Sorozatban harmadik bajnoki meccsén játszott döntetlent a Juventus, és ezúttal járt a legközelebb a győzelemhez, legalábbis most érdemelte volna meg leginkább. 

Sajnos nem beszélhetünk arról, hogy meggyőző teljesítményt nyújtottak volna Pirlo fiai, de legalább valami fejlődést észrevehettünk, már ami a csapatjátékot illeti, és láthattuk a spiritót is. Azt is mondhatnám, hogy ez a kettő kéz a kézben jár, ugyanis mikor már nagyon kellett, akkor a Juve tudott az ellenfél tizenhatosán belül is kis területen helyzeteket kialakítani, szép összjátékokat mutatva, melyet eddig az új edző irányítása alatt nagyon ritkán lehetett tapasztalni. Sajnálatos módon ismételten nem beszélhetünk arról, hogy a Juventus ezt pontosan így akarta, és így is lett, mert azt kell mondjam, hogy a veronaiak domináltak.

Keményen letámadták a hazaiakat, a labdát könnyen kihozták, sokszor elmeneteltek a Zebrák kapujáig, de lövésig csak ritkán jutottak. Ez olyan értelemben kevésbé szégyenteljes a torinóiak részéről, hogy a Gialloblunak ez a játéka, míg múlt héten a Crotone úgy tudott magabiztosan futballozni az olasz rekordbajnokkal szemben, hogy eredetileg ez a játékstílus kevésbé áll hozzájuk közel. Ez természetesen nem mentség arra, hogy a sokkal gyengébb vendégeket nem sikerült megverni, viszont a Juventusnak az eddigi esetlen játéka majdnem tökéletes ellenszernek is tudott volna bizonyulni. Többek közt azért, mert a Hellas nagyon keményen presszingelt szinte az egész pályán, a Bianconeri pedig Maurizio Sarri időszakában eléggé jól megtanulhatta a rövid passzos játékot a saját térfelén, emellé pedig csatlakozott Arthur, aki ebben szintén rengeteget tud segíteni.

Ennek révén pedig a Mastini arra volt jó, hogy a labdakihozatalt lelassítsák, megzavarják, de hibára nem igazán tudták késztetni az Öreg Hölgyet. A komoly letámadásnak pedig kis híján meg is itták a levét, mert többször is láthattuk, hogy a védekezésük olyan szinten szétcsúszott, hogy a torinóiak játszi könnyedséggel le tudták kontrázni az ellenfelet, köszönhetően az üresen hagyott területeknek, azonban gólra ezeket már nem tudták váltani. Ez a Juve egyetlen valamire való fegyvere jelenleg, mivel lendületből eléggé pofás támadásokat tud vezetni, ezt pedig most tudta valamelyest használni, csak sajnos nem sikerrel. 

A játék képe csak a bekapott gól után változott meg, ami annak köszönhető, hogy a Veronának se volt már olyan fontos a presszing, jobban fókuszáltak a védekezésre, a Juventus pedig már nem építhetett a kivárásra, így a fekete-fehérek saját kezükbe tudták venni sorsukat. Ha már szóba került a kapott gól, az is megér egy misét:

Az egész ott kezdődik, hogy Bernardeschinél van a labda, igazán közel nincs hozzá egy kék mezes se, passzolási opciója pedig van bőven, Dybala és Danilo is aránylag tisztán van, Arthur pedig konkrétan kéri a labdát, de ott van a túloldalon Cuadrado, valamint nem messze Ramsey is, úgyhogy igazából Fede oda passzolhatta volna a labdát, ahova akarja. Ehhez képest nem egész a félpályánál olyan gyengén próbálja továbbítani a játékszert, ami ezen a szinten konkrétan megengedhetetlen. Ilić le is csap a labdára, és ezzel indul a kontra, ami Cuadradót annyira nem érdekli, hogy a félpályánál a reklámtábla felé fordulva lépked, még csak nem is sétál, és egyáltalán nem is indul vissza ( ez annak fényében különösen érdekes, hogy egy olyan játékosról beszélünk, aki a védekezéskor szélső védő, és az ő szélén vezetik a támadást). A középpályás védekezés a nullával volt egyenlő, Arthur és Rabiot egymást zavarták, ezúttal a francia volt a hibás, mert ő bal oldalt szerepelt, a labdás játékos a brazilnak kellett volna fognia, de ő sem ártatlan, mert a helyzetet felmérhette volna, ezzel megindulva a szabadon futó emberrel. Zaccagni számára több lehetőség is nyílt a tizenhatosnál, passzolhatott volna a jobb oldalán szaladó Lazovićnak, aki teljesen üresen állt, mivel a kolumbiainak se híre, se hamva nem volt. A másik opciónak Ilić számított, akit Demiral tökéletesen fogott, végül Favillihez jutott el a játékszer, aki a középpálya kusza védekezésének és Bonucci figyelmetlenségének köszönhetően maradhatott ilyen tisztán. Még Danilót is felelősségre vonhatnánk, ugyanis jól helyezkedett, ami igaz mind a három hátvédre, de rámozdulhatott volna az egykori Juve-csatárra.

