Irgalmatlanul nagy gólok, kapusbravúrok, hatalmas ziccerek és összességében egy igencsak élvezetes összecsapás lett a Juventus-Atalanta, ami végül pontosztozkodással végződött, miközben mindkét együttes megérdemelte volna a három pontot.

Az első félidőt egyből úgy kezdte a Juventus, hogy kétszer is a kapu elé tudott kerülni, miután labdát szerzett az ellenfél térfelén, azonban a befejezések nem éppen úgy sikerültek, ahogy annak lennie kellett volna, Ronaldo lövése után a labda a stadion parkolójában kötött ki, míg Morata sarkazása kiváló jelenet lesz a szilveszteri válogatásba. Ezt követően a mérkőzés lenyugodott kissé, egészen Chiesa villanásáig (ami szintén egy jó helyen megszerzett labdával kezdődött), ami a Juventus egyetlen kaput eltaláló lövésének bizonyult az első félidőben. A félidő végére már a Nerazzurri is komolyabb lövésekig jutott, de Szczęsny magabiztosan állta a sarat.

A második, már jóval több izgalmat tartogató játékrész egyből góllal kezdődött, de sajnos ezt ezúttal nem a Zebrák szerezték, hanem a bergamóiak, mégpedig Remo Freuler révén, annak ellenére, hogy a Juventinók még reménykedhettek az 55. perc végén, ugyanis McKennie le tudta szerelni Papu Gómezt, melynek köszönhetően Rabiot elé kerül a labda, aki egyből továbbította is azt Moratához, aki azonban simán belevezeti a védőbe a játékszert, így elő is idézve első hibát.

Ezt követően Adrian egyből megpróbálta korrigálni a spanyol hibáját, de az ellenfél kipasszolta, Gómez elfektette McKennie-t, majd Bentancur szerelte, így Rabiot elé kerül a labda, viszont ő nem tudta megtartani, végül Freuler hátulról kicsit megakasztotta a lábát, majd elvette tőle a játékszert, s a tőle távol álló Bonuccival szemben bebombázta a kapuba.

Ezt követően a Juve magasabb fokozatra a kapcsolva, a már nyíltabb játékot felvállaló Atalanta ellen tudta játszani a futballját, Chiesa ki is tudott harcolni egy büntetőt, míg Morata többször került a kapussal szemtől szembe. Voltak szakaszok, mikor az Öreg Hölgy hozta a frászt Gasperiniékre, de a meccs vége felé Pirlo izzadhatott jobban. Bizonyára ezért is hozta be Alex Sandrót a Maestro, ami nem volt rossz csere, mert a brazil bekk minden tőle telhetőt megtett, ugyanakkor mikor a három pontért kellene menni, akkor kétségbe vonható döntésnek számít, hogy egy támadó szellemű szárnyvédő helyére egy tipikus védekező ember jön be. Ez még talán a kisebb probléma, de az, hogy ez a csatárduó hogy lehetett fenn 84 percig, az már konkrétan érthetetlen. Más komoly hibája szerencsére nem volt a Misternek, viszont ezek eléggé elgondolkodtató lépéseknek tekinthetőek.

Összességében a játék lépével elégedettek lehetünk, az eredménnyel már kevésbé. Úgy gondolom, hogy nagy szó az Atalanta ellen birtokolni a labdát, és játszani a csapat saját játékát, még ha ehhez az is kellett, hogy a vendégek védekezése kicsit meglazuljon. Ezt fokozhatom is akár, ugyanis míg a Bianconeri is többnyire labdaszerzés után gyors támadással tudott helyzetbe kerülni, láthattunk tudatosabban felépített támadásokat is, az Atalanta pedig inkább támaszkodott a hazaiak hibáira. A lényeg, hogy a játék képe több, mint biztató volt, erre lehet építeni, de a három pontok nagyon hiányoznak.

