A Genoa legyőzésével megkezdte a Coppa Italia-menetelését az olasz rekordbajnok, mely azonban olyan nehéznek bizonyult, hogy a találkozó előtt szinte számítani sem lehetett rá.

A meccs úgy indult, amit eddig csak az álmainkban tudtunk elképzelni, a Juventus lesöpörte az ellenfelét, méghozzá igazi támadófutballal. A srácok rendkívül felszabadultak voltak, tisztán lehetett látni, hogy nincs rajtuk nyomás, és a saját játékukat játszhatják. Pirlo szinte minden mérkőzésen kiemeli, hogy a csapatnál mentális problémák vannak, ez pedig ismét bizonyosságot nyert. Az első félidő tökéletesen rámutatott, hogy nem azzal van a baj, hogy a játékosokba nem szorult elég kreativitást, hanem egyszerűen nem mernek kockázatos megmozdulásokhoz folyamodni, mert félnek a hibától. Ez rendben is van, mert egy Derby d'Italián például nem lehet ilyen felszabadultan játszani, de az sem jó, ha állandóan magukban tartják az extra meglátásaikat. Egyszerűen öröm volt nézni a Kulu-Morata párost, Bentancur indításait, vagy ahogy Drăguşin próbálkozott a támadások segítésével, Demiral a hosszú passzokkal, esetleg ahogy Bernardeschi alázattal védekezett, majd a támadásokból is kivette a részét. Nagyon jó látni nézni a csapatot, és észrevehetően a Genoa is érezte, hogy nincs semmi esélyük, és örülhetnek, ha csak két góllal ússzák meg.

Ez egészen addig volt így, míg a Juve rá nem ült a két gólos eredményre. Ez természetesen egy ilyen különbségű vezetés tudatában általában indokoltnak mondható, különösképpen egy kupameccsen, ráadásul egy szerdai napon. A Grifoni is bírt meríteni egy kis bátorságot, aminek egy gól lett a gyümölcse. Ez még nem is lett volna probléma, de a Bianconeri abba a hibába esett, hogy nem küzdött azért, hogy ismét kétgólos előnyre tegyen szert, hanem megpróbálta az eredményt megtartani, nem pedig növelni. Ez Pirlo irányítása óta ismét problémaforrás, ugyanis legutóbb Allegri idejében volt jellemző, hogy a Juventus már egygólos előnyre is ráült. A különbség annyi, hogy Max együttese az esetek nagy százalékában ki tudta húzni a meccset, ugyanis remekül meg volt szervezve a védelem, és közben Allegri folyamatosan űzte a játékosait, ordított nekik, vezényelte őket, a kabátját tépte idegességében. Ehhez képest rendkívül furcsa a Maestrót látni, miközben rezzenéstelen arccal nézi a meccset, még abban az esetben is, ha ismerjük a mentalitását. Esetleg néha hallhatunk tőle egy "Vai Kulu!"-t, vagy egy "Arthur!"-t, de leginkább Gigi és Pinsoglio hallatja magát. Az utóbbi időben egyedül talán Sarri idejében volt ez másképp, mikor a csapat komoly előnyben is tovább nyomott, és hajtott a gólért, de ennek is megvolt a hátulütője, mivel az ellenfelek sokkal könnyebben visszajöttek a meccsbe.

Természetesen a griffmadár feltámadt hamvaiból, és sikerült is nekik egyenlíteni. Észrevető volt, hogy a csapat hátsó alakzata teljességgel beletörődött a hosszabbításba, kedvtelenül, lassan passzolgattak, míg mikor a csatárokhoz jutott a labda, azonnal tepertek a gólért, ami azonban nem jött össze, így jöhetett a hosszabbítás.

Ismét azt láthattuk, hogy a Juve hamar meg akarta szerezni a vezetést, ami lényegében sikerült is, majd, mint aki nem tanult a hibájából, ismét ugyanazt csinálta a torinói egylet, ráült az eredményre, és ismét majdnem ráfázott, s csak Arthuron múlott, hogy a genovai gárda nem egyenlített ki ismételten.