Ezt a meccset nem varrnám Pirlo nyakába, ugyanis a taktika (jobban hangzik, ha így nevezzük, ha már a Maestro elmondása szerint pontosan ez volt az elképzelés, de tudjuk jól, hogy ez a csapat jelenleg ennyire képes) mondhatni ült, egyszerűen nem volt szerencsés a Juve a befejezések terén, ahogy legalább két büntető is elmaradt. Azt kell mondjam, hogy most megérdemelte volna a Bianconeri a három pontot, de a Veronánál se sincs rossz helyen az az egy egység, mert megküzdöttek érte. Annyi biztos, hogy a Barcelona ellen nagyon nehéz lesz, köszönhetően annak, ahogy Paratici kialakította a keretet, mert igazából még akár lehetne valamire menni ezekkel a kontrákkal, de annyira nehezen lehet majd összerakni a kezdőt, hogy sok jóra nem biztos, hogy kell számítani.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Ahogy a Dinamo Kijev, úgy a Verona se dolgoztatta meg, mindössze egyszer kellett védenie, és egyszer kellett kiütnie a labdát. Ahhoz képest, hogy nem tartozik a labdaügyes kapusok közé, a 90%-os passzpontosság nagyon jónak számít (mindössze három pontatlan átadása volt), még ha láthattuk is, hogy messze nem olyan magabiztossággal továbbította  a játékszert, mint mondjuk Buffon.
• Demiral: Egyszerűen elképed az ember a játékán, hogy hogyan is lehetséges az, hogy egy játékos egyszerre legyen ennyire kemény és pontos is egyszerre, konkrétan egy élmény nézni, ahogy védekezik. A védelem egyik kihagyhatatlan emberének kellene, hogy legyen normál esetben is, mert szinte kivétel nélkül mindegyik meccsen kiválóan teljesít, többé-kevésbé hiba nélkül. Ötször tisztázott, egyszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, megnyert kilenc párharcot, mind a két hosszú átadása pontos volt és 92%-os pontossággal továbbította a labdát.
• Bonucci: Nem alkotott maradandót, és még a kapott gólban is részt vállalt. Nevéhez fűződik öt tisztázás, három közbeavatkozás, két szerelés, hat megnyert párharc, két hosszú átadás, illetve 85%-os pontossággal passzolt és kétszer kicselezték. Szerencsére az esetében nincs szó izomsérülésről, egy nagyon kicsi esély van arra, hogy bevethető lesz szerdán.
• Danilo: Egyedül a Crotone ellen nem játszott jól (azon az összecsapáson össze-vissza lépkedett ki a védelemből), ezúttal ellene szól, hogy kétszer kicselezték, és nem tudja úgy jól felmérni a szituációkat (mint a gólnál). A statisztikái egészen elképesztőek, ráadásul ezeket bal oldali védőként tudta nyújtani: három tisztázás, egy blokkolás, négy közbeavatkozás, négy szerelés, nyolc megnyert párharc, egy kulcspassz, öt hosszú átadás (az ötből), egy sikeres csel és 96%-os passzpontosság.
• Cuadrado: Ebben a szezonban eléggé szürke volt eddig, azonban tegnap igazán csak emlékezetes produkciót tett le az asztalra, jó és rossz értelemben is, például a Moratának adott majdnem gólpassza zseniális volt, míg a kapott gólnál nyújtott produkciója bicskanyitogató, és a végül kapufával végződő ziccerét is gólra kellett volna váltania. Feljegyezhet két kulcspasszt, négy hosszú indítást, két cselt, kilenc megnyert párharcot, két közbeavatkozást, öt szerelést és 85%-os passzpontosságot.
• Arthur: Eddig azt tudta nyújtani, amit a Barcelonánál, se többet, se kevesebbet. Ahogy azt már rengetegszer leírtam, a labdát remekül meg tudja tartani, a rövid passzai most is teljesen rendben voltak, viszont, ha ott van előtte teljesen üresen az ember, akkor se adja neki a labdát, a 83 pontos átadásából megkockáztatom, hogy csak annyi ment a nem mellette álló emberhez, hogy azt a kezeimen is meg tudom számolni (statisztikák szerint egy hosszú átadása és egy keresztlabdája se volt). Amellett, hogy mikor muszáj volt, akkor se változtatott, a lelketlen játéka mellett tovább lassította a támadásokat, védekezésben pedig össze-vissza futkározott (egészen meglepő számomra, hogy a Sofascore szerint öt szerelése volt, én maximum kettőre emlékszem). Kiosztott egy kulcspasszt, megnyert hét párharcot, kétszer tisztázott és 93%-os pontossággal passzolt.
