Ugyan várható volt, hogy a szezonkezdet borzasztóan nehéz lesz, ugyanis Pirlo nem rendelkezik edzői tapasztalattal, ráadásul rendes alapozásra se volt lehetőség, de, hogy olyan játékkal rukkoljon elő a Juventus, ami az adott ellenfél ellen talán még soha, az kissé meglepő. Gondolok arra, hogy a frissen feljutó Crotone ellen (mely együttes azelőtt és azután sem szerzett egyetlen pontot se, ennek ellenére dominálni tudott) meglehetősen színvonaltalan játékot mutatott be az Öreg Hölgy, míg a Barcelona ellen kaput eltaláló lövés nélkül fejezte be a meccset, amire szintén nem volt még példa a klub történetében, pedig kapott már ki 3-0-ra is az olasz rekordbajnok a katalánoktól. 

Mindezeken tovább ront az a tény, hogy ez a szintén gyengélkedő Blaugrana lőhetett volna simán öt gólt is, pedig ők már-már történelmi mélységben vannak. Ráadásul a gránátvörös-kékek helyzete szintén nem sokkal jobb, a belső védő-állományuk annyira megcsappant, hogy Frenkie de Jongot kellett hátrarendelni, és mivel ehhez hozzácsaphatjuk, hogy nekik is új trénerük van (akit szintén nem lehet klasszisnak nevezni) különösen kínosnek tűnik a végeredmény, a statisztikákkal egyetemben. 

A meccsről pár szót ejtve: Annak ellenére, hogy a spanyolok több góllal is megverhették volna az olaszokat, egyáltalán nem futballoztak jól, és többek között ennek is köszönhető, hogy nem igazi akcióból szerezték a gólokat, hanem egy megpattanó lövésből és egy olyan tizenegyesből, aminek kérdéses a jogossága. Miralem Pjanić vezérletével komoly mennyiségben szórták el a labdát kellemetlen területeken, mindezt általában akkor, mikor a Juventus kivételes letámadott, ezért is érthetetlen, hogy ezt a fegyvert miért nem alkalmazta erőteljesebben a Bianconeri.

A torinóiak szemszögéből nézve nagyjából minden úgy történt, ahogy lenni szokott: Morata-lesgól, piros lap, helytálló védők, katasztrofális középpálya és Pirlo elképzeléseinek majdnem teljes hiánya. Haladjunk is szépen sorjában, nézzük, hogy pontosan is miről van szó.

Moratára nem térnék ki komolyabb, ez a kép igazából mindent elmond, és valójában dicsőség is a csatár számára, hogy ennyire kísértetiesen hasonlít több dologban is az olasz legendára, de sajnos neki  sincs szerencséje a partjelzőkkel és a VAR-ral. A Barca ellen sem volt probléma az elszántságával, ismételten ő emelkedett ki leginkább a támadók közül, igaz, nem volt nehéz dolga, mivel Federico Chiesa druszájához hasonlóan futballozott (kevésszer kerül játékba, de akkor borzasztóan), Dybala teljesen formán kívül van, és Kuluševskinek is alig-alig jött be valami. Minden esetre eddig hatalmas meglepetés a spanyol brillírozása és góltermékenysége, remélhetőleg sokáig ki fog tartani, mert nélküle és Ronaldo nélkül szinte elképzelhetetlen, hogy bárki is gólt tudjon szerezni, ha már Dybala sajnos az egymást érő egészségügyi problémái miatt még nem lendült formába.

Ez már a harmadik piros lap volt hat mérkőzésen, ami egészen elképesztő bármely csapatnál, nemhogy a Juventusnál. Ha ebből bármit is szeretnénk következtetni, az mindenképp az lenne, hogy a játékosok nem érzik igazán komfortosan magukat a pályán, dekoncentráltak, ez pedig annak a jele is lehet, hogy nincsenek tisztában a feladatukkal, vagy esetleg túlságosan is komoly feladat hárul rájuk. Azonban az is simán megeshet, hogy csak ég bennük a bizonyítási vágy, és mindenképp meg szeretnék mutatni képességeiket. Ezt a mentális problémát főként Bentancuron, Ramsey-n, valamint szokás szerint Bernardeschin lehet észrevenni. Egyébként sokak abban bíztak, hogy Pirlo alatt visszatér huzamosabb ideig a spirito, de sajnos egyelőre ezt csak pár játékosban fedezhetjük fel, csapatszinten pedig csak akkor, mikor már ég a ház.