Pár szót ejtenék a játékvezetésről, mivel a médiában nagy port kavart Doveri tevékenykedése. Úgy gondolom, hogy a büntető esetében helyes döntés született, ugyanis szabálytalanság történt, mert Hateboer hátulról belerúgott Chiesa lábába, az más kérdés, hogy ez nem volt olyan mértékű, hogy az olasz játékosnak ordítva a földre kellett volna zuhannia, természetesen fáziskéséssel.

A komolyabb hibák valójában az elmaradt piros lapok, amik Romerónak és de Roonnak jártak volna. Előbbi esetében a mennyiséggel volt a probléma, többször is odapakolt többek közt Moratának, míg a hollandnak egy nagyon komoly becsúszására emlékezhettünk, amiről később el is ismerte, hogy jogos lett volna a kiállítás. Ez kétséget kizáróan sportszerű megnyilvánulás, Chiesa tanulhatna tőle, látva a tegnapi viselkedését.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Ahogy a nyilatkozatában elmondta, nem voltak akkora bravúrjai, mint Gollininek, de mégis fontos védéseket mutatott be, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Nerazzurri csak egy találatot ünnepelhessen, Freuler bombájánál tehetetlen volt. Öt alkalommal hárított, volt öt pontos hosszú indítása és 88%-os pontossággal passzolt.
  
