Új, a válogatott szünet alatt aktuális sorozatunkban a Serie A-s csapatokról lesz szó, hogy mely gárdáknak milyen célok elérésére van reális esélyük, kik a húzóembereik, kikre érdemes odafigyelni, és ezzel talán tudunk egy kicsit segíteni a tippjátékban is. Mivel már lement hét forduló, így sokkal szebb képet kaphatunk a csapatokról, mintha a szezon elején mentünk volna bele jóslásokba, de vágjunk is bele, nézzünk ezúttal ismételten négy csapatot, melyek jelenleg az EL-helyeken tartózkodnak, de később minden bizonnyal akár a Scudettóért is nagy harcban lesznek. 

Hellas Verona: Azt hiszem kijelenthető, hogy a tavalyi szezon meglepetéscsapata a veronai volt, és úgy tűnik, nem csak egyszezonos együttesről beszélünk, mert idén is remekül teljesítenek, pedig ez a keret már korántsem fogható a tavalyihoz. Ők számítanak a nyolcadik hely birtokosának, úgy tizenkét ponttal, hogy mindössze egyszer kaptak ki, a Parma volt legyőzőjük. A Beneventót és az Udinesét a pályán, míg a Romát a zöld asztalnál verték meg, a Genoa, a Juventus és a Milan ellen pedig döntetlenre futotta tőlük. Ha a tabellát olvasva lentről haladunk felfelé, akkor ők számítanak első egyletnek, akiknek pozitív a gólmérlege, tíz találatot jegyeztek, és mindösszesen ötöt kaptak, amivel a legkevesebb gólt kapó csapatnak nevezhetik magukat.

Jurić mester számára nem valami veretes brigád áll rendelkezésre, ugyanis a 116.4 millió eurós játékosállománnyal az alsóházban kellene lenniük, de ez a szép a futballban, hogy fittyet lehet hányni a papírformára.

Húzóemberekkel így is bőven rendelkeznek, akik statisztikák szerint a Serie A legjobbjai között vannak, még ha a nevük nem is cseng olyan jól. Kezdésnek ott van Koray Günter 7.60-al, őt Marco Silvestri követi 7.45-el, nem messze van tőle lemaradva Federico Dimarco (7.42), majd következik Antonín Barák (7.28, három góllal házi gólkirály), Mattia Zaccagni (7.27) és Mert Çetin (7.07).

Tehetséges játékosoktól hemzseg a Hellas, ott van Çetin, Günter, Matteo Lovato, Barák, Andrea Favilli, Ebrima Colley, Ivan Ilić, Kevin Rüegg, Giangiacomo Magnani, Ivor Pandur, Ronaldo Viera, Dimarco, Eddie Salcedo, Andra Danzi és Destiny Udogie.

Egykori Juve-játékosnak Magnani és Favilli mondhatja magát, akiknek a sérülések miatt megakadt a fejlődése, de úgy tűnik, hogy jól kezdődött nekik ez a szezon új együttesüknél.

A horvát mester helye maximum akkor kerülhet veszélybe, ha összeveszik a vezetőséggel a mercatón, vagy máson, mert remek munkát végez Veronában, betonbiztos védekezés mellett a csapata kemény presszinget alkalmaz, a játékstílusuk pedig meglehetősen szép, csak a befejezésekkel szoktak problémák akadni, amin valószínűleg nem Nikola Kalinić fog segíteni. Szerintem végig küzdenek majd az EL-helyek egyikéért, de nem hinném, hogy sikerrel járnak.

Inter: Kissé meglepő, de azért egy Juventino számára csak szép látvány, hogy az Inter a hetedik helyen tanyázik 12 ponttal, három győzelemmel (Fiorentina, Benevento, Genoa), három döntetlennel (Lazio, Atalanta, Parma), míg a Milantól kikaptak.

A mercatóra pedig nem igazán panaszkodhatnak, ugyanis Hakimit és Kolarov mellett Vidalt is meg tudták szerezni erősítés gyanánt, a csapat pedig semmit nem gyengült. 655.5 milliós eurós, meglehetősen combos keret áll rendelkezésükre, amivel a bajnokság második legerősebb csapatának számítanak.

Az osztályzatokat látva egyetlen játékost sem lehet kiemelni, ugyanis tíz futballista teljesített hetes osztályzat felett, még ha ezek közé befértek olyanok is, mint Ranocchia, vagy éppen Gagliardini. A házi gólkirály egyelőre Lukaku öt találattal, de szorosan követi Lautaro Martínez néggyel, míg a gólpasszokban Barella a legjobb (három assziszt).

