ugyanis egyszer szerelt, egy párharcot nyert meg, kiosztott egy kulcspasszt, egyszer lőtt kapura, négyszer volt pontos a hosszú átadása és 92%-os pontossággal passzolt.
• Chiesa: Elképesztő volt látni, hogy mennyire próbálja húzni magával az egész csapatot, támadásokat befolyásoló megmozdulásai voltak. Nagyszerű átadásokkal hívta fel magára a figyelmet, lövésekkel is próbálkozott (kettővel), voltak igazán jó cselei, azonban sajnos mégsem tudott egyik gólban sem részt vállalni. Kiosztott négy kulcspasszt (kettőből gólhelyzet lett), volt három pontos beadása, három hosszú átadása (mind pontos), megcsinált három cselt, megnyert négy párharcot és 83%-os pontossággal passzolt.  
• McKennie: A mezőnyben nem mutatott semmi emlékezeteset, úgy tűnik, ismét egy kisebb hullámvölgybe került, ám mégis hasznos tudott lenni azzal, hogy lőtt egy gólt. Emellett kiosztott egy kulcspasszt, kétszer lőtt kapura, megcsinált egy cselt, megnyert négy párharcot, kétszer tisztázott, kétszer szerelt, kétszer közbeavatkozott és 91%-os pontossággal passzolt.
• Bentancur: Egy olyan hiba után, mint amilyet a Porto ellen vétett, nem könnyű ismét önbizalmat nyerni (különösen, ha még nincs is 100%-os állapotban), legalább erre jó volt neki ez a meccs, ugyanis komoly nyomás nem hárult rá, vagy legalábbis nagyon ritkán. Remélhetőleg legközelebb ismételten csak akkor fog a védelem előtt szerepelni, mikor sem Arthur, sem pedig Rabiot nincs bevethető állapotban. Volt egy kulcspassza, négy hosszú átadása, négy megnyert párharca, két közbeavatkozása, két szerelése és 92%-os pontossággal továbbította a játékszert.
• Ramsey: Rendkívül érdekes játékosnak tartom, ugyanis a legkomolyabb ziccert is képes rendkívül sután kihagyni, ezen a meccsen is voltak rossz megoldásai, látványosak pedig egyáltalán nem, aztán mégis csak kiosztott egy gólpasszt és szépen-csendben öt kulcspasszt is (kettővel sikerült ziccerbe hoznia társát). Ezek mellett még volt egy beadása, három hosszú átadása, öt lövése, egy kapufája, öt megnyert párharca, egy tisztázása, két közbeavatkozása, egy szerelése és 92%-os pontossággal passzolt. 
• Alex Sandro: Neki határozottan jobban áll a szárnyvédő poszt, annak ellenére, hogy nem egy kimondottan támadó felfogású szélső védő. Ezúttal is volt egy gólpassza, amivel együtt három kulcspassz szerepel a neve mellett, emellett pedig egyszer lőtt kapura, egyszer tisztázott, egyszer blokkolt, egyszer szerelt, megnyert négy párharcot, volt két beadása és három hosszú átadása is, valamint 90%-os pontossággal passzolt.
• Kuluševski: Ezúttal képes volt megcsillogtatni valamit a tehetségéből, elvégre több területe volt, s Chiesa is előszeretettel passzolt neki, de ettől sokkal-sokkal több kell ahhoz, hogy arról beszéljünk, hogy kezdi törleszteni az árát. Ahogy Pirlo is említette, próbálta keresni Ronaldót beadásokkal, de egy olyan játékosról beszélünk, aki nem a jó beíveléseiről híres, így nem is olyan meglepő, hogy egyetlen erre irányuló mozdulata sem volt sikeres. Neve mellett szerepel egy kiosztott kulcspassz, egy lövés, egy csel, egy hosszú indítás, öt megnyert párharc, egy szerelés és 79%-os passzpontosság.
• Ronaldo: Két gólja ellenére nem beszélhetünk arról, hogy visszanyerte volna gyilkos formáját, tekintve, hogy mindezt 12 lövésből hozta össze, és egészen hihetetlen ziccereket hagyott ki (összesen hármat), azonban egészen zseniálisan futott be az üresbe mindkét fejesnél, és rendkívüli volt látni azt, hogy a Serie A utolsó helyezettje ellen is mennyire teper a gólért. Lőtt két gólt, kiosztott egy kulcspasszt, volt egy hosszú átadása, megnyert egy párharcot, egyszer tisztázott és 77%-os pontossággal passzolt

• Fagioli: Szinte törvényszerű volt őt becserélni, remélhetőleg egyre többe láthatjuk majd a felnőtt csapat szerelésében. Ugyan valódi tehetségét még mindig nem tudta megmutatni, minden mozdulatán látszik, hogy benne van a potenciál, amit ki kell aknázni. Ennek ellenére kétlem, hogy ez a regista szerepkörben fog sikerülni, mikor egy trequartistáról van szó, és láthatólag ez a poszt áll jól neki, ott mozog otthonosan. 20 játékperc alatt 27-szer ért labdához, 19 passzkísérletéből 18-szor pontosan továbbította a játékszert, földön megvívott 5 párharcából 4-et, míg 2 fejpárbajából 1-et nyert meg, emellett pedig 2 sikeres cselt hajtott végre, s 2 szabadrúgást harcolt ki.
• Bernardeschi: 15 perc alatt több látványt vitt a játékba, mint aki helyére becserélték, ami azért az ő esetében nem igazán megszokott. Ez a hirtelen megtáltosodás is csak azt támasztja alá, hogy nem a képességeivel vannak bajok, hanem sokkal inkább mentális téren küzd problémákkal. Amit most csereként, 3-0-nál a Crotone ellen bemutatott, azt várná az ember mondjuk a Napoli ellen, csak egyszerűen az ilyen megoldásokat nem meri bevállalni. Volt egy lövése (ami meglepő módon nem messze landolt a kaputól), megcsinált három cselt (a négyből), teremtett egy gólhelyzetet, megnyert három párharcot (a négyből) és 83%-os pontossággal passzolt.
• Morata, Di Pardo és Frabotta: Mivel alig értek labdához, értékelhetetlenek.

Meccs embere: Federico Chiesa