Az első mérkőzésen idegenben elért 2:1-es előny birtokában várhatja az Öreg Hölgy a nagy rivális elleni kupavisszavágót, és ebből az alkalomból most mi szeretnénk egy kicsit esélyt latolgatni, véleményeket ütköztetni, valamint néhány személyes emlékünket megosztani veletek. A találkozó helyszíne az Allianz Stadium lesz, a kezdési időpont 20:45, a TV-ben pedig a Sport 2-n követhetitek figyelemmel.

JuventusFanatikus: Szerencsére az első mérkőzésen sikerült győzni, méghozzá a két idegenben lőtt gólnak köszönhetően meglehetősen jó helyzetben van imádott csapatunk, de pont emiatt nehéz eldönteni, hogy most akkor álljon be a csapat keményen a saját kapuja elé, vagy igyekezzen minél hamarabb növelni az előnyt. Véleményem szerint a mérkőzés elején érdemes lenne megkísérelni még egy gólt, de nem mindenáron. A komoly letámadást mindenképp félre kellene most tenni, ahogy a 3-4-1-2-őt is, mert a rengeteg támadó felfogású játékos miatt az Inter simán lekontrázhatja a Juventust, ezt pedig nem egyszer tapasztalhattuk meg. Ha a harmincadik percig nem igazán sikerül dűlőre jutni a gólszerzés tekintetében, akkor érdemesebb lenne beállni védekezni, és megpróbálni kibekkelni a meccset. Ugyan nagy valószínűséggel nem menne olyan könnyen, mint a Roma ellen, de az milánóiak sem tündökölnek a felállt védelmek ellen. Bízom benne, hogy ezen a meccsen végre Pirlo le tudja majd meccselni Contét, és összejön a továbbjutás. Én ezúttal a 4-4-2-es hadrendet választanám, ami nem igazán szokott működni támadásban, és nem is kedvelem igazán, de most ez lenne a leginkább kézenfekvőbb,  figyelembe véve, hogy Arthur és Morata nem hadra foghatóak (különösen a brazil kiesése jött nagyon rosszul), én az alábbi kezdővel állnék ki: Buffon - Cuadrado, Demiral, de Ligt, Danilo - Chiesa, Bentancur, Rabiot, Bernardeschi - Kuluševski, Ronaldo

Ugyan az kezdő sem éppen optimális egy Inter-szintű csapat ellen, ugyanis Bentancur és Rabiot nem igazán tud jól együtt játszani, McKennie-t pedig feleslegesnek tartom pályára küldeni harmadik középpályásnak, mikor a labdakihozatalból úgysem venné ki a részét. Így legalább a két Federicóval lenne két védekezésben is hasznos szélső emberünk, akik hozzá tudnak tenni valamit a kontrákhoz is. Szerintem Buffon lehet a kulcsszereplő, nem csak védéseivel, hanem irányítóképességével. Hatalmas szükség lesz erre, mert a védelem széle nem éppen a legjobb helyezkedésben, és döntőképességben, míg a két középhátvéd még fiatal, és nincsenek rendesen összeszokva.

Kemény mérkőzésre számítok, egy nagy küzdő ellenfél ellen. Nem várok sok gólt, sziporkázó támadójátékot végképp nem. Szerintem mindkét együttesben maximum egy gól van.

Nekem az Interhez köthető pozitív élmények közül egyből a tavalyi 2-0-ás diadal ugrik be. Nagyon tetszett az az összecsapás, simán lefutballozta Sarri brigádja az ellenfelet. Az a győzelem sokáig élt bennem, természetesen alvás nem volt, és még a másnap is csak egy szurkolói ének járt a fejembe, ami tökéletesen leírta a meccs képét, azonban a szövege nem éppen a legliberálisabb, hogy megemlítsem itt a cikkben.:D

Edy77: Először is hadd jegyezzem meg, ami a komment szekcióban már többször előkerült, miszerint jó látni, hogy a mester tanul a múlt hibáiból, és a nagy csapatok elleni újabb meccsekre, már az előző tapasztalatok alapján készíti fel az együttest. Abból kiindulva, hogy az idei meccseken csupán egyszer kaptunk 2 gólt, igaz, azt a mai ellenfél ellen, és 11 összecsapáson kilencszer is kapott gól nélkül vonulhattunk le a pályáról, én ki merem jelenteni, hogy a meccsnek és a továbbjutásnak is mi vagyunk az esélyesei. Stabil védekezésre, labdatartásra, és kontrajátékra számítok. Az összeállításban nem várok meglepetéseket, nagy eséllyel az elmúlt hetekben sikerre vitt felállásban küldi fel Pirlo a fiúkat, a belső védő poszton várok változást a hétvégéhez képest, szerintem Matthijs és Demiral várható. Gyakorlatilag a Fanatikus által felvázolt kezdőt várom, Danilo helyett Sandróval. A Szuperkupa megnyerése után nagyon nagy tettnek tartanám Andreától, ha a kupadöntőbe is bejutna az irányítása mellett a csapat.