Csak pár játékost megemlítve: Úgy tűnik, hogy Barella ott folytatja, ahol abbahagyta, és nagyszerűen futballozik, ez azonban nem mondható el mondjuk Škriniarra, aki a koronavírus miatt nem is jutott olyan sok lehetőséghez, de mikor játszott, akkor nem valami jó. Eriksen nem kap elég lehetőséget továbbra sem (játékát látva nem véletlenül), Brozović, de leginkább Sensi játszhatna többet, míg Darmian meglehetősen sokszor jutott már lehetőséghez. A frissen szerződtett játékosokban, azaz Kolarov, Vidal és  Hakimi lábaiban is van már jó pár perc, és kezdetnek nem is rossz az a teljesítmény tőlük, mint amivel előrukkolnak. Az eddig kegyvesztett Perišić úgy tűnik, hogy bizonyított valamit Conténál, míg Nainggolan egyelőre padmelegítőként funkcionál.

Játékosok, akikben ennél is több potenciál lakozik: Bastoni, Hakimi, Barella, Martínez, Sensi, Pinamonti, Škriniar és Radu.

Egykori Juve-alkalmazott három van az Internél, akiket mind ismerünk, de a teljesség kedvéért leírom a nevüket: Vidal, Conte és Marotta.

Arra mérget vehetünk, hogy a Nerazzurri nem fog sokáig itt rostokolni, még ha jelenleg csapni való formában is vannak. Csak a kisebb együtteseket tudják megverni, a védelmük egy katasztrófa ahhoz képest, hogy milyen nevek vannak a hátsó alakzatban (11 kapott gól, ellenben 16-ot lőttek), a labdát pedig hiába tudják megtartani, ha nem tudnak ziccereket kialakítani. Jelenleg a Conte-faktor tartja életben a csapatot, miszerint vert helyzetből is fel tudnak állni, vagy legalább megpróbálnak, ez az utóbbi időben hiányzott az Interből, és ezt 'Tonio minden áron győzni akarását sikeresen beleültette ebbe a csapatba is, valamelyest. Lesznek ők még nagy harcban a Scudettóért, mert az, hogy egy csapat, hogy kezdi a szezont, az nem számít olyan sokat, erre rengeteg példát láthattuk. Biztos vagyok benne, hogy a milánóiak hadvezére összerántja a gárdáját, és BL-helyen végeznek, véleményem szerint idén is csak az ezüst jut nekik. Az európai kalandjukhoz annyit fűznék, hogy idén tavasszal már az Európa-ligában fognak vitézkedni, szokás szerint. Igaz, jelen állás szerint ez is kihívás, mert a csoport alján vannak két ponttal.

Atalanta: A másik nerazzurro együttes sem éppen ott szerepel, ahol azt korábban megszokhattuk,  a hatodik helyet foglalják el, 13 pontot gyűjtöttek be, 18 gólt lőttek, és 14-et kaptak. A Napolit és a Sampdoriát nem tudták legyőzni (igazából eléggé csúnyán kikaptak mindkét összecsapáson), az Inter ellen pedig döntetlenre futotta. Győzelmet négyszer arattak, méghozzá a Lazio, a Torino, a Cagliari és a Crotone talált legyőzőre a bergamóiak személyében.

A 386.86 millió eurós kereten történtek érdemi változások, ugyanis sikerült azt bővíteni úgy, hogy lényegében lehet, hogy erősítettek is, de ez később dől el.

Ha egy játékost kellene kiemelni, mint legfőbb húzóembere, akkor egyértelműen Alejandro Gómezre raknám a voksom, aki 7.93-as osztályzatával a liga legszűkebb elitjébe tartozik, és az a négy gól, két assziszt sem néz ki rosszul a tavalyi gólpasszkirálytól. Megjegyzem, Muriel is pontosan ezeket a számokat produkálta, csak ő ugye nem tud annyit nyújtani mezőnyben, mint az argentin karmester. A kulcsemberek közül egyelőre Duván Zapata gyengélkedik kicsit magához képest, Iličić pedig kezd visszatérni, ő ugye depresszió miatt maradt távol meglehetősen sokáig.

