Új, a válogatott szünet alatt aktuális sorozatunkban a Serie A-s csapatokról lesz szó, hogy mely gárdáknak milyen célok elérésére van reális esélyük, kik a húzóembereik, kikre érdemes odafigyelni, és ezzel talán tudunk egy kicsit segíteni a tippjátékban is. Mivel már lement hét forduló, így sokkal szebb képet kaphatunk a csapatokról, mintha a szezon elején mentünk volna bele jóslásokba, de vágjunk is bele, tekintsük meg végezetül a jelenleg is BL-helyeken álló alakulatokat, melyek akár a bajnoki trófeáért folyó küzdelemben is nagy szerephez juthatnak. 

Roma: Egyelőre úgy tűnik, hogy jól kezdődik a Friedkin-korszak, ugyanis a Farkasok a pályán még nem kaptak ki, csak a zöld asztalnál, négyszer arattak győzelmet (Udinese, Genoa, Benevento és Fiorentina), míg a Milan és a Juventus ellen döntetlenre futotta. A lőtt és kapott gólok aránya sem mondható rossznak, ugyanis 16 alkalommal szomorították el az ellenfelük hálóőrét, míg a római védelem 11-szer kapitulált.

A negyedik pozíció kifejezetten kecsegtető számukra, figyelembe véve, hogy 337.25 millió eurós keretük a papírforma szerint mindössze a hetedik helyen végezne. Annak ellenére, hogy egy új tulajdonos érkezett, nem fogtak bele komoly költekezésekbe (eleve törleszteni kellett a tartozásokat), ám így is sikerült értékes játékosokat szerezniük, mint amilyen Pedro és Kumbulla, míg Smallingot sikerült megtartani, még ha az nem is ment olyan könnyen. Szokás szerint nem úszták meg vezéráldozat nélkül, ugyanis Kolarov távozott az Interhez, míg Džekónak se kellett volna sok a távozáshoz.

Tele vannak remek formában lévő játékosokkal, ilyen Henrikh Mkhitaryan (7.62, ráadásul házi asszisztkirály is négy gólpasszal), Lorenzo Pellegrini (7.57), Pedro (7.42) és Roger Ibañez (7.33), de rajtuk kívül is akadnak jó formának örvendő futballisták, mint amilyen Jordan Veretout (7.13, plusz még házi gólkirály is négy góllal), Edin Džeko (7.12), Chris Smalling (7.10) és Antonio Mirante (7.10).

Tehetséges játékosok Róma giallorosso felében is akadnak, elég megemlíteni Gianluca Mancinit, Marash Kumbullát, Lorenzo Pellegrinit, Borja Mayoralt, Amadou Diawarát, Roger Ibañezt, Carles Pérezt, Riccardo Calafiorit, Tommasso Milanesét, és természetesen a rendkívül balszerencsés, ám a többiektől lényegesen nagyobb potenciállal rendelkező Nicolò Zaniolót.

Egykori bianconero-játékos a Roma keretében kettő van, Leonardo Spinazzola és Antonio Mirante.

Én egy kicsit becsapósnak érzem ezt a helyezést, ugyanis csak kiscsapatokat tudtak megregulázni, de az is kétségtelen, hogy a Milan és a Juventus ellen sem vallottak szégyent. Annyit biztosra állíthatunk, hogy a támadó futball továbbra is eléggé jól művei Fonseca együttese, bár a Genoa elleni meccsig úgy tűnt, hogy a bosnyák kapitány nélkül a góllövéssel akadnak bajok, de az örmény támadó erre az állításra egy mesterhármassal cáfolt rá. Mondjuk ez annak fényében volt igazán meglepő, hogy ezelőtt szinte minden ziccert kihagyott. Nagy része van az eredményekben a frissen igazolt Pedrónak, aki a Serie A egyik üde színfoltja, míg Lorenzo Pellegrini és Jordan Veretout is oroszlánrészt vállalt eddig. A védelemből eddig a brazil tehetséget, Ibañezt tudnám kiemelni, aki nem véletlen oszlopos tagja a hátsó hármasnak, eddig klasszis szinte játszik, amit a jó öreg Mirantéról is elmondhatunk. Szerintem csak ideig-óráig örülhetnek ennek a remek helyezésnek, és inkább az EL-helyek egyike lesz az övék. Apropó Európa-liga, viszonylag könnyű csoportba kerültek, és vezetik is magabiztosan ezt a kvartettet hét ponttal. Sokáig eljuthatnak, ha komolyabban fókuszálnának rá, akár a végső győzelemért is masírozhatnának.