Személyes történetem az 1994-es világbajnoksághoz köthető, hiszen ott nyújtott feledhetetlen játékot Roberto Baggio. Addig nagyon sok csapattal szimpatizáltam az európai nagyágyúk közül, de akkor határoztam el, hogy annak a csapatnak fogok szurkolni, ahol ő játszik. Utólag nagyon örülök, hogy a nagy vándor akkor éppen Torinóban focizott, és nem az egyel későbbi világbajnokság idején volt a csúcson, hiszen akkor szégyenszemre most Inter-szurkoló lehetnék. És egyébként ha már VB, akkor még annyit, hogy bár Materazzi finoman fogalmazva sem volt szimpatikus játékos, és ráadásul a Nerazzurri színeiben szerepelt, így utólag is köszönet neki a 2006-os seregszemlén mutatott teljesítményéért, és azért, hogy hozzásegített ezáltal egy nagyon boldog nyárhoz, és egy szép emlékhez.

hellan: Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok nagy rajongója az Olasz Kupa küzdelmeinek, hiszen a csapat jelenlegi helyzetét nézve, sokkal nagyobb fókusz kell, hogy legyen a bajnokságon és a Bajnokok Ligáján. Mivel azonban az Inter az ellenfél, ettől most eltekintek. :D
Nagyon jól fog jönni az előző meccsen idegenben szerzett több gól, hiszen így az Internek már az elejétől kezdve nagy erőket kell mozgósítania a korai gólszerzéshez. Annak tudatában, hogy Bonucci kihagyja a meccset és betegség miatt ugyanez a sors várhat az Arhur-Morata kettősre is, én inkább a 4 védős felállást preferálnám, a széleken a Cuadrado-Danilo kettőssel. Természetesen ez a meccs során alakul, változik is Pirlo rendszere miatt. A védelem elé jól jött volna Arthur magabiztossága, de így Bentancur és McKennie harciasságára kell támaszkodni, emellett remélve, hogy Rabiot olyan napot fog ki, ahol lesz kedve szerelni. Támadósorba túl sok opciónk nem lesz, így CR és Kulusevski kezdhet és majd meglátjuk, hogy Dybala és/vagy Morata leülhet-e a padra. Nem tudok elmenni szó nélkül, hogy egy ekkora klub hogyan engedheti meg magának, hogy összesen egy darab egészséges csatára lehessen. Higgadt játékra számítok a csapattól; nem szabad kapkodni az elején és ügyelni kell a sárga lapok begyűjtésére is.

Hollóka: Bár sokunk vélekedik úgy, hogy a csapat idei, 2021-es szereplése minden képzeletet felülírt az eddigiekben, hiszen szeretett együttesünk januártól számított tizenegy összecsapása közül tízet megnyert, ráadásul legutóbbi hat mérkőzését impozáns, 14-1-es gólkülönbséggel tudta le, a magam részéről engem egyelőre nem ragadott el a hurráoptimista hév, melynek fő okai talán azok a tapasztalatok, melyeket a jelenlegit megelőző idények hasonlóan jó szereplései után szűrhettünk le a hirtelen visszaesésekből. Ennek ellenére, ahogy a napokban többször is kiemeltem, egyre nagyobb elégedettséggel szemlélem Andrea Pirlo együttesét, s mostanra kijelenthetem, hogy minden formaingadozása ellenére kissé a szívembe is zártam a Maestrót, mint szakembert, a keret nagy részével egyetemben. Bár a Coppa Italia küzdelmeit én sem tartom egyenrangúnak a Scudetto megmérettetéseivel, s úgy hiszem, hogy e trófea elhódítása jóval kevesebb presztízzsel jár, mint a szezononként magasba emelhető egyéb serlegek, természetesen mint minden Derby d'Italiát, a holnapi találkozót is nagy érdeklődéssel és izgalommal várom, kételyeim ellenére az elmúlt időszakban mutatott tendencia alapján pedig egyértelműen továbbjutást remélek. A párharc első felvonásán véleményem szerint egy igen szerencsés, nem mindennapos találatnak, valamint egy Juventushoz méltó (s a tavalyi évben igen ritkán látott) védekezésnek köszönhetően aratott diadalt a Bianconeri, így ezúttal sem számítok gólparádéra, kiváltképp az ellenfél személyéből kifolyólag. Tippem szerint Pirlo az utóbbi mérkőzéseket látható fölfogásban küldi majd pályára fiait, hogy egy nem túl izgalmas találkozón klasszis módon teljesítő hátsó alakzattal, és biztos labdajáratással 1-1-es döntetlent játsszon az ősi rivális ellen, már csak azért is, mert így teljesen kiegyenlített lenne mérlege egykori mesterével. Az első félidő mindenképpen meghatározó lesz, ám az idegenben szerzett gólok révén jelentős előnyhöz jutottak a srácok, s úgy gondolom, hogy ennek, valamint a Maestro által is említett mentális állapotnak köszönhetően fináléba jut a torinói alakulat. A várható kezdőt illetően Kuluševski, Rabiot és Bentancur szerepeltetésétől tartok leginkább, mivel előbbi nem igazán tud kibontakozni a mostanában alkalmazott szisztémában (meg úgy általában az idei évben, lévén, hogy a Juve nem kontrákra épít, ellenben a tavalyi Parmával, persze egy ehhez hasonló felfogásban ma kivirágozhatna a svéd), utóbbi kettős pedig meglátásom szerint negatív hatással van egymás játékára, mindkettejük mellé szükséges egy Arthurhoz hasonló középpályás, aki mellett szabadon végezhetik saját feladataikat.