Ez a meccs tökéletesen, és többször is rámutatott arra, hogy egy gólos előnyre nem szabad ilyen szinten ráülni, különösen abban az esetben, mikor Drăguşin a jobb-, míg Bernardeschi a balhátvéd. Allegri nem tudott ezen a mentalitáson változtatni, Sarri a szezon végére döntött úgy, hogy a meccs végét tekintve más hozzáállást követel a csapattól, kíváncsian várjuk, hogy Pirlo mikor látja be, hogy ez nem célravezető. Mindenesetre szerencsére senki sem sérült bele a lejátszandó plusz harminc percbe, de az sem volt valami bizalomgerjesztő,  hogy Arthur egy sprint után tiszta vörös fejjel kapkodott levegő után. A csapat elvesztegette az Interrel szembeni minimális előnyét, ám remélhetőleg ez nem fog olyan nagyon meglátszódni a derbin. Annyi bizonyos, hogy a Maestrón most nagyon sok fog múlni, mert ő tökéletesen ismeri Conte taktikáját, a kérdés csak az, hogy meg tudja-e találni-e a megfelelő ellenszert, és áll-e majd a rendelkezésére olyan keret, amely meg tudja állítani a rivális milánóiakat.

Egyéni teljesítmények:

• Buffon: Egyetlen védést sem mutatott be, pedig azt hiszem, hogy a második gólt hárítani tudta volna. Egyszer ütötte ki a labdát, három hosszú indításából egy volt pontos, összességében pedig 93%-os pontossággal passzolt.
• Drăguşin: Jól kezdte az első játékrészt, a támadásokat legjobb tudása szerint támogatta, ahogy azt Pirlo kérte tőle. Sokkal meggyőzőbb volt, mint a debütálásakor a Serie A-ban, de mégis valahogy érezni lehet rajta a lámpalázat, a szertelenséget. Ez a passzain, valamint a figyelmetlenségén látszott meg leginkább. Az emberfogással nagyon komoly gondjai akadtak, olyanok, amiket egy középső védő nem engedhet meg magának. A statisztikái egészen kiválóak, de van még hová fejlődnie. Úgy gondolom, hogy érdemes lenne egy Serie A-s együttesnek kölcsönadni, mert azon kevés Juventus-nevelt egyike, aki ezt a szintet szerintem meg tudná ütni. A román számai: két tisztázás, egy blokkolás, négy közbeavatkozás, négy szerelés, nyolc megnyert párharc (mindet megnyerte), öt pontos hosszú indítás, 89%-os passzpontosság.
• Demiral: Ezen a meccsen, mikor szinte semmilyen presszingget nem alkalmazott az ellenfél, tudott a hátsó hármas közepén szerepelni, de sokkal több értelme lett volna Chiellinit középre rakni. Sokszor forgolódott a labdával, mert nem tudta, hogy hová passzoljon, ez pedig abban a szerepkörben nem megengedett. Mikor hosszú passzra szánta el magát, akkor mindig hibátlan volt az átadás (4/4), de ismerhetjük annyira, hogy a passzolás nem az ő asztala. Nem volt sok dolga, de azt megoldotta, megnyerte mind a négy párharcát, háromszor tisztázott, egyszer közbeavatkozott, kétszer szerelt és 94%-os pontossággal passzolt.
• Chiellini: Ő is inkább a támadásból vette ki a részét annak ellenére, hogy korántsem helyezkedett olyan magasan, mint román védőtársa. Kiosztott egy gólpasszt, volt nyolc hosszú passza, egy beadása, egyszer tisztázott, kétszer szerelt, megnyerte mind a három párharcát és 82%-os pontossággal passzolt.
• Wesley: Számomra csalódás volt a játéka. Az látszódott, hogy ügyes srác, igazi ördöngős brazil, aki szeret a labdával zsonglőrködni, de eredetileg egy jobb szélső védőről beszélünk. Ez a játékstílusán egyáltalán nem látszódott meg, szerintem eleve rendkívül alacsony (a Transfermarkt szerint 179 centiméter, de nekem jóval alacsonyabbnak tűnik.), szélső középpályásként pedig semmit nem mutatott a védő-tudásából, pedig alkalom nyílt rá. Volt egy beadása és egy hosszú passza is, mind a három csele sikeres volt, megnyert hét párharcot, háromszor tisztázott, egyszer szerelt, 93%-os pontossággal passzolt, viszont négyszer kicselezték. Eléggé nagy tehetségnek tartották, és az 1.52 millió eurós vételára is igen magas ahhoz képest, hogy húsz esztendősen 200 ezer eurót ér a brazil Raiola-pártfogolt.
