Ugyan papíron teljesen egyértelműnek tűnt a mérkőzés kimenetele, de a Derby della Mole szépsége pont ez, hogy bármilyen formában is legyenek a csapatok, a meglepetés mindig benne van a meccsben. Ezúttal a szokásostól is nagyobb meglepetésnek lehettünk szemtanúi, ugyanis a Bikák nagyon közel kerültek a győzelemhez, korántsem érdemtelenül.

Az első félidőben ugyan egy szerencsés gólt tudtak szerezni (egyedül Bonuccit lehetne elővenni, mert az ő embere szerezte a gólt, de úgy pattant N'Koulou elé a játékszer, hogy az olasz védő erre egyáltalán nem számíthatott). Ezt követően jöttek a Toro támadásai, több formátumban is. Általában abból próbáltak kiindulni, hogy Sirigu Zazára íveli a labdát, aztán Belottival párban valahogy majd megszerzik a játékszert, mert csak három védővel kellett szembenézniük, és egyik se volt igazán a helyzet magaslatán az ilyen szituációknál. De Ligt sűrűn aláfut a labdának, Bonucci fejpárbajokban gyenge, míg a tegnapi Danilóra egészen egyszerűen nem találok szavakat. A következő módszer, mikor a kontra mélyebbről indul, a középpályát simán átjátszva jutnak a kapu elé, ilyen volt Zaza ziccere is, amit szerencsére Szczęsny kivédett. Volt egy harmadik támadási forma, ez pedig mikor a szélen, közepes tempóban, rendeződött védelemmel szemben alakítottak ki ziccert, amit végül Belotti föléollózott. Ehhez képest a Juventus egyetlen normális helyzetet nem tudott kialakítani, az egy kapura lövés is abból lett, mikor Dybala a Toro-kapus kezébe lőtte a labdát. Talán egyetlen helyzet akadt, mikor gólt szerezhetett volna a Juve, ez pedig egy pontrúgás utáni szituáció volt, mikor Bonucci teljesen üresen állt, ám túl magasra ugorva a lehető legrosszabbul tudta csak elfejelni a labdát.

A második félidő szintén borzasztó rosszul kezdődött, talán még rosszabbul, mint az első, egészen hihetetlen technikai megoldásokat láthattunk, és addig a végül elvett Cuadrado-gólig nem is történt semmi. Aztán utána a 76.-ik percig ismét nem zajlottak nagyobb események, majd utána már szépen jöttek a helyzetek, később pedig a gólok is, mind szöglet után.  Ekkorra jött ki ugyanis igazából a Zebrákból a spirito, ami az első félidőben annyiban merült ki, hogy ők is viszonozták a Bikák belépőit, és nem szabad azt se elfelejteni, hogy a Granata is már kezdett fáradni, az addig jól működő védelem már bele-bele hibázott, megpróbálták kihúzni a meccset, de ez nem ment, mert a pontrúgásokat valami kritikán aluli módon védekezték le az egész találkozón. Mikor már azt hitték, hogy elhárult a veszély, feltolták a védelmet a tizenhatos vonalához, a kapuig tartó futóversenyt pedig a Juve játékosai simán megnyerték.

Összességében sem védekeztek valami nagyon mélyen, de védekezésben a 3-5-2 átalakult 5-3-2-vé, így pedig a Juventusnak nem volt területe ahhoz, hogy áttörje a hátsó alakzatot. Nem voltak beindulások, középen nem volt egyetlen ember sem a center helyén. Nem az történt, hogy a Juve végre megint be tudta szorítani az ellenfelét (volt valami komolyabb kísérlet a letámadásra, de Dybalával ez nem igazán működik), hanem a Toro mikor beállt védekezni, a Juve nem tudta megnyerni az egy az egyeket, nem tudott a védelem mögé kerülni, csak álltak egy helyben, lényegében. A saját játékát, azaz a lendületből induló gyors, kreatív futballt nem játszhatta Pirlo együttese, így pedig meg volt teljesen lőve, és nem bízhatott másban, mint a pontrúgásokban, amelyek az utóbbi három évben mindig egy mentőövként szolgáltak a Bianconerinek.