• de Ligt: Nem kisebb feladata volt, mint Duván Zapata megállítása, amit teljesített is. Megvoltak a maga hibái, a kolumbiai egyszer a háta mögé tudott kerülni, és Romero fejesénél is lemaradt kicsit, de ezeken kívül remekelt, szokás szerint. Kétszer blokkolt, háromszor közbeavatkozott, négyszer szerelt, megnyert hét párharcot, megcsinált egy cselt és 93%-os pontossággal passzolt.
• Bonucci: Neki lényegében nem volt embere (láthattuk, hogy több esetben is a két társától magasabban helyezkedett), inkább kisegítette Danilót és de Ligtet, ha úgy adódott, ezt pedig remekük tette. Ha egyszer valamelyikük lemaradt, ő azonnal ott is termett, és segített, mindezt nagyszerűen csinálta. Négyszer tisztázott, kétszer blokkolt, négyszer közbeavatkozott, kétszer szerelt, megnyert öt párharcot (a hatból), volt négy hosszú indítása és 85%-os pontossággal passzolt.
• Danilo: Neki is megvoltak a baklövési, mint amilyen a saját tizenhatosán belül történő labdaeladás, de ő is megoldotta a feladatát, amikor pedig átkerült a jobb oldalra, a gólszerzés érdekén előszeretettel lépett fel a támadásokhoz, ezt pedig általában ezt jól tette, mivel ezek az akciók nem egyszer végződtek lövéssel, volt, mikor egyenesen ő maga próbálkozott. Egyszer tisztázott, négyszer közbeavatkozott, négyszer szerelt, megnyert öt párharcot (a hatból), megcsinált egy cselt, volt három hosszú indítása, 86%-os pontossággal passzolt, viszont volt egy lövéshez vezető hibája.
• Cuadrado: Nem játszott jól, leginkább a távolról induló becsúszó szereléseire emlékezhetünk, amik ugyan látványosak voltak, de azt is jelentik, hogy rosszul helyezkedett. Nem igazán tudta tartani Robin Gosenst, támadásokhoz pedig nem tudott sokat hozzátenni. Volt öt közbeavatkozása, egy szerelése, kiosztott egy kulcspasszt, megnyert hét párharcot, megcsinált egy cselt, volt egy beadása és négy hosszú átadása és 89%-os pontossággal továbbította a játékszert. Sürgősen pihennie kell!
• Arthur: Sajnos nem sokáig lehetett a pályán, pedig egészen ígéretesen mozgott. Minden passza pontos volt, a párharcait is többnyire megnyerte, ezen felül pedig még szerelt is egyet.
• Bentancur: Amíg brazil társa le nem ment, addig nem játszott valami jól (továbbra is érthetetlen számomra, hogy miért használja Pirlo a bal oldalon), de amint ő ment vissza a labdákért, a csapat egyik legjobbja lett. Elképesztő munkát végzett védekezésben, a támadójátékhoz pedig nagyszerű passzaival járult hozzá. Kiosztott egy asszisztot, egy kulcspasszt, a beadásai (1) és hosszú indításai (5) mind hibátlanok voltak, emellett hétszer szerelt, egyszer közbeavatkozott, kétszer tisztázott, megnyert kilenc párharcot és 97%-os pontossággal passzolt. Ez már sorozatban a sokadig remek meccse, végre a tavalyi Rodrit láthatjuk.
• Chiesa: Egészen hihetetlen, de 18 labdaérintésből lőtt egy gólt, kiharcolt egy büntetőt, kiosztott egy kulcspasszt, feljegyezhet egy pontos beadást, egyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott és egyszer szerelt. A megnyert két párharca és az 55%-os passzpontossága nem valami remek, de egyébként természetesen rendkívül jól játszott.
• McKennie: Egészen kiváló volt, Ramsey konkrétan labdába se rúghat mellette. Középpályásként is remekül tudta eddig segíteni a támadásokat, de a csatárok mögött ez különösen igaz, és végre a védekezésben nyújtott teljesítményére sem lehetett panasz. Ha kellett, szerelt, ha kellett, sarokkal adott kulcspasszt, egyszerűen nagyszerű volt ezekkel a hasznos megmozdulásokkal. Kiosztott két kulcspasszt (mind a kettő gólhelyzet lett), megcsinált egy cselt, megnyert öt párharcot, háromszor tisztázott, egyszer közbeavatkozott, kétszer szerelt és 71%-os pontossággal passzolt. Szépen kihasználta, hogy Kuluševski és Ramsey gyengén teljesít, jelenleg egyikük sem tud kulcsszituációkban olyan hasznos lenni, mint az amerikai.
• Morata: Ez a teljesítmény sajnos az utóbbi évek Moratáját idézte, komikus megmozdulások a kapu előtt és a mezőnyben, ziccerek egymás után történő kihagyása (ezúttal három darabot nem tudott gólra váltani), esés-kelés, csúnya labdavesztések. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy küzdött rendesen, letámadásban (ami végre jól ment a csapatnak) hasznos tudott lenni, ennyivel tudott többet nyújtani, mint Ronaldo. Kiosztott két kulcspasszt, volt egy beadása és három hosszú átadása, megnyert nyolc párharcot, kétszer tisztázott, egyszer szerelt, megcsinált egy cselt és 70%-os pontossággal passzolt.
• Ronaldo: Egyetlen olyan megmozdulására sem emlékszem, amire azt mondanám, hogy ez igen, remek megoldás. Konkrétan nem volt hasznos, a büntetőt meglepően borzasztó rosszul rúgta, Romeo Agresti 4.5-ös osztályzata szerint konkrétan a portugál Juventusos karrierjének legrosszabb meccse volt ez, amivel egyet is tudok érteni. Háromszor lőtt kapura, kiosztott két kulcspasszt, megnyert négy párharcot, egyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, 77%-os pontossággal passzolt, viszont a büntető mellett egy ziccert is kihagyott. Sajnos a három pont a két csatár borzasztó produkcióján ment el.

• Rabiot: Olyan kár, hogy védekezésben remek, de a támadásokat hátráltatja. Hiába helyezkedik aránylag jól, de lassú, pontatlan megoldásaival elmentek rajta többször is a támadások. Feljegyezhet egy tisztázást, három közbeavatkozást, négy szerelést, kilenc megnyert párharcot, megcsinált egy cselt és volt két hosszú átadása, valamint 88%-os pontossággal passzolt.
• Alex Sandro: Amit tudott, megtett. Kiosztott egy kulcspasszt, egyszer szerelt, megnyerte egyetlen párharcát, volt egy hosszú indítása és egy beadása is, ráadásul mindössze egy passza volt csak rossz.
• Dybala: Mikor nála volt a labda, akkor jól tudott vele bánni, de sajnos nem sokat tehetett hozzá az összecsapáshoz ilyen rövid idő alatt.

Meccs embere: Rodrigo Bentancur