Napoli: A tavalyi évadot valami botrányosan kezdte a déli gárda még Ancelottival, azonban amióta a Partenopei trénerét Gennaro Gattusónak hívják, a csapat egyre inkább fejlődik, erre pedig nincs is jobb példa, mint az Coppa Italia-győzelem, és a jelenlegi harmadik hely. A pályán mindössze egyszer szenvedtek vereséget, a legyőzőjük a Sassuolo volt. Három pontot a Bolognától, a Beneventótól, az Atalantától, a Genoától és a Parmától szereztek, így szedték össze azt a tizennégy pontot. A gólmérlegük eléggé hasonlít a Juventuséra, annyi különbséggel, hogy a nápolyi védelem egyel több gólt kapott.

Ugyan hajlamosak vagyunk elfelejteni a tavalyi gyengélkedés után, hogy a Napolinak milyen jó kerete is van, ugyanis 603.48 millió euróval az övék a harmadik legértékesebb játékosállomány. A mercatójuk meglehetősen érdekesre sikeredett, ugyanis a nyár folyamán Victor Osimhent 70 millióért szerezték meg, míg Bakayoko kölcsön keretein belül költözött Nápolyba, míg távozók között akadnak egykori kulcsemberek, mint amilyen Allan és Callejón. 

A Napoli-játékosok eléggé jó formában vannak, ugyanis 13 labdarúgó teljesített hetes osztályzattól jobban, és mindössze négy 6.70-en alatt, név szerint Faouzi Ghoulam, Stanislav Lobotka, Kévin Malcuit és Andrea Petagna. A házi gólkirály négy góllal az a Hirving Lozano, aki tavaly eléggé nagy flopnak tűnt, és ki is esett a pikszisből, míg a továbbra is nagyszerűen teljesítő Dries Mertens házi gólpasszkirálynak nevezheti magát három assziszttal. Kalidou Koulibaly kezd úgy teljesíteni, ahogy az illendő lenne egy olyan játékostól, akit a liga legjobb védőjeként emlegetnek, azonban Manolas egyelőre nem nagyon tudta megmutatni római énjét. A két nyári igazolás eddig jó produkcióval rukkol elő, hozzájuk hasonló minőséget nyújt Insigne és Fabián Ruíz is. Az eddig elvágyódó Hysaj ismét nagyszerűen játszik, míg Di Lorenzo még őt és Mário Ruit is lepipálja. Kapusfronton egyelőre Ospina tűnik befutónak, de abban biztosak lehetünk, hogy Meret sem fogja hagyni magát. A száműzött Arkadiusz Milik egyelőre még nem lépett pályára ebben a szezonban, és ez jó eséllyel nem is fog változni.

A tehetséges nápolyiak között emlegethetjük Fabián Ruízt, Hirving Lozanót, Victor Osimhent, Andrea Petagnát, Alex Meretet, Stanislav Lobotkát, Eljif Elmast, Amir Rrahmanit.

A Napoli az egyetlen együttes a Serie A-ban, ahol nincs egyetlen olyan játékos sem, aki valaha is megjárta volna a Juventust.

Ez az idei Napoli eléggé egyben van, sikeresen tudják kombinálni a szép futballt a kemény védekezéssel, és a legfőbb, hogy ezek mellett az eredmények is jönnek. Hogy meddig, az egy jó kérdés, de a jó keret adott, az edző szintén, de én nem gondolnám, hogy valós esélyesei lennének a Scudettónak, inkább a BL-helyekért fognak nagyot menni, mintsem, hogy a Juventus kihívói legyenek. Jelen állás szerint reálisnak tűnik, hogy jövőre már a legmagasabban jegyzett kupasorozatban szerepeljenek, de valahogy azt érzem, hogy ez nem jön össze nekik, maximum, ha megnyerik az EL-t, amire jó esélyük lenne, ha komolyan veszik azt a sorozatot. Jelen állás szerint másodikak hat ponttal, de ugyanannyi egységgel rendelkezik az AZ és a Real Sociedad is. Sajnos az sem elképzelhetetlen, hogy már most feladják a küzdelmet, látva a szoros csoportot. Annyi biztos, hogy ez az ötlet, ha meg is valósul, nem Gattuso fejéből fog kipattanni.