Ha már ezzel a szófordulattal éltem, akkor tovább is ezt a nyomvonalat használva azt mondom, hogy a mentőöv mellé párosul három úszómester, akik általában kimentik a fuldokló Zebrát, ők azok, akik pótolhatatlanok az olasz rekordbajnok számára. Név szerint Cristiano Ronaldo, Juan Cuadrado és Álvaro Morata az, akiket senki nem tud érdemben pótolni, nélkülük a gólszerzés szinte elképzelhetetlen.

A múltban a Derby della Molék sűrűn fordulópontok tudtak lenni az Öreg Hölgy életében, ezúttal is láthattuk, hogy képes még mindig komolyan hatni ez az összecsapás a játékosokra, és remélhetőleg túllendíti őket ezen az időszakon. Pirlónak is nagyon össze kell kapnia magát, mert azzal, hogy McKennie csereként beállva gólt szerzett, valamelyest javított a helyzetén, de a tegnapi kritikán aluli játék nagyrészt az ő taktikájának köszönhető, meg persze Paraticinek, de ezt szerintem nem is kell mondanom.

Amit még érdemesnek tartok megemlíteni, az a játékvezetés, a Juventustól csak Orsato produkciója volt gyengébb. Nem is arról van szó, hogy észrevehetően az ellenfél javára tévedett, hanem általában véve is össze-vissza fújt. A komolyabb hibáival a Bianconerit büntette, elmaradt egy egyértelmű tizenegyes, mikor Ansaldi szó szerint lekezelte a labdát és az elvett gólnál sem gondolom, hogy a lesen álló Bonucci miatt ment csak be a játékszer a hálóba. Azonban, ha nem is győztünk volna, akkor sem lenne érdemes a bíróra mutogatni, mert akkor valószínűleg a Juve nem érdemelte volna meg a három pontot ezzel a "játékkal".