• Rabiot: Vele sem lehetünk teljes mértékben elégedettek, de szerintem brazil társától jobban teljesített. Volt két kulcspassza, két hosszú passza (mind pontos), öt megnyert párharca (a hatból), három közbeavatkozása, két szerelése és 91%-os pontossággal passzolt. Tudhatjuk, hogy ő egy szürke vízhordó, de attól jobb teljesítményre képes, mint amit a kapott gólnál mutatott.
• Bernardeschi: Míg Kijevben Bentancur volt az, aki egyértelműen a legrosszabbként játszott, most ezt a helyet Fede töltötte be. Mindössze a jó ütemben történő beindulásait lehet értékelni (sokszor sajnos nem is passzoltak neki a társak, pedig helyzetbe tudott volna kerülni), de azon kívül teljes homály volt, de még ezek a befutások is olyannak számítanak, amiket nem egy szélső középpályásnak kellene csinálnia, ezért is érthető, hogy a Mister inkább a támadó hármasban akarja majd használni. Megnyert két párharcot (a háromból), egyszer lőtt kapura és 69%-os pontossággal passzolt.
• Ramsey: Ezen a meccsen látszott végre, hogy 3-4-1-2 a felállás, mert végre a két csatár között próbált mozogni a walesi, ám ezúttal is fel volt neki adva lecke, mert védekezéskor most jobb oldali középpályásként kellett funkcionálnia. Egyébként bejárta az egész pályát, néha megvillant, mint az utóbbi pár meccsen úgy általában, de ez sajnos nem elég, pláne egy trequartistától. Kiosztott két kulcspasszt, volt négy hosszú átadása, egy pontos beadása, három megnyert párharca, egy szerelése és 83%-os pontossággal passzolt.
• Dybala: Akart, próbálkozott, de meglátszik, hogy nincs formában, így csak egy bizonyos százalékban jöttek be a megmozdulásai, ettől azért sokkal többre képes, viszont mindent összevetve nem teljesített rosszul. Feljegyezhet három kulcspasszt, egy pontos beadást, két hosszú indítást, hat megnyert párharcot, illetve megcsinált három cselt, kilencszer lőtt kapura, de csak egy kapufáig jutott.
• Morata: Most először volt végre hasznos a mezőnyben is, köszönhetően annak, hogy volt területe, egy klasszis gólt is sikerült szereznie, de sajnos nem csak a lesipuskás góljaiban hasonlít Filippo Inzaghira, hanem abban is, hogy egyiküknek sincs szerencséje a lesekkel, igaz, a spanyol sokkal jobban próbál figyelni erre, és ha nem lenne VAR, akkor komoly meglepetésre már elég komoly gólmennyiséget hozott volna össze. Ami még benne és az olasz csatárlegendában közös, az az, hogy egyikük se volt egy kifejezetten jó fizikumú játékos, értem ezalatt, hogy Morata testi fölényét nem mindig tudja kihasználni az ellenféllel szemben. Kiosztott egy gólpassz mellett három kulcspasszt, négyszer lőtt kapura, ebből Dybalához hasonlóan egy ziccert hagyott ki, volt három hosszú átadása, egy beadása, három megnyert párharca, egy tisztázása és 73%-os pontossággal passzolt.

• Kuluševski: Egy cserének pontosan így kell beszállnia, a gólja mellé jól teljesített a mezőnyben is, ami eddig nem igazán jellemezte a Juventusnál. Két kulcspassza mellett megcsinált szintén két cselt, megnyert három párharcot és 72%-os pontossággal passzolt.
• Frabotta: Róla olyan sokat nem igazán tudok mondani, mert olyan emlékezeteset nem mutatott, annyi bizonyos, hogy a beállásával négy védős felállásra váltott a Juventus, méghozzá 4-4-2-re, jobbon Kuluševskivel, balon Ramseyvel, legalábbis valami ilyesmi volt az elképzelés, mert a svéd elég sokat sürgött-forgott a jobb oldalon is, ahol a gólt is szerezte, és ahol otthonosabban is mozog. 
• Vrioni: Nehezen értékelhető, háromszor ért labdához, ebből egy kulcspassz volt.

A meccs embere: Dejan Kuluševski