Sassuolo: Nevezhetném őket meglepetéscsapatnak is, de az igazat megvallva nem olyan hatalmas meglepetés az ő jó szereplésük, ugyanis a tavalyi szezon vége felé is már elképesztő formának örvendtek (igazából így a sorozat befejezése felé szerintem mindenki láthatja, hogy a csapatok jó része úgy folytatja ezt a szezont, ahol pár hónappal ezelőtt abbahagyta). Eddig veretlen a De Zerbi-brigád, a Cagliari, az Udinese és a Torino tudott tőlük pontot csenni, a több gárdát mind megverték (Spezia, Sassuolo, Bologna, Napoli), ezen a módon szedték össze azt a tizenöt pontot, ami a nevük mellett szerepel.

A keret értéke alapján (202.03 millió euró) közel sem kellene lenniük a dobogóhoz, sokkal inkább a középmezőny közelében volna keresnivalójuk ez alapján. A Sass esetében nem beszélhetünk arról, hogy egy kezdőnyi játékosuk játszik klasszis formában, mert mindössze kilencen érdemeltek hétnél jobb osztályzatot, inkább a húzóemberek értékelése az extra, mint amilyen Berardi (7.73), Đuričić (7.60), Caputo (7.57, házi gólkirály öt góllal) és Locatelli (7.34).

Tehetségekből akad bőven Reggio Emiliában, ott van Giorgios Kyriakopoulos, Manuel Locatelli, Jeremy Toljan, Jérémie Boga, Lukáš Haraslín, Hamed Junior Traorè, Kaan Ayhan, Rogério, Maxime López, Marlon, Mert Müldür, Filippo Romagna,Giacomo Raspadori és Stefano Turati.

A Juventus akadémiájáról került ki Rogério és Romagna is, előző nem igazán teljesít úgy, ahogy azt jósolták neki, utóbbi pedig nagyszerűen futballozott, de egy nagyon súlyos sérülés miatt még most sem játszhat. Azonban nem ők az egyetlenek, a Juventus felnőtt csapatában Federico Peluso játszott egykoron, és Berardi is volt már az olasz rekordbajnok tulajdonában.

A Neroverdi egy nagyon jól összerakott együttes, tele kiváló képességű játékossal, és egy tehetséges fiatal edzővel. Jelenleg úgy néz ki, hogy nem csak a gólok lövése megy nekik (18 alkalommal zörgették meg az ellenfél hálóját), hanem a védekezés is (mindössze kilenc kapott gól, ami a Sass esetében nem sok). Mindezek ellenére még egyelőre felesleges arról beszélni, hogy esélyük lenne a BL-re, vagy a végső győzelemre, ezt pedig nem csak azért gondolom így, mert ez a realitás, illetve a keret nem alkalmas ilyen komoly célkitűzésekre, hanem ezek mellett De Zerbiben nincs meg a győztes mentalitás, saját maga beszélt arról, hogy inkább számít neki a szép játék, mint a győzelem, így pedig véleményem szerint nem lehet eredményeket elérni. Érdemes még szót ejteni arról is, hogy a kiscsapatok ellen szintén nem nagy megy a Sassuolónak, főleg azért, mert azok az együttesek tömörebben, és fegyelmezettebben védekeznek. Az EL-ben simán el tudom képzelni őket, reális esélyük van arra, hogy bejussanak oda.

Milan: Az sem most volt, mikor a Milant az élen láttuk, de egy ideig biztosan ott fognak állni, ugyanis veretlenül, 17 ponttal vezetik a tabellát, csak a Roma és a Hellas Verona tudott tőlük pontot rabolni, míg a Bolognát, a Crotonét, a Speziát, az Intert és az Udinesét sikeresen megverték.