• Arthur: Ő volt, aki legkevésbé mozdult ki a komfortzónájából, viszont azért itt-ott felfigyelhettünk egy-két hosszabb passzára, a vonalról való mentése pedig kifejezetten nagy tett volt tőle, ezzel tudott a legtöbbet segíteni a csapatnak. Érdekes, hogy Pirlo kicsit megkeverte a lapokat, és inkább Bentancur járt vissza a labdákért, míg a brazil játszott magasabban. Különösen emiatt szerettem volna több próbálkozást látni tőle. Mind a három csele sikeres volt, megnyert öt párharcot, egyszer blokkolt, kétszer szerelt, volt három hosszú passza, 95%-os pontossággal továbbította a játékszert, viszont háromszor kicselezték.
• Bentancur: Egy félidőt játszott ismét, mégis sokkal többet tett a támadásokhoz, mint Rabiot és Arthur együtt. A második gól is tőle indult, összességében két kulcspasszt osztott ki. Volt egy hosszú átadása, két megnyert párharca, egy tisztázása, egy szerelése és 40 passzából 39 pontos volt.
• Bernardeschi: A Juve mindenesének ezúttal védekezésben kellett nagyot alkotnia, ugyanis a védekező fázisban bal szélső védőként kellett helytállnia, méghozzá 120 percen keresztül. Az előzőekben is biztos voltam benne, hogy a szárnyvédő poszt jól fog állni neki, de hogy szélső védőként ilyen remekül fog játszani, arra nem számítottam. A védekezést és a támadást is nagyszerűen megoldotta, ha kellett, becsúszva szerelt, ha arra volt szükség, szórta a remek kulcspasszokat, nagyszerűen lőtte be a szögleteket, igazából mindent jól csinált a lövéseken kívül, mert azok még mindig borzalmasak. Kiosztott hat kulcspasszt (ebből egy kialakított gólhelyzet), volt öt pontos beadása és öt hosszú indítása (5/5), ötször próbálkozott lövéssel, megnyert öt párharcot, háromszor tisztázott, háromszor szerelt, kétszer közbeavatkozott, kétszer blokkolt, megcsinált egy cselt, 88%-os pontossággal passzolt és mindössze egyszer cselezték ki. Azt nem gondolnám, hogy védőként van a jövője, de több játékpercet érdemel, amit maga Pirlo is elismert.
• Portanova: Ha kisvártatva megérkezik a Genoa öltözőjébe, akkor egy nagy bocsánatkéréssel kell beköszönnie, mert ő egyáltalán nem kímélte jövőbeli csapattársait. Próbálkozott, küzdött, de sajnos keveset tudott nyújtani. Eddig egyetlen meccsen sem volt meggyőző, ez azóta se változott, egyáltalán nem kár érte. Ezen a mérkőzésen megnyert hét párharcot, kiosztott egy kulcspasszt, egyszer szerelt, megcsinált három cselt, 100%-os pontossággal passzolt, viszont háromszor kicselezték.
• Kuluševski: A Sassuolo elleni meccs után azt nyilatkozta, hogy csatárként szeret leginkább szerepelni, erről tanúbizonyságot tett, ugyanis egészen hihetetlenül futballozott. Nagyon jól megértették egymást Moratával, remekül készítette le neki a labdát egyérintőből, gond nélkül, szinte gyorsvonatként röt be a tizenhatosra. Csak a befejezésekkel akadt gondja, ugyanis három ziccert hagyott ki, azonban egyet belőtt. A neve mellett szerepel egy gól, egy gólpassz, öt lövés, három csel, négy kulcspassz, két hosszú indítás, nyolc megnyert párharc, egy közbeavatkozás, egy szerelés és 84%-os passzpontosság. Ezt a teljesítményt látva elgondolkodik az ember, hogy kell-e egyáltalán még egy támadót igazolni.
• Morata: A svédhez hasonlóan ő is remekelt, azonban kevesebb hibával játszott, ennyivel bizonyult jobbnak. Az első félidőben szinte csak sarokkal játszott, ha négyszer nem sarkazott, akkor egyszer sem. Jó volt látni a játékát, de ez nála korántsem az első eset. Lőtt egy gólt, kiosztott egy gólpasszt, hatszor lőtt kapura (csak egy ziccert hagyott ki), mind a két csele bejött, kiosztott öt kulcspasszt (ebből kettő kialakított gólhelyzet), megnyert tíz párharcot, egyszer közbeavatkozott, kétszer szerelt és 69%-os pontossággal passzolt.