A legtehetségesebb játékosok között Gollinit, Gosenst, Miranchukot, Pašalić-ot, Romerót, Pessinát, Caldarát, Depaolit, Šutalót és Lammerst tarthatjuk számon, míg az ifik közül Marco Carnesecchi, Matteo Ruggeri és Amad Traore nevét érdemes megjegyezni.

A Juventusszal közös múlttal rendelkezik az edző, Gasperini, míg Romero esetében közös jelenről beszélhetünk. Az argentin védő Bergamóban is remekel, már öt meccsen lehetőséghez jutott, amit egy gólpasszal és brutális védő-statokkal hálált meg. Az Sofascore-értékelése se rossz (7.02).

A keményen bekkelő csapatok ellen mindig is nehezen ment az Atalantának, különösen, ha egy olyan kiscsapatról van szó, amelynek a célja a gól nélküli döntetlen, ezért nem is meglepő a ligában ez a két bukta, de jelenleg ez a gépezet még nem indult be, amihez nagyban hozzájárulhat az is, hogy Sportiello véd, aki nem rossz kapus, de az évek alatt eléggé leépült. Ahogy az is igaz, hogy ez az a nagybetűs csapat, akinél, ha kiesik valaki, jön valaki más, akár az ifiből, és helyettesíti is, de azért egy Josip Iličić-et nem olyan könnyű pótolni. Úgy gondolom, hogy a Scudettóért ugyan nem fognak harcolni, de a BL-helyekért igen, és idén is el fogják csípni az egyiket. A Bajnokok Ligájában egyébként annyira nem áll jól a szénájuk, négy ponttal harmadikak, ennyi egysége van az Ajaxnak is egyébként. Véleményem szerint ők idén is eljutnak a kiesési fázisba, de az kétségtelen, hogy tavasszal is három fronton fognak harcolni, amire a keret idén is fel van készítve.

Juventus: Következzen hát imádott csapatunk, egy nem megszokott helyen, az ötödik pozícióban. Sorozatunkban a Juve az első veretlen együttes, és az egyetlen, amely négyszer is képes volt döntetlent játszani. A 15-6-os gólmérleg nem mutat rosszul, a legtöbb gólt számláló együttesek 18-at rúgtak, míg a legkevesebbet kapó gárda csak ötöt kapott. Nyilván, az olasz rekordbajnoknál elvárható, hogy minden a legjobb legyen, de egy nagy átalakításokon áteső együttesről beszélünk, ahhoz képest pedig ezek nem feltétlen rossz eredmények. A játék képe már más tészta, de abban is tapasztalhattunk némi fejlődést, a Lazio ellen már kifejezetten jó periódusokat produkált a Bianconeri. Pirlo is láthatólag fejlődik, a csapat játéka is egyre inkább tudatos, és már van egy sajátos stílusa a csapatnak, még ha az nem is feltétlen az, amit a Maestro a szakdolgozatában leírt.

Természetesen a Juventusé a legértékesebb keret (707.70 millió euró), a mercatóról pedig jobb inkább nem nagyon beszélni. Már most kijöttek a keret kialakításában vétett hatalmas hibák, amik érthetetlen, hogy jöhettek egyáltalán létre. Mindazonáltal Morata hatalmas pozitív meglepetés, Chiesa és Arthur eddig azt hozzák, amit vártam tőlük, Kuluševski nem kezdett rosszul, de ettől lesz még sokkal jobb is, míg McKennie se tűnik eddig flopnak.

Úgy érzem innen felfelé vezet az út, nem mintha annyira mélyen lenne a torinói gárda, hanem egyszerűen kezdődnek látszódni az apró kis fejlődések, és most eléggé jó a sorsolás, bár, eddig se igazán panaszkodhattunk így, hogy a Napoli ellen nem is kellett pályára lépni. Egyelőre még nem látszik nagyon a csapaton, de szerintem ismét Torinóba kerül a Scudetto, viszont egy biztos, nagyon kemény küzdelem lesz érte, keményebb, mint tavaly, pedig az se volt egy sétagalopp. A BL-ben nem tudni, mi lesz, azt hiszem, idén könnyebben meg lehetne emészteni egy esetleges kiesést a legjobb tizenhat között, mint tavaly, mert egyelőre nem érzem ebben a gárdában a végső győztest. Visszatérnek a sérültek, a csapat összeérik Pirlo keze alatt, és jó lesz ez, semmiképp nem szabad edzőváltásban gondolkodni.