Amióta Maldini felelős az igazolásokért, egyre inkább látni azt a koncepciót, ami eddig egyáltalán nem jellemezte az AC Milant az utóbbi években. Ebben a mercatóban is eléggé jól igazoltak, főleg fiatalokat, de azokból a legnagyobb tehetségeket, mint amilyen Sandro Tonali, Jens Petter Hauge, Diogo Dalot, vagy Brahim Díaz. A játékosállomány értéke velük együtt dúzzadt 445.9 millió euróra, amivel a negyedik legerősebb csapattá váltak a Serie A-ban, és ráadásul a legfiatalabb kerettel rendelkeznek (24.9).

A fentebb említett játékosokon kívül komoly tehetséggel van még megáldva Gianluigi Donnarumma, Davide Calabria, Alessio Romagnoli, Theo Hernández, Ismaël Bennacer, Franck Kessié, Alexis Saelemaekers, Matteo Gabbia, Rafael Leão, Daniel Maldini, Léo Duarte, Pierre Kalulu és Lorenzo Colombo.

A Juventust mindössze Ibrahimović járta meg a jelenlegi keretből, míg Stefano Pioli játékosként szerepelt az olasz rekordbajnoknál .

Kiemelhetném kulcsembernek Donnarummát, Çalhanoğlut, Kjært, Hernándezt, Kessiét, vagy éppen Calabriát, de mind tudjuk, hogy a Milan legfőbb húzóembere, aki hátán viszi az egész csapatot, a Serie A legjobb játékosa (8.24), a góllövőlista vezetője, Zlatan Ibrahimović. Lényegében a teljes együttes tőle függ, amint belépett ez az ember az öltőzőbe, úgy fordult meg a Milannal a világ, ugyanis a személyében olyan legenda érkezett meg Milánóba, akire minden egyes játékos felnéz, ez pedig különösen fontos egy olyan fiatal csapat esetében, mint amilyen a Rossoneri. Szükség esetén szó szerint seggbe rúgja a társakat, neki nem lehet visszaszólni, emellett motiválni is tudja őket, ugyanis benne megvan az a győztes mentalitás, ami lényegében a Milant is jellemezte, de mára teljesen kikopott a klubból. Mindezek mellett játékával is hatalmas segítség, ugyanis a sebessége nagyon megkopott már, de még mindig brutális a fizikai felépítése, és borzasztóan érzi a kaput még a mai napig is.

Természetesen nem szeretném elvenni Pioli érdemeit sem (most látszik meg igazán miért is volt jó ötlet megtartani, és nem indokolatlanul lecserélni Rangnickra), mert remek szakember, de a Milan hatalmas menetelésének nem ő a legfőbb sikerkovácsa, hanem Zlatan. Ez pedig akkor fog igazán meglátszani, ha nem játszik, vagy nagyon rossz formába kerül, mert a Zlatan-faktort akkor is érezni lehet majd a milánóiakon, de olyan középcsatár nincs a keretben, aki tudná érdemben helyettesíteni, és a pályán irányítani (sokszor leszidni) a társakat. A kiscsapatok ellen szintén nehezebben megy a Milannak, úgyhogy azokon az összecsapásokon is pontokat fognak veszteni. Úgy gondolom, hogy sokáig fognak menetelni, akárcsak a tavalyi Lazio, leginkább hozzájuk tudnám hasonlítani. Lényegében szerintem a szezon végén azt mondhatjuk, hogy a Milan kihívója volt a Juventusnak, és esélyes a Scudettóra, de szerintem eljön az a pont, például a hajránál, mikor a Diavoli leereszt, és ekkor fog a Juve és az Inter feltámadni, vagy folytatni a győzelmi sorozatot. Szerintem minden esélyük megvan, hogy idén ismét BL-t érő helyen végezzenek, és oda kerüljön ez a klub, ahová való. Egyébként az EL megnyerésére szintén megvan az esélyük, elvégre továbbjutást érő helyen vannak most is hat ponttal, a keretük pedig épp annyira van olyan mély, hogy az EL-ben is tudjanak vitézkedni, azért a BL-hez ennyi számú, és ilyen minőségű játékos kevés lenne.