A védők a lehetőségeik szerint jól teljesítettek, de korántsem Demiral, aki már az elején odaadta Messinek a labdát, a találkozó végén pedig egy buta szabálytalanság miatt piros lapot kapott, Bonuccit pedig többször is sikerült megforgatni, de még Danilót is sikerült hibára késztetni, azonban ez a trió mindezek ellenére is képes volt klasszis megmozdulásokra, és góloktól mentették meg a Juventust. Nagyon kemény feladatuk volt, ugyanis a középpálya egyáltalán nem szűr jól, így dupla annyi munkát kell végezniük, amit többé-kevésbé megoldottak, egy gól se szárad a lelkükön. 

Eddig úgy tűnik, hogy Pirlo bárhogy is keveri a kártyákat, a középpálya sosem működik úgy, ahogy annak kellene. Az első meccseken a McKennie-Rabiot duó nem tudta rendesen kihozni a labdát, mert érthetetlen módon az amerikai volt megbízva ezzel a feladattal, aztán az Arthur érkezésével ez a feladat megoldódott, azonban vele eggyel több védekezni nem tudó játékos van a keretben, a támadásokat pedig teljesen lelassítja, mivel mikor megkapja a játékszert, akkor azt lekezeli, forog vele, majd a hozzá legközelebbihez passzolja. A Barcelona ellen már kezdett valamire hasonlítani a középpálya, de ez is igazából mindössze az első félidőre igaz, mert a másodikban Rodri ismételten vállalhatatlan volt. A brazil nélkül jónak nézett ki ez a része a csapatnak, mert Rabiot többet lépett ki a játékszerért, aminek a kihozatala nem is okozott olyan hatalmas fejtörést, mint korábban, és szépen tudtak átforgatni egyik oldalról a másikra. Mindezek ellenére a védekezést nem tudták megoldani, az egyébként jól teljesítő franciából pedig rendre bolondot csinált Messi. Sajnos hatalmas kérdés, hogy mi lesz ezzel a csapatrésszel, mert ettől jobb körülményeket nem igazán kaphatnak ezek a középpályások, mivel mindannyian a kétfős középpályán tudnak igazán érvényesülni, és ráadásul mind körülbelül egy szintet képviselnek.

A Maestro szakdolgozatát és nyilatkozatát mindannyian ismerhetjük, lényegben ezek alapján tudhatjuk csak, hogy mi is lenne a terv, mert valójában a mérkőzéseken ezekből alig látszik valami. Sehol nincs nyoma dominanciának, támadó futballnak, letámadásnak és labdabirtoklásnak. Jelenleg annyit láthatunk, hogy lendületből, kontrákból sikerül valamit alakítani, ha az aktuális center valahogy sikeresen be tudja kotorni a labdát. Egyedül ezeknél az ellentámadásoknál láthatunk szép megmozdulásokat, összjátékokat (a Barcelona ellen is akadt pár), felállt védelemmel szemben teljesen impotens ez az együttes. Ami még változott, az a hosszú labdák száma, sokkal több ívelést, keresztlabdát láthatunk. Ami eddig jó ötletnek tűnik Pirlo részéről, az az, hogy a 3-4-1-2-nek köszönhetően Danilo klasszis szinten tud játszani (a szerdai összecsapáson nyolcszor szerelt, ami egészen egyedülálló), Bonucci jobb teljesítményre képes három védős rendszerben, abba pedig már bele sem merek gondolni, hogy milyen lenne egy három fős középpálya ezekkel a játékosokkal.

A végén pedig válaszolnék a címben feltett kérdésre. Jelenleg abban bízhatnak a Juventinók, hogy úgy tűnik, Pirlo képes tanulni a hibáiból, ilyen volt például Cuadrado balon játszatása, a felállások folytonos váltogatása meccs alatt, a középpályások megcserélése, Bentancur szerepe a labdakihozataloknál, melyek szerencsére kezdenek elfelejtődni. Bízhatunk abban is, hogy ha visszatér Ronaldo, de Ligt, Alex Sandro, továbbá Dybala is formába lendül, akkor ki tudja húzni az Öreg Hölgyet a bajból, rajtuk kívül pedig itt vannak a szinte mindig jól teljesítő belső védők is. Ezeken kívül reméljük, hogy a játékosok valami csoda folytán megemberelik magukat, és ismételten pár meccs erejéig láthatjuk a spiritót, és nem csak akkor, mikor muszáj, mivel ez a motiváció rengeteget tud nyomni a csapatjátékon.

Mást nem tehetünk, mint bízunk a Maestróban és a csapatban, és bizakodunk, hogy a Spezia ellen már láthatunk valami javulást, a csapat pedig visszatér a győztesek útjára, ahol járnia kell. Nem lesz könnyű menet a vasárnapi, de akkor különösképp csak a győzelem lesz az elfogadható.