• Rabiot: Nem nyűgözött le, és ez egyre többször van így, sajnos. Volt három hosszú indítása (mind pontos), kétszer lőtt kapura, volt egy megnyert párharca, egy blokkolása és 91%-os pontossággal passzolt.
• Bonucci: Szerencsére annyi nem dolgoztatták meg, mindössze egyetlen párharcot vívott meg, abból viszont győztesen jött ki. Volt két hosszú indítása, három tisztázása, egy közbeavatkozása és 96%-os pontossággal passzolt.
• Danilo: Ő már egy fokkal feltűnőbb volt, már eleve azzal, hogy védekezésben nem szélső hátvéd, hanem középső védő volt, ami azt jelentette, hogy a hátsó négyesből három ember nem ott játszott, ahol nekik a legmegfelelőbb lenne. A brazilnak volt három hosszú indítása, három megnyert párharca (a négyből), két tisztázása, egy szerelése, egy közbeavatkozása és 97%-os pontossággal passzolt.
• Rafia: Már a gólja előtt is több ígéretes megmozdulásra volt képes, mint Portanova, azzal a bekotort góllal pedig bombacserének bizonyult a hétszeres tunéziai válogatott. Megfigyelhető volt, hogy nagyon lassú, viszont van esze futballhoz és nem rossz képességű (mégis csak egy trequartistáról beszélünk). Ezt jól megmutatja az is, hogy két góllal és hat gólpasszal a B csapat alapembere, mindehhez 13 pályára lépésre volt szüksége. Ugyan azt nehezen tudom elképzelni, hogy a Juventusnál lenne jövője, viszont akár egy Serie A-szintű játékos válhat még belőle, még mindig csak 21 éves. Ezen az összecsapáson szerzett egy gólt, volt egy hosszú indítása, két sikeres csele, négy megnyert párharca, egy blokkolása, egy szerelése és 87%-os pontossággal passzolt. Mégsem lehet teljesen örömteljes a mai nap, ugyanis megsérült, 15-20 napot kell kihagynia, akárcsak Dybalának.
• Ronaldo: Mindenkinek az lett volna a legjobb, ha nem kell játszania, de a Mister úgy gondolta, hogy ő lehet a nyerő ember. Végül nem ő lett az, nem is tudott olyan sokat hozzátenni, de látszódott, hogy mindent megtesz a győzelemért. Egyszer lőtt kapura, kiosztott egy kulcspasszt, megnyert párharcot és 86%-os pontossággal passzolt.

Meccs embere: Álvaro Morata