A személyes emlékek tekintetében én is a tavalyi, 2-0-ás találkozót emelném ki elsősorban, mikor Dybala emlékezetes találatánál gyakorlatilag a parkettán végigcsúszva ünnepeltem, annak tudatában, hogy a kibontakozó vírushelyzet miatt nézők nélkül megrendezendő találkozó lejátszásához legfőképpen a milánóiak ragaszkodtak, s Torinóba elutazva egy vitathatatlan futball-leckében részesültek, határtalan örömünkre.

Consminor: Mint minden hasonló volumenű mérkőzés előtt, most is vegyes érzelmekkel hangolom magam a mérkőzésre. A tény, hogy idegenben sikerült előnyt szereznünk önmagában hatalmas dolog, azonban nem szabad csak az eredmény tartására játszanunk. A Mister tegnapi nyilatkozatában kiemelte, hogy úgy kell kezelni ezt a mérkőzést, mintha 0-0-ról indulna, és szerintem is ez lesz az egyik legfőbb kulcs. Véleményem szerint, ha a mérkőzés legelejétől kezdve arra játszunk, hogy ússzuk meg minél kevesebb kapott góllal, akkor könnyen lehet, hogy kiesünk. Bízom benne, hogy Pirlo a fent említett mondatával nem csak a közhelyszótárat csapta fel, hanem valóban egy taktikailag és mentálisan érett csapatot fog felküldeni a pályára. Az Inter elleni párharc egyébként szerintem rá is tud mutatni arra, hogy Pirlo jelenleg hol tart edzőként, ami a másik edzővel való meccselést illeti egy egyenes kieséses szakaszban. A Roma ellen már láttuk, hogy képes Allegri-féle győzelmet aratni egy meccsen, remélem, hogy egy oda-visszavágós párharcban is követni tudja korábbi mesterének példáját, akit ha az első meccsen meg is vertek, a visszavágóra mindig kitalált valamit, amivel meg tudta fordítani a párharcot. Elsőre mondjuk örülnék, ha a Conte-elleni harmadik mérkőzésre végre sikerülne megoldani, hogy ne rendre az Inter jobb oldaláról kapjuk a gólt, legyen szó Hakimi, vagy Barella beadásáról. Ha ezt sikerül megoldani, akkor az esélyünk is sokkal nagyobb lesz a továbbjutásra. Lukaku és Hakimi visszatérésével rengeteget erősödik az Inter támadójátéka, Chiellininek fel kell kötni a turbánt a gatyáját mindenképp, hogy a belga őserőt megállítsa. Arthur kiesésével a középpálya sokat gyengül (ez sajnos eddig is problémát okozott Contéék ellen), emiatt eléggé aggódom. Minden esetre bízom a csapatban, úgy tűnik a bajnokságban elszenvedett vereség valóban fordulópontot jelentett mentalitás szempontjából.

A többiekhez hasonlóan én is igyekeztem felidézni pár Inter-elleni emléket az utóbbi időből. Szerencsére többnyire zebra-mezes sikerek jutottak eszembe, azonban beugrott egy mérkőzés, mely akár intő jelként is szolgálhat. A 2015/16-os szezonban szintén kupaelődöntőt játszott a két együttes, annyi különbséggel, hogy Torinóban rendezték meg az első mérkőzést. A Juventus 3-0-s előnyre tett szert, melyet a visszavágón sikerült elherdálni, azonban büntetőpárbajban mégis szeretett csapatunk jutott tovább (valójában ez is siker a milánóiak ellen, csak nem olyan könnyű, mint amire számítottunk :)).