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Bemutatott egy bravúrt, egyszer kiütötte a labdát és mindössze egy passza nem volt pontos.
• de Ligt: Ezúttal voltak azért hibái, de amikor utolsó emberként ütközte le ellenfelét, ezzel góltól megmentve csapatát, az tanítani való volt. Úgy tűnik, hogy a védők közül szinte csak rá számíthatunk, mind minőség, mind bevethetőség terén. Egyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, megnyert hat párharcot, volt hat hosszú indítása (egy volt pontatlan) és 94% pontossággal továbbította a játékszert.
• Bonucci: Mivel védekezésben semmit nem nyújtott, ezért a gólját tudjuk csak értékelni, ami három pontot ért. Megnyert két párharcot, volt öt hosszú indítása és 92%-os pontossággal passzolt.
• Danilo: Ahhoz képest, hogy milyen jól kezdte a szezont, most meccsről meccsre rosszabb, ez a produkciója konkrétan vállalhatatlan volt. Olyan komoly helyezkedési problémái vannak, hogy azt ebben a korban már eléggé nehéz orvosolni. Ahelyett, hogy felvenné az ellenféllel a futóversenyt (a helyzeten tovább ront, hogy előnyben van), megpróbálja lefülelni a labdát, szinte kivétel nélkül sikertelenül, mikor a társa a félpályánál fejpárbajt vív, odaszalad a háta mögé, így pedig óriási üres területet hagy az ellenfélnek, és egyedül hagyja a harmadik védőtársát, míg Belotti ollójánál a közelben sem volt. Nem tudom, hogy pontosan milyen céllal hozta le Pirlo, de nagyon jól tette, mert jó megmozdulása nem igazán volt. Egyszer közbeavatkozott, megnyert három párharcot, volt két hosszú indítása és 86%-os pontossággal passzolt.
• Cuadrado: Ő volt az, aki megpróbálta mindig kicselezni valahogy ez ellenfelet, hogy valahogy át lehessen törni a védelmet, de szinte mindig sikertelenek voltak a próbálkozásai. Ennek ellenére mégis hős, ugyanis nagyszerű beadásai nélkül elképzelhetetlen lett volna a győzelem, rá szinte mindig lehet számítani. Két gólpassza mellett egyszer tisztázott, kétszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, megnyert kilenc párharcot, kiosztott négy kulcspasszt, volt három pontos beadása és öt hosszú átadása, öt csele sikeresnek bizonyult és 87%-os pontossággal passzolt.
• Bentancur: Látszott rajta, hogy meg akarta mutatni, hogy jobb, mint Arthur, folyamatosan próbált hosszú, merész átadásokra vállalkozni, csak sajnos ezek nem jöttek be. Védekezésben rendkívül kemény volt, és összességében nem is játszott rosszul. Kiosztott két kulcspasszt, egyszer blokkolt, kétszer közbeavatkozott, kétszer szerelt, volt egy pontos beadása és hat hosszú átadása, megnyert öt párharcot, mind a három csele sikeres volt és 86%-os pontossággal passzolt. Nagyon rosszul kezdte a szezont, de immáron második meccs ez sorozatban, hogy jól játszik.
• Rabiot: Ő is inkább feladatának védekező részét oldotta meg jól, míg támadásban semmi haszna nem volt, sőt, inkább visszafogta a támadásokat. Egyszer blokkolt, négyszer szerelt, megnyert hét párharcot, volt egy beadása és 82%-os pontossággal passzolt.
• Chiesa: Az akarása mindképp értékelendő, a játéka kevésbé. Egy lövése volt, mással nem igazán tudott segítségére lenni a csapatnak. Volt egy kulcspassza, egy hosszú indítása, egy sikeres csele, hat megnyert párharca, két közbeavatkozása, három szerelése, viszont csak 73%-os pontossággal passzolt és ötször kicselezték.
• Kuluševski: Egészen hitvány formában van, nem is igazán lehet rá mit mondani. Egy szerelés és egy megnyert párharc a mérlege, és 90%-os pontossággal passzolt. Valami katasztrofális, amit a pályán művel.
• Dybala: Többször is láthattuk már gyengén játszani, de amit ezen a derbin csinált, arra nem igazán lehet szalonképes szavakat találni. Nagyban köszönhető neki a szenvedés, Ronaldót teljesen egyedül hagyta elöl, visszajárt a középpályára, hogy aztán hátra passzoljon. Sehol egy betörési próbálkozás, egészen hihetetlen hová jutott, egyedül azt a szép kiugratást tudom értékelni, amit a Chiesának adott, semmi mást nem. Letámadás gyanánt kocog, Rincónt volt hivatott fogni, de ezt a feladatot nagyon gyenge minőségben végezte el. A statisztikák az ő esetében nagyon becsapósak, az öt kulcspassz csak a szögleteknek köszönhetően jöhetett össze, mindössze három párharcot nyert meg, kétszer szerelt, volt három lövése, három beadása és egy hosszú átadása is, 90%-os pontossággal passzolt.
• Ronaldo: Ő is valami borzasztó rosszul játszott, de az ő esetében ez valamelyest megmagyarázható azzal, hogy senki nem volt a segítségére, rugdosta be a labdákat, de nem is  volt kinek. Háromszor próbálkozott lövéssel, megcsinált egy cselt, megnyert négy párharcot, volt egy kulcspassza és egy pontos beadása és 77%-os pontossággal passzolt.

• McKennie: Bejött, gólt lőtt, nincs rajta mit magyarázni.
• Ramsey: Csereként szinte mindig valami kritikán alul szokott beszállni (nem mintha egyébként valami jól játszana kezdőként), ez most se volt másként.
• Alex Sandro: Beállásával azt hihettük, hogy váltás lesz a 3-4-2-1-ről, és az első pár percben úgy is tűnt, de végül nem történt meg a formációváltás. A játékát nem igazán lehet értékelni.
• Bernardeschi: Kétszer ért labdához, nem lehet értékelni.

Meccs embere: Juan Cuadrado