simoni: A magam részéről nem várok nagy izgalmakat. Kényelmes helyzetben vagyunk, az Internek két gól kell minimum, ha a kupában akarnak még valamit. Ennek megfelelően nem nagyon játszhatnak kivárásra, valószínűleg nekünk fognak esni egy korai gól reményében. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve adja magát, hogy a holnapi meccsen is kövessük a célfutball nagy mesterének, Max Allegrinek tanításait: vagyis betolni a buszt, és kontrákkal terrorizálni a milánói sertéshorda hátsó alakzatát, amikor csak területek nyílnak. :)

Kíváncsian várom, Pirlo hogyan gondolkodik erről a kérdésről, de meglepne (és szerintem hiba lenne), ha belemennénk egy nyíltsisakos küzdelembe. Egyrészt kár lenne az energiát pazarolni, amikor nagy (és fontos) erőpróbák várnak a csapatra a következő napokban a Napoli és a Porto személyében, másrészt kreatív, vezér típusú középpályás hiányában a csapat továbbra sem tündököl a támadójátékban: a gólok továbbra is javarészt egyéni villanásokból, beadásokból jönnek, a felállt védelmek megbontásával, helyzetek teremtésével viszont erősen hadilábon állunk. Ezzel szemben az utóbbi meccseken a csapat szervezettsége, a középpályásvédekezés látványosan javult, kontrákban meg eddig sem voltunk rosszak.

Vagyis az erősségeink most egybevágnak a célravezető taktikával, így a kék-fekete bandának nincs sok esélye. Tippem: megismétlődik az odavágó eredménye.

Génmanipuláltházikecske: Az előzmények tudatában megfontolt játékot várok a csapatól, mivel kupameccsről beszélünk így nem várható, hogy mindkét együttes a maximumot adja ki magából, ami a meccs arculatán is meg fog látszani. A kék-fekete gárda eredmény kényszerben van minden értelemben, így kíváncsian várom, hogy a Mister mit tud kihozni a fiúkból ennek tudatában. Egy rendkívül 'taktikus' meccs után a csapat továbbjutását várom döntetlennel, vagy egy hasonló eredmény mellett, mint az előző párharcban.

Bármikor, amikor az Inter csapata eredménykényszerben van, és ellenünk játszanak, mindig az utolsó pillanatokban reccsennek meg, gondolván itt a 2017/18-as szezonra, amikor a valaha volt legrosszabb idényünkben sikerült behúznunk ellenük egy kulcsfontosságú meccset idegenben a bajnokságban.

el.Flaco: A múlt heti igazán taktikus játékot hozó összecsapás után ma is hasonlóra számítok. Bízom benne, hogy Pirlo alaposan felkészítette a csapatot, azonban az bizakodásra ad okot, hogy rövid időn belül már harmadszor találkozik a két csapat, így remélhetőleg Conte már nem fog tudni sok meglepetéssel szolgálni. Nem számítok sok gólos meccsre, és biztos vagyok abban, hogy lesznek olyan időszakok, akár már a mérkőzés legelején, amikor az Inter megpróbálja saját kapuja elé szegezni a Juventust, azonban joggal bízhatunk a kontrajátékban, és abban, hogy a védelem, ahogy az elmúlt hetekben szinte kivétel nélkül, ma is jó napot fog ki. 

Az mindenképpen rossz hír, hogy megszaporodott a hiányzók száma, és nekem, még ha meglepő is, Arthur tűnik a legnagyobb veszteségnek jelenleg, ugyanis a brazil remek játékot mutatott az AS Roma ellen a hétvégén, és úgy tűnt kezd igazán jó formába lendülni. Egy letámadó Inter ellen a labdakihozatalon óriási hangsúly lesz, és ilyen tekintetből érződhet majd leginkább Arthur hiánya. A milánóiaktól nem elvárható, hogy ismét akkora védelmi hibákkal segítsék a torinói gólszerzést, mint legutóbb, azonban bízom benne, hogy gólt/gólokat fog tudni szerezni a csapat. 

Összességében egy feltüzelt Inter érkezését várom, és rendkívül nehéz meccsre számítok. Az Olasz Kupa megnyerése számomra az idei évben különösen fontos lenne, ahogy Pirlo munkásságát is tovább dicsérné, ha első évében máris egynél több trófeát a magasba tudna emelni. Az eredményt illetően én kiegyeznék egy továbbjutást érő döntetlennel, azonban természetesen szebb lenne egy, a 2015/2016-os kupa-elődöntőre hajazó 3-0 arányú siker. 

Az egyik legszebb emlékem erről a párosításról az imént említett hazai 3-0 a kupaelődöntőben, amely után végül a másik milánói gárda legyőzésével sikerült a csapatnak a trófeát a magasba emelni. 

Mindenképpen továbbjutást várok, egy kemény, izzadtságszagú, küzdős mérkőzésen. 
A tippem: 1-1